A tegnapi VB-döntő számomra legszebb perce: amikor közvetlenül a győzelem után Mauro Camoranesi leült egy székre a pályán és levágatta a varkocsát, miközben csapattársai körbeállva énekeltek.

A legcsúnyább nyilván Zidane fejese. Nem az, amelyik veszélyeztette a kaput, hanem az, amikor bőszult bika gyanánt úgy felöklelte Materazzit, hogy áldozata hanyatt esett (miközben a labda egészen másutt volt játékban). Álljon itt az Indexről másolt fotó, mint a sportszerűtlenség mementója:

Frissítés: ITT A VIDEO is!

Maga a meccs sporteseményként nem volt valami híres, izgalmas inkább a drámai fordulatok miatt lett. Egy vitatható 11-es, egy egészen fantasztikus, felső kapufáról be- és kipattanó büntető-gól, egy ezután bravúros fejesgóllal kiegyenlítő és fél órán át nagyon szépen játszó olasz csapat, egy feledhető, de végig francia előnyt mutató második félidő és a játékosokat felörlő hosszabítás. Aztán a mindent eldöntő 11-esek és a franciák egyetlen, de végzetes bakija. (Én az olaszoknak szurkoltam, de tény, hogy a franciák jobbak voltak. De nem eredményesebbek, mert az olaszok mégis jobban taktikáztak.)

No, egy biztos: ez a VB nem hozott vissza a focirajongók táborába. Négy évig most megint nem kell gólokat lesnem. Viszont Camoranesi levágott varkocsára sokáig emlékezni fogok.