Juhász László
A pozsonyi rádió 4-es stúdiójában sebesen pörög a szalag. A Rege című lemez soron következő dalának felvétele már-már kész, a Ghymes tagjai éppen jól megérdemelt pihenőjüket töltik a rendezői helyiségben, bent már csak Buják Krisztián fújja a szaxofont.
Kriszti szólója után már csak a dob és a kórus kerül a szalagra, és kész a dal – magyarázza Szarka Gyula. A legutolsó simítás pedig a keverés, amikor végleg eldöntjük, melyik hangszer milyen arányban szólal majd meg a CD-n.
Közben a stúdióajtó fölött kialszik a figyelmeztető piros fény, a srácok pedig együtt hallgatják meg a szólóval kiegészített dalt.
A második versszakban is legyen kórus, vagy szólóban énekelsz? – kérdezi Szarka Tamás.
Tudod mit – fordul hozzá Pukkai Attila –, az egyik versszakban az énekkar válaszoljon a szólóra.
Ennyire bizonytalanok vagytok, nem dőlt még el, hogy milyen lesz a végső hangzás?
Természetesen egy bizonyos elképzeléssel érkeztünk a stúdióba, ez azonban menet közben nagyon sokszor változik – világosít fel Gyula. – Mindannyian teszünk hozzá egy-egy ötletet a készülő dalhoz, ez mindig kollektív munka.
Közben megérkezik Csikmák Mónika, a Ghymes menedzsere. Kezében újságot lobogtat, nem titkolt büszkeséggel mutatja a Magyar Hírlap cikkét:
Egyik budapesti fellépésünk után írt rólunk a lap. Minden hónap első csütörtökén van Ghymes-klub a Fonó Budai Zeneházban. Egyre többen jönnek el a klubestekre – mondja, majd egy levelet vesz elő. Most éppen Petschnig Maria Zita írt, az egyik legismertebb magyar közgazdász, aki sohasem hiányozhat a klubestekről. Nagyon jó érzés, hogy ilyen elismert, híres emberek is a zenekar mellé állnak.
Mónika elmondja, hogy a most készülő lemez még május végén a boltokba kerül. A Regét a Szlovák Rádió Kiadója jelenteti meg Szlovákiában, de természetesen Magyarországon is kapható lesz, ott a Fonó Records adja ki, akik az előző Ghymes-lemezt is piacra dobták.
A pár perces szünetet kihasználva a lemez zenei rendezőjét, Peter Smolinskýt kérdezem a Ghymes zenéjéről.
Nekem tetszik – mosolyog Peter –, annak ellenére, hogy eddig még egyetlen számukat sem hallottam. A srácok világos elképzeléssel jöttek, tudják, mit akarnak. Már az elején megfogadtam, hogy a lehető legkisebb mértékben fogok csak beleszólni az ő elképzeléseikbe. Ha azonban rossz a hangolás vagy ha egy hamis hang üti meg a fülemet, könyörtelenül leállítom a felvételt.
A zenei rendező bevallja, három-négy nap kellett ahhoz, hogy megértse a Ghymes zenéjét, amelyet nagy kedvencéhez, a Jethro Tullhoz hasonlít:
Ez a balkáni, magyar, kelta zenei elemek érdekes ötvözete. Különleges, ma már csak ritkán használatos hangszereket szólaltatnak meg. A szövegekből ugyan egy szót sem értek, de a zene nagyon tetszik. Több ez, mint pusztán népzene. Kozmopolita stílus, sok mindenből egy kicsi, egy tető alatt: ez a Ghymes – mondja a zenei rendező.
A szusszanásnyi szünetnek vége, folytatódik a munka. Miközben újabb és újabb hangszerek, szólamok kerülnek a mesterszalagra, az éppen pihenő Buják Andor nevetve újságolja, hogy nemrég elkészült egyik daluk techno-változata is.
Magyarországi barátaink készítettek remixet az Üzenet lemez Soha című dalából. Ők azzal győztek meg bennünket, hogy ezt az új változatot a diszkókban azok a fiatalok is megismerik, akik nem jutnának el a koncertjeinkre és nem hallgatnák meg a lemezeinket sem. Nem tudjuk, mi lesz a dal sorsa, a felvétel mindenesetre elkészült.
Ghymesékél már hagyomány, hogy más zenészeket is meghívnak a lemezfelvételekre. A Rege vendégzenészei Heredics Gábor és Kálmán a Vujcsics együttesből, akik harmónikán, illete dobon játszanak, és Farnbauer Péter, az ELÁN billentyűse, aki szintetizátorokkal érkezett a stúdióba. A Ghymes férfikórusának hangzásába Kiss Bernadett visz még színt, de Balogh Csaba vezetésével a galántai gyermekkórus is hallható lesz a lemezen.
Figyelve a srácok munkáját, kiváltságos helyzetben érzem magam. Tanúja lehetek egy lemez születésének. Apró emberi momentumokat figyelhetek meg. Olyanokat, amelyek a lemezt otthon meghallgató ember számára örökre rejtve maradnak. Bármennyire szívesen is hallgatnám tovább a lassan lemezzé terebélyesedő dallamokat, belátom, hogy nem tarthatom fel a fiúkat. Csak még egy búcsúkérdést.
Manapság az együtteseket divat skatulyákba dugni. A Ghymessel kapcsoltban egyre gyakrabban hallani a világzene kifejezést. Nekem úgy tűnik, sokan már-már pejoratív értelemben használják ezt a szót, egy kalap alá kényszerítve a műfajilag be nem határolható egyéni stílusokat. Ti mennyire vállaljátok a világzene kategóriát?
Úgy tűnik, hogy mi már odatartozunk – mondja Gyula. – Ezt azonban mi nem nagyon tartjuk szem előtt, hiszen nem igazán tudjuk, mit is jelent a világzene kifejezés. Mi egy bizonyos zenét játszunk, amit sokan oda sorolnak.
Ez azonban változhat – veszi át a szót Andor. – Mi megszoktunk, megszerettünk egy bizonyos hangzást. Ha valami újat akarunk csinálni, új hangzást kell vinnünk a Ghymes zenéjébe. Az, hogy jövő ilyenkor milyen zenét játszunk majd, attól is függ, milyen hangulatban leszünk, hogyan fogjuk érezni magunkat, milyen új hangszereket viszünk majd be a zenénkbe.
Ez még azonban a jövő zenéje.
„Jézus ágyán nincsen paplan / sír az ártatlan. / Nincs palota, hanem nyugszik /
barmok jászlában. / Könnyei hullnak / a kis Jézusnak. / Így kell szenvedni érettünk
/ a Megváltónak." – énekli a Ghymes.
Szarka Tamás dalszerzőként is jegyzi a Regét. – A dalok témái mindig legbelülről
jönnek. Szűkebb pátriánk, ez a hely és ez az idő diktálja a témákat.
Tíz-tizenkét dal kerül majd a lemezre, és lesz egy közös motívum, amelyik
összeköti a dalokat. Úgy tervezzük, hogy a lélegzés motívuma fűzi majd sorba a
számokat. Ebbe merül bele az egyik dal vége, és ebből születik meg a következő.
Ettől lesz meghitt és közvetlen ez a lemez. Hogy mi a Rege üzenete? – gondolkodik el
Tamás. – Ez a mi mai és mindennapi érzéseinknek regéje.
Pukkai Attila cimbalomjátéka már szalagra került. – A cimbalom főleg mint
akkordhangszer és ritmushangszer szerepel a lemezen, de időnként megmegvillan
szólóban is, megmutatkozik a maga teljes szépségében. Ebben a zenében a színek, az
érzések és a hangulatok a fontosak – mondja Attila. – A lemezen a semmiből jön
létre a zene, jó érzés visszahallgatni a készülő, az egyre szebb és teljesebb
muzsikát. Van egy alap, amelyre sok minden lerakódik. A cél az, hogy a magas hangoktól
a mélyekig a lehető legnagyobb teret töltsük ki. Azelőtt a Fakó zenekarral is
készítettem már felvételeket, de ez jóval teltebb zene, sokkal több munkát
igényel. Mint laikusnak is tetszik ez a munka, de zenészként is nagyon sokat
fejlődhetek. Jó iskola ez – nevet Attila.
Szarka Gyula elmélyült lantjáték közepette. – A lemezen nagybőgőn, gitáron is
játszom, és énekelek. Nagyon fárasztó ez a felvétel, de mi élvezzük. Sok ötlet
éppen a stúdióban jön, ezeket igyekszünk összeegyeztetni. Természetes, hogy
mindenkinek más és más véleménye van egy-egy dalról, de mindig megegyezünk, és
végül kialakul egy végleges eredmény, amely azután a lemezre kerül. Éppen ez a
végeredmény az, amit a legjobban élvezek az egész felvétel ideje alatt. Nem mintha
maga a folyamat nem lenne élvezetes.
A Ghymes Internet oldala: www.kalligram.sk/ghymes