alkarpatraz - avantgárd kísérlet kárpátaljan

alkarpatraz

Az Álkárpátráz egy rövid életű online irodalmi folyóirat volt, amely 2004-ben Ungváron jött létre az egy évvel korábban alakult hasonnevű alkotócsoport tagjainak a közreműködésével. Közvetlen előzményét egy floppylemezeken terjesztett, bizonyos szamizdat-jegyeket hordozó diákfolyóirat volt, ez fejlődött internetes orgánummá. A periodikának 2004-től 2006-ig mindössze négy online lapszáma jelent meg Markovits Teodóra főszerkesztő irányítása alatt. Ezek közül az első három szám egy Balla D. Károly által a fiatalok számárta felajánlott webhelyen került elhelyezésre, majd 2005-ben a főszerkesztő egy azonos nevű blogot hozott létre, oda emelte át az első három lapszámot, és a negyediket már ott jelentette meg BDK közreműklödése nélkül. A blognak később egy klón-változata is megjelent egy másik szolgáltatónál. Szórványosan mindkét webhelyen azóta is megjelennek különálló publikációk, de sem periodika-szerű működésről, sem aktív blogolásról nem beszélhetünk, a projekt aktív szakasza 2006 után lényegében lezárult.

Az alább megadott linkekre kattintva mind a régi, statikus rendszer, mind a 2 blogszerűen működő webhely elérhető és böngészhető, bár előfordulhat, hogy olykor egy-egy régebbi link nem működik, illetve a klonblogban a régi lapszámok anyagai olykor eltorzított formát öltenek.

Az alapítók, az akkor főleg álnéven publikáló kárpátaljai fiatalok, az utóbbi években gyakorlatilag nem hallatták a hangjukat, utoljára 2008-ban Varacka c. projektjük keltett némi feltűnést. Nem mondható látványosnak a főszerkesztő irodalmi tevékenysége sem, de azért Markovits Teodóra irodalmi tárgyú írásaival, kritikáival olykor találkozhatni folyóiratoknban, blogokon, és olvashattuk nevét egy-egy rendezvény résztvevői között is. Mindezzel együtt az Alkarpatraz, mint a kárpátaljai magyar irodalom megújításának rövid életű kísérlete, lényegében feledésbe merült, progresszív, avantgárt hagyományaiknak Kárpátalján ma nincs egyetlen követője sem. Részletesebben: Mi volt az Alkarpatraz

álkárpátráz

  1. A statikus honlap megnyitása: Alkarpatraz (sajnos eléggé fapados)
  2. Az első blog megnyitása: Alkarpatraz (sajnos a blogter.hu megszűnt, link törölve)
  3. A klónblog megnyitása: Alkarpatraz (a régi anyagok olykor hibásan jelennek meg)

Az alkarpatraz alapítói Markovits Teodóra, Tábori Elemér, Bundási Béla, Terestyén Polikarp, Levitta, Nincsis Leó, Kafbek, Thomas Blowup (az utóbbi kettő grafikusként csatlakozott az irodalmárok kis csapatához).

 

     

    Alkarpatraz

    - Balla D. károly Tízévente avantgárd c. írása alapján -

    A kárpátaljai magyar irodalomban a korábbi, jobbára elvetélt kísérletek után a kétezres évek elején ismét egyetemista fiatalok próbálkoztak progresszív irányzatokkal. Legelső diáklap-publikációik meglepően heves bírálatot kaptak. Ráadásul épp egy diáktársuktól, aki már „beljebb volt” az irodalomban, így komolynak számító szakmai fórumot is kapott 2003-as ledorongoló cikkéhez. Még a Google is megjegyezte súlyos szavait: „Szomorú, hogy fiatal, jobbra érdemes fiatalok azzal akarják felhívni magukra a figyelmet, hogy túljátszott kis ötleteiket valami túlabszurditizált formában, mint eredetiségük bizonyítványát, nyomtatásban megjelentetik… A világ elleni tiltakozásuk nagyítótükröt állít elnyomott egójuk elé. A világ-, magyar és kortárs irodalmat szemezgetve – hangsúlyozom: szemezgetve, nem ismerve! – elhiszik, hogy ilyen csekélységre ők is képesek. … A modern irodalom szellemtelen, üres utánzása viszont nem egyéb szentségtelen pocskondiázásnál. …téveszmék ezrei zsibonganak, tolonganak egy-egy ifjú koponyában. A modernt összetévesztik az értelmetlen zagyvasággal, a teremtő fantáziát a céltalan képzelgéssel.”

    Az ártatlan, de új szemléletű és formabontó szövegek és képversek szerzői megrettentek ettől a túlabszurditizált támadástól. Úgy tűnt, el is hallgatnak örökre. Aztán floppyn (igen: akkoriban ez volt a legfőbb mobil adathordozó) mégis terjeszteni kezdték munkáikat, gyakorlatilag digitális folyóiratot készítettek. Beszédes neve ez volt: Álkárpátráz.

    Vonakodva jöttek el hozzám. Akkoriban elég sok önjelölt, süvöltően tehetségtelen írót tanácsoltam el az irodalomtól (durvábban: rúgtam ki a házból – többük aztán másutt támogatásra talált, akad, aki mára több kötetes szerző), így talán érthető, hogy tartottak tőlem. Ám a dilettantizmussal szembeni zsigeri indulatom őket megkímélte: amit elém tártak, üde és erőteljes irodalmi anyag volt. Csináltam nekik egy honlapot, első három számuk kisvártatva meg is jelent – ma is olvasható. Úgy tűnt, berobbannak a köztudatba, annál is inkább, mert a robbantás fogalmát épp ők használták lapindító főszerkesztői kiáltványukban:

    Markovits Teodóra:
    Menekülés a konzervátumból
    Ha eleged van. Mit eleged: sokad. Tűrhetetlenül rengeteged. Ha már torkig vagy. Ha tele van a burád, tököd, hócipőd. Ha nem bírod már hallgatni, amit reggeltől estig. Ha nem tudod már nézni, amit állandóan. Ha agyadra mentek a falvédők és fajvédők, a kioktatók, foga/da/tlan pró/vo/kátorok és önkéntes mérvadók. Ha mindenki lóVátesz. Ha anyád sipítja, hogy mit szólnak majd hozzá a szomszédok, rokonok, tanárok. Ha apád papol a papokról és titkolózik a titkárokról. Ha szájából már nem szép az igaz. Ha elszakadt a cérna, ami összetartotta a nagyanyád rózsafüzérét, és szétgurulnak a konyha koszos padlóján a hiszekegyek.
    Ha besokalltál.
    Akkor mutass be nekik.
    Köpjed ki a szájadból a konzervált tápszereket. Rúgd le a lábadról a tyúkszart. Felhőket nézve feküdj egy láda dinamitra és robbantsad át magad az áttörhetetlen, égig érő falon.
    Kintről, ha talpadra estél, látni fogod, milyen kicsi és törékeny volt az, amit eddig nem mertél áthágni.

    Impozáns credo. Ám sajnos olvasótábor nem szegődött melléjük. Talán jellemző, milyen magányosan zajlott a remek ötletektől sziporkázó megmozdulásuk, az ELső MEgyar PERformansz KÁRpátalján, az ELMEPERKA:

    …A happeninget már leszállás után elkezdtük a kis állomáson, ahol is, az utazóközönség nem kis riadalmára, felszerelésünkből lecsatoltuk a felgöngyölt gumimatracokat, felfújtuk őket, elhelyeztük az éppen továbbhaladó szerelvénytől üresen maradt sínekre, majd kényelmesen, ülő helyzetben elhelyezkedtünk rajtuk, elővettük a magunkkal hozott merőkanalakat és mély meggyőződéssel evezni kezdtünk. Az eleinte lélegzethez sem jutó forgalmista ekkor éktelen káromkodó ordításban tört ki, mi abbahagytuk az evezést, felálltunk, hónunk alá vettük a matracokat és a kis állomáson kifüggesztett menetrendet skandálva elindultunk a sínek mentén. A közúti sorompónál elkanyarodtunk.
    A függőhídon megállva a magunkkal hozott színes lapokból, amelyekre írásainkat printeltük ki, papírcsónakokat hajtogattunk és ügyesen vízre ejtettük. Két perc múlva az Ung tarkállott irodalmi flottánktól.
    …A vár belső udvarát vettük birtokunkba, ahol is különböző egyéni akciók kíséretében felolvastuk, előadtuk írásainkat. Polikárp egy háromliteres uborkásüvegbe szavalta időmértékben írott kisprózáit, majd kupakot pattintott az üveg szájára. Elemér a toronyba ment fel, olvasás közben csíkokat tépett le a kéziratáról és a szélbe eregette őket. Teodóra és Levitta erotikus tornagyakorlatok lihegéseibe kiáltották bele soraikat. Béla kazettára mondta csak két szótagú szavakból írt monológját és a maximális hangerőre állított magnójával a falak tövében osonva adta elő produkcióját. Thomas és Kafbek csak sötétedés után volt hajlandó akcióba lépni. Ekkor kisebb tüzet raktak, ezt valamennyien körbeálltuk. Ők mormogásba kezdtek, majd illat- és bűzinstallációt mutattak be: a tűzbe különböző fiolákat, gyuracsokat, kis zacskókat vetettek, minket pedig felváltva ért hol aceton- és benzinszag, hol levendula- és vaníliaillat csapott meg, színes füstök szálltak fel, kisebb petárdák vetettek szikrát, a két performer pedig úgy mormogott, mintha egyenesen a gyomrukból jönne a hang. Ehhez mi valódi gyomorkorgással csatlakoztunk, eddigre már nagyon megéhezvén.
    Az evés-ivás után kisebb vitát követően úgy döntöttünk, hogy a Lovamat kötöttem című népdal lesz az, amelyet nem éneklünk el közösen. Ehelyett, happeningünk zárásaként, az egyik ablaknyílás kőpárkányára sorba raktuk mobiltelefonjainkat, és megvártuk, hogy egy korábban megbeszélt időpontban mindegyikünket felhívjon egy barátunk vagy rokonunk. Matracainkra fekve és zseblámpáink fényét a falakon járatva vártuk meg, hogy az összes telefon megszólaljon. Ekkor fektünkben kihúztuk a matracokból a dugókat, ezzel a sóhajjal jelezve az ELMAPERKA befejeztét.
    Az alkalomról nem készültek sem fotók, sem hang- vagy videofelvételek, feljegyzés is csak ez az egy.

    Ekkor még lelkesek voltak, ám láthatóan magukra hagyottak, önmagukba zárkózottak. A miskolci Spanyolnátha c. világhálós fórum is hiába hívta meg őket vendégszerepelni, ha az itthoni érdeklődés és támogatás permanensem elmaradt: sem a közönség, sem a szakma nem vett róluk tudomást. AzÁlkárpátráz lassan feledésbe merült.

    Újra bebizonyosodott: ennek a langyos állóvíznek a lakói nem állhatják a játékos kedvű delfinek erőteljes csobbanásait.

 

A jelen weboldal eredetileg a Markovits Teodóra főszerkesztő által jegyzett és Balla D. Károly által készített online periodika nyitóoldala volt. Jelenleg az Alkarpatraz történetét megörökítő webhely, amelyet a fent nevezettek közös megegyezése alapján Kárpáty Zoltán webmester gondoz.

Az ÁLKÁRPÁTRÁZ előzményei és története. Kronológia

BDK feljegyzése, 2003-ból. A Markovits Teodórával készített műhelyinterjú bevezetőjeként ismertté vált szöveg:

Az Álkárpátráz szerkesztői és szerzői hosszabb ideje és nagyrészt nem polgári nevükön, hanem művésznéven publikálnak. Míg korábban ezzel a támadások kivédése, a rejtőzködés volt a szándékuk, mára választott nevük egy-egy önálló művészi entitást jelent, így továbbra is ragaszkodnak hozzá. Magukról ritkán beszélnek, személyes életüket csak műveik révén kívánják a nyilvánosság elé tárni. Többek érdeklődésére az alkotói csapat és a mai webárium kialakulásának néhány előzményét most mégis feltárják.

Az irodalmi csoport működésének történeti kronológiája (utólagos konstrukció a Markovits Teodórával 2005-ben készített műhelyinterjú alapján; összeállította Kárpáty Zoltán):

2001.05
A neWave című alternatív iskolai folyóirat egyetlen számának megjelenése Teodóra és Elemér tevékeny közreműködésével, a II. Rákóczi Ferenc Középiskola vezetőinek intenzív rosszallása mellett.
2001. nyár
Béla és Levitta középiskolásként egy magyarországi médiatáborban találkozik először egymással, mindketten írnak a naponta megjelenő tábori újságba. Hazaérkezvén is tartják a kapcsolatot. Még ugyanezen a nyáron egy kárpátaljai honismereti táborban újra találkoznak. A tábornak vendégelőadója egy jelesnek számító helybéli költő, aki olyasmiket mond az irodalomról, ami aztán az esti tábortűznél éles vitát vált ki a táborozók szűkebb csoportjában. Az Álkárpátráz két leendő szerkesztője ekkor kisebbségben maradt a véleményével, egyszersmind azonban végleges barátságot kötnek. Leveleikben gyakran szóba kerül egy saját lap iránti vágyuk.
2001. ősz
Teodóra és Elemér ősztől más-más felsőbb tanintézetben folytatja tanulmányait, egyikük Levittával és Bélával, másikuk Leóval ismerkedik meg és köt szorosabb barátságot. Később négyesben-ötösben gyakran vitatják meg olvasmány-élményeiket. A téma gyakran valamely helyben megjelent könyv, gyűjtemény, folyóirat. Különböző rövid életű ifjúsági lapok is kezükbe kerülnek. Terveket szövögetnek: valami mást, valahogy másként kellene.
2001. ősz
Bélát és Levittát felveszik az ungvári egyetemre, gólyabáljukon megismerkednek Teodórával. (Lásd fent.)
2001. ősz
Thomas Blowup egy magyarországi tanintézetbe nyer felvételit, ott ismerkedik meg földijével, Kafbekkel, aki saját készítésű nyomtatott füzet formájában terjeszti komputergrafikáit. Felmerül bennük, hogy a képek közé az otthonról ismert Leó egy-egy versét is el lehetne helyezni.
2002
Kárpátalján már korábban is különböző rövid életű diákfolyóiratok alapítására került sor (Társ, Tsízió, Szia, Délibáb), ekkor az Apropó, majd a Lenyomat című kiadvány körül látszik valamilyen irodalmi mag szerveződni. Az Álkárpátráz leendő szerkesztői megfordulnak e lapok környékén, de belső munkatársakká végül nem válnak - "Ennek okait talán most nem résztelezném" (MT)
2003 tavasza-nyara

Tavasszal megjelenik a Lenyomat próbaszáma, benne az akkor még saját néven publikáló leendő álkárpátrázosok egyikének-másikának néhány műve. A kiadvány nem várt visszhangot kelt, ír róla a Kárpáti Igaz Szó:
„…a Lenyomat szerzőgárdája fiatal, hisz túlnyomórészt egyetemisták alkotják. A fiatalokra jellemző pimaszság, valami fanyar humor, és sok lelemény. Talán ez a legjellemzőbb a próbaszám anyagára…”
: http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/030531/h13.html (sajnos a bemutatott anyagból az internetre csak egyetlen vers kerül fel).

A dolog a kárpátaljai magyar irodalom különc mesterének tartott, korábban irónemzedékeket pályájukon elindító idősödő alkotónak, Balla D. Károlynak a figyelmét is felkelti, aki a következőket írja a megjelenés alkalmából webnaplójában június 1-jén: „az egyetemi hallgatók Lenyomat c. lapjából átvett anyagok figyelemre méltóak. Utóbbiak között Hutkai Andrea értékelhető ötsorosa mellett egy életképes valódi képvers is található, ami tájékunkon roppant ritka irodalmi csemegének számít. Bár ezt a képverset is el lehet olvasni, azaz a verbalitástól még nem sikerült megszabadulnia a vizuális költészet ifjú hívének - ám nem tudom eléggé nagyra értékelni a puszta tényt, hogy amikor az irodalmi játékosság és kísérletezés helybéli irodalmárainak szemléletében bűnnek számít (…), aközben akad, aki mégis effajta dologra adja a fejét. : http://hhrf.org/ungparty/news/0306/manzard2_i.htm

2003 ősz
Megtörténik a baj… A „pimaszság” és „fanyar humor”, a „sok lelemény”, a „képvers” és az „irodalmi játékosság” ellenérzést kelt a legkülönfélébb intézményi és szervezeti vezetőkben, idősebb irodalmárokban. Sőt, a közös lapkészítés örömében osztozók között is akadnak, akik inkább a hazafias pátosz, a tájélmény, a nyelvművelés területén szeretnék elhelyezni a diáklapot. A Lenyomat őszi első száma már az Álkárpátráz leendő szerkesztői nélkül jelenik meg, egyben súlyos támadás is éri őket ebben a lapszámban. Ráadásul a vaskalapos vélemény mellé áll Kárpátalja egyetlen irodalmi folyóirata, az Együtt is. Ide idézzük a leendő álkárpátrázosok írásairól megjelent elítélő véleményt: „...Szomorú, hogy fiatal, jobbra érdemes emberek azzal akarják felhívni magukra a figyelmet, hogy túljátszott kis ötleteiket valami túlabszurditizált formában, mint eredetiségük bizonyítványát, nyomtatásban megjelentetik... Jellemző ez a mai diákságra. A világ elleni tiltakozásuk nagyítótükröt állít elnyomott egójuk elé. A világ-, magyar és kortárs irodalmat szemezgetve – hangsúlyozom: szemezgetve, nem ismerve! – elhiszik, hogy ilyen csekélységre ők is képesek, sőt! Ez önmagában nem is lenne baj, hisz a világ csak úgy haladhat előre, hogy a következő nemzedék mindig hozzátesz valamit az előző generáció eredményeihez. A modern irodalom szellemtelen, üres utánzása viszont nem egyéb szentségtelen pocskondiázásnál... Nagy felelősség hárul az író emberekre. Értéket közvetítenek, fogalmakat, meghatározásokat ültetnek az olvasók fejébe. Valahol az ő hibájuk is, hogy téveszmék ezrei zsibongnak, tolongnak egy-egy ifjú koponyában. A modernt összetévesztik az értelmetlen zagyvasággal, a teremtő fantáziát a céltalan képzelgéssel...” Lásd: http://epa.oszk.hu/00500/00595/00008/pdf/00008.pdf


folytatjuk

 

 



Keresőoptimalizálás, linképítés

Honlap Google-helyezésének javítsa keresőmarketing módszerekkel

A weboldal keresőtalálati helyezése az oldal minőségétől, a SEO-szabályoknak való megfelelésétől (keresőbarát honlap) és a rá mutató linkek mennyiségétől és relevanciájátől függ.

google-szakértő - net kereső marketing ptimalizálás | linképítő kettenklub | keresőoptimalizálási manzárd | ballládium seo webirodalom | bdk balladium linképítés | bdk honlapoptimalizálás blog | bdk linképítés online | bdk honlapoptimalizáló bázis | könyv

Aktuális honlapoptimalizáló projektek: pánikbetegség kezelése, agorafóbiai tüneteinek leküzdése; virtuális szerverek, szerver hosting Budapest

ÁLKÁRPÁTRÁZ - avantgárd irodalmi kísérlet Kárpátalján

Alkarpatraz. Álkárpátráz. Avantgárd irodalmi kísérlet Kárpátalján. Az Álkárpátráz írócsoport története és folyóirata. Erő- és időszakos webárium. Internetes folyóirat. Kárpátaljai kortárs magyar szépirodalom, Markovits Teodóra, Balla D. Károly, BDK, Kárpátalja, irodalom, avantgárd, avantgarde, performance, kortárs, ifjúsági, formabontó, új, haladó, progresszív, kísérletező irodalom

Alkarpatraz. Avantgard Kárpátalján

Kísérlet a kárpátaljai magyar irodalom megújítására, a horror vacui és az agoraphobia leküzdésére. Online folyóirat, tér-, idő-, és erőszakos webárium. Főszer: Markovits Teodóra, avantgarde, performansz, kortárs, magyar, kárpátaljai, posztmodern, keresőoptimalizálás, google, linképítés, szerver hoszting, pánikbetegség, vsp, szerver bérlés, agorafóbia kezelése, gyógyítása Budapest. Public relations cikkek írása és online elhelyezése - tartalommarketing, szövegmarketing