Nem is tudom, hogy milyen dátumot írjak e fölé a jegyzet fölé. Dec. 27-e óta többször újrarendeztem ezt az oldalt. Ahányszor csak késznek találtam és fel akartam tölteni, mindig kiderült, hogy ezt nem tudom megtenni, mert nem működik rendesen a netkapcsolatom. Pontosabban eleinte csak igen felemásan üzemelt. Az oldalak még le-lejöttek, ha nagyon lassan is (néha viszont tűrhető sebességgel), ám feltölteni szinte semmit nem tudtam, többszöri kísérletezéssel még az is órákba telt, amíg a jelszavammal bejelentkeztem valahová. Így örültem, hogy a blogtéri helyeimre sikerült egy-egy új anyagot feltenni, az is eléggé kínlódva ment, nagyon idegesített a folyamat nehézkessége, nem akartam hát magamat tovább hergelni azzal, hogy ide újra és újra elkészítek egy teljes oldalt, aztán nem tudom felrakni.

Na, aztán 29-én estére beütött a teljes krach, már se le, se fel nem lehetet egyetlen kilobájtot sem megmozdítani.

A szolgáltatónál persze azt mondták, hogy náluk minden rendben. Ezúttal ezt elhittem nekik. A balsejtelmem ugyanis már az akadozás kezdetén az volt, hogy a nagy havazásban, aztán a bőséges esővel járó olvadásban megint beázott a kábel a tetőn, vagyis belefolyt a víz abba az illesztékbe, amely az antennát a modemhez vezető kábellel összeköti. Mivel pedig ezen a szép évvégen nappal zuhog, este pedig sötét van, így Kolost sem küldhettem fel két napig a tetőre.

No, 30-án aztán csak tetőmászás lett a vége (enyhe esőben), lehozta az antennát, Csönge behúzta a kábelt. Úgy tűnt, hogy nedvesség nem szivárgott az illesztékbe, ellenben az érintkezők kissé oxidálódtak. Arra is gondoltunk, hogy mivel a kémény, amelyhez az antenna rögzítve volt, szintén átázott, elektromosan vezetővé vált, és a bádog tetővel kombinálódva leföldelte az antennát. Így aztán megpróbáltuk a szobában beállítani a vételt. (Mielőtt a tetőre került volna az antenna, vagy másfél évig így működött.) A szolgáltató tornyától mi kb. 200 méterre vagyunk légvonalban, a tetőről szinte rálátni, a szobánk üvegtégla ablaka pedig arra néz, így korábban elfogadható volt a kapcsolat innen bentről is. De most az istennek sem akart üzemelni. Kipróbáltunk minden variációt, Kolos fél napig állítgatta és igazgatta azt, amit állítgatni és igazgatni lehetett - de a szisztéma nem akarta az igazságot.

Este aztán telefon Ferinek, aki ezt az egész mikrohullámos kapcsolatot képítette nálunk. Megígérte, hogy 31-én délelőtt eljön. MOST VÁRJUK. Persze én is tudom, Szilveszter napján nem túl illendő ilyen segítséget kérni. Meg hát Feri az az ember, akire 5× kell rátelefonálni, míg egyszer eljön. Így nincs túl sok reményem arra, hogy az idén még lesz netem. Valószínű, hogy a rendszerünkben valami meghibásodott, cserélni kell vagy az antennát, vagy a modemet, vagy a hálókártyát, netán a szolgáltatónál is át kell majd állítani valamit (minket például a modem azonosító száma alapján ismernek fel, ha új modemet használunk, nálul is annak a számát kell majd beállítani). Minderre azonban jó pár napig nincs remény: alig múlik el az újév, mire beindulna az élet, már itt a pravoszláv karácsony, napokra újra leáll az ország. Feri azt mondta, ha ma nem sikerül kijavítani a hibát, akkor 9-e előtt ne is számítsak rá. Jól nézek ki.

Ezért mondom, fogalmam sincs, milyen dátumot írjak az oldal elejére, mikor tudom majd publikálni. Annyi biztos csak, hogy ezt az abszolút belterjes feljegyzést 31-én délelőtt készítettem Godot-ra, vagyis Ferire várva.

*

Még annyit, hogy tegnap egy rövid időre igazi világvége-hangulatom lett, és talán nem is teljesen ok nélkül. A hírekben másról sem hallani, mint hogy Oroszország január elsején, azaz holnap elzárja a csapot, ha Ukrajna nem fizeti meg a gáz világpiaci árát (arról pedig már írtam, hogy a nyomás így is nagyjából a felére csökkent december végére, ezért nem is tudjuk rendesen kifűteni a lakást). Délben aztán Éva észrevette, hogy nincsen víz, kiürült az ezer literes tartályunk, ami azt jelenti, hogy legalább 36 órán át szünetelt a vízszolgáltatás (az ezer liter tartalék kb. másfél napra elég hatunknak). (Amikor ezt a tartályos-szivattyús rendszert kiépíttettük abból a célból, hogy nálunk akkor is legyen víz, amikor a város nem ad, a félelmem épp ez volt: ha a napi háromszori néhány órás "megeresztés" során nem kerül elegendő víz a rendszerbe, akkor semmit sem érünk a szivattyúnkkal és tartályunkkal; de egy fél évig nem volt fennakadás.) Szóval, amikor sem net, sem víz nem volt, a telefon pedig szünet nélkül vonalat adott, hiába tárcsázott az ember bármilyen számot - éppen Ferit hívtam volna -, akkor még a villanyt is kikapcsolták. A téli korai sötétedés és a borús idő miatt szinte teljes sötétségbe borult a lakás. Elzárják a gázt, nincs víz, nincs villany, rossz a telefon... Tiszta világvége. Az áramszünet szerencsére eléggé rövid ideig tartott, és estére a víz is csöpögni kezdett, reggelre majdnem félig megtelt a tartály a pincében.

Ja és: persze közben még be is ázik a padlásszobánk. Legalább hasznosíthatjuk az esővizet.

*

31-e este. Feri nem jött, és mivel már netes megoldás nyélbe ütése is lehetetlen az ünnepek alatt, így be kell arra rendezkednem, hogy jó pár napig el leszek vágva a világhálótól. Ezt azért is sajnálom, mert a Blogtéren a gyakori cikkeimmel elég szép látogatottságot értem el, mindkét blogom az élmezőnyben szerepelt (a "legjobbak" és a "legnézettebbek" között is), a hozzászólások révén meg szabályos kiz közösségi élet volt kialakulóban mindkét helyen, de főleg a Kárpáty Nyúzon. Tudom, hogy a "gazda" néhány napos távolléte és a napi friss olvasnivalók elmaradása esetén igen hamar alábbhagy az olvasói érdeklődés. Így majd nehéz lesz visszatornázni magam az elfoglalt pozíciómba. (Csak abban bízom, hogy ezekben a napokban törzslátogatóim is mással foglalkoznak, így kevésbé veszik észre a hiányt.)

Úgy döntöttem, hogy ezt az oldalt elmentem a 31-i dátummal, aztán többet már nem nyúlok hozzá, és ha lesz net, akkor utólag publikálom ezzel a dátummal.

Holnaptól pedig amúgy is sok belső aprómunkám lesz azzal, hogy az könyvtárrendszerben megnyissam a 2006-os mappákat, újraírjam és elkészítsem a segédfájlokat, minden régit lezárjak és minden újat megnyissak, hát legalább ezt a munkát szép nyugisan elvégezhetem, nem kell kapkodnom az új anyagok mielőbbi publikálása miatt. Aztán, ha éppen kedvem lesz naplót írni, nem fogom vissza magam, és majd utólag, visszamenőleges dátummal felrakom. (Ámbár - és ezt most jól megfigyelhettem magamon - a webnapló lényege, számomra legalábbis, az azonnali publikálás. Ha tudom, hogy a közzétételre nincs módom, megírnom se nagyon akarózik. Ergó - vallom be pironkodva - mégsem magamnak írom a blogot. Pontosabban úgy és azért írom magamnak, hogy mások láthassák, mit írtam magamnak. Csak így van értelme. Ha nem blogot írnék, hanem igazi naplót, azt Wördben írnám, és eszem ágában sem lenne közszemlére bocsájtani. Ez azonban egy webnapló, és értelmét a nyilvánosság révén nyeri el.

Na, okoskodásból ez elég erre az évre.