Ma végre megírtam ki tudja mikorra megjelenő, ±2000 című leendő könyvem ötoldalas szinopszisát (így kérte a kiadó). Tegnap magával a kézirattal bíbelődtem: egy rövidített és egy teljes (iszonyúan hosszú) változatból összeálítottam a kiadásra szánt közepes terjedelműt. Ez is csaknem tizenöt szerzői ív, közel 600.000 ezer karakter. Végül is: hét év krónikája.

No, ilyet se nagyon pipáltunk még Kárpátalján: "Köszönettel tartozom Balla D. Károlynak, hogy felhívta figyelmünket a Pócs István költő életrajzában megjelent pontatlanságokra, amely a lap július 5-i számában közölt sorozatban olvasható. Elnézést kérek Pócs Istvántól is, hogy véletlen szövegcsere miatt más adat került életrajzába." (lásd) De ilyet! Lehet, hogy egyszer még rendes ember lesz Dupka Gyuriból? (Előzmény) Azt hiszem, hibákat kipécéző főkekec-praxisomban az első eset, hogy valaki nem rám haragszik a saját hibája miatt, hanem kijavítja a bakit és még meg is köszönöni a kiigazítást. Oké, Gyuri, ez most kivételesen rendes dolog volt tőled, a sok-sok fekete után végre kaptál egy piros pontot.

A Blogtéren meg Mutant kért tőlem elnézést. Meg sem próbálom összefoglalni a történetet: tessék elolvasni: Para-Kovács ennyire rossz lesz? A tegnapi tengelyakasztás után Mutant ma a 89. bejegyzésben kért elnézést. Nem tudom, mennyire értékelhető és mennyire komoly a gesztus (a dolog ott már rég nem Para-Kovácsról szólt, hanem arról, ahogy glosszámra a blogteresek reagáltak, és ahogy a főnökeik nem tették helyre őket - lásd Doransky és Prospero bejegyzéseit). Kíváncsi vagyok, rám rontanak-e újra, ha most újra szóvá teszem, hogy lám, SEMMIT SEM TANULTAK a dologból, hiszen a Blogtér üdvöskéjét újra 6 helyen nyomatják a címlapon azzal a különbséggel, hogy most nem vezércikk, hanem VideoBomb.

A további három hely, ugyanúgy, mint tegnap: 1 db könyvreklám, 1 db Gépház-beharangozás és 1 db hónapok óta fent lévő állandó banner.

Hogy még jobb legyen nekem, a VideoBomb ma megszórt öt hírlevéllel, már az elsőnél gyorsan kattintottam a "leiratkozom"ra, erre fel jött még négy.

Nem kímélve havi megabájt-limitemet, belenéztem Para-Kovács videó-tudósításaiba. Hátttttttt. Inkább nem mondok semmit. Aki nem vak, látja.

No, én azt hiszem, ebből a Blogtérből én nem kérek.

Hosszú évek óta, amióta a kárpátaljai irodalomból teljesen kikoptam, közösség nélküli ember vagyok. Most azt hittem, találtam magamnak egy virtuális társaságot, amely nem csupán egymásra figyelő, jórészt különálló olvasó és író emberekből áll (ilyenem azért nekem mindig is volt), hanem mutat valamilyen magasabb szervezettségi fokot, van, aki és ami összefogja. Van tartalmi koncepció, technikai háttér, közösségi menedzsment (ez lenne Mutant), van címlap, szellem, szemlélet... Mert hát van. Csak milyen!?

Sokáig úgy festett, hogy megfelel nekem. Bár néhányszor már fújtam az indulót (amikor megjelentek a címlapon a politikusok; amikor eltűntek a posztjaimból az ékezetek; amikor ezt a szerencsétlen új szövegszerkesztőt megfelelő tesztelés nélkül ránk eresztették és szétverte az oldalaimat), de minden félig-eljövetel után visszamentem, mert vonzott az olvasói és blogírói közösség, és mert valamennyire a problémák is mindig megoldódtak. A tegnapi esetet már nehezebben hevertem ki, el voltam rá szánva, hogy ha Mutant meg nem követ, én ugyan többet be nem teszem a Blogtérre a lábamat, s ha ra is szánja magát erre a gesztusra, cikket többet akkor sem tűzök be, csak belinkelem a másutt megjelenteket. Így is tettem, de azért egy kis bevezetőt meg képet mégis benyomtam, legyen szép az az oldal. Erre most este nézem, ott tartunk, ahol tegnap: 6 darab elrettentő Para a címlapon.

Ezek után a következőkre szántam magam. A jövőben kizárólag a Blogtér technikai szolgáltatásait kívánom igénybe venni, a blogíró társakkal és persze az olvasóimmal örömmel tartom a kapcsolatot, de a Blogtér vezetésével semmilyen közösséget nem vállalok, nem járulok hozzá, hogy címlapra kitegyenek, és menüsoromból kiveszem a Blogtér címoldalára mutató linket. Ne vegyenek rólam tudomást és én sem veszek róluk. Ha ezt így elfogadják tőlem, akkor vállalom a jelenlétet abban a formában, hogy teljes szövegeket nem tűzök be, csak linket és legfeljebb bevezetőt.

Erre jutottam fél napi paradilemmázás után.

olvasás

>Hozzászólások ehhez az oldalhoz<