Öngonosz:
Hosszú szenvedés után
Súlyos, gyógyíthatatlan diszlexia okozta Balla D. Károly író halálát. Az ismert kárpátaljai alkotó évekkel ezelőtt fedezte fel az első tüneteket, amelyek leginkább abban nyilvánultak meg, hogy képtelen volt Jókai-műveket olvasni. Orvoshoz ekkor még nem fordult. Idővel azonban romlott az állapota, s amikor legnagyobb fájdalmára a teljes XIX. századi irodalom megközelíthetetlen lett számára, szakemberek segítségét kérte. Ám az orvostudomány tehetetlenül állt a beteget egyre jobban kínzó halálos kór előtt: nem segített rajta sem a gyógyszeres kezelés, sem a fizikoterápia, sem a posztmodern. Várható volt, hogy a műtéti beavatkozás nem halogatható sokáig, és bizony erre is sor került akkor, amikor Ballán már a receptre felírt Esterházy-regény láttán is kitört a diszlexiás roham.
Az operációból felépülve enyhülni látszottak tünetei, ám orvosai semmi jóra nem számíthattak, amikor lábadozó páciensük váratlanul Csoóri-verseket kért kórházi ágyán. A kapott köteteket érintetlenül hagyván a beteg író még visszatérhetett otthonába, ahol napról napra romlott az állapota, fájdalmai egyre fokozódtak, holott már kizárólag csak saját műveit olvasta. Egyre kevesebbet és egyre rövidebbeket. Midőn odáig jutott, hogy már egyetlen haiku elolvasására is képtelenné vált, orvosai végleg lemondtak róla. A beteg utoljára még megpróbálkozott egy fekete humorú aforizmával, de az elhatalmasodott diszlexia a poén előtt véget vetett hosszú szenvedésének, megfosztva őt attól a felemelő érzéstől is, hogy a róla szóló nekrológokat se tudja elolvasni.
A véradó halála
Túlzásba vitte a véradást, ez okozta halálát. Balla D. Károly, az ismert kárpátaljai író évek óta rendszeresen adott vért, saját bevallása szerint leginkább azért, mert az aktus után bőséges uzsonnával kínálják az önkénteseket – még ám nem is akármilyennel. Az ungvári véradó központ még a szovjet érában tetemes készletet halmozott fel egy olyan paradicsomos halkonzervből, amely az utóbbi húsz évben már nem kapható Ukrajnában. A költő fiatalkorában nagyon szerette ezt a készítményt, mondhatni, rajongott érte. Ennél is fontosabb azonban, hogy a finomság elfogyasztása után általában megszállta az ihlet – épp ezért az 1990-es évek elején igencsak fájlalta, hogy hiába keresi a boltokban kedvenc konzervét. Ám váratlanul rámosolygott a szerencse.
»tovább
