Előzmény: Parakovács ennyire rossz lesz? | Új blogszolgáltató indult | Para-dilemma

Kedves olvasóim és blogíró társaim a Blogtéren!

Elegánsabb és számomra is könnyebb megoldás lenne soha többé nem nem jelentkezni a Blogtéren. Ezt azonnal el is határoztam pénteken este, amikor a szolgáltató egyik legfőbb vezetője, Prospero ezekkel a szavakkal illetett:

"kedves BDK, kérem, ne írj ilyen hangú postokat ellenünk, amennyiben elveinkkel - szellemiségünkkel nem értessz egyet kérlek, korrekt módon távozz. A távozásod esetén természetesen minden technikai segítséget megadunk Neked, hogy segítsük új szolgáltatóhoz való költözésedet. Amennyiben amardsz, akkor viszont szeretném, ha gondod van, nekem jelezd direktben, üljünk le beszéljük meg és legyünk konstruktívek. Mi nem azért dolgozunk, hogy ilyen hangnemmel szembesüljünk, ez nekünk a hivatásunk. Köszönöm és várom megkeresésedet." (Ennek a posztnak a 18. hozzászólása.)

Hogy is lehetne másként az "amennyiben elveinkkel - szellemiségünkkel nem értessz egyet kérlek, korrekt módon távozz" kijelentést értelmezni, mint úgy, mint írva vagyon: amennyiben nem értesz egyet velünk, távozz! Egyenes beszéd. És ugyan mit jelenthet az, ha a házigazda felajánlja, hogy segít az elköltözésben? Ugyanazt: személyed nem kívánatos, ki vagy rúgva.

Ennél én már sokkal kevesebbért otthagytam szerkesztőséget, kiadót, lapot, szövetséget, s a legtöbbször szó nélkül. Akkor is, ha nagyot vesztettem emiatt lehetőségben, egzisztenciában.

Hogy most mégis eldöntöttem, jelentkezem (habár a posztomat nem a Blogtéren teszem közzé, oda csak belinkelem - de ez is jelentkezés, beírás), az számomra több napi vívódás és igen súlyos, fájdalmas döntés eredménye. Van a kompromisszumnak egy határa, amely már megalkuvás. Úgy érzem, akaratom ellenére erre a szűk mezsgyére tévedtem, rossz érzéseim vannak, egyáltalán nem vagyok biztos abban, okos dolog-e (újra) kiállni igazságom mellett. Előre hallom azok nem alaptalan kritikáit, akik magam-kelletéssel, gerinctelenséggel, rinyálással fognak vádolni. Nem fogok nekik ellentmondani; egyáltalán: senkinek sem fogok. Amit fontosnak gondolok, azt megírom itt, hozzászólásokat csak tőletek várok, reagálni legfeljebb a tisztázó, pontosító szándékú kérdésekre fogok.

No, akkor a lényeg: a pénteki prosperói főmű után miért tettem be újra a lábamat a Blogtérre? Először is szombaton azért, mert addigra nem lehettem biztos abban, valóban ő írta-e a posztot (nem volt bejelentkezve, lentebb visszaéltek a nevével). Kértem, ismételje meg bejelentkezve, ha valóban tőle származik ez az eltanácsoló szép üzenet. Nyilvánosan ezt azóta sem erősítette meg (bár nem is cáfolta), ellenben két magánlevelet is írt. Már az elsőben azt kérte, hogy levelét ne publikáljam. Holott leginkább a Blogtéren belüli döntésekről, illetve saját véleményéről értesít. Mivel pedig ez a vita a nyilvánosság előtt zajlott, úgy gondoltam, a 18. bejegyzéssel teljesen ellentétes tartalmú magánlevele szintén a nyilvánosságra tartozik.

Ezért a leghatározottabban arra kértém Prosperót, magánlevele tartalmának megfelelő és azzal azonos súlyú nyilvános hozzászólással tegye helyre a helyzetet, tisztázza a Blogtér vezetőinek hozzám való viszonyát.

Nem tette meg, ellenben újabb magánlevelet írt: ő már szabadságon van és most elutazik, majd 20-a után...

Ezt természetesen nem fogadtam el, kibúvónak éreztem, hiszen ha magánlevélre volt ideje, módja, ugyanezzel az erővel egy három mondatos kommentet is betűzhetett volna. Ezt megírtam. Választ már nem tőle kaptam, hanem Doranskytól, újra csak publikálhatatlan magánlevelet. Itt ezt a szálat most megszakítom, a neki írt választ is publikálni fogom. Most továbbra is arról, miért jelentkezem.

Nem olyan könnyű eljönnöm a Blogtérről, mert lezáratlan dolgaim vannak itt.

Először is ez az egész ügy, amelyből ha most szó nélkül kiszállok, akkor a helyzet részemről azzal szakad meg, hogy Prospero eltanácsolt, én pedig rákérdeztem, hogy valóban-e. Az olvasó csak ennyit lát, a nagyfőnök magánlevelét nem ismeri, sem az én reagálásomat. Pedig nagyon is hozzá tartoznak a történethez.

Aztán ott van az identifikciós játék. 15-én lezárul a forduló. Nem tehetem meg a játékostársakkal, hogy az összegzést nem közlöm, és erre a Blogtéren fel nem hívom a figyelmüket. (És a folytatásról - vagy annak elmaradásáról is értesítenem kell őket.)

No és persze itt vannak nyájas olvasóim, akiket szintén nem hagyhatok el szó nélkül, el kell őket igazítanom, hogy hova jöjjenek majd utánam. A cihelődésben - bár Prosperó nagylelkű ajánlatát nem veszem igénybe - meg kell pár technikai dolgot oldanom, hogy könnyen rám találjanak.

Meg aztán köszönetet is szeretnék mondani. Én úgy tapasztaltam, hogy a blogtéri mérvadó szerzők ebben a vitában inkább énmellettem álltak, s nem a Blogtér vezetői mellett, még ha többen az én túlreagálásaimat is bírálták, egyes dolgokban nem is értettek velem egyet. Talán nem sértődnek meg a többiek, ha nem veszek sorra mindenkit (jaj, már nagyon unom azokat a kommenteket állandóan újraolvasni), itt most csak EL Lobó - A farkas, Bajla, Pizsama von Flanel, Mark'yhennon és Goldmund véleményére utalok (tényleg bocs a többiektől!). Jellemzőnek érzem, hogy nagyjából még azok is nekem adtak igazat, akikkel korábban csúnyán összeakasztottam a bajszomat (Szamárfül, Kósza).

Külön köszönöm Kornis Mihály vitriolos hangú posztját - ő az alapkérdésben ad nekem igazat, és sokkal-sokkal élesebben bírálja Para-Kovácsot és futtatását, mint én. Kíváncsi vagyok: neki is beszólt Vikto, hogy öcsém, találj ki inkább valami eredetit? Neki is szemére vetette Mutant, hogy ne pattogjon, mert a Blogtér őalá is ingyen teszi oda a deszkát? Neki is odavetette Prosperó, hogy ha nem ért egyet a Blogtér vezetőinek a szellemiségével, akkor korrekten távozzon?

Egyáltalán: úgy érzem, a végére kell járnom annak, hogy vajon egy ingyenes blogszolgáltató vezető embereinek szabad-e és illik-e (jogi, morális, médiaetikai értelemben) letámadni az őket bíráló bloggert? Ezt itt, a Blogtéren kell megtudnom, hiszen a konfliktus itt alakult ki. Arra láthatóan nem számíthatok, hogy a szolgáltatás vezető emberei nyilvánosan is megerősítsék (vagy akár megcáfolják) azt, amit magánlevélben részben vagy egészben elismertek, így csak olvasóimra, blogíró társaimra apellálhatok, hogy segítsenek eligazodni ebben a kérdésben és vagy erősítsenek, vagy ingassanak meg vélt vagy valódi igazamban.

Végül: úgy érzem, a Blogtéren való szereplésem közel 9 hónapja alatt bizonyos erkölcsi tőkére tettem szert (mi szerény szavak!), a nyilvánosság egy számomra fontos szegmensének a támogatását élvezem. Meglehet, mégsem okos dolog ezt szó nélkül és azonnal feladni.

Azt hiszem, ha nem tilt ki a Blogtér, akkor pár napig még elcihelődöm.

Hamarosan következik : levelem Prosperónak

olvasás

>Hozzászólások ehhez az oldalhoz<