Október
23-án, ha nem is az elkötött harckocsi ágyúja, de a kapanyél
megint elsült Pesten, és én megint csak bámultam a képeket hajnalig
és alig hittem a szememnek. Talán egyszerűbb lenne a dolgom,
ha pontos ítéletet tudnék alkotni arról, ki a felelős ezért
az egészért - de nem tudok. Nem tudom azt tenni,
amit oly sokan megtesznek: rámutatni az egyetlen bűnösre, az
egyetlen felelősre, aki miatt mindez történik. Nem hiszek a
démonizált személyek korlátlan szerepében, így abban sem, hogy
mindez kizárólag az orbáni kettős beszéd és a szélsőjobb felé
kacsingatás évek óta folyó gyakorlatának a következménye, és
persze abban sem, hogy a gyurcsányi hazugság váltotta ki az
egészet. Ők önmagukban semmiképpen nem lennének képesek előidézni
efféléket, hiszen nem csodatevők, és ahogy egy hegyet sem tudnak
nézésükkel a levegőbe emelni, úgyanúgy szavakkal vagy akár tettekkel
sem képesek Budapesten zavargásokat kelteni, ha nem lennének
azok, akik készek zavarogni, azok, akik mellett
és akik ellen lehet zavarogni és azok, akik alkalmasak
ezt eltűrni vagy elszenvedni vagy megtorlani. (Akik pedig
lehetetlenné tennék vagy legalább megelőzhetnék,
nincsenek sehol.)
Ugyanaz
a magyar nép termelte ki magából Orbánt és Gyurcsányt, ezt az
egymás tollát tépázó két díszpintyet, ugyanannak a népnek a
sarja a magyar futballhuligán és az őt tehetetlenné tétele után
vesén rúgó magyar rendőr. Kis országnak csak egyetlen csőcselékre
telik, szól a cinikus kijelentés, normális esetekben azonban
a csőcselékre nézve visszatartó hatása van a hatalmi tekintélynek
és a kiegyensúlyozott politikai elitnek, ma azonban nem ez történik
Magyarországon: az elit viselkedik politikai csőcselék módjára,
parlamenti szinten folyik a hazaárulózás, kormányfői szinten
a kurvaországozás, a köztársasági elnök és az alkotmánybíró
szintjén a kezet nem adás és kezet nem elfogadás.
Továbbá
pedig nem az a probléma, hogy Orbán koketál a szélsőjobbal,
hanem hogy Magyarországon ma van szélsőjobb, és aki
ilyen nézeteket vall, az még büszke is lehet rá, mert támaszkodhat
egyfajta társadalmi elfogadottságra. Mint ahogy van
az antiszemitizmusnak, xenofóbiának, szomszédellenességnek is
egy nem jelentéktelen fokú nyílt vagy látens elfogadottsága.
Ez pedig a társadalom egészében lappangó és időnként látványosan
is megjelenő bajra, betegségre utal, amelyből a történelmi tapasztalatok
sem voltak képesek kigyógyítani.
Itt
van elhantolva az eb, és ezért sülhet el az exhumáló kapa nyele.