A magasfeszültségű vezetékek szerelői nem lehetnek szédülősek
A hidak festése és javítása a kötélidegzetűeknek való munka
Amerikai statisztikák szerint a legbiztonságosabb szakma a balzsamozóké. Második helyen a könytárosokat találjuk. Annak valószínűsége, hogy a könyvtárban halálosan megsebesíthet egy könyv, egy hajszálnyival nagyobb, mint hogy egy hulla ránk támadjon. Jurij Gagarin az első emberként 1961-ben járt a világűrben. Az ezt követő harminchét évben tizennégy kozmonauta lelte halálát. Ha számításba vesszük, hogy a közel négy évtized alatt mintegy ezer űrhajós járt a világűrben, a halálos statisztika 1,4 százalékos, ami magasnak mondható. Mint a felvételen látható, vannak emberek, akik szeretik az életveszélyt, és szinte naponta kockára teszik az életüket. A legtöbb esetben még csak nem is a pénz hajtja őket, sőt nem is a kockázat, a veszély izgalma. Egyeseket csak a szürke tömegből való kitűnés inspirál. De ez sem általánosítható, hiszen a legtöbben az ismeretlenség homályában maradva végzik kockázatos munkájukat. Az indok gyakran nagyon egyszerű: másokon segíteni. Mi más ösztönözte volna például Peter Jahrling amerikai virológust, az amerikai tengerészet virológiai intézetének kutatóját, hogy a Lassa nevű halálos vírussal foglalkozzék, majd a Zaire-ban taroló Ebola vírust kutassa? Később Venezuelában foglalkozott az agyhártyagyulladás egyik különösen veszélyes vírusával. Kutatócsoportjának köszönhetően ezrek életét sikerült megmenteni. Mark C. Lee űrhajós például gyermekkori álmát váltotta valóra. Nyolcéves korában, amikor Wisconsinban járt iskolába, a tanítója megengedte a gyerekeknek, hogy a televízióban megnézzék a Mercury űrhajó startját. Ez a gyermekkori élmény döntő hatással volt a kis Mark sorsára; ma űrhajószerelő.
Sokan beismerik, hogy veszélyes hivatásuk űzése során gyakran éreznek halálfélelmet. Stan Williams amerikai vulkanológus például humorral szokta legyőzni a félelmét: „A feleségem nagyon megharagudna rám, ha egy vulkán vizsgálata során halálos baleset érne" – szokta mondogatni. Akadnak azonban olyan foglalkozások is, amelyek az első pillantásra teljesen ártalmatlanok, mégis halálos veszedelembe sodorhatják az embert. Az amerikai Merlin D. Tuttle, a denevéreket védelmező nemzetközi szervezet alapítója (Bat Conservation International) például szinte egész életét ezeknek a sokak számára utálatos, ám teljesen veszélytelen élőlényeknek a kutatására áldozta. Mégis gyakran került életveszélybe. A venezuelai őserdőkben például kannibálokra bukkant, Peruban partizánok lőttek rá, Thaiföldön pedig lépten-nyomon kobrákkal találkozott.
A veszélyes foglalkozásokról kialakult kép gyakran csalóka. Hivatalos adatok szerint a legtöbb halálos munkabaleset a közlekedésben fordul elő. A gépkocsivezető és a kocsikísérő foglalkozása a legveszélyesebbek közé tartozik. Hagyományosan veszélyes foglalkozás az öntőmunkásé, az építőiparban dolgozóé, a bányászé vagy például a fúrótornyokon dolgozó munkásé. Talán furcsának tűnik, mekkora a békemissziót teljesítő katonák elhalálozási aránya. A katonák főleg a háborúkban esnek el, a békeszolgálatot teljesítő katonák elhalálozási aránya a csapatmozgások közben elszenvedett baleseteknél a legmagasabb.
A világon létezik még egy „rizikós csoport", amelynek vajmi kevés köze van a hősiességhez. A szegények közt is a legszegényebbek a bérmunkások, akik bármit hajlandók elvállalni, anélkül, hogy a biztonsági előírásokat figyelembe vennék. Többségük bevándorló, illegális munkás. A halálos munkabalesetek aránya az ő körükben a legmagasabb. A munkaügyi minisztérium adatai szerint az USA-ban a mezőgazdasági bérmunkásoknál a leggyakoribb a halálos baleset. Az országban évente százezer bérmunkásból mintegy százhuszonkilencen szenvednek halálos balesetet.
Muy Interesante, Focus