Madi Géza
Úgy tűnt, hogy a katolikus főpapok végső elkeseredésükben intéztek nyílt levelet a kormányfőhöz és a parlament elnökéhez. A püspöki üzenetet olvasva azonban rájöhettünk arra, hogy a kilenc egyházi méltóság – úgymond – már régen túljutott az elkeseredés határán, és kemény hangot használva felsorolta a Mečiar-rezsim előidézte problémákat, visszásságokat, törvénytelenségeket.
A püspökök bizonyára hittek abban, hogy a kormánykoalíció végre megfogadja tanácsaikat. Mert a levélben nemcsak bírálat volt: aláírói a sorok között elrejtették a megoldások kulcsát, úgy, hogy azt ne csak a polgárok, hanem a jelenlegi koalíció legelvakultabb vezetői is megtalálhassák. Az ország megosztottságát főleg a politikai gyűlöletkeltés idézte elő – írták, arra utalva, hogy ha az utóbbit felszámolják, akkor az előbbi is megszűnik.
Ilyen egyszerű lenne ez. De nem Szlovákiában. Megszokhattuk már, hogy a kormány rögtön ellentámadásba megy át, ha valaki egy rossz szót merészel mondani róla. Most is ez történt. Vladimír Mečiar „a politikába való szerencsétlen beavatkozásnak" minősítette a főpapok lépését. Természetesen ezzel azt akarta mondani, hogy ahol ő az úr, ott másnak, esetleg más véleménynek nincs semmi keresnivalója. Sajnos, az elmúlt csaknem négy évben ez mindig is így volt, és a miniszterelnök minden erejével azt szeretné, ha az őszi választásokat követően is így maradna. És még azután is jó ideig – legalább 2010-ig. Mert erre lehet következtetni az április 25–26-án tartott DSZM-közgyűlésen elhangzottakból.
Egyórás beszédében Mečiar a harmadik évezredbe megdicsőülve átvonuló politikai erőként jellemezte mozgalmát, mondván: a DSZM vezényletével Szlovákia a világ ötödik legfejlettebb állama lesz. Enyhén szólva ez is csak választási mézesmadzag. Ami a gazdasági „fejlődést" illeti: ha úgy (nem) halad, mint eddig, még madzagra sem futja, nemhogy mézre. A banánköztársaságok között pedig az állítólag az Európai Unióba igyekvő Szlovákia számára az ötödik hely nem nagyon előkelő. De hagyjuk a jövőt, bízva abban, hogy másképp alakul.
Kilenc esztendő elteltével – a DSZM-közgyűlés idején – ismét megélhettük, hogy a tévé élő adásban közvetítse egy politikai erő tanácskozását. Nem is volna baj, ha nemcsak egy – történetesen a közszolgálati intézményt hatalmába kerítő – mozgalom tanácskozásáról számolna be ily módon, hanem a többi – kormány- és ellenzéki – párt hasonló üléséről is, méghozzá műsorváltozást beiktatva. A pártállamban volt legutoljára kötelező, hogy a televízió éltesse az ország vezetőit. 1998 áprilisának utolsó szombatján-vasárnapján tanúi lehettünk annak, hogy erre a hatalom jelenlegi tévés szekértolói is képesek.
Jó volna, ha ez lenne a csúcs, s a tévé e tekintetben a jövőben nem próbálná meg önmagát is felülmúlni.
A Magyar Koalíció tagjai a múlt szerdán mégis megállapodtak a szövetségi párt bejegyez-tetéséről. Néhány nappal korábban már úgy látszott, hogy a három magyar politikai erő vezetői megegyeznek, és megszülethet a Magyar Koalíció Pártja bejegyeztetéséről szóló döntés, amely a Magyar Koalíció létrehozásáról négy évvel ezelőtt született megállapodáshoz hasonló. Létre is jött, jóllehet az április 25-i tanácskozás eredménytelen volt, ugyanis az Együttélés újra a szövetségi párt alapszabályát akarta megvitatni.
Van, amikor rossz a késlekedés, van, amikor kifejezetten jó, ha késik vagy elmarad az ígéret megtartása. Mint például a párkányi polgármester elleni feljelentés esetében. Noha a kormányfő és a belügyminiszter is többször kijelentette, hogy az április 19-i referendum megtartása miatt bűnvádi eljárás indul Ján Oravec, illetve a helyi választási bizottság tagjai ellen, a múlt hónap utolsó szerdájáig semmiféle lépés nem történt az ügyben.