A fogszuvasodást, a fogágybetegségeket és az ezekből adódó foghiányt tekintve az európai országok között Szlovákia nem áll a legelőkelőbb helyen. Így aztán hiába tény, hogy a lakosság fogazati állapota a korábbiakhoz képest a ‘80-as évek végén valamelyest javult, ennek aligha örülhetünk „teli szájjal". Hiszen ami a mosoly mögött ma látható, az inkább elszomorító és szégyellnivaló.
A középkorú lakosságnál zömmel az alsó rágófogak hiányoznak. Ezek rehabilitálása már gondot jelent, hiszen a megoldást vagy az igen drága fogbeültetés jelentheti, vagy a kivehető pótlás. Ez utóbbi azonban nem teljes értékű, és sokan idegenkednek is tőle. Így viszont a meglévő fogak tovább károsodnak, és ezzel hamarabb bekövetkezhet a teljes fogazatvesztés.
A férfiaknak általában rosszabbak a fogaik, mint a nőknek, feltehetően azért, mert kevésbé gondosak, igényesek.
A fogak alakját, zománcösszetételét, a fogágybetegségek fiatalkori kialakulására való hajlamot örökletes tényezők is befolyásolhatják. De az esetleges kevezőtlen adottságokon még lehetne javítani.
A fogak egészségéért legtöbbet azok fejlődése során lehet tenni, tehát a gyermekkorban kerülhet erre sor, és a szülő, a környezet kezében van a lehetőség.
Manapság a 6-7 éves gyerekeknek már öt tejfoguk beteg, a 12 éveseknek pedig ugyanennyi maradófoguk lyukas, tömött vagy már eltávolították. Ezek után szinte nem is meglepő, hogy a középkorúaknak átlagosan 15 foguk valamiképpen „hibádzik".
A fogazat leggyakoribb megbetegedése a fogszuvasodás és a fogágybetegség. Mindkettő népbetegségnek számít, s mindkettő kialakulásában jelentős szerepet játszik a fogakhoz erősen tapadó lepedék. A szakszóval plakknak nevezett lerakódás sok millió baktériumból áll, amelyek szénhidrátokból – elsősorban cukorból – savakat képeznek. Ezek megtámadják, elmésztelenítik a fogzománcot, ami kezdetben még gyógyítható. Később a sorozatos savhatástól a fog kilyukad. Ez a fogszuvasodás lényege. De az említett baktériumok mérgező anyagcseretermékei megbetegíthetik az ínyt is. A fogágy kóros elváltozása az ínyszél gyulladásával kezdődik, ennek első jele az ínyvérzés. A folyamat ekkor még gondos szájápolással visszafordítható. Ha azonban a lepedéket nem távolítják el, akkor az ínygyulladás fokozódik, a duzzadt, vérbő íny elemelkedik a fognyakról, és a képződő tasakban megtelepednek a baktériumok. Mindez a fog meglazulásához, elvesztéséhez vezethet.
A szervi megbetegedések zöme befolyásolhatja a fogágy vagy a nyálkahártya állapotát, az ilyenkor kialakuló kedvezőtlen szájtünetek ronthatják a fogazatot. Így például a hormonális betegségek (például csontritkulás), a diabétesz és az anyagcserebetegségek során a száj ph-jának változása előidézhet fogszuvasodást, illetve foglazulást. Ezért fontos az érintetteknél a szokásosnál gyakoribb – évi négy-ötszöri – fogászati ellenőrzés.
A szervezet általános védekező rendszerének romlása szájüregi gyulladáshoz vezethet, amiből íny- és fogágygyulladás alakulhat ki, részben azért is, mert ilyenkor a fájdalom megnehezíti az alapos fogápolást.
A törött, elhalt fogak gyökerei körül betokozódott, baktériummal teli tömlők fejlődnek ki. A gennyes gócokban felgyülemlett kórokozók a véráram útján szétszóródnak a szervezetbe, s hozzájárulhatnak szem- és bőr, valamint számos reumás betegség – így a sokízületi gyulladás – kialakulásához. Károsíthatják a vesét, gócos vesegyulladást idézhetnek elő. A szívbe jutva pedig szívbelhártya-gyulladást, ezáltal a szívbillentyűk kóros elváltozását okozhatják, ami elégtelen szívműködéshez és vérkeringéshez vezet.
Az pedig eléggé közismert, hogy rossz, fájós, már hiányos fogakkal nem lehet megfelelően megrágni az ételt. Az ily módon megterhelt gyomor pedig hajlamos lesz a fekélybetegségre.
* Ennek olyan kicsinek és kézhez állónak kell lennie, hogy a szájban mindenhova oda lehessen vele férni. Sörtéje legyen műanyagból és elég puha ahhoz, hogy a fogínyt ne sértse.
* A sörtéket rotációs mozgással vezessük a fogínytől a korona irányába úgy, hogy sörték minden fogközbe bejussanak, azokat kisöpörjék.
* Minden fog külső, belső oldalát és aztán a rágófelszínét külön-külön kell megtisztítíni. Emellett a fogínyt is mindig kellően masszírozzuk.
* Ha a fogíny már visszahúzódott, akkor is fontos, hogy a fogközöket egy ún. interdentális kefével az ételmaradéktól szabaddá tegyük.
* Elektromos fogkefe csak akkor ésszerű, ha az ember a fogkefét rosszul tudja vezetni, mint pl. ágybanfekvőknél vagy kicsi gyerekeknél. A legtöbb készülék kevés erővel rendelkezik ahhoz, hogy elegendő nyomásnál még tisztító hatású legyen.
* A fogazat alapos tisztítása kb. 3 percig tartson. Az önkontrollhoz egy szemmagasságban elhelyezett tükör jó szolgálatot tesz.
