Ez
az kiragadott idézet pedig most kapóra jött nekem, mert éppen
elhatároztam, egy kicsit átrendezem napjaimat, mielőtt újra
abba a hibába esnék, hogy írással tölthető hasznos időm javát
átengedem az internetes dolgoknak, a fórumok, blogok, versenyek,
játékok nyilvánosságának. Össze
is állítottam egy meglehetősen szigorú napirendet. Meghagytam
így is jónéhány órát a netnek, de kijelöltem napi két időszakaszt,
amikor mással foglalkozom.
Az egyikben csak írni szeretnék: új műveket létrehozni, plusz
számtalan elkezdettet folytatni, befejezni, évről évre halogatott
sok írói ötletemet megvalósítani. Ezek ugyanazok az órák, amelyeket
eddig csak akkor töltöttem effajta munkával, ha határidős megrendelésem
volt, s amint ezekkel végeztem, másnap már weberésztem ugyanabban
az időben. De most majd nem! - legalábbis a napirend szerint.
Mára például hiába lettem kész a Mozgónak szánt anyaggal, a
napokban erre szánt időt holnap nem fordítom gyökeresen másra,
írni fogok valamit.
A
másik időközt leendő könyveim előkészítésére szánom. Először
is most újra elővettem kétszer már készre, véglegesre írt és
szerkesztett, publicisztikákat és esszéket tartalmazó kéziratomat.
Ez az az anyag, amely 2003-ban és 2005-ben már megjárt egy-egy
kiadót, túl volt az előszerződésen, de a nyomdagépig nem jutott
el. Először egy helybéli jótevőm fúrta meg, másodszor magam
vettem vissza, mert az ajánlott feltételeket méltatlannak találtam.
Nos, úgy döntöttem, nem hagyom dögleni ezt a szerintem elég
jó összeállítást, felújítom az elmúlt évben írt friss írásaimmal
- és, bármennyire is utálok ilyesmit tenni, elkezdek "kilincselni"
vele, ami abból fog állni, hogy szinopszisát szétküldöm pár
kiadónak, hátha valahol ráharapnak. Arra láthatóan hiába várok,
hogy a kiadók enélkül találjanak meg engem (holott korábban
többször is történt velem ilyen csoda), és az sem kielégítő
megoldás, hogy addig halogatom a megjelenését, amíg pécsi kiadómnál,
a Pro Pannoniánál sorra kerülhet. Ott most ± 2000
című kéziratom vár megjelenésre, s ahogy a kiadóvezető szavaiból
kivettem, 2007-ben erre aligha kerülhet sor. Ha pedig 2008-ban
végre napvilágot láthat, akkor hány évre rá következhetne a
másik? Így hát most kicsit átpofozom a korábban Félmúlt,
féljelen, féljövő cím alatt egybegyűjtött anyagot, megtoldom
az újabbakkal és szerencsét próbálok vele.
Hasonlót
kell tennem új verseimmel is. 1999-ben jelent meg utoljára verseskötetem,
amit azóta írtam, bőven kitesz egy új könyvet. Ez még keményebb
dió: versekért aztán igazán nem versengenek a kiadók - de ha
nem is ajánlom? És akkor a novelláimról nem is beszéltem...
Külön
időintervallumot jelöltem a levelezésre is, mert gyakran megtörte
a munkalendületemet, hogy a frissen érkező üzenetekre azon frissében
reagáltam. Most erőt veszek magamon és csak a nap egy bizonyos
pontján veszem sorra őket (persze kivételt képeznek a sürgős
dolgok).
No,
ez így leírva elég szépen hangzik, betartani sokkal nehezebb.
De igyekszem.