Jópofa és igen tetszetős E-MailArt-levelet készített Keisz Gellért barátom. A címzett kedves kollégája, a kovácsművész Putu, de érintettség okán nekem is elküldte az írt-rajzolt-montírozott üzenetet. Ugyanis benne van a pécsi szereplésemből egy El Lobo által közvetített kis részlet, + idézet a Szembesülésből. Geli mindezt még megtetézte egy sajátos értelmezésével: mitől is regény a regényem... Előbb álljon itt a teljes munka olyan méretben, hogy még épp ne tolja szét az oldalt, aztán meg a rám vonatkozó részlet kinagyítva.

Ez az kiragadott idézet pedig most kapóra jött nekem, mert éppen elhatároztam, egy kicsit átrendezem napjaimat, mielőtt újra abba a hibába esnék, hogy írással tölthető hasznos időm javát átengedem az internetes dolgoknak, a fórumok, blogok, versenyek, játékok nyilvánosságának. Össze is állítottam egy meglehetősen szigorú napirendet. Meghagytam így is jónéhány órát a netnek, de kijelöltem napi két időszakaszt, amikor mással foglalkozom.

Az egyikben csak írni szeretnék: új műveket létrehozni, plusz számtalan elkezdettet folytatni, befejezni, évről évre halogatott sok írói ötletemet megvalósítani. Ezek ugyanazok az órák, amelyeket eddig csak akkor töltöttem effajta munkával, ha határidős megrendelésem volt, s amint ezekkel végeztem, másnap már weberésztem ugyanabban az időben. De most majd nem! - legalábbis a napirend szerint. Mára például hiába lettem kész a Mozgónak szánt anyaggal, a napokban erre szánt időt holnap nem fordítom gyökeresen másra, írni fogok valamit.

A másik időközt leendő könyveim előkészítésére szánom. Először is most újra elővettem kétszer már készre, véglegesre írt és szerkesztett, publicisztikákat és esszéket tartalmazó kéziratomat. Ez az az anyag, amely 2003-ban és 2005-ben már megjárt egy-egy kiadót, túl volt az előszerződésen, de a nyomdagépig nem jutott el. Először egy helybéli jótevőm fúrta meg, másodszor magam vettem vissza, mert az ajánlott feltételeket méltatlannak találtam. Nos, úgy döntöttem, nem hagyom dögleni ezt a szerintem elég jó összeállítást, felújítom az elmúlt évben írt friss írásaimmal - és, bármennyire is utálok ilyesmit tenni, elkezdek "kilincselni" vele, ami abból fog állni, hogy szinopszisát szétküldöm pár kiadónak, hátha valahol ráharapnak. Arra láthatóan hiába várok, hogy a kiadók enélkül találjanak meg engem (holott korábban többször is történt velem ilyen csoda), és az sem kielégítő megoldás, hogy addig halogatom a megjelenését, amíg pécsi kiadómnál, a Pro Pannoniánál sorra kerülhet. Ott most ± 2000 című kéziratom vár megjelenésre, s ahogy a kiadóvezető szavaiból kivettem, 2007-ben erre aligha kerülhet sor. Ha pedig 2008-ban végre napvilágot láthat, akkor hány évre rá következhetne a másik? Így hát most kicsit átpofozom a korábban Félmúlt, féljelen, féljövő cím alatt egybegyűjtött anyagot, megtoldom az újabbakkal és szerencsét próbálok vele.

Hasonlót kell tennem új verseimmel is. 1999-ben jelent meg utoljára verseskötetem, amit azóta írtam, bőven kitesz egy új könyvet. Ez még keményebb dió: versekért aztán igazán nem versengenek a kiadók - de ha nem is ajánlom? És akkor a novelláimról nem is beszéltem...

Külön időintervallumot jelöltem a levelezésre is, mert gyakran megtörte a munkalendületemet, hogy a frissen érkező üzenetekre azon frissében reagáltam. Most erőt veszek magamon és csak a nap egy bizonyos pontján veszem sorra őket (persze kivételt képeznek a sürgős dolgok).

No, ez így leírva elég szépen hangzik, betartani sokkal nehezebb. De igyekszem.

Az internetes játékokra most már azért is szánhatok kevesebb időt, mert a díjazás nélküli optimalizációs pillangószív-verseny után elindult egy pénzdíjakat és más nyereményeket is kilátásba helyező új erőpróba, ezúttal a linkfelhő szóval kell élre lerülni. Így előállt az a helyzet, hogy a pillangószíves próba már nem is igazán érdekes, hisz indult egy komolyabb, a komolyabb ellenben nem nekem való: a díjakra beindulnak a vérprofik, én itt nem rúghatok labdába, a linkfelhő szó pedig még annyira sem indítja be a fantáziámat, mint a pillangószív, amely legalább irritált giccses voltával.

No, azért azt nem álltam meg, hogy egy próbaoldalt ne készítsek, és hogy érdekes is legyen, minden frissítésre 3 új aforizmám jön elő rajta. De ennél sokkal több energiát nem tudok, nem akarok belefektetni. Már csak azért sem, mert folyton félregépelem a kulcsszavakat, állandóan azt írom, hogy pillangófelhő.

Íme tehát: az én linkfelhő-oldalam.

De azért a kis privát pillangószív-játékomat még végigjátszom, a jövő héten indítok egy új fordulót.