Ekkoriban
több hasonló hangütésű verset írtam, de ezeket csak sokkal később
adtam közre. Amit megjelentettem a hetvenes években, azok nagy
többségére egyáltalán nem lehetek büszke. Jó részüknek, ahogy
Leniniáda c. naplójegyzetemben írom, a tematikája,
felfogása volt „túlságosan szovjet”, más részük „csak” művészileg
lett gyenge. Ellenben - és itt csatolunk vissza akár Dalíra
is - 78-79-ben egészen tűrhető, némileg szürrealista-neoavantgard
verseim is születtek (ám ezek csak későbbi köteteimbe kerültek
bele.) Az ismusokkal kacérkodó korai verseim közül hatot sorolok
fel akkori jegyzetemben, köztük a Csontváryt. Érdekes módon
a másik öt szerepel 99-es válogatott kötetemben, ám ebbe épp
a Csontváryt nem vettem fel.
Nos,
a feladat a következő. Csak az utolsó kérdésre kell válaszolnotok,
a többi csupán rávezetés.
1)
A fent említett másik öt vers között
van egy, amelyiknek a címe nem más, mint idézet egy
nagy költőnk hosszú verséből.
2)
Nagy költőnknek a szóban forgó versére hivatkozom a Pécsen is
bemutatandó Szembesülés című könyvem 121 fragmentuma közül az
egyik leghosszabban, önálló fejezetet képezőben. Ennek az említésnek
több nyoma is van az interneten. De minket csak az az egy érdekel,
amelyiknek a címe megegyezik a könyvbéli fejezet címével, mert
ezzel a címmel kell továbblépni.
3)
Ha megvan ez a könnyen kideríthető fejezet-cím, innen igazán
pofonegyszerű a dolgotok: segítségével már csak azt
a tavalyi jegyzetemet kell megtalálnotok,
amelyiknek a címe nem más, mint egy nyelvtani fogalom.
Ugyanennek a jegyzetemnek a végén szerepel egy kortárs
magyar költő neve és hosszú verscíme.
4) A feladat:
Ez utóbbi kortárs költő versének
a teljes szövegét - két idézőjel közé téve - >>ide<<
tűzzétek be.
Díj:
- tekintettel arra, hogy a potenciális megfejtők némelyike már
elnyert a könyveimből egynéhányat, személyre szóló díjat ajánlok
fel: a győztes annak a könyvemnek kapja egy dedikált példányát,
amelyik még nincsen meg neki.
Bízom
abban, hogy ez a mostani feladvány már nem fejthető meg rövid
idő alatt és "kitart" pécsi utazásomig... ha addig
senki sem jut eredményre, számíthattók apróbb segítségeimre.
(nov.
2)
Frissítés
november 4-én: MEGFEJTÉS (csak
az olvassa el, aki nem akarja magát a nyomozásban kipróbálni)
Az
történt, ami korábban is: néhány órával a feladvány közzétételét
követően (bár igaz, eztúttal csak éjfél után) már megvolt a
megfejtés: Tatár Balázs János betűzte ezt a hozzászólást: "
" (lásd)
- Ez pedig pontosan az volt, amit vártam, éspedig Tandori Dezső
A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn
című versének a teljes szövege. Minthogy ez egy ilyen költemény,
a megjelenített hiány egyik szép példája. (Sajnos a Szembesülés
megírása idején nem ismerte. Egyik kritikusom, Markovits Teodóra
itt
hívta fel rá a figyelmet.)
A
megoldás menete pedig a következő lehetett. A Google kereső
a feladványban említett első jegyzetem címére vagy kulcsszavaira
meg is adja a keresett szöveg linkjét, a verseim felsorolásában
ott van a "Hever egymáson í világ" című.
Ez idézet József Attila Eszméletéből. Ennek a verscímnek
+ nevemnek és/vagy regényem címének az együttes keresése jópár
internetes közlést megad, kis kutatással és a könyvem bemutató
oldaláról elérhető szövegek címének átnézésével könnyű rábukkanni
A
semmi apoteózisa címre (ebben említem az Eszméletet).
Ha az új címet a regény címével kombinálva keressük, a találatok
közt adódik A
zéró morféma c. jegyzetem, és ebben említem Tandori
művét, amelynek "szövege" pl. a Digitális Akadémia
oldalán
így fest.
Újabb
feladvány: ha marad még elutazásunkig időm, akkor készítek egyet,
ez majd az est kezdete előtt néhány órával kerül fel.
Mint
ahogy a velencei Szt. Márk teret is hamarább írtam bele egyik
versembe, semhogy oda eljutottam volna, így Csontváry is jóval
azelőtt ihletett meg, mint ahogy cédrusait eredetiben láthattam
volna Pécsett. A kis rövid opusz 1978-as keltetzésű, és 1984-es
kötetemben szerepel először:
