ÚJ MAGYAR KÉPES ÚJSÁG
horvátországi magyar hetilap

 Nem így kéne élni

Annyi minden történt a hétvégén, hogy hirtelen nem is tudom, mirõl írjak. Szerkesztõségünk élõújságjáról, esetleg Gyurcsányról, akinek már a magyarországi magyarok sem kellenek, hiszen azt mondta, el lehet menni Magyarországról a vállalkozóknak, ha otthon nem jó nekik, vagy pedig arról, hogy Baranyában az anyakönyvvezetõ nem adhatja össze a fiatalokat magyarul, csak ha tolmácsot fogadnak, vagy netalán arról, hogy vége a horgász-világbajnokságnak, és úgy látszik, idén már nem irtják többször a szúnyogokat?!Talán egy, az élõújság kapcsán is tapasztalható jelenségrõl.

Nemrég elromlott a tévénk a nappaliban. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mindenre jut idõm. Reggel idõben beérek a munkahelyemre, délután nem bámulom a sorozatokat, inkább olvasok, vagy egyéb hasznos dologgal foglalom el magam. Esténként kiülünk a teraszra és beszélgetünk(!), és csak késõ este megyek be a szobámba, ahol azért általában bekapcsolom a tévét. Egyszerûen mostanában be tudom osztani az idõmet. Kiszámoltam, hogy munka után öt-hat órát is televíziózik az ember. A televízió eltereli az emberek figyelmét minden másról, sokszor még a családról is. Gyõzike-show, Mónika-show, Lisa csak egy van, Fókusz és híradó, majd jöhet az esti film, akár még kettõ is, mielõtt elalszunk… Emlékszem, gyerekként sokszor kirándultunk szüleimmel. Nagy baráti társaságuk volt, sok gyerekkel. Hol a Plitvicei-tavakon sátoroztunk, hol a Zöldszigeten vagy a Puskáson horgásztunk és sütöttük a szalonnát, de a Kopácsi-rét, a Kerekgödör és a Szakadás sem maradhatott ki a hétvégi kirándulások alkalmával. Így tanultunk meg aztán úszni, evezni, horgászni. Ezek az emlékek nagyon megmaradtak bennem. Baráti társaságokban és a szûkebb rokonságban is azt látom, hogy mindez mennyire megváltozott. A gyereknek mind több rajzfilmet vásárolunk, a tévé elé ültetjük, hogy lekössük a figyelmét, és közben mi is lustálkodhassunk. Így megnézhetjük a focit vagy a kedvenc sorozatunkat, vagy egy dvd-t. Hétvégenként is szeretnénk egy kicsit lazítani, és valljuk be, nehezünkre esik kimenni a zöldbe, kirándulni, kerékpározni, még sokszor az udvarra is.

Egyik ismerõsöm azt mondta, õk azért dolgoznak annyit, hogy mindent megadhassanak a gyereknek. És mi az a minden, kérdeztem én? Egy újabb videojáték, számítógép, a legújabb Disney-rajzfilm (ez még a jobbik eset). Nem tudom, ki hogy van vele, de én például nem emlékszem arra, mit kaptam anno karácsonyra, még azt sem tudom, volt e Barby-babám. Talán csak az elsõ biciklim van meg halványan az emlékezetemben, amit, azt hiszem, húsvétra kaptam a szüleimtõl. Kíváncsi lennék, a mai gyerekeknek milyen emlékeik lesznek majd gyermekkorukról?

Nemzeti alaptanterv és próbaérettségi után kötelezõ középiskolai oktatás?

Elégedettek lehetünk-e a mögöttünk hagyott évvel? - teszik fel a pedagógusok önmaguknak is a kérdést. Igen, hiszen különösebb megrázkódtatások nélkül sikerült áttérni a nemzeti alaptantervre (HNOS), egyelõre csak az elsõ és az ötödik osztályban.

A 28. TAGÁLLAM LESZÜNK

Elõször történt meg, hogy az Európai Unió állam- és kormányfõi csúcsértekezletének záróokmányában már a bõvítéssel foglalkozó részben említették Horvátországot, nem pedig a nyugat-balkáni országok között. Az Európai Tanács elismerését fejezte ki Zágrábnak a tárgyalások sikeres megkezdéséért. Sanader ezért jelenthette ki, hogy még dinamikusabb folytatásra számít.

"Fõtárgyalónk, Vladimir Drobnjak Helsinkibe utazik, hogy megbeszélje a tárgyalások további menetét. Rendkívül dinamikus félévre számítok" – mondta Sanader, aki részt vett az Európai Néppárt múlt csütörtöki ülésén is, ahol elhangzott, hogy Horvátország elé semmiféle akadályokat nem gördíthetnek. Mondani sem kell, hogy Wolfgang Schüssel, az Unió soros elnöke is támogatásáról biztosította hazánkat.

Az Európai Néppárt álláspontjájoz, hogy a horvát csatlakozás ügyét ne kössék Törökországéhoz, az európai liberálisok is csatlakoztak, akiknek brüsszeli találkozóján ott volt Vesna Pusiæ is. "Liberális politikus kollégáim szerint Horvátországnak a jelenlegi évtized végéig, azaz legkésõbb 2009-ben az Európai Unió teljes jogú tagjává kell válnia" – hangsúlyozta a politikusnõ. Jean Claude Juncker luxemburgi kormányfõ is kijelentette, hogy "Horvátország és Törökország két külön fogalom", és hogy Horvátország az európai családba tartozik, és az Európai Unió teljes jogú tagja lesz.

Elismeréssel szólt Horvátországnak a nemzetközi közösség iránti kötelezettségei teljesítésérõl Bécsben, az EBESZ állandó tanácsában Jorge Fuentes, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet zágrábi missziójának vezetõje is. A misszió és a horvát kormány együttmûködését kiválónak mondta. Hangsúlyozta, hogy a civil társadalom demokratikus intézményei, a rendõrség és a média jóformán minden vonatkozásában nagy haladás tapasztalható, de van még tennivaló az igazságszolgáltatás reformját és a (szerb) menekültek visszatérését illetõen, hozzáfûzve, hogy az EBESZ-missziónak sikerül teljesítenie feladatait, és belátható idõn belül be is fejezei tevékenységét nálunk.

A legutóbbi kormányülésen Ivan Šuker pénzügyminiszter bejelentette, hogy az ország társadalmi összterméke a tervezett 3,8 százalék helyett 4,3 százalékkal növekedett, az ipari termelésé pedig elérte az 5,5 százalékot. Ivo Sanader miniszterelnök ugyanakkor azt emelte ki, hogy növekedett az ország hitelképessége, és e tekintetben elhagytuk Romániát és beértük Bulgáriát. A kormányfõ több pozitív makrogazdasági mutatót is említett, és közölte, hogy az év végére a 3,3 százalékosra tervezett állam államháztartási hiány kisebb is lehet. A pozitív mutatókat természetesen a kormány eredményes munkáját tanúsító bizonyítékoknak nevezte Sanader, azzal a megjegyzéssel, hogy ha ezeknek egyelõre még nincs is közvetlen hatásuk a lakosság életszínvonalára, elõbb-utóbb ez is be fog következni.

Bencze Lajos

Nem legalizálják a prostitúciót

Az ENSZ adataira hivatkozva elmondta, hogy évente mintegy félmillió nõt adnak el Európa-szerte. Horvátországban 2002 óta, amióta komolyan foglalkoznak e problémával, 47 áldozatot vettek nyilvántartásba. A becslések szerint azonban a valós szám ennél jóval nagyobb.

- - - - -

Carla del Ponte hágai fõügyész elállt a Stjepan Šešelj, Domagoj Margetiæ és Marijan Križiæ elleni bûnvádi eljárástól. Hármuk közül az elsõ a Hrvatsko slovo hetilap kiadója, a másik kettõ pedig a lap volt fõszerkesztõi. A törvényszék azért kezdeményezett ellenük eljárást, mert 2004-ben felfedték Stjepan Mesiæ horvát elnök személyazonosságát, aki védett tanúként tett vallomást a Tihomir Blaškiæ elleni perben. Margetiæet ezen felül azzal is terhelik, hogy megjelentette Mesiæ vallomásának átiratát.

Carla del Ponte közleményébõl kiderül, hogy a törvényszékre egyre nagyobb nyomás nehezedik a vádiratok csökkentése és a hatékonyság növelése céljából, ezért élt felhatalmazásával, és állította le a fenti három személy elleni eljárást.

Bajtai K.

A bizottság sorrendben immár nyolcadik ülésére június 16-án került sor a magyar fõvárosban. A horvát küldöttséget dr. Slavko Leban, a horvát Külügy- és Európai Integrációs Minisztérium helyettes államtitkára, a magyar küldöttséget Gémesi Ferenc, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára, a Bizottság társelnökei vezették.

A KVB tagjai - a különbözõ minisztériumok (oktatási, kulturális, belügy, külügy) mellett - dr. Karagics Mihály, a magyarországi horvát, valamint Ádám Jenõ, Gerstmajer Mihály és Jakab Sándor a horvátországi magyar kisebbség képviseletében.

Emlékezetem szerint éppen tíz esztendeje, hogy elõször ült össze a KVB, amelynek feladata, hogy ellenõrizze az 1995-ben megkötött Horvát-Magyar Kisebbségvédelmi Egyezményben felvállaltak megvalósítását, észrevételeket, és érdemi javaslatokat tegyen a jelen igényeinek megfelelõen, és ezeket jegyzõkönyvbe foglalja. Ennek megfelelõen a mindenkori jegyzõkönyvek elsõ része a helyzetértékeléseket, második része az ajánlásokat, javaslatokat tartalmazza.

Így volt ez most is.

A budapesti ülést megelõzõ egyeztetéseken, valamint magán az ülésen sikerült a jegyzõkönyvbe egy viszonylag jó helyzetértékelést és egy majdnem teljes ajánlási listát közös megegyezéssel, konszenzussal bevinnünk. Azért írtam csupán majdnem teljes ajánlási listát, mert például a horvát és magyar kisebbségi képviselõk közös ajánlása sem volt elég ahhoz, hogy a magyarországi horvát kisebbség által létrehozott internetes rádióval kapcsolatos ajánlás a jegyzõkönyvbe kerüljön.

Az ellenkezõjére alig van példa.

Így például már évek óta várat magára az önálló magyar szerkesztõség létrehozása az eszéki közszolgálati rádiónál, magyar Központunk könyvtárának a magyar kisebbség központi könyvtáraként való mûködtetése, fõállású magyar oktatási szaktanácsos kinevezése, új horvát-magyar szótár kiadása, a magyarországi horvátok számos javaslata, parlamenti képviseltségük megoldása, stb.

A régiek ismételgetése és megvalósításának sürgetése mellett új ajánlásaink is vannak, mint például egy ötven férõhelyes kollégiumi részleg építése az eszéki Magyar Oktatási és Mûvelõdési Központ keretein belül, vagy a zágrábi Ady Endre Kultúrkör helyiséggondjainak a megoldása, illetve egy katolikus templom építése Sepsén. Javasoltuk a magyarországi horvát, illetve a horvátországi magyar kisebbségi önkormányzatok rendszeres és kielégítõ anyagi támogatását.

Az elmondottak ellenére mi, kisebbségiek kénytelenek vagyunk továbbra is reménykedni, hogy amiket kormányaink egyszer felvállalnak, azok maradéktalanul meg is valósulnak.

Jakab Sándor

Állami támogatásokról és pályázatokról

A legtöbben még mindig gabonatermesztéssel foglalkoznak, ezt követi a takarmánynövények és a feldolgozásra szánt növények termesztése, majd a szõlõ és a gyümölcs következik. Az állam és a megye is különbözõ támogatásokkal próbálja rávenni az embereket arra, hogy mind többen forduljanak a szõlõ- és gyümölcstermesztés felé. Ami azt jelenti például, hogy a különleges elbírálás alá esõ területeken azok, akik alma-, körte- vagy málnaültetvényt hoznak létre, hektáronként 32.400 kúna támogatást kapnak (Horvátország egyéb területein 24 ezret). A többi ültetvényre 22.700 kúna jár, a legtöbbet a szõlõ hektárja után adják, 45.400 kúnát.

A tájékoztatás hiánya

Nagy probléma, hogy az emberek nincsenek kellõképpen tájékoztatva a lehetõségekrõl. Ezek a pályázatok általában az interneten vagy különbözõ napilapokban jelennek meg, és több esetben a járások is meghirdetik, de ilyenkor általában csak a „bennfenteseket" értesítik. Pedig évente több, a mezõgazdaság fejlesztésére irányuló pályázat is megjelenik.

A pályázati lehetõségekrõl

A pélmonostori mezõgazdasági hivatalba november 30-ig lehet benyújtani az ültetvények fenntartására pályázatot. A feltétel az, hogy az adott gyümölcsöt legalább fél hektárnyi területen termesszék, a szõlõnél 0,25 hektár az alsó határ.

De nemcsak a gyümölcstermesztõk kaphatnak támogatást, hanem a zöldségtermesztõk és az állattenyésztõk is. Különbözõ pályázati lehetõségeket találtam például a Horvát Felújítási és Fejlesztési Bank honlapján: fóliasátor vásárlására, öntözési rendszer kiépítésére, hûtõház építésére, mezõgazdasági géppark fejlesztésére és felújítására stb. lehet kölcsönt felvenni. A szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozók új farm létesítésére vagy a meglévõ fejlesztésére igényelhetnek kölcsönt.

Ezen támogatások megszerzésével a beruházásoknak akár a 25 százalékát is vissza lehet szerezni, ami azt is jelenti, hogy a legtöbb pályázat benyújtásához saját tõke is szükséges. Ami talán a legnehezebben teljesíthetõ feltétel. Fõleg a mi gazdáink esetében, ugyanis a legtöbben néhány hektáros földterülettel és kisszámú állatállománnyal rendelkeznek.

Újból felütötte a fejét a közelben a madárinfluenza

Madárinfluenza-veszély fenyegeti Magyarországot. A Bács-Kiskun megyei Bodogláron, Szankon és Móricgáton 340 ezer baromfit pusztítottak el eddig, és még nagyjából 150 ezret fognak. Az angliai laboratóriumi vizsgálatok után kiderült, hogy az N1-es alcsoport okozta az állatok megbetegedését.

Sokszor hallhatjuk, olvashatjuk a hírekben, hogy a H5N1 vírus a kórokozó. A H5 a madárinfluenza egyik törzsét jelöli, az N1 pedig az emberre is veszélyes variánsát.

A madárinfluenzát bármilyen madár elkaphatja, de a vándormadarak, különösen a vadkacsák megbetegedés nélkül hordozhatják a vírust. A madárinfluenza a háziszárnyasoknál magas lázzal, a belsõ szervek vérzésével, az állat biztos pusztulásával jár.

A H5N1-es vírus emberre csak a beteg állattal való közvetlen érintkezés útján, illetve tollpihék és az ürülék porának belélegzésével terjed, ami az emberi influenzavírussal találkozva halálos kombinációt, vírusmutációt alkothat. Kevesen tudják, hogy az 1919-20-as, húszmillió halálos áldozatot követelõ spanyolnátha vírusa is madárinfluenza-mutáció volt. A madárinfluenza nem ételvírus, így senkinek sem kell lemondani a baromfihús fogyasztásáról, mivel a vírus 70 fokos hõmérsékleten elpusztul. A H5N1-es vírustörzset eddig tizenhárom EU- tagországban mutatták ki, és Horvátországban is felbukkant: idén februárban egy, a H5N1 vírussal fertõzött hattyútetemet találtak Darázs környékén, de a szakértõk véleménye szerint az állat nem természetes élõhelyén pusztult el, hanem kimerültség folytán zuhant le. Darázson és környékén megoszlik az emberek véleménye a madárinfluenza-veszélyrõl.

Gorjánác Attila, Nagybodolya:

- Az emberek vélekedése a betegségrõl vegyes volt. Volt, aki félt, de olyanok is akadtak, akik nem hitték el, hogy veszély fenyegeti a baromfit. Én nem tudom, hogy mit gondoljak errõl, Bács-Kiskun megye nincs messze, és komoly következményei lehetnek, ha a vírus ide is átterjed.

Kátai Anna, Nagybodolya:

- Itt, a faluban sokan zúgolódtak a rendelet miatt, miszerint az állatokat zárva kell tartani. A bezártság ideje alatt a szárnyasok nem tojtak úgy, ahogyan szoktak, volt olyan eset, hogy megették a saját tojásaikat, és persze egymást is megtámadták. Én egy részüket felvittem a padlásra, de mivel kevés volt a hely, a többi az udvaron maradt. Én akkor sem féltem, és most sem félek.

Kovacsev Katarina, Darázs:

- A betegség miatt senkinek sem pusztult el állata, mégis nagyon sokan levágtuk a libákat, kacsákat, csirkéket, nehogy az állatorvos vagy a betegség tizedelje meg az állományt. Mindez az itt talált beteg hattyú miatt történt, de ki tudja, hogy mi is van a háttérben? Velem nem tudják elhitetni, hogy emiatt a kór miatt volt ez a nagy felhajtás.

Kovacsev Katarináék mintegy 50 pulykát, 120 libát, 150 kacsát és sok gyöngytyúkot tartottak a „cirkuszig". Szükségük is van ennyi baromfira, mivel a házat tizenketten lakják. Az állományból mindössze 40 tyúk, 12 kacsa és hat liba maradt. Idén csak két kisliba kelt ki, mivel a bezártság következtében az állatok lába legyengült, és hiányzott nekik a megszokott vízparti, szabad környezet.

Az állattartókkal beszélgetve azt tapasztaltuk, nem is tudják pontosan, hogy mitõl féljenek. Nemcsak megelõzõ intézkedésekre lenne szükség, hanem a baromfitartók pontos tájékoztatására is. Kártérítést mindenesetre nem kaptak…

Pázmán V.

Informatikatanáraink az országos élvonalban

A magyar intézményekben oktató pedagógusok európai szintû tudással rendelkeznek

Csapó Nándor érdeklõdésünkre elmondta, hogy a kiválasztottakat továbbképzik, és augusztusban mentori vizsgát tesznek. Ezek után következhet csak a horvátországi pedagógustársadalom számítógépes alapismeretekre való, általuk történõ oktatása. „Intézményünk képzési központnak is jelentkezett, és bízunk benne, hogy megkapjuk ezt a címet, ami – többek között – azt jelentené, hogy kollégáink helyben végezhetnék el a tanfolyamot. Egyébként nem egy szokványos tanfolyamról van szó: a résztvevõk egy oktatói csomagot kapnak CD-n, mi pedig segítségükre leszünk a tanulás folyamatában. Tudomásom szerint a képzésben résztvevõ elsõ ’kontingens’ összeállt, pontosan négyezer pedagógust ’neveztek be’ az ország egész területérõl az igazgatók, elsõsorban olyanokat, akik rendelkeznek némi alapismerettel a számítógép-kezelést illetõen; õsztõl további 10 ezer tanár vesz részt a tanfolyamon" – mondta Csapó Nándor.

M. T.

Hagyományõrzõ egyesület alakult

Az elnök elmondta, hogy az egyesületnek egyébként a legfõbb célja az, hogy megõrizzék és ápolják a település kulturális és népi hagyományait, hogy felhívják a lakosság figyelmét a környezetvédelemre (ezzel kapcsolatban elõadásokat, szemináriumokat szerveznek majd). De szeretnének különbözõ hagyományápoló, kulturális, sport- és más típusú rendezvényeket is tetõ alá hozni. Az is a terveik között szerepel, hogy az egyesület tagjai a településre jellemzõ ajándéktárgyak készítésével is foglalkozni fognak a közeljövõben.

M. T.

Újbezdániak a tiszafüredi mûvészeti fesztiválon

Az elmúlt hét végén került sor a kétnapos, hagyományosnak tekinthetõ Tiszafüredi Mûvészeti Fesztiválra.

A találkozón hét magyarországi megyébõl összesen 30 csoport vett részt, míg Horvátországot és egyúttal a külföldet az újbezdáni kultúregyesület Szivárvány asszonykórusa és Kubikos névre hallgató zenekara képviselték.

A zsûri a kórus és a zenekar produkci-

Az utazás során több templomot is megtekintettek, és megnézték a híres egri várat is.

Az újbezdániak ezúton is köszönik a harkányi Polgármesteri Hivatalnak, hogy fedezték a buszköltségeket, és így a harkányi és beremendi népdalkörök tagjaival együtt utazhattak a rendezvényre.

Pálinkás K.

A darázsi kovácsmester

A drávaszögi Darázson élõ 66 éves Csipán József kovácsmester Varasdon tanulta ki a szakmát, és 1955-ben inasként kezdte a mesterséget a közeli Izsépen. Kovácsként, pontosabban patkolókovács-mesterként a hatvanas években kezdett el dolgozni. Elmondása szerint abban az idõben Darázson és Hercegmárokon több száz lovat tartottak. A patkókat háromhavonként lecserélték gazdáik, ezzel együtt a patákat is kitisztították.

- A legtöbb munka mindig nyáron volt – meséli Józsi bácsi –, leszáradtak a sínek a fakerekekrõl, hozták, csak hozták patkoltatni a lovakat, és az aratás legfõbb kellékével, a kaszával is folyamatosan kellett foglalkozni. Miután divatba jöttek a gumikerekek és a traktor, mind kevesebben tartottak lovat, és nekünk, kovácsoknak mind kevesebb munkánk akadt. Ezért 1977-ben kénytelen voltam a közeli gyárban elhelyezkedni.

Józsi bácsi bevezetett régi mûhelyébe, és tüzet csiholt. A tûzre szánt szenet megöntözte vízzel, mert a régi mesterek szerint így nagyobb a kalóriatartalma, ezáltal a hõfoka is. A villanymotor által hajtott fujtató hatására még két méter távolságból is arcomon éreztem a meleget, szinte elviselhetetlen volt az égetõ érzés, mintha egy tüzes kályha közvetlen közelében álltam volna. Ez persze mesterünknek meg se kottyant.

– A vas megolvadásához 110 fokos hõmérsékletre van szükség – mondja, miközben egy patkót „kezelésbe vesz". - Nem mindenki bírta ezt, hiszen hosszú órákat állni ilyen hõségben nem kis megpróbáltatás, ráadásul - ahogy mondtam is - nyáron több a munka, mint télen. A szemet is erõltetõ munka ellenére még a mai napig szemüveg nélkül olvasok – fejezi be mondandóját az energikus megjelenésû nagyapa, és huncutkás mosollyal még hozzáfûzi: „Én még mindig úgy fölemelem a másfél kilós kalapácsot, mint a kanalat a számhoz."

Lovákovity O.

Rendhagyó tanévzáró Várdarócon

A tanévzáró ünnepségek általában iskolai keretek között zajlanak. Ezen szerettek volna változtatni a várdaróci tanárnõk, akik úgy döntöttek, az idei tanévzárót a falu kultúrotthonának nagytermében rendezik meg. Farahó Anna tanítónõ szerint legutóbb ilyenre legalább 25 évvel ezelõtt volt példa a településen.

Egy bõ egyórás, színes mûsort sikerült összehozniuk, amelyben elõször a Lovrity Anita vezette, nemrég alakult gyermektánccsoport mutatkozott be, majd az óvodások mûsora következett. A várdaróci négyosztályos iskola tanulói egy verses, dalos összeállítással készültek a tanévzáróra, majd Pajrok Erzsébet tanítónõ egy-egy szál virág átnyújtása után búcsúzott a negyedikesektõl. Péter Piroska, az eszéki HMOM Központ végzõs gimnazistája pedig az ilyenkor szokásos búcsúdalt énekelte el. A laskói általános iskola várdaróci tanulója Gyetvai Károly népdalokat énekelt, Bíró Roni pedig hegedûn kísérte. A népdalok után latin ritmusra táncolt a várdaróci Szamba gyermektánc-együttes, akiket új fellépõ ruhájukban elõször látott a hazai közönség. Majd két kisdiák, Péter Valentina és Botos Krisztián szólótánca következett. A mûsort a laskói általános iskola tánccsoportja zárta.

M. T.

Kisorsoltuk esküvõifotó-pályázatunk nyerteseit

Írás helyett élõszó, pattogó ritmusok, humor és szórakozás jellemezte a múlt szombaton a kora esti órákban lezajlott élõújságunkat Kopácson. A rendezvény keretében kihúztuk esküvõifotó-pályázatunk nyerteseit is.

Bemutatkozik a szerkesztõség

A település kultúrotthonának nagytermében elsõként Pasza Árpád, a kiadóvállalat nevében és a Képes lektoraként üdvözölte a közönséget, vagyis lapunk olvasótáborának egy részét, majd felvállalva a mûsorvezetõi szerepet, átadta a szót a lap „harmincas" munkatársainak. Kriják Krisztina, az Új Magyar Képes Újság fõszerkesztõje röviden szólt a lap arculatváltásáról, és kérte, hogy ha ezzel kapcsolatban van valamilyen észrevétel, megjegyzés, jelezzék azt, valamint az újságkészítés folyamatát is ismertette. Honlapunkról is szólt, amelyen nemcsak a Képes, de a HunCro kiadóvállalat által gondozott Horvátországi Magyarság is olvasható, de a Drávatáj televíziós magazinmûsor és a Baranya Rádió magyar nyelvû mûsora is letölthetõ, így a nagyvilágba szakadt honfitársaink is rendszeresen tájékozódhatnak az itthoni történésekrõl. Fotópályázatunkkal kapcsolatban elmondta, hogy a tavaly lezajlott babafotó-pályázat sikerébõl kiindulva az idén esküvõi fotókat kértünk olvasóinktól azon ifjú párokról, akik 1997 után házasodtak össze. Kriják Krisztina Andócsi János jegyzetírónknak adta át a mikrofont, akinek az iskola és az oktatás témakörérõl „kellett" beszélnie, és aki hangsúlyozta, hogy itt szerepe van újságunknak is, hiszen rendszeresen tájékoztatunk magyar tanintézményeink helyzetérõl, és legutóbbi számunkban egy, a HMOM Központról szóló képes mellékletet is megjelentettünk. Jómagam, kicsit lámpalázasan, arról próbáltam beszélni, hogy többször ér bennünket olyan kritika, hogy egyik vagy másik településrõl ritkábban van tudósítás a lapban, ezért kihasználva az alkalmat, arra kértem olvasóinkat, hogy segítsék munkánkat azzal, hogy témajavaslatokat adnak, és „jelentik", hogy kirõl-kikrõl szeretnének olvasni újságunkban. Sajnos kevesen vagyunk, és nem tudunk mindenhol ott lenni. Varga József baranyai terjesztõnk és legújabb, Futballõrület címû rovatunk vezetõje egy részt olvasott fel Andócsinak a legutóbbi, 24. számunkban megjelent jegyzetébõl, amely a horvátországi magyar tájékoztatás felelõsségérõl szólt, majd arról a feladatról beszélt, amelynek rendszeres teljesítése révén Baranyaszerte a boltokba kerülnek kiadványaink.

A szórakoztató rész

A sorsolás

Így folytatódott az est

A sorsolás utáni hangulatot a Szamba táncegyüttes két ifjú táncosa, Péter Valentina és Botos Krisztián fokozták pergõs ritmusú táncukkal, amelyet a közönség vastapssal jutalmazott. Õket a Csárdás követte a mezõségi táncokkal, de még nem ért véget az est, ugyanis a pécsi Summás zenekar (a Csárdás kísérõzenészei) kísérete mellett és a koreográfus vezetésével táncház vette kezdetét. A Csárdás táncosainak köszönhetõen a mûsor szereplõi és a közönség soraiból is sokan csatlakoztak, és a táncparketten röpke egy óra alatt néhány lépést elsajátíthattak…

Az elsõsorban szórakoztató jellegû rendezvény üdítõleg hatott a nyári hõségben. Választásunk azért esett Kopácsra, mert errõl a településrõl küldték be a legtöbb képet.  

Fotópályázatunk nyertesei: Bálint Sándor és Viola

- Leginkább a húgomnak szeretném megköszöni – mondja Viola –, õ meglepetésnek szánta az esetleges nyereményt, és úgy küldte be esküvõi fényképünket, hogy mi errõl csak akkor szereztünk tudomást, amikor megjelent az újságban.

A házaspár Bellyén él egy takaros családi házban, két gyermekük van: az ötéves Dorisz óvodás (részt vett babafotó-pályázatunkon), Patrik 9 éves, õ most fejezte be Bellyén a második osztályt. Sándor sofõrként dolgozik, Viola pedig háziasszonyként szolgálja családját.

MicheliT.

Fanatizmus, õrület

Vietnamban, ebben a délkeletázsiai országban, ahol rendkívül népszerû sport a futball (a lakosság nyolcvan százaléka fociõrült), a németországi meccsek zöme éjszakai idõpontra esik. Tudni kell, hogy ebben a szintén szegény országban a takarékosság miatt a legtöbb helyen éjszaka nincs áram. A kormány viszont itt is közbelépett, és megfordította az idõt. Most nappal nincs áram, éjjel viszont van. Ez az intézkedés azonban nem hatott különösebben a vietnami futballrajongókra, mert az emberek már a vb elõtt bebiztosították magukat a házi áramellátást garantáló generátorokkal.

A mérkõzések világszerte a legjobb minõségben és a legjobb sportriporterek közvetítésével jutnak el hozzánk. Ám nem mindegyikük koncentrál a focira. Például Münchenben két olasz televízióst tartóztatott le a rendõrség, mégpedig azért, mert nõi szurkolókat molesztáltak úgy, hogy egy szórakozóhelyen minden feléjük haladó lány mellét és fenekét egyikük végigtapogatta, a másik pedig errõl felvételt készített. A fiatal «szabadúszó» televíziósokat fejenként 500 eurós óvadék ellenében ugyan szabadlábra helyezték, de valószínû, hogy a világbajnokság alatt már nem fognak több anyagot készíteni.

Pénzbírsággal sújtották azt a horvát szurkolót is, aki a Brazília elleni meccs hajrájában futott be a pályára. A drukkert - aki csókokat dobált a közönségnek, majd odaszaladt Dado Pršohoz, letérdelt és megcsókolta cipõjét - a vb összes meccsérõl kitiltották. A 140 eurós büntetéssel elég olcsón megúszta, mert a vb-re vonatkozó elõírások szerint az ilyen akár 1000 euróba is kerülhet az elkövetõknek.

Az argentin futball-legendát, Diego Maradonát sem kímélték a rendõrök. Õ is kapott egy 200 eurós büntetést, ugyanis gyorshajtáson érték. Az 1986-ban vb-aranyérmes labdarúgót az argentin válogatott Szerbia-Montenegró feletti 6-0-ás sikere után az egyik autópályán állították meg a rendõrök, mivel 80 helyett 120 km/órás sebességgel hajtott.

Varga J.

Néhány éve Mohácson került sor az elsõ futballmeccsre, a visszavágót Pélmonostoron játszották. Tavaly Hévízen futballoztak egymás ellen a parlamenti képviselõk, idén pedig a Vukovár melletti Nijemci volt a helyszíne a horvát – magyar összecsapásnak. Jövõre állítólag megint Magyarországon játszanak a honatyák.

A magyar országgyûlési válogatott tagjai útba ejtették a Horvátországi Magyar Oktatási és Mûvelõdési Központot (Eszék), ahol a tanintézmény igazgatótanácsának a tagjai, Pasza Árpád és Andócsi János, valamint kolléganõjük, Pajrok Andrea fogadta a parlamenti képviselõket – köztük volt Keller László (MSZP), Bánki Erik (Fidesz), Simicskó István (KDNP), Világosi Gábor (SZDSZ) -, röviden tájékoztatva õket az intézmény jellegérõl, tevékenységérõl és problémáiról.

A focimeccsen egyébként a budapesti vendégek gyõztek 5:3-ra, a hazaiak mindhárom gólját Ivan Bandiæ pécsi fõkonzul lõtte.

K. K.

A kisvakond és a humánus módszerek

Terpentin-petróleum-kátrány

Kertészgenerációk sora által alkalmazott eljárás a terpentinnel vagy petróleummal átitatott rongycsomó elhelyezése a járatban. Fontos, hogy minden friss túrásba helyezzünk el egy-egy ilyen rongycsomót. Sokak szerint a kátrány is hatásos, mások az aprított fokhagymára esküsznek. Mindegyik megoldás lényege az, hogy a vakond orra rendkívül érzékeny az ezek által az anyagok által kibocsátott erõs illatokra, így inkább szedi a sátorfáját és odébbáll.

Vakondûzõ növények

Évelõ növény, nálunk fagymentes helyekre dísznövényként ültetik. A növény minden része - így a föld alatti része is - mérgezõ tejnedvet termel, melynek illata emlékeztet a petróleum szagára. Kisgyermekes családok esetén ez a növény mérgezõ volta miatt nem ajánlott.

A vakondproblémára megoldást ígérõ másik növény a földi- vagy más néven gyalogbodza, melynek levágott szárát kell a vakond járataiba bedugni. Ez az évelõ növény szintén mérgezõ (nem összetévesztendõ a fás szárú feketebodzával), közútjaink mentén gyomnövényként gyakran elõfordul.

Nem okoz kárt

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vakond nem károsítja a kerti növényeket, csupán esztétikai kárt okozhat. Ezt messze ellensúlyozza haszna, amely a talajban élõ kártevõk pusztításában nyilvánul meg. Érdemes tehát végiggondolnunk a vakond elûzése elõtt, hogy mi jelenti a nagyobb problémát: a talajban lakó pajorok, lárvák és százlábúak, melyek megrágják növényeink gyökerét, vagy pedig a vakond, „aki" segítségünkre lehet ökológiai növényvédelmünkben. Az is figyelemre méltó, hogy olyan talajban, amelyben nem találhatók az elõbb említett ízeltlábúak, táplálék híján vakond sem fordul elõ.

Segota Márta Csúzai anekdoták és életképek c. könyve

„Segota Márta az anekdota mûfaját tágan értelmezve nem csupán a csattanóra épülõ könnyed, olykor már pajzán, vagy éppen vaskos árnyalatokba hajló humoros történeteket gyûjtötte egybe, hanem az anekdotikus elemeket tartalmazó ún. életképeket is, amelyekben a falu nevezetes eseményei, bennük különbözõ emberi sorsok vannak elbeszélve. Ebben a tág keretben mint valamilyen hatalmas, ezernyi színárnyalatban villódzó tablókép bomlik ki Csúzának és környékének irodalmias stílusban megírt története, amelyik természetszerûen önmagán túlmutató üzeneteket is hordoz." – írja Tóth Kálmán a könyv ajánlásában.

A Segota Márta több évtizedes gyûjtõmunkájának eredményeképpen megjelent könyv Csúzai anekdoták és életképek címen a HunCro Sajtó és Nyomdaipari Kft. kiadásában jelent meg.

Három kisgyerek, Pecás, Csilla és Dagi horgászni indul, de nagy bajba kerülnek, amikor a hóbortos McLötty professzor titokzatos laboratóriumában találják magukat. A professzor egy varázsital összeállításán dolgozik, amelynek segítségével az emberek képesek víz alatt élni. Pecás kishuga, Csilla véletlenül iszik a varázsitalból, tengeri csillaggá változik, és a tengerfenéken találja magát. A két fiúnak meg kell keresnie Csillát, ezért õk is isznak a varázsitalból. Pecás repülõhallá alakul, Dagi pedig medúza formájában ered a kis „tengeri csillag" nyomába. Pontosan 48 óra áll rendelkezésükre, hogy megtalálják Pecás kishugát és az ellenszert - vagy mindhárman örökre halak maradnak… Ez a végtelenül kedves dán rajzfilm - mely megnyerte a Chicagoi Gyermekfilmfesztiválon a gyermek-zsûri díját rajzfilm kategóriában - igazi szívet melengetõ mese, sok zenével és híres szinkronhangokkal.

A HÁROM KÓPÉ

Kipling, A dzsungel könyve világhírû szerzõje népszerûségét jórészt az angol kollégiumok egyszerre vad és kaszárnya szellemû világában játszódó kalandos regényeinek köszönheti. A legjobb közülük A három kópé. Stalky és két társa (M’Turk és Beetle) kitûnõ képességekkel rendelkezõ kamaszfiúk, idejük nagy részét azonban mégsem tanulással, hanem a merev kollégiumi rendszabályok kijátszásával töltik. Az iskola tanárai rosszul tûrik tréfáikat, ezért mindennaposak az összetûzések, büntetések, nádpálcás fenyítések. Kipling leleményes hõsei újabb trükköket eszelnek ki, hogy ellenszenves tanáraikat, diáktársaikat megleckéztessék. Ötlettárukban szerepel a padló alá rejtett oszladozó macskatetemtõl a puskázás vállfajáig számos változat: a könyv meglepõ találatok, szellemes, néha bizony otrombának is mondható tréfák gazdag tárháza. Az abbahagyhatatlanul izgalmas regényben örök felnõtt- és kamasztípusokkal, a tanár-diák viszony idõtlen konfliktusaival találkozhatunk. A diákcsíny mellett a becsület, tisztesség, hõsiesség a könyv igazi tárgya. A kötet végén Stalkyval, mint az angol hadsereg Indiában harcoló tisztjével találkozunk, aki diákkori leleményességével, önfeláldozásával számtalan nehéz helyzetbõl menti ki bajtársait. Így válik az egyszerû diákcsínyek kieszelõjébõl igazi hõs, s a diáktörténetbõl pedig háborús kalandregény. A három kópé fiataloknak, felnõtteknek egyaránt szórakoztató, humoros és lebilincselõ olvasmány, az ifjú és az örök kamaszok bibliaként forgathatják.