ÚJ MAGYAR KÉPES ÚJSÁG
horvátországi magyar hetilap

  A TÁBORNOK

Nem sokkal azután, hogy Ivica Racan miniszterelnök hétfõn a hágai nemzetközi törvényszékkel kapcsolatot tartó kormánytanács ülése után, amelyen jelen volt Stipe Mesic államfõ is, kijelentette, hogy a horvát kormány nem tehet eleget Hága követelésének, nem tartóztathatja le és nem adhatja ki a háborús bûnökkel vádolt 83 éves Janko Bobetko nyugalmazott tábornokot, aki 1992-1995-ig a horvát hadsereg vezérkari fõnöke volt. Florance Hartmann, a törvényszék szóvivõje sietett még aznap este közölni: Zágrábnak le kell tartóztatnia és ki kell adnia Bobetko tábornokot. Egyetlen kormány sem vitathatja el a hágai vádiratokat és Zágrábnak is kötelessége a kapott követelések értelmében eljárni – mondta Hartman az AFP francia hírügynökségnek. Az AFP ismertette azt a hivatalos horvát értékelést, hogy a vádirat egyes részei elfogadhatatlanok és alkotmányosságuk elbírálására terjesztik fel õket. Az Associated Press amerikai hírügynökség kiemelte, hogy a horvát kormány még nemzetközi szankciók árán sem fogja kiadni a tábornokot. A DPA német hírügynökség azt emelte ki Racan nyilatkozatából, hogy a kormány védeni fogja Bobetko tábornokot a háborús bûnök igazságtalan vádjától, továbbá a honvédõ háború résztvevõi képviselõinek adott ígéretét, miszerint a tábornok nem fog Hágába menni. - Nem lesz ez könnyû és gyors küzdelem, nem láthatók még a következményei, de remélem, hogy nem fogunk elmerülni a nemzetközi perekben, az elszigetelésben és a szankciókban – idézte a Reuters Racant. Kiemelte szavaiból, hogy az 1993. évi medaki beékelõdés felszámolása terroristák elleni legitim akció volt. Utalt a Reuters meg nem nevezett horvát diplomáciai forrásra is, mely szerint félõ, hogy a zágrábi döntés a nemzetközi közösséggel való összeütközést vonhat maga után, holott a zágrábi kormánynak eddig "reformista és együttmûködõ" státusa volt. Kulcsfontosságú pillanat ez Horvátországra nézve. Meggyõzõ jogi bizonyítékok kellenek a vádirat megdöntésére, ami semmiképpen sem lesz könnyû – mondja az említett forrás.

A pénteki újságok kivétel nélkül a címoldalukon tájékoztattak a vádemelés keltette országos felháborodásról, és a parlamentben folyt csütörtöki azonnali rendkívüli vitáról. A történelemben nem volt még példa arra, hogy honvédõ háborúban gyõztes hadsereg vezérkari fõnökét háborús bûnökkel vádolják – írta a Vjesnik. A Vecernji list úgy értékelte, hogy Bobetko tábornok, a Hágában perbe fogott legmagasabb rangú horvát tiszt annak az áldozata, hogy túlságosan szókimondó volt. A Jutarnji list emlékeztetett, hogy már augusztusban hírt adott róla, hogy nem mindennapi vádemelés készül Hágában, és hogy a délszláv háborús bûnöket vizsgáló törvényszék a "Medaki beékelõdés" fedõnevû 1993. évi hadmûvelet miatt emelt vádat, minek során, állítása szerint, 38 szerb civilt megöltek és 164 lakóházat felperzseltek, földig romboltak. A Slobodna Dalmacija a tábornok fiát, Ivan Bobetkot idézte, aki szerint apjával sem Tito, sem Tudjman nem kukoricázhatott, és nem teheti ezt Carla del Ponte fõügyésznõ sem. A lapok megírták, Racan miniszterelnök biztosította a parlamentet, hogy kormánya nem hoz döntéseket a Bobetko-ügyben a T. Ház megkerülése nélkül.

Bobetko tábornok péntek délutáni nyilatkozatában egységre szólította fel a horvát közvéleményt, hogy a jelen pillantban ne legyen politikai vagy más megosztottság az országban. - Mint Európa legkorosabb antifasisztája, a horvát felszabadító háborúban részt vett hadsereg parancsnoka, a második világháború gyõztes hadseregének katonája azt hittem, hogy már minden csatám mögöttem van. 83 éves koromban, a 84. életévemben azonban új, talán életem utolsó csatáját kell vívnom a Horvátországot ért még egy agresszióval szemben. Az agresszor ezúttal a az állítólag háborús bûnöket vizsgáló törvényszék, amelynek célja eltörölni a horvát történelmet, elítélni a horvát szabadágot, és kitörölni az emlékezetbõl a Horvátország felszabadításáért vívott harcok dicsõ napjait – mondta a tábornok a tájékoztatási eszközök képviselõi elõtt, a lakásán felolvasott nyilatkozatában. Megismételte azt az elhatározását, hogy nem fog Hágába menni, élve nem adja meg magát. Hol volt a hágai ügyészség asszonysága, amikor a vérünket ontottuk, amikor lerombolták városainkat és gyilkolták polgárainkat? Nincs a világon és nem is lesz sohasem olyan bíróság, amely hazáját védõ és felszabadító hadsereg felett ítélkezne – mondta tábornok.

Hétfõn délelõtt aztán megérkezett a kormányhoz a pénteken visszautasított vádirat letartóztatási és kiadatási követeléssel kiegészített formája, és órákon belül összeült a kormánytanács. Stipe Mesic államfõ jelenlétében döntött, hogy az Alkotmánybíróságtól kéri a Bobetko tábornok elleni hágai vádirat alkotmányosságának felülvizsgálatát, mert egyes részei elfogadhatatlanok és alkotmányellenesek. - Megvan az okunk rá, hogy kiélezzük a harcot annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák a tényt, hogy a honvédõ háború igazságos védelmi harc volt és a Fergeteg, a Villám és a Medaki beékelõdés fedõnevû hadmûveletek legitimek és az alkotmánnyal összhangban állók. A kormány tisztában van azzal, hogy döntéséért nem lekesednek majd különösen a nemzetközi közösség leegyszerûsített dioptriája miatt, de készek vagyunk vállalni minden kockázatot az igazságért folytatott harcban – mondta Racan. Hozzáfûzte, hogy "barátilag" figyelmeztették már a kormányt a Hágával való további együttmûködés szükségességére és arra, hogy milyen következményekkel járhat az együttmûködés megtagadása.

A HINA hírügynökség hétfõn közölte a vádiratnak a hágai törvényszék hivatalos honlapjáról letöltött teljes szövegét. E szerint Hága emberiség ellen elkövetett bûnökkel és a hadászat nemzetközi törvényeinek és szokásainak megszegésével vádolja a horvát nemzet szemében hõs Janko Bobetko tábornokot.

Bencze Lajos

Szabó Vilmos a HMDK vezetõivel tárgyalt

A közös sajtótájékoztató helyszíne, az intézet igencsak tágas tanári szobája majdnem szûknek bizonyult a horvát és a magyarországi média rendkívül nagy érdeklõdésének köszönhetõen.

- - -

A találkozót Jakab Sándor, a legitim magyar szervezet ügyvezetõ elnöke készítette elõ. Megkértük, röviden értékelje a megbeszélést.

- Szabó Vilmos államtitkár úrral és munkatársaival a köztünk fennálló véleménykülönbségeket, esetleges félreértéseket tisztázandó ültünk le tárgyalni.

Ezek nagy része azonban továbbra is nyitva maradt. Sajnos, államtitkár úr esetenként az atomtámadást is kibíró érveinket sem volt hajlandó elfogadni.

Voltak persze olyan kérdések is, amelyekben teljes mértékben egyetértettünk.

Határozottan visszautasítottuk államtitkár úr azon állítását – megvédve ezzel a zágrábi illetékeseket is –, hogy az Orbán-kormány nyomást gyakorolt volna a horvát kormányra, és hogy ezért az velünk kapcsolatban e nyomás alatt hozott meg döntéseit.

Elutasítjuk azt a sugallatot is, miszerint a HMDK-t büntetni, visszafogni kell azért, mert a FIDESZ - MDF-kormány kedvelte (egyesek szerint túlszerette...). Nagy eredménynek tartjuk viszont azt, hogy az ígéretek szerint a párbeszédet korrekt módon folytatni fogjuk.

Befejezésül annyit, hogy kedveljen, szeressen minket a Medgyessy-kormány is annyira, mint az elõzõ, és a következõ (kormány) emiatt ne büntessen bennünket.

Kriják

Szabó Vilmos politikai államtitkár a határon túli magyarságról

Az államtitkár eszéki látogatásakor – a HMDK vezetõivel találkozott – exkluzív interjút adott a Drávatáj címû helyi magyar televíziós magazinmûsornak. Az alábbiakban a szeptember 27-i, pénteki adás szerkesztett változatát tesszük közzé.

Kriják Krisztina: Kérem, ismertesse röviden a jelenlegi kormány „szándékait" a határon túli magyarsággal kapcsolatban.

Szabó Vilmos: A magyar kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikája a folytonosságra és a változásra is épít. Nagyon fontos, hogy minden olyan értéket, amely az elmúlt évtizedben, 1989 -90 óta e tekintetben megszületett, tovább vigyünk. Nagyon fontos a magyar politikai közéletben, hogy a lehetõ legszélesebb egyetértésre törekedjünk, és ne „politizáljuk át" a határon túlra a határon túli magyarsággal kapcsolatos anyaországbeli politikai vitákat. Nagyon fontos, hogy megõrizzük azt az intézményrendszert, amely megszületett a magyar-magyar kapcsolatokban, a MÁÉRT-et, azt a támogatási rendszert, amely a közalapítványokon keresztül és más módon segíti, támogatja a magyarságot, abban, hogy megmaradjon szülõföldjén, ott, ahol született és élt, hogy megállítsa azt a negatív tendenciát, amelyet a népszámlálási adatok mutatatnak itt, Horvátországban és minden egyes szomszédos országban, a magyarság számának csökkenését illetõen.

K.K.: Lesznek-e az anyaországbeli erkölcsi és anyagi támogatásokban változások?

Sz.V.: Nagyon fontos, hogy megmaradjon a kedvezménytörvény és a kedvezmények eljussanak azokhoz, akiket érintenek. Fontos, hogy továbbfejlesszük és növeljük a támogatásokat. El kell gondolkodni Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozásáról, hogy értékként, modellként vigyük be az etnikai kérdés kezelését, a magyar-magyar kapcsolatokat az EU-ba.

Nagyon fontos, hogy olyan gazdasági együttmûködést alakítsunk ki a szomszédos országokkal - amelyekben része van a magyarság megmaradásának, és így a Magyarországon élõ horvátság és más nemzeti kisebbség megmaradásának is -, amelyik segíti a vállalkozókat, munkát teremt, amely egzisztenciát teremt, amelyik lehetõséget nyújt a fiataloknak, hogy úgy érezzék, megmaradhatnak, hogy tervezhetnek családot, és mindezt a horvátországi magyarságnak is nyújtani szeretnénk.

Amiben különbözünk, azok politikai természetûek. Nem kívánunk beleavatkozni a határon túli magyarok életébe. Nem kívánjuk Budapestrõl meghatározni, hogy mely szervezetek legitimek. Nem kívánunk olyan kritériumokat meghatározni, amely Budapestrõl mondja meg, hogy valamilyen szempont alapján támogatandó vagy nem. Nem lesznek prioritások, politikai, ideológiai szempontból, hogy azért, mert liberális vagy szociáldemokrata, inkább támogatjuk, és mert nem az, nem. Úgy gondoljuk, hogy a mindenkori magyar kormány, minden olyan magyar pártot, szervezetet és tevékenységet támogat, amelynek van hatása, támogatottsága az ott élõ magyarság részérõl.

Biztatni kell a magyarságot, hogy a mindenkori magyar kormánnyal legyen jó kapcsolatban, de minden demokratikus magyar párttal is jó legyen a viszonya. Hiszen a demokráciából következik, hogy négyévente változhatnak a kormánykoalíciók. E tekintetben lesznek Horvátországban is változások. Mi más szervezeteket is támogatni fogunk.

K.K.: Mi a HMDK vezetõségével való mai tárgyalás eredménye ?

Sz.V.: Nagyra becsüljük a HMDK tevékenységét és úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy mindez folytatódjon, és meg is kapják hozzá a támogatást. Nagyra becsüljük a parlamenti képviselõ, dr. Szántó Tibor tevékenységét, de nagyra becsülünk más szervezeteket is. Azt gondoljuk, azoknak is helyük van a nap alatt, és nem dolgunk nekünk, hogy ezt otthonról meghatározzuk. Úgy gondoljuk, ez nem szegényíti az itteni magyarság életét, hanem gazdagítja azt. E tekintetben kértem partnerséget a HMDK vezetõitõl, és remélem, ebben közös nevezõre is tudunk jutni a jövõben, hisz rengeteg még a dolgunk. Nagyon fontos, hogy ne a megosztottság jellemezze a magyarságot. Nincs nagyobb luxus, mint hogy a magyarság kisebbségben megosztott legyen, és csak vitázzon egymással.

Kriják

Újra hazai pályán

Végül sor kerülhetett az elsõ focimeccsre is 11 év után: a helybéliek és Csepén csapata mérkõzött meg egymással. A kezdõrúgást Mióca János, a legidõsebb klubtag végezte el. A barátságos mérkõzés 2:2-es eredménnyel végzõdött.

A csapat, mint megtudtuk, a háborús évek alatt sem oszlott fel, hanem Csepén és Ernestinovo pályáján játszott, a hazatérés után pedig Kórógyon, akiknek ezúton is szeretnének köszönetet mondani. A felújítás/újjáépítés munkálatait a sportegyesület saját maga végezte, a járás és a Horvát Labdarúgó-szövetség támogatásával. A focisták eddig is jól szerepeltek – a menekültévek alatt háromszor voltak elsõ helyezettek –, az pedig, hogy ezentúl hazai pályán játszhatnak, még jobb teljesítményre sarkallja õket.

Tolnai

Õszi Nap Harasztiban

A Dózsa György Magyar Kultúregyesület harmadik alkalommal rendezte meg az Õszi Napot a falu kultúrotthonában. A mûsorban felléptek a lacházi iskola táncosai, a kórógyi Ady Endre Kultúregyesület tánccsoportja, valamint a házigazdák legifjabb népi táncosai. A rendezvénynek nemcsak magyar szereplõi voltak: nagy sikert aratott az ernestinovoi Josip Kozarac kultúregyesület fiatalokból álló tánccsoportja is.

Varga J.

Nõi konferencia Kopácson

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezésében szeptember 21-én õszi nõi konferenciára került sor Kopácson. A magyarországi vendégelõadók közül Bereczky Ildikó, harkányi lelkipásztornõ Máriáról és Mártáról, Szabóné Kis Mária pécsváradi lelkésznõ az idõ múlásáról és az idõbeosztásról tartott elõadást. Mindkét elõadás nagy tetszést aratott a konferencia több mint száz - szentlászlói, eszéki, bellyei, sepsei, kopácsi, vörösmarti, csúzai, hercegszõlõsi, pélmonostori, várdaróci, laskói és harkányi - résztvevõje számára. A szervezõk különösen örültek annak, hogy a résztvevõk között köszönthették a Baranyai Magyar Katolikus Nõegylet képviselõit is.

Tolnai

Ajándék a várdaróci ovisoknak

A magyar falvakban mûködõ óvodák szerény anyagi keretbõl gazdálkodnak, ezért szívesen fogadnak bármilyen segítséget. A várdaróci óvónõ, Bajsicné Pásztor Tímea és a tíz óvodás köszönetnyilvánításának szívesen adunk helyet újságunkban.

„Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Németországban élõ, darázsi származású Kolerné született Lipos Júliának és családjának, akik több éven keresztül játékokkal, rajzeszközökkel, testnevelési felszereléssel ajándékozták meg óvodánkat. Egyben szeretnénk megköszönni a budapesti Illyés Közalapítvány támogatását, amelynek révén az óvodai testnevelés szélesebb körû fejlesztése valósulhatott meg."

Két továbbtanuló ösztöndíjasunk

Tibor a pécsi Pollack Mihály Mûszaki Fõiskolai Kar matematika-fizika szakára nyert sikeres felvételt a budapesti elõkészítõ (az ún. 0 évfolyam) után:

„Villamosmérnök, esetleg tanár leszek. Boldog vagyok, hogy végre megvalósulni látom az álmom. Végtelen hálát érzek azok iránt, akiknek köszönhetem, hogy eljutottam eddig. Ezután már valóban minden csupán rajtam múlik. Az elõkészítõt nagyon hasznosnak tartom. Igaz, folyamatosan kell dolgozni, hiszen a felvett tantárgyból egy évbe sûrûsödik a középiskola négyéves tananyaga, és ha az elején az ember kihagy valamit, azt bizony nehezen tudja késõbb pótolni. Több társamnál tapasztaltam, hogy fölösleges idõvesztésnek tartja az elõkészítõt, szerintünk általa elõnyösebb helyzetbe kerülünk a felvételiknél.

Budapest nagyon szép, örülök, hogy alkalmam volt megismerni „fõvárosunkat", a nagy rohanást, idõhiányt is meg lehet szokni, de mivel kisebb városhoz vagyok szokva, valahogy jobban örülök Pécsnek."

„Meg az is jó, hogy továbbra is egy városban maradunk - folytatja Tünde -, ugyanis nekem is teljesült a vágyam: a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz-történelem szakára iratkozhattam be.

Az utánunk következõknek azt tudom üzenni, hogy legyenek kitartóak elhatározásukban, ne restelljék melegíteni a széket, ez fontos már a kezdet kezdetén. Csak így lehet célt érni."

Értesüléseink szerint a másik két volt osztálytárs is továbbtanul. Nagy Nóra az ELTE geográfus szakán, Gerstmájer Gábor pedig Komlón.

anna

Pislákoló lámpás

Levelet kaptam. A testes borítékból kivágott újságcikkek, fotók és Bustin János Munkácson kiállított keresztlevele hullik az ölembe. Természetesen elõször a fényképek keltik fel érdeklõdésemet. A tanító néni körül tolongó, népviseletbe öltöztetett gyerekcsapatok mosolyognak rám, meg egy fiatal pár két apró gyerekkel. Nem látom azonnal az összefüggést. A Magyar Képes Újságból kivágott, a batinai tánctanfolyamról szóló cikkre (‘70-es évek) örömmel nézek, ismerõs arcokat vélek felfedezni, a Magyar Szó 1975-ben megjelent A lámpás címû cikkébe beleolvasok:

Sûrgõsen a levelet veszem a kezembe, érzem, csak abból derülhet ki végre, ki ír nekem Nagypiszanicáról.

"Kedves Anna,

Lehel fiam nem elõretörõ, magabiztos egyéniség. Egészen elfásult, mindenre csak legyint. Jugoszlávoknak vannak elkönyvelve, sem gyerekpótlék, sem sociális segély nem jár nekik. Nagyon félnek a téltõl. Alkalmi munka nem lesz, lehet, hogy még tûzrevaló sem. Segítség egy biztosabb munkahely lenne. Végzettségének megfelelõ, könnyebb munkát tudna vállalni, hiszen gyenge testalkatú, most ijesztõen sovány.

Kedves Anna, ha van ismeretsége azon a tájon, ajánlja figyelmükbe, hátha megszívleli valaki szomorú sorsunkat és segítõ kezet nyújt.

Fiam címe: Szûcs Lehel

Böhönye

Rákóczi Ferenc u. 53.

Két albumra való cikk és fotó bizonyítja lelkiismeretes, odaadó munkámat, amit a magyarság érdekében végeztem 35 éven át (tíz évet a Vajdaságban, huszonötöt itt).

Hálás köszönet minden lépéséért, amit értünk tesz. Õszinte üdvözlettel:

Szûcs Ilona"

A levelet többször elolvastam. A cikkeket is. Tanácstalannak és tehetetlennek érzem magam. Ismerõsöm nincs azon a tájon, ha lenne sem biztos, hogy tudna segíteni. Valahogy mégis itt motoszkál a gondolat, tehetnénk valamit, vagy valaki tehetne valamit...

anna

Napló

A demokrácia olyan rendszer, amelyben a gyakorlati élet terén mindenkinek egyenlõ jogai, lehetõségei és kötelességei vannak - olvashatjuk a szakirodalomban. A történelem folyamán azonban a demokrácia fogalmát sokszor félremagyarázták, egyesek anarchiává, mások diktatúrává torzították a társadalom életének egyébként egyetlen elfogadható rendezõelvét.

Országunkban a múltban megismertük a szocialista demokráciát, a többpártrendszer bevezetése után a nyugati demokrácia irányába indultunk. Az út tövises és kanyargós, és ezért fennáll a tévelygések veszélye. Napjainkban számos olyan jelenségnek vagyunk tanúi, amelyek az egyenjogúság leple alatt az önkényhez vezetnek, és ezen el kell gondolkodnunk.

Itt van például a Pirani-öböl kérdése. Mivel a szlovén és a horvát határrendezés még nem fejezõdött be, az öbölben dolgozó halászok vették kezükbe e kényes kérdés megoldását. Az elõzõ hetekben csak egy szikra hiányzott, amely elindíthatott volna egy veszélyes folyamatot. Szerintem elfogadhatatlan az, hogy a külügyminisztérium helyett a halászok alkudozzanak az országhatár meghatározásáról. Jónak tartom azt, ha az illetékes állami szervek leülnek az érintettekkel, esetünkben a halászokkal, és a hivatalos tárgyalások elõtt véleményt „gyûjtenek" egy adott kérdés megoldásához, amit a kormány és a képviselõház tagjai meg is tettek, de ezt követõen a halászoknak el kell fogadniuk az ország képviselõinek intézkedéseit, mert különben az önkényességhez vezetõ útra lépnek. Ebben az esetben a kormánynak is határozottabban kellett volna intézkednie, hogy ne csorbuljon a tekintélye.

A másik sajnálatos eset Eszéken történt. A helyi Osjecki dom címû lap közzétette a hadirokkantak névsorát, leszázalékolásuk fokát és a havi nyugdíjuk összegét, amely 4000-tõl 7000 kúnáig terjed. A hadirokkant szövetség képviselõinek egy csoportja nem tartotta helyesnek a szerkesztõség elképzelését, és a nyomda elõtt tüntetett, ami megengedhetõ megnyilvánulás, hiszen demokráciában élünk. Csak az a baj, hogy ez a csoport megakadályozta a lap terjesztését is, amihez már nincs joga. Amennyiben úgy tekintik a rokkantak, hogy a sajtó a nyilvánosságra hozatallal sérti a titoktartás jogát, szabadon fordulhatnak az illetékes bírósághoz, mert ez az intézmény jogosult a lapok megjelenésének betiltására. Tehát ilyen kérdésben nem születhet döntés az utcán, hanem csak az illetékes helyen. Tudtommal a rokkantak azért tiltakoztak, mert a nyilvánosság elé került a havi nyugdíjuk összege. De miért kell ettõl félni? Az a gond, hogy legtöbbször azok hangoskodnak, akik érdemtelenül magas összeget vesznek fel havonta, amire környezetük nagyon érzékeny. Ezt kell tisztázni elsõsorban a rokkantak szövetségében, és ezután nem kell félniük a nyilvánosságtól. Tiltakozni szabad, de egy lap megjelenésének megakadályozására a rokkantak nem hivatottak.

Demokrácia nélkül szegényebb az élet, de ha ez önkényességbe torkollik, akkor még nagyobb hiányérzetünk támad.

"A politika piszkos dolog"

A horvátországi magyarságra sajátos helyzete következtében kettõs feladat hárul, mivel egyszerre horvát állampolgárok és kisebbségi magyarok is. Nekünk, kisebbségi magyaroknak szükségünk van mind több aktív fiatalra, mert õk lesznek majd azok, akik, karöltve az idõsebbekkel, részt vesznek a kisebbségi lét problémáinak megoldásában. Az említett program – Elõször választok (Prvi put biram) – elindítása az iskolákban nagyon fontos, de nekünk ehhez szükséges még hozzátennünk, hogy mit is jelent a kisebbségi képviselet a parlamentben, és mit is jelent mondjuk a pozitív diszkrimináció a kisebbségek esetében. A médiumokban nemigen látok olyan mûsort, ami a felvetett problémák körüljárásával foglakozna. A filmekben a politikus jól öltözött és mikrofonok sokasága elõtt nyilatkozik. Ábrázolásuk általában fekete-fehér „technikával" történik, ami azt jelenti, hogy van a jó és a rossz politikus. Ennyi. Mi, pedagógusok, az iskolánkból kilépõ diákjaink számára próbáljunk kicsit árnyaltabb képet festeni a politika világáról. Tudom, legtöbbjüknek délibábkergetésnek tûnnek ezek a szavak, de legalább játsszunk el azzal a gondolattal, hogy a politikáról kicsit másképp is lehet gondolkodni. Legyünk már tisztában azzal, hogy egy állampolgárnak nem csak adót kell fizetnie és elmenni katonának, hanem jogai is vannak. A jogérvényesítés már rajtunk, Önökön és rajtatok múlik, kedves diákok.

Jelacic és a magyar hadak

István nádor a Balaton mellett vonuló Jelacictyal tárgyalásokat kezdeményezett, amelyeket azonban a bán nem fogadott el. Közben a nádor nem bocsátkozhatott harcba, mivel olyan parancsot kapott Bécsbõl, amely szigorúan megtiltotta az összecsapást a horvát bánnal. István nádor nem értette teljesen a parancs lényegét, ezért tisztázó beszélgetésre Bécsbe érkezett, ahol azonban lemondatták és eltávolították a birodalomból.

A horvát fél sikerek nem tartottak sokáig, mivel Batthyány személyes fellépésének köszönhetõen a dunántúli magyar hadvezetés a csata vállalása mellett döntött. A Velencei-tó mellé érkezõ horvát sereg Pákozdnál hiába kísérletezett a magyar állások áttörésével, rohamait sorra visszaverték.

A bán fegyverszünetet kért, és csapataival Gyõr felé húzódott vissza.

Andócsi János