Szombat, 2001. március 10. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 58. szám

Bonni villa- és lakástulajdonosok a pénzüket siratják

Berlin. Hol vannak már azok az idõk, amikor Bonnban mintegy 150 állam tartott fenn nagykövetséget! A német kormánnyal és törvényhozással együtt másfél évvel ezelõtt a diplomáciai missziók zöme is áttelepült Berlinbe.

A Rajna mentén csak mintegy két tucat képviselet maradt: kenyéradóik többnyire szegény afrikai, ázsiai és közép-amerikai államok, amelyek nem engedhetik meg maguknak új misszió építését a fõvárosban. Aligha véletlen, hogy fõleg Bonnban rekedt külképviseletek találhatók azon a nem túl dicsõ jegyzéken, amely a német partnerrel szemben tetemes adósságokat felhalmozó országok nevét tartalmazza. Ezek követei és nagykövetei egykor kitûnõ ajánlásokat és diplomata-útleveleket lobogtatva költöztek be a legszebb bonni negyedekben (Venusberg, Südstadt, Bad Godesberg) fekvõ villákba és luxuslakásokba, hogy azután 1999 nyarán történt elköltözésük idején több millió márka lakbérhátralékot hagyjanak maguk után.
A bérbeadók összesen 4,5 millió márka után futnak, többnyire reménytelenül. Az összeg kétharmadát bonni villa- és lakástulajdonosok siratják, mintegy másfél millió azonban már Berlinben gyûlt össze, nem egészen két esztendõ alatt. A német külügyminisztérium száraz megállapítása szerint a diplomaták fizetési morálja az utóbbi öt évben folyamatosan hanyatlott.
Ez aligha vigasztalja a háztulajdonosokat, akiket kétszeresen sújt a "romló morál": bérlõik, illetve (hitelbe) vásárlóik ugyanis diplomáciai mentességet élveznek, így az adósság behajtása peres úton gyakorlatilag lehetetlen. A területenkívüliséget élvezõ nagykövetségekbe kilakoltatás céljából be sem léphet a hatóság. Ráadásul a karlsruhei alkotmánybíróság döntése értelmében arra sincs mód, hogy a hitelezõk zároltassák az adósok bankszámláit. Soványka lehetõségként marad a kilincselés a német külügyben, ahol külön alosztály próbálkozik a viták elsimításával. Eszközei azonban meglehetõsen korlátozottak: a szép szavakon túl legföljebb úgy képes nyomást gyakorolni az adós félre, hogy berendeli az érintett ország nagykövetét, vagy pedig megtagadja az újtól az akkreditációt.
Érdekes módon nemcsak magánszemélyek vagy -cégek, de maga a német állam is fut renitens bérlõk után. A szövetségi vagyonügynökség (Bundesvermögensamt) mintegy nyolcmillió márka lakbérhátralékot próbál behajtani. Az adósok többnyire még az NDK diplomataellátó hivatalától bérelt ingatlanok kapcsán halmozták fel a hátralékot – alkalmasint abban bízva, hogy a német egyesülés után tabula rasa következik, és adósságaikra jótékony homály borul. Ami persze csak azt bizonyítja, hogy több évtized alatt sem ismerték ki a németek természetét: pénzügyekben ugyanis errefelé a hatóság nem ismer sem tréfát, sem irgalmat.

Az ihletet a Rendõrakadémia címû tévésorozat adta

Budapest. Burai József tanult mestersége épületburkoló. Ám csupán egy évig rakta a csempét és a padlóburkolatot mások konyhájában és fürdõszobájában, amikor rájött: nem neki találták ki ezt a munkát. Harmincesztendõs volt, amikor megtalálta a testhez álló elfoglaltságot. Az ihletet egy film adta, nevezetesen a Rendõrakadémia címû tévésorozat.
"Ebben láttam egy zseniális hangutánzót, aki óriási hatással volt rám. Elhatároztam, hogy megpróbálkozom valami hasonlóval."
Az elhatározást, tett követte. Burai József visszavonult legénylakásának magányába, és elkezdte állatok, sõt: különbözõ tárgyak, mûveletek hangjának utánzását. Szorgalmát siker koronázta, mert viszonylag rövid idõ alatt a tökéletességig fejlesztette a fúrógép, vas- és fémfûrész, kávéfõzõgép, szódásszifon, gõzmozdony, gumidefekt hangjának utánzását. Repertoárjának különlegessége a Csillagok háborúja hangeffektusainak utánzása. A sport is megihlette. Ha behunyjuk a szemünket és õt hallgatjuk, a Forma–1 versenyén érezzük magunkat. Élethûen utánozza a tenisz-, illetve a kaucsuklabda pattogását is. Kifogyhatatlan az állatkerti hangtára is. Az arapapagájtól a zebráig százféle állathangon képes megszólalni.
Burai József halad a korral, a korszerû technikával: megtanulta a mobiltelefonok, számítógépek hangját is.
"Talán valamelyik cég felfigyel rám" – reménykedik. Televíziós mûsorban is bemutathatta különleges képességét, de igazán nem sikerült befutnia. Jobb híján az utcán kamatoztatja tudását. Mindenütt nagy derültséggel fogadják a magánszámát, ezt bizonyítják a kalapjába hulló pénzek is. Mellesleg ezek hangját is tudja utánozni.

George azt hiszi, hogy elenné elõle az étket

Boston. Valóságos hadiállapot alakult ki Bostonban egy postás és egy pulyka között.
A 39 éves Tim Hoban már 14 esztendeje teljesít szolgálatot a környéken, és se hó, se fagy, se szél nem tántorította el soha attól, hogy kézbesítse a leveleket.
Egy jó hónapja azonban egy vadpulyka kergeti meg minden nap noha nincsenek egy súlycsoportban: Tim Hoben 180 centiméter magas, a súlya 68 kilogramm, a pulyka pedig 1 méter 30 centis, és még tizennégy kiló sincs. A helyzet odáig fajult, hogy a postásnak felettesei megengedték, ne kézbesítsen semmilyen küldeményt a pulyka által legvérmesebben õrzött mintegy húsz házba.
Boston állatmentõi is kivonultak már a "hadszíntérre", ám nem sikerült elcsípniük a pulykát, amelyet a környék lakói George-nak becéznek, és amelynek gyakran kitesznek ennivalót.
A postás szerint George azért gyûlöli õt, mert azt hiszi, hogy elenné elõle az étket.

Hõsi halált halt férje mellé, egy hadihajó roncsában temették el a feleséget

London. Hatvanegy év elteltével immár egy helyen nyugszik egy hûséges brit asszony és a II. világháború kezdetekor hõsi halált halt férje.
A 97 éves korában elhunyt Dorothy Golding hamvait az Északi-tengerben, a skót partoktól északra 30 méter mélyen helyezték örök nyugalomra, abban a hajóroncsban, amelyben férje maradványai is nyugszanak.
Arthur Golding egyike volt annak a 883 tengerésznek, akik a Royal Oak brit hadihajón szolgáltak, amikor a 29 ezer tonnás hajót 1939 októberében egy német tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette. Mint a Daily Mirror címû lap tegnapi száma megírta, a házaspár unokája, Christopher Kilford maga is részt vett a víz alatti temetésen: a búvárokkal együtt helyezte el a nagyanyja hamvait tartalmazó urnát a hadihajó roncsában.
Ez volt az elsõ eset, hogy a brit haditengerészet ilyen szertartásra adott engedélyt. Korábban csupán a tengeri temetõk felett, a felszínen szórták szét a hamvakat.

Növekszik a profit

Washington. Az erõs antireklám hatására csökken a dohányzás a fejlett világban, a dohánygyárak profitja mégis növekszik, s ez mindenekelõtt annak köszönhetõ, hogy ez a káros szokás egyre terjed a fejlõdõ országokban. Jelenleg körülbelül egymilliárd ember dohányzik a földön, ám az elõrejelzések szerint 2025-re ez a szám megháromszorozódik.
Az új dohányosok 80 százaléka a fejlõdõ országokban él majd, ott, ahol az egészségügyi ellátás szintje általában alkalmatlan a rák korai felismerésére és kezelésére. Mindez azonban – mint a The Village Voice címû amerikai lap írja – nem zavarja a nagy dohánygyárakat, amelyek hatalmas erõfeszítéseket tesznek új területek meghódítására, hogy ezzel kompenzálják veszteségeiket a hagyományos piacaikon, a fejlett országokban élõ férfiak körében. Ez utóbbiaknak ugyanis ma már csak 39 százaléka dohányzik, pedig néhány évtizeddel ezelõtt még 70 százalékos volt ez az arány. (MTI-PRESS)

Egyetlen más háziállat sem volt olyan erõs hatással az emberi társadalomra, mint a ló

Washington. Civilizációnk legnagyobb részében a ló az embernek létfontosságú társa volt: megkönnyítette utazását, növelte harci erejét, sõt húsával még élelemként is szolgált. Azok a tudósok, akik ennek a kapcsolatnak a kezdetét kutatják, úgy gondolják, hogy nem egyszeri történésrõl van szó.

A közös õs keresése során hatnál is több családfát fedeztek fel a modern kori lovaknál. "Nagyon valószínûtlen, hogy egyetlen populációtól ered a mai lófajták nagy változatossága. Különbözõ vidékeken nagyon sokan fogtak be és szelídítettek meg vadkancákat" – mondta az AP-nek egy svéd tudós, Carles Vila az Uppsalai Egyetemrõl.
A társadalmat is megváltoztatta, hogy befogták, megszelídítették és végül tenyészteni kezdték a lovakat. Ez sok évvel a kutya, a disznó, a szarvasmarha, a juh és a kecske megszelídítése után történt. A legkorábbi bizonyítékok szerint körülbelül 6000 évvel ezelõtt, Közép-Ázsiában. "Egyetlen más háziállat sem volt olyan erõs hatással az emberi társadalomra, mint a ló, amely növelte a munkaerõt, a harci képességet, a szállítás sebességét, neki köszönhetõen fejlõdött a kereskedelem" – folytatta az evoluciós biológiával foglalkozó tanársegéd. "Az indoeuópai nyelvek elterjedése Eurázsiában a lovak egyre szélesebb körû használatával hozható összefüggésbe. A neki köszönhetõ jobb harcképességnek tulajdonítható az elsõ nagyvárosok felépülése, némely birodalmak létrejötte, más birodalmak pusztulása."
De hogyan kezdõdött az összefogás? A választ a lovak génjei adják meg. A svéd tanársegéd kutatócsoportja tanulmányozta a mitochondriális DNS-t, amelyrõl általában úgy gondolják, hogy csak az anyától örökölhetõ. A Science címû lapban közölt cikkükben a kutatók beszámoltak arról, hogy különbözõ leszármazási ágak egész sorára bukkantak, ami arra vall, hogy a mai fajtáknak nem egy, hanem számos õsük volt, és hogy az ember és a lovak kapcsolata jóval korábban kezdõdött, mint arra a domesztikálás elsõ régészeti leletei alapján következtethetünk.
"A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a mai fajták több olyan kanca leszármazottai, amelyeket annak idején a vadonban fogtak be, és a már meglévõ állatállományhoz csatlakoztattak. Ez egyedülálló helyzet volt az összes többi háziállatéhoz képest. Vadkancákat nagyon sokszor befogtak. Ez ismétlõdõ tevékenység volt" – mondta Carles Vila.
Az eurázsiai sztyeppéken 30 ezer évvel ezelõtt nagy területeken szétszórtan éltek lovak. Hanyatlásuk körülbelül ezer évvel ezelõtt kezdõdött el. Ukrajnában és Kazahsznánban körülbelül 6 ezer évvel ezelõtt kezdtek megjelenni maradványaik régészeti lelõhelyeken. Némelyeknek a fogazatán kopás látható, ami zabla használatára vall.
A kutatók 191 olyan ló DNS-ét tanulmányozták, amelyek 10 mai fajtához tartoznak, kezdve a szívós kis izlandi lovakkal az angol Exmoor pónin át az egzotikus Przewalski lóig, az egyetlen igazi fennmaradt vadlóig. Olyan DNS-eket is vizsgáltak, amelyeket az alaszkai fagyban megmaradt, 12 ezer évvel ezelõtti lócsontokból, illetve Svédországban és Észtországban talált 2 ezer éves lómaradványokból izoláltak. Ezek a lovak is több leszármazási ághoz tartoztak, ami azt bizonyítja, hogy a változatos eredet nem korlátozódik a mai lovak fajtáira. Valamennyi tanulmányozott fajtánál megállapították, hogy több különbözõ õs leszármazottai, s ez arra mutat, hogy az egyes fajták nem egyetlen helyrõl származtak. "Még az izlandi pónik és az arab lovak is keverékeknek látszanak. Szerintünk ez arra vall, hogy a lovakat gyakran csereberélték, már nagyon régtõl fogva, a kereskedelemben, a szállítások, a csapatmozgások és az emberek vándorlásai során" – mutatott rá a svéd biológus. "Az egyes fajták közti különbségek kialakulása pedig szerintünk annak tulajdonítható, hogy a lovak alkalmazkodtak a környezethez, szelektív tenyésztés folyt, nagyon korlátozott számú csõdörrel. "

Vasárnap – 1680 éves hagyomány

Bécs/Róma. A világ különbözõ országaiban évek óta élénk vita folyik arról, hogy hétvégeken nyitva tartsanak-e a nagyáruházak, illetve munkaszüneti nap legyen-e a vasárnap. Az, hogy ez a nap a pihenésé, 1680 éves hagyomány. Nagy Konstantin római császár 1680 évvel ezelõtt, Kr.u. 321-ben törvényileg korlátozta a vasárnapi munkát, és elrendelte, hogy bírák, kereskedõk és a városi lakosok nem dolgozhatnak vasárnapokon. A keresztény világ munkahetének ritmusát azóta is meghatározó vasárnap – mint fogalom – nem a kereszténység találmánya. A görögök és a rómaiak a hét napjait a bolygókról nevezték el és a vasárnap, a dies solis náluk a napisten napja volt. A zsidóság mózesi törvényei elõírták a szombati pihenõnapot, náluk a vasárnap a hét elsõ napja. A korai keresztények Jézus feltámadását "a hét elsõ napján" ünnepelték, s ezért lett számukra az a nap az Úr napja – dies dominica. A késõi ókorban drákói szigorral büntették a vasárnap végzett munkát.

Múzeum és szabadidõközpont

Moszkva. A szentpétervári Ermitázs az új évezredbe lépve nagy terveket szövöget, az új kihívásoknak megfelelõen közelebb akar kerülni a "fogyasztóhoz", olyan múzeummá akar válni, amely nemcsak klasszikus feladatainak tesz eleget, hanem vonzó helye lesz a szabad idõ eltöltésének is. A tervek szerint a Téli Palotában több új üzlet nyílik, de emellett a különbözõ korokat berendezésükkel és konyhájukkal idézõ éttermek is helyet kapnak a múzeumban.

NÉHÁNY SORBAN

Kabul. Az afganisztáni tálibok tegnap felrobbantották a világ legnagyobb Buddha-szobrának fejét. Pakisztáni hírügynökségi jelentések szerint az iszlám milicisták dinamittal pusztították el a Bámijánban álló 55 méter magas, több mint 1500 éves, sziklába vájt szobor felsõ részét. A lábait már korábban lerombolták, csupán a középsõ része maradt egyelõre érintetlen. Az Ahmed Sah Maszud parancsnok által vezetett ellenzéki erõk szóvivõje korábban azt mondta, hogy a tálibok tankokat, nehéztüzérséget, rakétákat és egyéb robbanó anyagokat vetettek be a szobrok szétverésére. A rombolást az Ád al-Adha muzulmán áldozati ünnep miatt három napra felfüggesztették. A tegnapi robbantásos akciót eddig sem a tálibok, sem független források nem erõsítették meg. (MTI)

Asuncion. Feltehetõen lopott autóval közlekedik Paraguay államfõje. Az már biztos, hogy Luis González Macchi 1999-ben gyártott, szürke BMW-je illegálisan jutott Paraguayba, és jellemzõi alapján úgy tûnik, hogy egy szomszédos országból lopták. Paraguay híres arról, hogy autóparkjának zömét tolvajok révén "importálja" Argentínából, Brazíliából, Uruguayból. Paraguay 600 ezer gépkocsija közül több mint 400 ezer – azaz az állomány kétharmada – a feketepiacon talál gazdára. Az államfõ autójáért 81 ezer dollárt fizetett ki az elnöki hivatal. (MTI)

Athén. A görög fõvárosban tegnap zárt az az alkalmi kiállítás, amely a görög operacsillag, Maria Callas emléktárgyait mutatta be. A továbbiakban széfbe helyezik az emlékeket, amíg a közeljövõben el nem készül a díva múzeuma. A kiállításon azok a tárgyak szerepeltek, amelyeket a görög fõváros vásárolt meg decemberben, amikor Párizsban árverésre bocsátották az operacsillag hagyatékának egy részét. Köztük van például az a paróka, amelyet a Médea elõadásán viselt, egy csincsillabunda, amelyben szívesen mutatkozott, egy pár kesztyû, számos levél és fotó. (PAN)

Suva. A dél-csendes-óceáni Fórumhoz tartozó 16 állam képviselõi tegnap közösen kértek Oroszországtól biztosítékokat arra, hogy a Mir orosz ûrállomás tervezett megsemmisítése nem okoz károkat szigetországaikban. A számítások szerint a Mirnek azok a darabjai, amelyek nem égnek el a sûrû légkörbe visszaérkezés után, a Csendes-óceán déli térségébe csapódnak be. Várhatóan mintegy 1500 kisebb-nagyobb maradványdarab vágódik be a kijelölt célkörzetbe, amely Új-Zélandtól keletre mintegy 5000 kilométer hosszú és 200 kilométer széles sáv. A 16 állam aggodalmát fejezte ki a március 20-a környékére tervezett manõverrel kapcsolatban, és egyben kérte az orosz hatóságokat, hogy mielõbb közöljék a megsemmisítési folyamat pontos menetrendjét, amelynek alapján az érintett országok meg tudnák tenni az esetlegesen szükséges óvintézkedéseket. (MTI)

London. Mi köze van az esztétikai sebészetnek a bakteriológiai háborúra való felkészüléshez? Elsõ megközelítésben azt mondanánk, hogy semmi. A nagy-britanniai Salisbury Kórház esztétikai sebészetének páciensei mégis jelentõs segítséget adtak – igaz, errõl mit sem tudva – a bakteriológiai háborúval kapcsolatos katonai kutatásoknak: azzal, hogy felvarratták mellüket. A The Guardian címû brit napilap beszámolója szerint ugyanis a mellplasztika közben eltávolított bõrdarabokat a kórház (évi 17 ezer fontos áron) eladta "tesztek elvégzésére", kísérletezésre a brit Védelmi Kutató Intézetnek. A londoni védelmi minisztérium utóbb azzal mentegetõzött, hogy a teszteket "kizárólag védelmi célból végezték". (PAN)