Fritillaria persica
Archív felvétel
A Fritillaria meleagris nálunk vadon is előforduló, védett növény. Lápréteken, ligeterdőkben él. Külföldi rokonai néhány éve nyugat-európai piacokon is megjelentek, s némelyikük már Magyarországon is kapható.
A Fritillaria persica mélybíbor, csengettyű virágai 75 cm-es száron április–májusban nyílnak. A Közel-Kelet sziklás hegységeinek kopár oldalain, 700–2800 méter magasságban él. Az árusított Adiyaman nevű kultúrváltozata Törökországból származik, ahol a vad alak cserjés környezetben és a gabonaföldek mezsgyéin gyakori virág.
A kert legmelegebb, verőfényes részébe ültessük hagymáit, 12 cm mélyre, egymástól 120 cm távolságra, mély termőrétegű talajba. A túlzott tápanyagellátástól óvakodjunk, mert vaskos szárai törékennyé válnak. Sötétbíbor virágai sárga nárciszok tömegében mutatnak jól.
A Fritillaria michailovskyi sötétbíbor csengettyűi sárgán szegélyezettek, 12 cm-es száron nyílnak május–júniusban, Törökország északkeleti hegyeinek termékeny lejtőin, 2000–3000 méter magasságban. A sziklakert nyirkos szurdokaiba ültessük hagymáit, 12 cm mélyre, egymástól 5 cm távolságra, csoportokba. Tűlevelű örökzöldek félárnyékában is jól érzi magát.
A Fritillaria pallaidiflora élénksárga harangjai 12 cm-es száron, május–júniusban nyílnak. Közép-Ázsia magas hegységeinek (Tien-san) szubalpin lejtőin él, ezért az előző fajhoz hasonlóan kis csoportokba, a sziklakert nyirkosabb részeibe telepítsük hagymáit, 12 cm mélyen. A tőzeges talajjavítást meghálálja.
Az F. acmopetala zöldessárga, barnásbíbor foltos harangocskái 40–50 cm-es száron nyílnak. Törökország nyugati partvidékén él, egészen Libanonig. Ciprus szigetén is honos, fenyőerdőkben, cserjés társulásokban és gabonaföldeken, egészen 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Évelő ágyásokba, sziklakertekbe, fák és cserjék félárnyékába csoportosan ültessük el hagymáit (egymástól cca. 10 cm-re), 12 cm mélyre. K. Sz.