Szerda, 2001. április 18. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 89. szám

Hága népirtással, a belgrádi vezetés sikkasztással és korrupcióval vádolja Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnököt

Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök kijelentette: nem akar élve eljutni Hágába, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bûncselekményeket kivizsgáló Nemzetközi Törvényszék székhelyére. Milosevicset otthon csak köztörvényes bûncselekmények elkövetésével vádolják.

Eleve másról szól a belgrádi és másról a hágai vádirat. A hágai a népirtás megszervezésérõl és a háborús bûnökrõl beszél. A belgrádi vádak viszont – egyelõre – sikkasztásról, hivatali hatalommal való visszaélésrõl szólnak. A vádirat szerint Milosevics 1994 és a hatalomból való eltávolítása között több százmillió dollár értékû jugoszláv dinárt utaltatott át törvénytelenül saját ismerõsei, és az általa vezetett Szerbiai Szocialista Párt titkos számláira. Az elsikkasztott pénz a jugoszláv vámszolgálat bevételeibõl származott, s források szerint nem más, mint a leváltott vámparancsnok, Mihalj Kertes vallott Milosevicsre. Bár Milosevics tagadja, a nemrégiben kezdõdött vizsgálatok érdekes bizonyítékokra bukkantak. A jelenlegi kormánynak ugyanis kulcsfontosságú, hogy kiderítse: mire és fõleg kikre költötte el Milosevics az ország pénzét az utóbbi 13 év alatt.
A Financial Times szerint a legnagyobb sokk a ‘90-es évek elején érte a jugoszlávokat, amikor a kormány közel 6,5 milliárd márka értékû valutát emelt le magánbankszámlákról. Késõbb ezt visszautalta a tulajdonosoknak – dínárban, több ezer százalékos hiperinfláció után. Milosevics "házi bankárja" így kommentálta e lépést: ez volt az egyetlen pénzforrás gyógyszerekre és kórházi felszerelésekre. A vezetés tehát a hiperinflációt és a pénznyomást használta arra, hogy a lakosság vagyonát elértéktelenítve finanszírozhassa ügyleteit. Mladjan Dinkics, a központi bank kormányzója, aki a Milosevics pénzügyeit felgöngyölítõ "nemzetközi vadászatot" vezeti, egyértelmûen fogalmaz: "A pénzek egy része az országot megbénító blokádok kikerülésére, egy másik része pedig az exelnökhöz közel álló személyek gazdagodására szolgált." A kétes pénzügyi tranzakciókból származó pénz egy részét arra fordították, hogy az országban az uralkodó elit fenn tudja tartani hatalmát. Ebbõl vásároltak fegyvereket és üzemanyagokat a hadseregnek és a rendõrségnek, de a belsõ lázongásokat elkerülendõ az állami nyugdíjakat, fizetéseket és gyógyszereket is ebbõl finanszírozták.
Az ellenõrizhetetlen pénzmozgások egyre nagyobb méreteket öltöttek: tavaly a szerb költségvetés 40%-át (300 millió dollár) úgy költötték el, hogy a parlamentnek tudomása sem volt róla, honnan van a pénz és mire költik. Azzal, hogy Milosevics megengedte az államnak a szabályok áttörését, az egész gazdaságot kriminalizálta. Minden megengedhetõ volt – hatalom, pénz és bûnözés összefolyt. Amikor tavaly letartóztatták az exelnök egyik legbefolyásosabb emberét, Mihajl Kertest, az irodájában 80 darab, 1 millió dollár értékû fegyver mellett nyolc kilogramm heroint is találtak... Milosevics feleségének neokommunista pártja, a JUL igen jelentõs befolyást szerzett sok állami cégben: pártemberek vezették a telekommunikációs vállalatot, az elektromos mûveket, de a legnagyobb biztosítótársaságot (Dunav) is. 1997-ben az állam eladta a Telekom Srbija részvényeinek 49%-át olasz és görög befektetõknek. A befolyt 1,7 milliárd márkát Milosevics a közelgõ választásokra tekintettel a nyugdíjak kifizetésére fordította. A mostani kormány jelentõs megvesztegetéseket sejt a háttérben és a privatizáció újratárgyalását kezdeményezi.
Mindez nem sikerülhetett volna külföldi segítség nélkül. Belgrád kevés szövetségese közül Oroszország gázzal és olajjal, Kína gyógyszerekkel és ipari alapanyagokkal támogatta Milosevics rezsimjét, persze hitelre. Az igazán érdekes külföldi kapcsolatok azonban banki téren voltak. Az új kormány nemrégiben az elõzõ kabinethez kapcsolódó bankszámlák tömegét fedezte fel görög, svájci, osztrák és amerikai hitelintézeteknél. Svájcban 35 bankszámlán közel 70 millió dollárt találtak. A legnagyobb pénzmosás Cipruson folyt: a meglehetõsen laza feltételek miatt 7500 jugoszláv offshore cég volt bejegyezve a szigeten. Késõbb a forgalom jelentõs részét Bejrútba irányították. A készpénzt és az aranyat repülõn, teherautón, hajón szállították el a külföldi bankokba. Miután ott azokat tisztára mosták, a kormány ezekbõl a külföldi forrásokból finanszírozta vásárlásait. "Az ország átlagosan 1 milliárd dolláros éves külkereskedelmi deficitje tulajdonképpen a kormány külföldi számláit hízlalta" – emlékszik vissza egy Milosevicshez közelálló személy.
A háborús körülmények igazán jó lehetõséget adtak befolyásos személyeknek, hogy saját vagyonukat gyarapítsák. Bár maga Milosevics mindig harcolt ez ellen, sokan jól megtömhették zsebeiket. A legjobb üzlet az volt, ha az értékes külföldi árukon tartották rajta a kezüket a hatalmasok, ezekre ugyanis jó sarcot lehetett kivetni. Hasonlóan ígéretes lehetõségek rejlettek a kedvezményes kamatozású hitelekben is: ilyet vett fel Kertes, vagy a kulturális miniszter, Nada Popovics-Peresic is. A Milosevics család házifodrásza sem panaszkodhatott, hiszen 500 ezer márkás hitelt kapott belgrádi szalonjának felújítására. Az exelnök fia, Marko, aki állítólag embereivel aktívan résztvett cigaretta- és alkoholcsempészetben, a rivális "üzletemberek" életét sem kímélve, élte a playboyok kemény életét. Drága autók, luxusfogadások és egy saját szórakoztató park, a Bambiland. Nem meglepõ hát, ha az egyik lefoglalt ciprusi bankszámla Marko, egy svájci pedig a korábbi szerb miniszterelnök, Mirko Marjanovics nevén futott. A kétes ügyletek sokszor gyilkossággal végzõdtek: ennek esett áldozatául Arkan, a hírhedt félmilitáns vezér és Zika Petrovics, a nemzeti légitársaság elnöke. (A Figyelõ és a HVG alapján)

A török gazdasági miniszter beterjesztette gazdasági kilábalási csomagtervét, az IMF dicséri és támogatja

Ankara. Az idén 3%-os visszaeséssel, jövõre azonban 6%-os növekedéssel, a márciusi 37,5%-os 12 havi után 52,5%-os idei év végi, 2002 végén azonban már csak 20%-os fogyasztói inflációval és 10-12 milliárd dollár szinte azonnali külsõ tõkepiaci finanszírozással számol a török gazdasági miniszter gazdasági kilábalási csomagterve.
Az értékpiac kedvezõen fogadta a reformtervet: az isztambuli tõzsde IMKB-100-as irányadó indexe enyhén erõsödött. A Kemal Dervis nevével fémjelzett program az IMF és a Világbank jóváhagyásával tavaly januárban kezdett hároméves reformkurzus helyébe lép. Fõ elemei közé tartozik a krónikusan magas infláció elleni harc felújítása a líra folytatódó lebegtetésével, az eladósodott állami bankrendszer kitisztítása, a magánbanki szektor reformja és a költségvetési szektor átláthatóvá tétele. A régi program a reformok ügyében kirobbant politikai vita és az ezt követõ pénzügyi válság miatt februárban megfeneklett, s a líra az árfolyamrendszer kényszerû feladása és a lebegtetés bevezetése óta több mint 40%-ot vesztett értékébõl a dollárhoz képest. A Dervis-terv alapján liberalizálják a cukor, a dohánytermékek, a földgáz, a vezetékes távközlés és a repülõjegyek piacát. A program kizárja ugyanakkor a jelentõs adóemelést, ehelyett 9%-kal tervezi visszafogni az állami kiadásokat.
Kemal Dervis szerint a jelenlegi gazdaságpolitika nem folytatható; az állami eladósodottság az utóbbi évtizedben a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva megkétszerezõdött. Szavai szerint még a héten várható a bejelentés a külsõ tõkebevonás mértékérõl, amelyet 10-12 milliárd dollár közöttire remél. A tõkepiac megcsapolását mindenesetre megkönnyítheti, hogy az IMF máris dicsérte és a nemzetközi közösség által támogathatónak nevezte a kilábalási programot. A tervet üdvözölte az amerikai kormány is. A Wall Street Journal kommentárja szerint egyelõre kétséges, hogy a népszerûségi listákon mélységi rekordokat döntögetõ kormánykoalícióban valóban van-e elégséges akarat az ilyen mértékû változtatásra. Még abból a 15 törvénytervezetbõl is, amelyek elfogadását Dervis korábban április közepéig tartotta szükségesnek, eddig alig hármat szavazott meg a parlament, s ezek sem emelkedtek még törvényerõre.

New York. A Standard &Poor’s B-rõl B mínuszra módosította Törökország hosszú lejáratú, valamint a külföldi valutában jegyzett rövid lejáratú hitelkötelezettségét. A hitelminõsítõ intézet a tartós bizonytalansággal indokolta lépését. A rövid lejáratú hitelkötelezettségek nem változtak, marad C-besorolás. (SITA)

A PKN Orlen elnöke a közép-európai cégek fúziójáról

Varsó. A közép-európai olajcégek fúziója parancsoló szükségszerûség, ha nem valósul meg, a nyugati óriáscégek nyúlnak részvényeink után – mondta a Gazeta Wyborcza c. lengyel napilapnak nyilatkozva Andrzej Modrzejewski, a PKN Orlen elnöke. A legnagyobb lengyel olajvállalat elsõ embere szerint a PKN Orlen, a magyar Mol Rt. és az osztrák OMV tervezett fúzióját addig kellene tetõ alá hozni, amíg a nyugati konszernek a közelmúlt ottani nagy fúziói után a szerkezetátalakítással vannak elfoglalva. Amint ezzel végeznek, befektetési érdeklõdésük azonnal Közép-Európa felé fordul. A PKN Orlen elnöke nem tart attól, hogy vállalata részvényeit valamelyik orosz olajcég vásárolná fel a tõzsdén. Szerinte Lukoilt Dél-Európa érdekli, ahol lényegesen könnyebb és olcsóbb befektetni, a finomítók pedig sokkal rosszabb állapotban vannak, mint Lengyelországban vagy Magyarországon. Modrzejewski szerint a három közép-európai cég fúziója csakis teljes összeolvadással, nem pedig laza részvénycserével valósulhat meg, mert ez utóbbi nem növelné értéküket. A szoros fúzió sikeres védelmet nyújtana számukra a nem kívánt befektetõk ellen is. Az összeolvadás nem lesz könnyû, meg kell gyõzni a részvényeseket, ráadásul a három cég alapító okirata és országaik jogrendszere is jelentõsen eltér egymástól. Az elnök szerint ezért a teljes összeolvadás csak Lengyelország és Magyarország EU-csatlakozása után válik lehetõvé.
A PKN Orlen elnöke elárulta, az elsõ próbálkozás kudarca, illetve a parlamenti képviselõk egy részének tiltakozása ellenére vállalata nem tett le arról, hogy részesedést szerezzen a leunai és a schwedti (Németország) kõolajfinomítókban. A gdanski kõolajfinomító folyamatban lévõ privatizációjáról szólva – amelyben két cég, a Mol Rt. és a brit Rotch maradt versenyben – a PKN Orlen elnöke továbbra is úgy vélte, hogy az õ cége lenne a Rafinerija Gdanska legalkalmasabb befektetõje, jóllehet kizárták a privatizációból. Szerinte a legfontosabb az, hogy a gdanski finomító ne maradjon elosztóközpont, és erre kellene biztosítékokat kérni a jövendõ tulajdonostól.

TANÁCSADÓ

B. M.: 1997-ben felajánlottam az értékpapíromat egy befektetési cégnek. Néhány ember meg is kapta a pénzét, én azonban nem. Eközben a Velký fond felszólított, hogy fizessem vissza az ezer koronát, mert különben beperelnek. Nem fizettem, viszont kaptam egy levelet, amitõl megijedtem. Mit tegyek?

Nem meglepõ, hogy a most kézbesített dokumentumtól megijedt, ez ugyanis egy végrehajtás elkezdésérõl szóló értesítés, melyet egy olyan bírósági végrehajtó küldött Önnek, akinek ehhez a Dunaszerdahelyi Járásbíróságtól meghatalmazása van. Ennek az iratnak már elõzménye van, ami azonban úgy tûnik, az Ön figyelmét elkerülte. A vagyonjegyes privatizáció második hullámában néhány, erre a célra létrejött alap megelõlegezte az értékpapír árát, az ezer koronát, amit most jogosan visszakér. A bíróságokon számos hasonló esettel lehet találkozni. Az persze más lapra tartozik, hogy az Ön papírját mindeközben nem sikerült értékesíteni. Ön feltehetõleg nemrégiben kapott egy fizetési meghagyást (platobný rozkaz), mely kötelezte Önt az ezer korona, valamint a perköltség megtérítésére. Mivel Ön ezt nem támadta meg, jogerõre emelkedett. Viszont önszántából sem fizetett, így a befektetési alap bírósági végrehajtóhoz fordult. Ön még ekkor is élhetett volna jogorvoslati eszközzel, azonban a levelén szereplõ keltezést figyelembe véve, ezt a lehetõséget úgy vélem, már lekéste. Sajnos itt már csak egy dolgot javasolhatok: fizessen minél elõbb, nehogy a megtérítendõ költségek még nagyobbak legyenek.
A szerzõ a Csekes, Világi, Drgonec és Társai ügyvédi iroda munkatársa

Beszélgetés Mellár Tamással, a Központi Statisztikai Hivatal elnökével a magyar népszámlálás tapasztalatairól

Május végén népszámlálás lesz hazánkban. Magyarország ebbõl a szempontból lépéselõnyben van, ott ez már februárban lezajlott. Az egész országot megmozgató akció tapasztalatairól a napokban a Szlovák Statisztikai Hivatalban tárgyaló Mellár Tamással, a Központi Statisztikai Hivatal elnökével beszélgettünk.

Tíz év telt el az utolsó népszámlálás óta. Azóta sok minden megváltozott, miként reagáltak az emberek a viszonyaikat firtató kérdésekre?
Tapasztalataink azt mutatják, hogy ilyen szempontból az elmúlt egy évtized jelentõs változást hozott. 1990-ben az emberek természetesnek vették, hogy válaszolnak a kérdésekre és elfogadták, hogy az államnak van ilyen jogosítványa. Napjainkban az embereket már egyre inkább foglalkoztatja az emberi jogok kérdése, így kevésbé fogadják el, ha valaki bemegy a lakásukba és ott kérdéseket tesz fel a magánéletükre vonatkozólag. Ez ránk is más feladatokat rótt, sokkal nagyobb hangsúlyt kellett fektetni az elõkészítõ munkákra, a sajtókampányra és általában a lakosság felkészítésére.

Miként próbálták rávenni a polgárokat az együttmûködésre?
Több hónappal a népszámlálás elõtt különféle fórumokat, sportnapokat szerveztünk, sajtókampányt folytattunk, a televízióban reklámoztunk, az utak mentén és a jármûveken óriásplakátokat helyeztünk el, ezeken a leggyakrabban a "Mindeki számít" központi szlogent használtuk. A számlálóbiztosok számára egy igazolványt készítettünk, amellyel megfelelõen azonosíthatták magukat. Emellett nagyon fontos volt, hogy létrehoztunk egy zöld számot, amelyet egy röplapon minden háztartásba eljuttattunk, ezen bárki hozzánk fordulhatott a gondjaival.

Sikerült elérni a kívánt eredményt?
Az élet más területein megnyilvánuló bizalmatlanság és a sajtóban felbukkanó ellenkampány dacára elmondhatom, hogy a népszámlálás sikeres volt. Taktikánk arra épült, hogy nem fenyegetõztünk, nem alkalmaztunk kényszert. Volt egy szûk réteg, amely elsõ nekifutásra viszautasította a számlálóbiztosokat. Hozzájuk másodszor az önkormányzati elöljárókkal mentek el, akkor már többen válaszoltak a kérdésekre. Voltak olyan esetek is, amikor az önkormányzat hivatalosan beidézte a vonakodókat, ennek lényegében mindenki eleget tett. A lehetõséget, hogy a számlálóbiztost ne a lakásban kelljen fogadni, végig fenntartottuk. Erre két lehetõség volt, vagy az önkitöltés, vagy pedig az önkormányzatok által kialakított irodákban találkozhatott a számlálóbiztossal. Egyébként a társadalom egyes rétegei nagyon különbözõképpen reagáltak. A nagyvárosiak, köztük is fõként az értelmiség és a gazdagok meglehetõsen elutasítóak voltak. Vidéken viszont a falusiak, különösen a nyugdíjasok alig várták a kollégáinkat, ott gond volt elszakadni a beszélgetésre vágyóktól.

Mi a véleménye a Szlovákiában alkalmazott megoldásról, amikor mindenki maga tölti ki a hozzá eljuttatott íveket?
Nálunk ezt az önkitöltést végül 2 százalék vállalta. Ennek a módszernek megvan az az elõnye, hogy olcsó és gyors, hátránya viszont, hogy csak olyan kérdéseket lehet feltenni, amelyekre eléggé egyszerûen lehet válaszolni. Ha ugyanis félreérthetõ, nehéz kiértékelni az eredményt. Nálunk is felmerült ez a megoldás, de a kérdõív láttán végül úgy döntöttünk, hogy az átlagember azt nem tudná jól kitölteni, így szükség van az összeírós rendszerre. Ez be is igazolódott, hiszen sokan azok közül, akik eredetileg maguk szerették volna kitölteni a kérdõívet, végül a számlálóbiztoshoz fordultak. Fõként a végzettséggel, a szakmával, a munkahellyel kapcsolatos kérdések megválaszolása okozott problémát. Véleményünk szerint tehát az összeírós rendszertõl magasabb adatminõség várható el.

Máfél hónap telt el a magyarországi népszámlálás lezárulta óta. Leszûrhetõ már valamilyen tapasztalat?
Az elsõ konkrét eredmények, például, hogy hányan is vagyunk Magyarországon, április végén várhatóak. Részletes eredményeket az év vége felé, illetve jövõ februárban adunk. Azt azonban elmondhatom, hogy bár a feladat igényes volt, mégis sikeres volt az akció, és szinte semmi sem valósult meg a várt kockázati tényezõk, például a tömeges visszautasítás vagy az igazolványhamisítás közül.

Mi volt a helyzet az ún. érzékeny kérdésekkel?
Nálunk ilyeneknek a vallási, a nemzetiségi hovatartozást, az anyanyelvet vagy mondjuk a testi fogyatékosságra vonatkozó kédéseket tekintették. Ezeket a törvény értelmében nem lehetett kötelezõ kérdésként feltenni. Az sajtó ellenkampánya is fõként arra irányult, hogy ezekre az emberek ne válaszoljanak, és bizony felhoztak régi példákat, amikor visszaéltek ezekkel az adatokkal. Kiderült azonban, hogy az emberek bíznak a demokráciában, és a kérdõívek áttekintése alapján úgy tûnik, több mint 90%-uk a nem kötelezõ kérdésekre is válaszolt. Mi természetesen mindig hangsúlyoztuk, hogy nem vesszük fel az állampolgár nevét és lakcímét, vagyis igyekeztünk garanciát adni nekik, hogy nem lehet visszaélni az adatokkal.

GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK

Losonc. A Bloomsbury Pacific Slovakia Rt. tulajdonában lévõ losonci Novoker forgalma tavaly elérte az 540 millió koronát, ami 16%-kal haladja meg az elõzõ év eredményét. A nettó nyereséget, ami az elõzõ években 20-40 millió korona között mozgott, a cég illetékesei nem tették közzé. A termelés tavaly több mint 16%-kal nõtt, a kereslet jelentõsen meghaladja a cég lehetõségeit. (cTK)

Pozsony. A kormány holnapi ülésén tárgyalja meg a kötelezõ balesetbiztosítás piacának liberalizálásáról szóló törvénytervezetet. A gépjármû-biztosítás nagyságáról azonban a piac liberalizálását követõen sem dönthetnek teljesen szabadon a biztosítók. A biztosítás alsó határa 2004 végéig nem változik, a felsõ határt pedig legfeljebb 30 százalékkal emelhetik a jelenlegi szinthez képest. (cTK)

Amszterdam. Az év második negyedében veszteséget vár a legnagyobb európai elektronikai vállalat, a holland Philips. A cég egyben közölte, hogy esetleg 7 ezrer fõt is elérõ elbocsátást tervez. A Philips idei elsõ negyedévének üzleti eredményei sokkal rosszabbak lettek a vártnál: a tiszta nyereség 106 millió eurót ért el (egy egyszeri tétel beszámítása nélkül csak 53 milliót), miután évvel korábban az egyszeri tételek nélkül számított nettó profit 614 millió euró volt, és az idei negyedéves elemzõi jóslatok is 178-370 millió euró közé várták az eredményt. A bejelentések azonnali áresést indítottak el az amszterdami értéktõzsdén – a Philips-részvény már a nyitásban 8,64-kal zuhant. (MTI)

Bécs. A múlt héten jelentõsen drágult az OPEC által exportált kõolaj: egy hordó átlagosan 24,65 dollárba került, az elõzõ heti 23,20 dolláros átlag helyett Az OPEC-titkárság keddi bécsi emlékeztetõje szerint márciusban egy hordó olajuk átlagosan 23,70 dollárba került, a tavalyi átlagár pedig 27,60 dollár volt hordónként. A kartell 25 dolláros árat tart "egészségesnek". (MTI)

London. Az olajárak felfelé mozdultak, miután a Conoco nagy-britanniai finomítójánál hétfõn robbanás történt. A cég szóvivõje kijelentette: a vállalat elegendõ készlettel rendelkezik ahhoz, hogy azonnal teljesítse a vásárlók igényeit. A Conoco napi 230 ezer hordó alapanyagot feldolgozó finomítója napi 35 ezer hordót exportál. A baleset hírét követõen a júniusi szállítású Brent ára 83 centtel 28,2 dollárra emelkedett. A benzin árát aggodalommal figyeli a piac, miután márciusban napi 8,5 millió hordóra emelkedett a globális kereslet. (NGO)

Pozsony. Az elsõ negyedévben 2332 lakás építését fejezték be, ami a múlt év azonos idõszakához képest 373-mal kevesebb. A legtöbb lakást, 427-et, a Pozsonyi, a legkevesebbet a Besztercebányai kerületben adták át. Az év elsõ három hónapjában 2725 lakás építését kezdték meg. (SITA)