A vajdasági magyarok 1910-ben (424 555 fő) még az össznépesség 28,1%-át képezték. Vajdaság községeinek a 3/4-ében 10% feletti volt a magyarok jelenléte. Legtöbb magyar Bácskában élt, kevesebb Bánságban és még kevesebb Szerémségben. A magyarok 9 községben abszolút és két községben relatív többségben voltak. Ezek Vajdaság községeinek negyedét adták. A kanizsai községben az össznépesség 94,4%-át alkották, a zentaiban 91,8%-át, a topolyaiban 87,6%-át, a temeriniben 80,2%-át, a becseiben 67,1%-át, a csókaiban 61,2%-át, a szabadkaiban 60,8%-át. A magyarok Vajdaság 53 településében (a települések 15,4%-a) abszolút többséget képeztek az össznépesség arányában. A helyzet még 1953-ban is ehhez hasonló volt, ám 1991-ben jelentős mértékben változott a magyarok kárára.

A statisztikák szerint a szerbek most már 33 községben abszolút többséget képeznek. A települések 63,2%-ában abszolút, 4,1%-ában pedig relatív többséget alkottak az összlakosság arányában. A magyarok 80 településben (a települések 17,2%-a) abszolút többséget, 6-ban (1,3%) pedig relatív többséget alkottak az összlakosság arányában.

Bácskában a szerbek 71 településen abszolút többségben vannak (12-ben az arányuk 90%-os). A 10 ezer lelket meghaladó települések közül a szerbek abszolút többségben vannak Újvidéken, Zomborban, Apatinban, Palánkán, Cservenkán, Futakon, Szenttamáson. 1948-ban Bácska népességének még csak 37,5%-át képezték, azonban 1981-ben százalékuk már 43,4%-ra nőtt. A magyarok Bácska 51 településében (50% feletti) abszolút többséget képeznek (ezek közül 19-ben 90%-os a többségük). A 10 ezer lelket meghaladó települések között a magyarok abszolút, 50%-ot meghaladó többségben vannak Adán, Becsén, Topolyán, Kanizsán, Zentán és Temerinben. Szabadkán elvesztették abszolút többségüket, most relatív többségben vannak (43,8%). A magyarok még 1948-ban is Bácska népességének 38,1%-át alkották, 1981-ben viszont már csak 28,8%-át.

Bánságban a szerbek még jobban előretörtek, és 110 településben abszolút többséget képeznek (ezek közül 34-ben az arányuk meghaladja a 90%-ot). A 10 ezer lelket meghaladó településekben több mint 50%-os a szerbek aránya. Így van ez Fehértemplomban, Kikindán, Kovinban, Törökbecsén, Pancsován, Versecen, Becskereken. A szerbek már 1948-ban is Bánság népességének 59,9%-át, 1981-ben pedig 64,6%-át adták.  A magyarok csak 24 bánsági településben voltak abszolút többségben (közülük 11-ben arányuk meghaladta a 90%-ot). A magyarok Bánság népességének 18,2%-át adták 1948-ban, és 13,7%-át 1981-ben.

Szerémségben a szerbek majdnem homogén tömeget alkotnak: 104 településben abszolút többségük van. Ezek közül 5 településen lélekszámuk meghaladja a 10 ezret. A szerbek 1948-ban is Szerémség népességének 68,6%-át, 1981-ben pedig 70,8%-át adták. A magyaroknak csak két kis településben van abszolút többségük.

Az 1991-es népszámlálás szerint a 93 település közül, ahol a magyarok abszolút vagy relatív többségben éltek, csupán négyben növekedett a magyarok száma (az Ürög községi Satrincán, Kanizsa községben Újfaluban, Zenta községben Tornyoson és a Szabadka községben Palicson).

Az 1981-1991 közötti időszakban a magyar abszolút vagy relatív többségű települések 85,7%-ában a népesség már képtelen volt a reprodukcióra, és itt beállt a depopuláció gyorsuló üteme.

A nagyszerb nacionalisták által előidézett (1991-1995) etnikai belháború következményeként Szerbia területén 1996-ban több mint 600 ezer szerb menekült tartózkodott és várt végleges letelepítésre. Ebből 500 ezer szerb menekült Vajdaság területére került, és itt várja a végleges letelepedését. Várható, hogy újabb menekültek érkeznek Koszovóról és Közép-Szerbiából. A magyar nemzetiségű polgárok házát, földjét és munkahelyét ígérték nekik. Az állam minden bizonnyal 300-350 ezer főt végleg le szándékozik telepíteni Vajdaságban. Tartósan tapasztalható:
1. azoknak a menekülteknek az összeírása, akik Vajdaságban akarnak letelepedni; 2. az új települések helyének a kijelölése és kialakítása;
3. az üres házak összeírása;
4. az új települések kiépítésére és üres házak megvásárlására bizalmasan kezelt alapok létrehozása (már idáig is számos menekült kapott 30-50 ezer DEM támogatást a háborúban összerabolt pénzekből);
5. az állami, községi és más földek és termelőeszközök térítésmentes ajándékozása menekülteknek;
6. munkába álláskor a menekültek elsőbbségi jogának biztosítása az ipari és kereskedelmi vállalatoknál, közvállalatoknál és állami hivatalokban;
7. számos állami kedvezmény a menekültek számára a társadalombiztosításban, a tanügyben, a tiltott gazdasági tevékenységek megtűrése, sőt elősegítése a menekültek esetében stb.

A magyar nemzeti kisebbségre folyamatos nyomást gyakorolnak, hogy előbb vagy utóbb költözzön ki. Oktatási, művelődési és tájékoztatási intézményeit leépítik (csak jelképesen pénzelik) vagy egyszerűen megszüntetik. A magyarok számára a vállalkozás vagy a munkába állás leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A magyar nemzeti kisebbség megkülönböztetésének számos megnyilvánulása nem szűnt meg. Állítható ez még akkor is, ha közvetlenül senki sincs életveszélyben, és nem kell újabb megtorlástól vagy vérbosszútól tartani. A magyar közösség közösségi életének megszervezését lehetetlenné teszik a politikai, gazdasági és más intézkedések sokaságával. Nyilvánvaló a cél: a magyar nemzetiség elköltözésre ösztönzése. Az a cél, hogy arányukat az össznépességben 4-5% alá csökkentsék, amikor már nem lehet többé megállítani a bomlás további folyamatát.

                                                                         Mgr. Mirnics Károly