Olvasói levél
A Balaton mentén közlekedő vonatokon mint kalauz teljesítek szolgálatot. Egy alkalommal szlovák vasutas család kérdezte egy üres üdítős flakonra mutogatva, hogy hol tudnák azt vízzel megtölteni. Keszthelyen pár percet állt a vonatunk, és így a forgalmi irodában alkalmi kulacsukat volt lehetőségem megtölteni. Örömük nagy volt, ami abból is látszott, hogy nagyokat kortyoltak. Barátságunk ekkor kezdődött, méghozzá úgy, hogy egyikünk sem beszélte a másik nyelvét. Orosz és német szavak használatával értve meg egyik a másikát, egy későbbi alkalomra meghívtuk egymást. Nekem a Tátrában való túrázás jelent kikapcsolódást, nekik viszont a Balaton melletti nyaralás. Ezt kölcsönösen ki is használjuk minden évben. Ránk semmilyen soviniszta nézetek nem hatnak, mivel mi az embert tiszteljük egymásban, legyen az bármilyen anyanyelvű is.
A legutóbb Párkányban voltam, miután tudomást szereztem róla, hogy milyen nagyszerű polgármestere van ennek a kisvárosnak. Munkája elismeréseként személyesen nyújtottam át neki a Balaton-közeli házamba szóló meghívót. Úgy érzem, ha mással nem is, de ezzel ki tudom fejezni az iránta érzett tiszteletemet.
Székács József
Balatonszentgyörgy
Ezúton mondunk köszönetet minden kedves önzetlen támogatónak, aki az Olvasói levél rovatban megjelent szegény, ötgyermekes családanya gondjain enyhíteni próbált azzal, hogy ruhát küldött neki. Szerkesztőségünkben többen kérték az illető címét, ennek nagy örömmel és megelégedéssel tettünk eleget. Úgy látszik, bármilyen zilált a politikai helyzet az országban, az emberi szolidaritás érzése és az önzetlen segíteni akarás szándéka nem veszett ki a polgárokból.
A szerkesztőség