Hámos László búcsúrendezvény

  • Posted on: 24 May 2019
  • By: admin

English

HHRF igazgatótanácsa Szekeres Zsoltot bízta meg az elnöki feladatokkal

Megható búcsút vett a New York-i magyar közösség

Hámos László HHRF-elnöktől

Életének és munkásságának méltó emléket állító búcsúszertartáson köszönt el 2019. május 11-én a New York-i Magyar Házban az észak-amerikai magyar közösség Hámos Lászlótól, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF –Hungarian Human Rights Foundation) elnökétől, aki hosszú és méltósággal viselt betegség után hunyt el 2019. április 16-án.

 A Hámos László élete egyik meghatározó helyszínének számító Magyar Ház nagytermét megtöltő egybegyűlteket Charles Vámossy, a Magyar Ház volt igazgatója köszöntötte. (A teljes beszéd itt olvasható.) Elsősorban a gyászoló családot: özvegyét, Zsuzsát és gyerekeiket, Júliát és Dánielt, akik jóban-rosszban ott álltak László mellett. Eljöttek elbúcsúzni főnöküktől, mentoruktól, barátuktól a HHRF munkatársai is: Latkóczy Emese, az Alapítvány New York-i igazgatója, László „jobb- és balkeze, de talán két lába is”, Szekeres Zsolt, a HHRF szürke eminenciása és problémamegoldója, valamint a szervezet budapesti és kolozsvári munkatársai, Józsa PéterZsigmond Csilla és Moldován Árpád Zsolt is. Ugyancsak ott volt a teremben a HHRF „legkedvesebb gyerekének” számító ReConnect Hungary Birthright Programot vezető Vajtay Gabriella és Kovács Edina. Eljött búcsút venni Lászlótól New York állam volt kormányzója, George Pataki és lánya, Allison Pataki is, akiknek fontos szerepük volt a ReConnect Hungary program felállításában.

 Az eseményről élő közvetítést biztosítottak a szervezők a HHRF közösségi oldalán. Az emlékfüzet itt tekinthető meg.

 Elsőként Brogyányi Jenő, a HHRF elődszervezetének, a Committee for Human Rights in Rumania (CHRR) társalapítója kapott szót, aki felidézte Alapítványunk létrejöttének körülményeit. Mint mondta, Hámos László és társai 1976-ban forradalmasították a nyugati magyar emigráció szerepvállalását, amikor a CHRR „utcára vitte” a magyar ügyet, és képes volt a sokszor egymással viszálykodó szervezeteket egymás mellé állítani. Mint Brogyányi Jenő elmondta, Hámos László volt az, aki felismerte, hogy akkor tudnak igazán hatékonyak lenni, ha az amerikai demokrácia adta lehetőségekkel élve, azok szabályait betartva mozgósítják a magyar közösséget. S emberek ezrei álltak László mögé, hiszen felismerték, hogy egy jövőbe mutató célért – a kisebbségi magyar közösségek elnyomásának megszüntetéséért – dolgozhatnak. „László arra áldozta egész életét, hogy összekapcsolja a magyar múltat a magyar jövővel. Madách Imrét parafrazálva, Sziszüphoszhoz hasonlóan görgette a követ, hiszen az élet célja a harc maga. László élete végéig harcolt, teljes életet élt és ennek gyümölcseit egyszerűen nem lehet számszerűsíteni” – zárja szívhez szóló beszédét Brogyányi Jenő.


 

"Hámos László az az ember volt, aki a magyarság érdekében kifejtett munkában nem ismert fáradtságot, kompromisszumot. De ugyanígy készen volt mások jó ötletei mellé állni, dolgozni azok megvalósításán."

George E. Pataki
 
  „Holnap Komáromba utazunk” – idézte fel George Pataki volt New York-i kormányzó Hámos László első hozzá intézett szavait, amikor Magyarországon találkoztak. Az ex-politikus ugyan megpróbált kitérni, viszont – mint mondta – esélye sem volt, ezért másnap reggel Lászlóval és munkatársaival Szlovákiába utazott, ahol felemelte szavát a szlovák nyelvtörvény ellen. Ezt az első felvidéki utat további hasonlóak követték Erdélybe, Kárpátaljára, mert Hámos László az az ember volt, aki a magyarság érdekében kifejtett munkában nem ismert fáradtságot, kompromisszumot. De ugyanígy készen volt mások jó ötletei mellé állni, dolgozni azok megvalósításán. Pataki megosztotta az egybegyűltekkel a ReConnect Hungary program létrejöttének körülményeit: ahogy Allison lelkesen mesélt a zsidó származású amerikai fiataloknak nyújtott lehetőségről és sajnálkoztak, hogy miért nem létezik hasonló az amerikai magyarok számára is. „Kihez fordulsz, ha van egy ilyen ötleted?” – tette fel a kérdést Pataki, azonnal meg is válaszolva, hogy Hámos Lászlóhoz. Aki nem csupán elismerően megveregette a vállát a nagyszerű ötletért, hanem teljes elhatározással belevágott a ReConnect Hungary program megvalósításába. Az elmúlt évek alatt számos fiatal tért vissza Magyarországról megerősödött magyar identitással, és ez nagymértékben Lászlónak és a HHRF fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhető. A volt kormányzó szerint mindannyiunk felelőssége annak a munkának a folytatása, amit László elkezdett és George Pataki arra kérte az egybegyűlteket, hogy támogassák adományaikkal a HHRF-et.
 
  Az Erős Gusztáv 7. számú New York-i cserkészcsapat tagjai – és az egybegyűltek - a Tavaszi szél című népdallal búcsúztak ’Laci bától’, majd Hámos Júlia elcsukló hangon vezette fel a Benjamin Hochmannal közösen előadott Franz Schubert Divertissement a la hongroise című zongorára írt duót. Elmondta, utolsó együtt töltött Hálaadás napján adták elő ezt a darabot, amivel nagy örömöt szereztek édesapjának.

   Dömötör Gábor, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Hámos László gyermekként a cserkészetben ismerkedett meg azokkal a magyar hagyományokkal és értékekkel, amelyek védelmének szentelte egész életét. „László a lehető legmagasabb szintre vitte ennek a feladatnak a felvállalását és kivitelezését. Egész életét erre áldozta: kitartóan, példamutatóan és magas szinten. Évtizedeken kereszül folytatott példás munkája kiérdemelte a külföldi magyarságnak, az amerikai hatóságoknak, a Kárpát-medence elszakadt területei magyarságának, valamint Magyarország kormányának elismerését. Amikor most búcsúzunk Lászlótól, fogadjuk meg, hogy élete és munkássága emlékét nem csak megőrizzük, hanem példaként használjuk magyarságunk érdekében tett további cselekedeteinkben” – fogalmazott Dömötör Gábor.

 
    A HHRF fennállásának több mint négy évtizede alatt közel száz gyakornok a világ minden tájáról ismerkedhetett meg az emberjogi munka rejtelmeivel az Alapítvány New York-i irodában. Krizsán Árpád az ő nevükben búcsúzott el Lászlótól. „Tőle tanultam meg, hogy ha valamiben hiszel és rendelkezel a megfelelő érvekkel, amik pontos és megbízható információkon alapszanak, akkor képes lehetsz arra, hogy másokat is meggyőzz arról, hogy tegyenek valamit a céljaid érdekében” – foglalta össze a HHRF munkájának lényegét Krizsán. A volt gyakornok felidézte, hogy alig pár héttel Amerikába érkezése után már a washingtoni Kongresszus irodaházának folyosóit rótta, hogy aláírásokat gyűltsön egy határozatjavaslat számára. „Ez volt László személyiségének a legfontosabb jellemzője: saját példájával felkészített arra, hogy önálló döntéseket hozzak az ügy érdekében” – mondta Krizsán, aki megosztotta az egybegyűltekkel Hámos László válaszát arra az 1986-ban feltett kérdésére, hogy mi motiválja a munkájában, miért dolgozik. „Azt mondta akkor nekem, hogy ha ő nem csinálná, valószínűleg senki sem tenné. Mindig emlékezni fogok ezekre a szavaira, és ezért most rajtunk a sor, hogy előrelépjünk és a jó szolgálatába állítsuk életünket. Szervusz, jó barát” – zárta beszédét a HHRF volt gyakornoka és munkatársa.
   Peter Coy, a Hámos család barátja emberi oldaláról mutatta be Lászlót, akin keresztül megismerhette a magyarokat. Anekdótákkal teletűzdelt beszédéből felelevenedett a családjáért és barátaiért semmilyen áldozatot nem sajnáló férfi alakja, aki „szabad szellemével és gerincességével” örök példakép marad.
   A Marosvásárhelyen élő Sebestyén Spielman Mihály szívhez szóló búcsúszövegét testvére, Spielman András olvasta fel. „Kedves mosolya átfűtötte a szobát. Ez volt az a dolog, ami először feltűnt. Szigorú, kérlelhetetlen jogásznak hittem, amíg csak olvastam róla, suttogva említették a nevét. Minket védett, értünk aggódott, érdekeinkben járt el önzetlenül. Nem várt hálát, pláne nem hálálkodást. Tette, amit magára vállalt” – jellemezte a publicista Hámos Lászlót. Spielman felidézte találkozásaikat, az elsőt, 1996-ban, amikor a HHRF manhattani irodájában „alaposan kikérdezett arról, mi van nálunk, velünk, mit hiszünk, mit gondolunk, hogyan boldogulunk. Nem lehetett igazán újat mondani neki. (...) Értette dolgainkat, hiszen ez volt érdeklődése iránya, pályája, törekedése, koncepciójának valóságos és sokszor virtuális terepe. A HHRF hosszú ideig felelős, fontos, reményt adó rövidítés volt. Ő volt ennek a lelke” – írta a 10 ezer kilométerrel távolabbi Marosvásárhelyről Sebestyén Spielman Mihály.
 
   Andrea Lauer Rice, az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnöke mentorának és példaképének nevezte beszédében Hámos Lászlót. Mint mondta, először 1988-ban találkozott Lászlóval, amikor a Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza tiszteletére és a HHRF javára szervezendő adománygyűjtő vacsora védnökségére kérte fel szüleit, John és Edit Lauert. A sikeres esemény után egy évvel, egyetemi hallgatóként lazának hitt látogatásra érkezett édesanyjával New Yorkba. „Lászlónak más tervei voltak, így vásárolgatás és egy Broadway-show helyett az ENSZ-nél akkreditált állandó román misszió előtti tüntetésen találtam magam, ahol egy táblával a kezemben tüntettem a romániai falurombolás ellen. Később, minden alkalommal, amikor elmeséltem jelenlétében másoknak az eltérített anya-lánya programról szóló történetet, akkor érdeklődő tekintettel és hamiskás mosollyal az ajkai körül hallgatta a magyar érdekérvényesítés területére való beavatásomat” – fogalmazott a HAC elnöke. Hozzátette: nehéz elhinni, hogy László már nincs közöttünk, hogy irányítson, tanácsokat adjon, példájával elöl járjon. Lauer Rice az amerikai magyar közösség, a HAC és a családja nevében is megfogadta, Hámos László munkájának folytatását.
 
 
   A felszólalók sorát Hámos Dániel zárta, aki felhívta arra a figyelmet, hogy édesapja emlékét munkásságának folytatásán keresztül lehet a legjobban megőrizni. „Tátá egyszerűn nem volt hajlandó múltbeli sértődéseken rágódni, vagy a jövő miatt aggódni, ezeket olyan hiányosságoknak tartotta, amelyeket le kell küzdenünk. Eszerint élte saját életét is, mindig a pohár teli részét nézte, jobban érdekelte a megoldás, mint a probléma” – idézte fel édesapja hitvallását. Hámos Dániel arról is beszélt, hogy Lászlót jobban érdekelte mások sikere a sajátjánál, ennek az alapelvnek a szolgálatába helyezte a HHRF-et, a ReConnect Hungary programot, de testvérét, Júliát és őt is. „Az emberek sosem fogják elfelejteni, hogy mennyire jó volt nekik a közeledben lenni. A melegséget, amit tőle kaptunk, az őszinte érdeklődést. Érdekesnek, értékesnek érezted magad a jelenlétében, a történetedet, sajátjának érezte és felkarolt, hogy megvalósíthasd mindazt, amit el szeretnél érni” – mondta könnyeivel küszködve Hámos Dániel.

 
"Egész életét annak szentelte, hogy segítsen az egymástól elszakított, a Kárpát-medence különböző részein élő honfitársainak. Hálával tartozunk neki mindazért, amit a kisebbségben élő magyarság támogatása és emberjogi helyzetének javítása érdekében véghezvitt."
Orbán Viktor

 
Részvétét fejezheti ki és megoszthatja emlékeit ide kattintva.
A sajtómegjelenéseket és a világból beérkezett gyászüzeneteket itt olvashatja.
Az események készült fényképeket itt tekintheti meg.
A megemlékezés teljes videoja itt tekitnthető meg.

Hámos László a médiában az 1980-as években.
 
A HHRF igazgatótanácsa Szekeres Zsoltot bízta meg
az elnöki teendőkkel

 
   Az alapítvány ügyvezető igazgatója Latkóczy Emese lesz, Józsa Péter pedig kincstárnokként folytatja a HHRF munkáját. Az igazgatótanács tagja lett Hámos Dániel, aki édesapja szellemi örökségének folytatása jegyében vállalta a felkérést és a titkári szerepet.
   A HHRF igazgatótanácsának döntése alapján az elnöki feladatokat Szekeres Zsolt veszi át. „Az elmúlt 43 év alatt László minden kérését teljesítettem. Utolsó találkozónk alkalmával arra kért, hogy tegyünk meg mindent a kárpátaljai magyarok védelmében, hogy biztosítsuk a washingtoni Kossuth Ház hosszú távú működtetését az amerikai magyarság részére, és hogy építsük tovább a már szilárd alapokon működő „ReConnect Hungary” programot, amely az amerikai magyarság második és harmadik nemzedékeit hivatott összekötni Magyarországgal, és az amerikai magyarsággal.  Ezt fogom tenni László munkássága szellemében” – fogadta meg Szekeres Zsolt.
 
   Az utóbbi években jogvédő munkánk mellett több olyan kezdeményezést is indítottunk, amelyek célja az észak-amerikai diaszpórában élő magyar közösségek fennmaradásának biztosítása. Az idei ReConnect Hungary Birthright Program résztvevői junius 14-én kezdik meg útjukat Magyarországra.  

 
    A tavaly nyáron elindított ReConnect Transylvania+ ösztöndíj programunk is hihetetlen sikertörténet, az Erdélyben önkénteskedő amerikai magyar fiatalok úgy erősíthetik meg magyar identitásukat, hogy közben a helyi közösség aktív tagjaként testközelből ismerkedhetnek meg a kisebbségben élő nemzettársaink mindennapjaival.  



 Kérjük, maradjon a HHRF támogatói között a továbbiakban is, hiszen a munkát folytatjuk! Hámos László emlékére támogassa Alapítványunkat és programjainkat!
 


5/23/2019

Board Names Zsolt Szekeres as President of the Foundation

László Hámos Remembered at New York Memorial Event

Friends, Colleagues Recall Exemplary Commitment and Intellect of Groundbreaking Hungarian-American Activist

   Family, friends and colleagues gathered at New York’s Hungarian House on May 11 to remember the life and legacy of László Hámos, President of the Hungarian Human Rights Foundation (HHRF), who passed away after a long illness on April 16.

   Former Hungarian House President Charles Vámossy, serving as Master of Ceremonies, welcomed the audience, first and foremost László’s beloved wife Zsuzsa and their children, Júlia and Dániel. (Read the full speech here.) Mr. Vámossy mentioned the HHRF staff present for whom László was leader, mentor, and friend over decades of cooperation: Emese Latkóczy, “László’s right hand, left hand, maybe even both feet”; Zsolt Szekeres, HHRF’s “gray eminence and ever-present problem-solver”; and HHRF’s colleagues from Budapest and Cluj (Kolozsvár) Péter JózsaCsilla Zsigmond and Árpád Zsolt Moldován.

   The event was live streamed on Facebook. 

  The first number was Mendelssohn’s Trio No. 1 in D Minor, played by Júlia Hámos (piano), Gergana Haralapieva (violin) and Ari Evan (cello), and preceded by Júlia’s introduction:


This piece represents my father’s spirit. While I chose a career that was at first foreign to him, it took him no time to completely identify with the point of music, which is to express the soul. That is what he has given to me: the unfaltering truth that each and every soul has something to say, and that like with music, the more selflessly you listen, the more it yields in return.


   The first speaker was Jenő Brogyányi, who in 1976 co-founded HHRF’s predecessor organization, the Committee for Human Rights in Rumania (CHRR) with László. Mr. Brogyányi recalled their initial projects – a full-page ad in the New York Times and a street demonstration to protest the Ceausescu regime’s campaign of forced assimilation against the Hungarian national minority of Romania. At first an ad-hoc group of young people that included Bulcsú Veress, CHRR developed into a unique force among Hungarian-American organizations:


CHRR’s governing principle was this: to play by American rules on an American field. It was László who turned these principles into praxis. He created the Hungarian-American playing field. …Thanks to him, masses of volunteers sorted lists and stuffed envelopes, right here in the Hungarian House. A community with a practical purpose came into being.

László gave the Hungarians of the West the means to look to the future and take action…. He dedicated his life to connecting the Hungarian past to a Hungarian future. And as many times as that stone rolled back down the slope, László, like Sisyphus, pressed his shoulder against it once again, against his stone, and he pushed and rolled it back up… the good that came of his life is beyond measure.

Read the full speech.


   “Tomorrow we’re going to Komárom” – This is how George Pataki, former governor of New York, quoted László Hámos’ words on one of Gov. Pataki’s early visits to Hungary. Though Gov. Pataki had never heard of Komárom, the next morning found him in that town, in a region of Slovakia that is home to an ethnic Hungarian community. Briefed by László, Gov. Pataki spoke at a local Hungarian college and called upon Slovakian officials to protect minority rights at a moment when Slovakia had just passed restrictive regulations against minority language use. This trip was followed by many others in the company of László and other Hungarian American leaders – including visits to Transylvania, and two months ago to Subcarpathia, where Gov. Pataki met spoke out against the Ukrainian government’s repressive policies against the local Hungarian minority.


We went to Beregszász, we went to Munkács, we went to Ungvár… we knew what László Hámos wanted us to do, we knew we were raising the flag on behalf of Hungarian human rights…


Finally, Gov. Pataki recalled László’s sustained commitment to the ReConnect Hungary program, which emerged from an idea proposed by Gov. Pataki’s daughter Allison. “László didn’t just say, “Great idea – good luck!” He said: “Let’s do it.”


László had a profound impact on my life as a Hungarian-American, to get involved, to not just sit back and read articles and get upset, but actually to do something about it…. The best way to honor his memory is to commit to doing what we can to keep those wonderful organizations and causes alive.

Read the full speech.


   Two musical numbers followed. Led by members of the Hungarian Scout Troop of New York, to which László had also belonged, the audience sang the Hungarian folk song “Tavaszi szél”. With Benjamin Hochmann, Júlia Hámos played Franz Schubert’s Divertissement a la hongroise duet for piano – the same piece they had played for László at his last Thanksgiving dinner, to his great pride and enjoyment.

   Gábor Dömötör, vice president of the Hungarian Scout Association in Exteris, recalled that László often cited his scouting years as a formative influence for his later activities.


As Hungarian scouts, we believe in our responsibility to act as useful and positive representatives of our Hungarian heritage, to extend and preserve the good name of the Hungarian nation… László carried out this responsibility to the highest degree. His exemplary activity over several decades won respect from Hungarians in the West, from American officials, Hungarian minority communities, and the government of Hungary.

Read the full speech.


   Over the past 40 years, HHRF has hosted nearly 100 interns at its New York office. Árpád Krizsán, then a student from Vienna, recalled the impact of working alongside László in the early years:


He empowered people by setting an example and inspiring them to do what needed to be done. A few weeks into my stay in America, he sent me off to Washington DC with a list of Congressmen and told me to gather their sig-natures on a House Resolution. And I did!

I once asked him why he does what he does. His answer: “If I don’t do it, possibly no one else will.” I always remembered these words. Now it is our turn to step up and continue the work.

Read the full speech.


   Peter Coy, a family friend and New Jersey neighbor, recalled the Hámos family home as “Budapest in Bergen County”, and László as a devoted family man.


László was humble, soft-spoken, a careful listener and eager learner. He was immensely proud of Zsuzsa and thankful to her. He treasured his children, Julia and Danny. He was devoted to his brother and parents and Zsuzsa’s family. The more time we spent with him, the more extended family and friends and colleagues we discovered. All of us were blessed to know and love László, a dreamer and a doer, a free spirit with a backbone of steel, a man who cut his own path through life.

Read the full speech.


   A letter of farewell by Mihály Sebestyén Spielman, a Hungarian journalist who lives in the town of Tirgu Mures, Transylvania, was read by Mr. Spielman’s brother András.


I was in New York in 1996, and he invited me to his office, in the heart of Manhattan. He had heard about me, or knew my name somehow, maybe some of my writings, I don’t know. But he interrogated me thoroughly about our lives, what was going on with us, what we believed in, how we managed. I couldn’t really tell him anything new, but he listened to me patiently. He understood our lives, because that was his interest, his career path, his pursuit, the grounds of his purpose, both in reality and often in virtual space. For a long time, HHRF was a trustworthy and important acronym that gave us hope.

Read the full speech.


   Andrea Lauer Rice, now president of the Hungarian American Coalition, recalled her fateful meeting with László in 1988, organized by Andrea’s mother Edith Lauer.


My mother invited me on a mother-daughter trip to New York City. As a college student, I thought this meant sightseeing, shopping, maybe a Broadway play. But László had organized a demonstration in front of the Romanian Consulate in New York. I did not expect that I would end up with a placard in my hand, demonstrating against the razing of Hungarian villages in Transylvania by Ceausescu.

In 1991, when I became the first intern for the newly formed Hungarian American Coalition – of which László and HHRF were founding members - he and Zsolt Szekeres joined forces to teach me about “educating” law-makers and decision-makers in the halls of Congress – who often had no intention of learning about the plight of Hungarian minorities. He helped me craft my first letter to a government official, ask my first question at a Congressional briefing and invited me to lead my first workshop session. And I was just one of many who got trained at what could be called the “László Hámos Academy of Advocacy.”

Read the full speech.


   Finally, Dániel Hámos recalled his father’s life as “nothing short of inspiring”.


Unlike most so-called change makers of his generation, he was a rebel with a cause. He ditched his elite education and job at a top law firm to do what he loved – which, fortunately for us all, was protecting people and cultures in need. He didn’t have a work week, he had a career. His passion allowed his work to become intertwined with his life.

The success of others inspired him more than his own. That’s what HHRF was about, that’s what Reconnect is about, and that’s why me and my sister had every opportunity we could ask for.

Read the full speech.

View photos from the memorial.
You may express
 condolences and share memories here.


Read press clippings and messages from our condolence book.

A video of the full event can be viewed here and the program booklet browsed here.
Watch select interviews with László Hámos from the 1980s on network television.
 
HHRF Board of Directors Names Zsolt Szekeres
as New President
 

   The Board has named Zsolt Szekeres as HHRF’s new president.

   Board Members Emese Latkóczy and Péter Józsa carry on the work of HHRF as Executive Director and Treasurer, respectively. To continue his father’s legacy, Dániel Hámos has joined the Board as Secretary.

   “During the past 43 years, whenever László asked me to do something, I did it,” Zsolt Szekeres stated. “At our last meeting, he asked me to do everything we could to defend the interests of the Hungarians of Subcarpathia; to ensure the long-term use of the Kossuth House [in Washington D.C.] on behalf of Hungarian-Americans; and to keep building on the foundations of the ReConnect Hungary Program which is creating ties between Hungary and 2nd-and 3rd-generation Hungarian Americans, and with the Hungarian American community. So I will do these things, in the spirit of László’s activities.”

 
Our Work Continues
   The Hungarian Human Rights Foundation continues to support the positive initiatives and aspirations of Hungarian minority communities to restore their traditions of educational and cultural excellence in the contemporary context. HHRF also plays a leading role in programs which strengthen Hungarian cultural identity in the diaspora. HHRF was László Hámos’ life’s work. Please consider remembering him by contributing to the achievement of his goals:
· HHRF’s continued human rights monitoring and information dissemination services
· the ReConnect Hungary Birthright Program
· the ReConnect Transylvania+ Scholarship for North American youth.

 
Thank you for your valuable support in memory of László Hámos and his legacy.