Első
átfutásra nem találtam magamat a GoldenBlog kategória-jelöltjei
között. Utólag ezt több dologgal magyarázom. Először is alaposan
megleptek a kategóriák (pl. "képregény", "praktikák",
"gasztroblog"), így aztán valószínűleg azokat, amelyekben
kereshettem magamat ("közéleti", "személyes",
esetleg "megmondós"), kicsit felületesen futottam
át, közben arra gondolva, hogy istenigazából egyikbe sem illik
bele a Manzárdom, amelyet mondjuk írói blognak tudnék legrövidebben
nevezni, hosszabban pedig személyes, közéleti és kulturális
blognak. Az utóbbi túlsúlya miatt esetleg, hogy ismét rövid
legyen, kultbognak.
Mivel
ilyen vagy hasonló kategóriát nem láttam (és álmomban sem gondoltam
volna, hogy a "szórakozás" alá tették a zenével, filmmel,
színházzal foglalkozókat, mint ahogy azt sem, hogy a könyvajánlós
társasblog meg a "praktikák" alá kerül), így eldöntöttem,
hogy ugyan egyedülálló zseniálitással blogolok, de egyikbe sem
voltam besorolható.
Volt
bennem kisebb előzetes bizonytalanság amiatt is, hogy a Blogtértől
valamelyest elszakadtam, ám itt, a régi helyemen talán még nem
kapaszkodtam meg eléggé, így ez a mostani öszvér-megoldás biztosan
árt jó megítélésemnek, hiszen kissé átláthatatlanná vált, hogy
akkor most hol is blogolok, hol vannak az archívumaim stb.
Aztán
meg: hiúságomra is ráfáztam, mert a saját nevemet és a BéDéKá
Manzárd címet kerestem, de ilyen nem volt.
A
lényeg, hogy mivel első átfutásra nem találtam magamat, szépen
el is könyveltem, nem olyan rossz az, hogy ezután sem kell görcsölnöm
a megfelelési igény terhe alatt, és látogatóimat is felmenthetem
a szavazási procedúra alól, bőven elegendő, ha ezután is csak
olvasnak. Minderről írtam is egy posztot a blogtéri helyemre,
GoldenBlog - nélkülem címmel. Ám alig pár perc
múlva egy hozzászóló (Szamárfül) már jelezte is: de hát ott
vagyok Manzárd néven a Közéleti kategóriában. És tényleg! Kár
lenne letagadtom, örültem, mint hülyegyerek a spenótnak - mégsicsak:
a legjobb 100 közé bekerülni -, de visszafogtam magam, és tartózkodó
hangnemben szépen
felülbíráltam, amit addig írtam, így most ez a bejegyzésem ÍGY
FEST.
Ide
pedig még leírom, hogy a listáknak kétség kívül vannak furcsaságai,
esetlegesnek gondolom a kategóriákat és a blogok besorolását,
hiányolom több kedvenc napi olvasmányomat, náhányról pedig nem
értem, hogy kerülhetett fel a listára. Élesebb kritikát talán
nem lenne illendő megfogalmaznom, így inkább nagyon
szépen megköszönöm azoknak, akik jelöltek a játékra és a listára,
s azoknak is, akik oda végül is kiválasztottak.
Továbbá
szüleimnek, első tanítónőmnek... stb.