Szombat, 2001. március 10. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 58. szám

A szülõ sokszor a távolság miatt nem tudja rendszeresen látogatni gyermekét, így a szülõ és gyermek közti érzelmi kapcsolat egyre sorvad, nem ritka, hogy teljesen megszûnik

komáromi kórházhoz tartozó Béke utcai Csecsemõgondozó Intézetbõl 1997. január elsején gyermekotthont alakítottak. Az irányítása átkerült a Nyitrai Kerületi Hivatal szociális osztályára. Az otthonban olyan apróságok élnek, akiket szüleik nem akarnak, vagy nem tudnak nevelni. Az országban általában az ilyenfajta gyerekotthonok a születésüktõl fogva egészen három éves korukig gondozzák az apróságokat. A komáromi intézetben 2000 januárjáig csak másfél éves volt a legidõsebb gyerek, jelenleg is legfeljebb két éves korukig gondozzák õket, utána átkerülnek a legközelebbi gyerekotthonba Nyitrára, Szakolcára vagy Malackába, ahol a korhatár három év. Az Érsekújvár és Komárom környéki kicsinyeknek így kétszer kell új otthonukat megszokniuk, mivel hároméves koruk elmúltával újból áthelyezik õket. Még belegondolni is szörnyû, mit érezhet az a szülõ, akinek a szociális helyzetébõl adódóan került állami nevelésbe a gyermeke. A több mint száz kilométeres távolságban lévõ gyermekét – hiszen tudjuk, milyen drága manapság a közlekedés – nem tudja rendszeresen látogatni, a szülõ és gyermek közti érzelmi kapcsolat így egyre sorvad, nem ritka, hogy teljesen megszûnik.
Ezen az áldatlan állapoton szeretne az intézet igazgatónõje, Silvia Doroticová változtatni. Sajnos, a Nyitrai Kerületi Hivatal, bár a kérvényt megkapta, anyagilag egyelõre nem bírja támogatni az igazgatónõ elképzelését. Pedig a tervek igazán szépek. A jelenleg használatos épületrészekre egy tetõtéri beépítés kerülne, ahová átkerülnének az irodák, több szoba jutna a gyermekeknek, így akár hároméves korukig is Komáromban maradhatnának. Az igazgatónõ azért nem várja ölbe tett kézzel a minisztériumi támogatást. Kilincsel, kopogtat a vállalatoknál, magáncégeknél, megpróbál önerõbõl összegyûjteni valamit. Komárom városa idén szánkókat adományozott a csöppségeknek, a komáromi székhelyû Investa leasing Slovakia befektetési társaság pedig tízezer koronát adott az intézetnek, hogy minél elõbb be tudják fejezni a már elkezdett építkezést. Egy kis épületszárnyat szeretnének kialakítani a bejárat mellett, ahol az egyszer használatos pelenkákat tárolják majd.
A gyermekotthon befogadóképessége negyvenöt fõ, jelenleg negyven gyermeket nevelnek itt, mivel az elmúlt hónapban két gyermeket sikerült elhelyezni nevelõcsaládoknál, egyet visszafogadott a családja, egyet pedig továbbküldtek Nyitrára.
Az igazgatónõ elmondása szerint a gyermekotthon a régiók átrendezése után is állami irányítás alá fog tartozni. A nõvérkék három mûszakban dolgoznak, és nyolc-tíz gyerek jut egy-egy nevelõre, az éjszakai mûszakban pedig egy nõvér húsz gyermekrõl gondoskodik egyszerre. Egy gyermek ellátása jelenleg nagyjából tizenhat ezer koronába kerül havonta. (Az egy gyermek után járó anyasági juttatás 2740 korona. -a szerk. megj.-) Mivel ilyen magasak a fenntartási költségek, elképzelhetetlen, hogy az önkormányzatok tartsák el az ilyen típusú gyermekotthonokat. Az állam jelenleg csak a fenntartási költségeket képes állni, minden – a bõvítést célzó – befektetést szponzori adományokból valósítanak meg.
Ottjártamkor örömmel tapasztaltam, hogy a kicsiknek valóban minden biztosítva van ahhoz, hogy a legmegfelelõbb körülmények közt nõjenek, fejlõdjenek. A nõvérkék odaadóan, sok-sok szeretettel gondoskodnak a gyermekotthon minden kicsi lakójáról. A komáromi Béke utcai Gyermekotthon egy tiszta, rendesen mûködõ, kitûnõ ellátást biztosító nevelõintézet. Egyet azonban sajnos még a legnagyobb erõfeszítések árán sem tud a gyermekeknek nyújtani: a családi fészek melegét.

Körülöttem minden az én érdekeimet és kényelmemet szolgálja, a rugalmas ügyintézést is beleértve

Jutkának hívták, gyermekkori játszópajtásom volt, kedvesen bájos, bájosan kedves, csicsergõ, csacsogó, de ha jól emlékszem, mindig azt kellett játszanunk, amit õ akart. Királynõ is csak azért lehettem én, mert õ fürgébb volt, mozgékonyabb, nem állhatta az egy helyben ülést, szívesebben hajlongott hát körülöttem. Akkor azt gondoltam, kedvel, de legalábbis, hogy jó nekünk együtt játszani.
Egyszer aztán olvasmányélményeimrõl meséltem neki. Pontosan emlékszem, harmadikosok voltunk. Soroltam a mesekönyveket, s azokból is kiemeltem kedvenc meséimet. Meg akartam osztani vele az élményt, át akartam adni belõle neki is. Nem hagyta. Türelmetlen hangon egyre csak hajtogatta: – Én is olvastam…, azt is olvastam…, ne meséld el, olvastam! Utolsó elszántsággal még egyszer nekifutottam, gondoltam, akkor is elmesélem neki azt a tegnapit, a Fanyûvõ, Vasgyúró, Hegyhengergetõt, mert az nagyon tetszett.
– Fanyûûûvõõõõ…! – visított fel gunyorosan.
– Igen, fanyûvõ, mit nevetsz? – bámultam rá értetlenül.
– Annak semmi értelme, te hülye – kötekedett tovább. – És tudd meg, hogy én is tegnap olvastam, és az… Fanyõvû!
– Te vagy a hülye, mert a fanyõvûnek nincs értelme. Világos, hogy fa-nyû-võ, az, aki nyüvi a fát, szaggatja ki. Olyan nincs, hogy nyõvû… Esetleg lehetne nyõvõ, de hát nem az!
– Mondhatsz akármit, az a mese akkor is a fanyõvûrõl szól…
– Persze, meg a vasgyórúról és hegyhengergõtérõl – jegyeztem meg epésen, mert nem értettem, hogy állíthat ilyen butaságot. Képtelen voltam elmagyarázni, hiszen akkor még semmit nem tudtam igérõl, melléknévrõl, deverbális nomenképzõrõl meg pláne nem, de nyolcéves eszemmel mégis éreztem, hogy ez másképp nem lehet.
– Nem kell gúnyolódni – mondta sértõdötten –, úgyis nekem lesz igazam, s majd megbánod. Nézzük meg a könyvben.
Magabiztosan leemeltem polcomról a könyvet, föllapoztam a megfelelõ oldalon, s afféle no mit mondtam kifejezéssel a szememben, az orra alá nyomtam.
– No, mit mondtam, Fanyûvõ! Látod, hogy nekem lett igazam?! – rikkantott fel önelégülten Jutka.
S bár egy ideig még elvitatkoztunk azon, hogy nem én mondtam, de te mondtad, végül belefáradva, csalódottan, kifosztva maradtam ott egyedül, miközben Jutka a siker mámorában ugrándozott haza.
Nagyon megrendíthette ez már akkor is ágaskodó igazságérzetemet, mert a mai napig sem felejtettem el. Cseperedve, növekedvén, okosodva, megedzõdvén, tudomást szerezve mindenféle képzõkrõl, ragokról, jelekrõl, azonban már csak úgy gondoltam viszsza erre az akkor nagyon fájó igazságtalanságra, mint ártatlan kis gyerekségre.
Mostanság viszont egyre többször az eszembe jut. Bûbájosan kedves, kedvesen bûbájos, csicsergõ, csacsogó hivatalnoknõk állítják, hogy nem adtam le a megfelelõ okmányt, iratot, dokumentumot, hiába mondom az ellenkezõjét, mert ha igazam lenne, náluk meglenne. Aztán mikor idegtépõ sorban állások árán beszerzem a másolatot, s viszem, legyen meg az õ akaratjuk, értetlenül néznek rám, õk ilyet nem kértek, hisz minden a legnagyobb rendben, teljes az aktám, még meg is mutatják. Õk olyat soha nem mondtak, hogy vigyek másolatot. (Nyilván én ajánlottam föl, hogy viszek.) Két hónap múlva kapom a fölszólítást, öt napon belül igazoljam, hogy mielõtt az õ hivatalukhoz kerültem, mely más hivatalokban vezettek, s hogy valamennyibõl kijelentkeztem-e, valamint azt is, hogy az õ hivatalukon kívül más hasonló hivatalokba még véletlenül sem jelentkeztem be. Szaladjak az igazolással, hogy a bûbájos, csicsergõ kis kisasszonyoknak legyen mit kimutatniuk a fizetésükért, melyre az én fizetésembõl is elvonnak. De én csak végezzem nyugodtan a dolgomat, mert körülöttem egyébként minden az én érdekeimet és kényelmemet szolgálja. A rugalmas ügyintézést is beleértve. Meg a korrekt díjszabást vice versa, tehát nekem is, még napnyugta elõtt, kifizetik a béremet. Undorító, mert még annyit sem mond senki, hogy bocs, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy hiábavalóságok után szaladgáljunk, s hogy mások gátlástalanul a szemünkbe hazudjanak! Ígérve hol munkát, hol a hozzá való jogot, hol kenyeret, hol a hozzá való jogot, esély- és jogegyenlõséget, korrekt hozzáállást, gördülékeny, rugalmas ügyintézést, minõségi munkát s mi szem-szájnak ingere, de egy a vége mindnek: FANYÕVÛ.

A szép láb megõrzéséhez nélkülözhetetlen a gyümölcsbõl, zöldségbõl és teljes õrlésû gabonafélékbõl álló étrend

Szinte nincs is olyan ember, akinek még soha ne fájt volna a lába. Ami nem csoda, hiszen ez a testrész az egész testsúlyt hordozza, ugyanakkor telente majdnem az egész napot kénytelen a világosságtól és a fénytõl elzártan, kényelmetlen és szûk helyen tölteni.
Amennyiben magunk választhatnánk meg, mindannyian hosszú és formás lábakon szaladgálnánk. Hogy milyen fontos szerepet játszik életünkben ez a két végtag, arra bizonyíték annak a sok filmsztárnak és modellnek a példája, akik karrierjüket nem utolsósorban szép lábuknak köszönhették. Sajnos, a természet nem mindenkivel volt olyan nagylelkû, mint a topmodell Adriane Karambeu-vel, aki a maga 127 cm hosszú lábával a Guinness rekordok könyvébe is bevonult.

Felejtsük el a liftet
A nõi láb akkor igazán szép, ha karcsú boka, formás lábszár, izmos comb és feszes fenék tartozik hozzá. Mindezek megszerzéséhez és megõrzéséhez nélkülözhetetlen a sok gyümölcsbõl, zöldségbõl és teljes õrlésû gabonafélékbõl álló étrend, és a rendszeres mozgás. A lábizmok erõsítésére alkalmas sportágak között az elsõ helyen a kerékpározás, a túrázás és az úszás áll, de ideális mozgásforma a séta vagy a mérsékelt ütemû kocogás is, leginkább puha, erdei talajon, tornacipõben. Napi fél óra elég. Minden szabad levegõn végzett sport sok oxigént ad az ereknek.
A lábfájásra és visszérre hajlamosak számára ugyancsak jó sportág minden sok futással járó labdajáték, valamint a torna, a sífutás, a korcsolyázás. A szemlélõdõ természetûeknek megfelelnek a jógagyakorlatok is, aki pedig vállalkozni tud kutyatartásra, a napi kétszeri kutyasétáltatással meg is oldotta a mozgást. Végül, aki a fentiek egyikét sem találja kellõen vonzónak, az választhat egy mindig kéznél lévõ "sportszert", a lépcsõt. Felejtsük el a liftet, és gondoljunk a lábunkra. másszuk meg az emeleteket!

Feszesebb bõr
A lábizmok rendszeres edzése nemcsak az izmokat formálja, hanem a nyirokkeringést is serkenti. A testünkben keringõ nyirokfolyadék a felelõs az anyagcsere-végtermékek elszállításáért, ám ennek a rendszernek – szemben a vért állandó körforgásban tartó szívvel – nincsen saját pumpája, a nyirokfolyadékot az izmok megfeszülése és elernyedése tartja mozgásban. Ha tehát izmaink ellustulnak, az anyagcsere salak- és méreganyagai felhalmozódnak a sejtekben. A túl zsíros és sós táplálkozás, a kötõszöveti gyengeség és a hormonális zavarok mellett ez az egyik fõ oka a combon és a fenéken kialakuló csúnya duzzanatoknak és benyomódásoknak: a magyarul narancsbõr néven emlegetett cellulitisznek.
A narancsbõr elleni küzdelemben a rendszeres sportoláson és a helyes táplálkozáson túl segítségünkre lehetnek a gyógynövénykivonatokat vagy tengeri sót tartalmazó krémek és fürdõhabok, tusolózselék. Ezeknek a készítményeknek a hatóanyagai serkentik a nyirokkeringést, és egyben többnyire vízelvonó tulajdonságuk is van. A rendszeres bõrradírozás és a masszírozás feszesebbé teszi a kötõszövetet, puhává és simává a bõrt.

Vegyünk lábfürdõt
Ha a cellulitisz a megfelelõ étrend és a kitartó mozgás ellenére sem akar eltûnni, további módszerekkel serkenthetjük a szervezet salaktalanító folyamatait. Vegyünk például olyan lábfürdõt, amelyiknek a vizébe egy-egy evõkanál sót és mézet kevertünk. Ez a talp reflexzónáira hatva segíti a méregtelenítést, különösen akkor, ha a lábáztatás után talpunkat finoman megmasszírozzuk dörzskõvel.
A "visszérpumpa" elnevezésû speciális gyakorlat elvégzéséhez feküdjünk háttal a talajra, és elõbb az egyik, majd a másik lábunkat emelgessük a magasba, majd engedjük vissza. Mindkét lábbal harmincszor végezzük el, és ne hagyjunk ki egy napot sem! Ez a visszérpumpa a seprûszerû értágulatok ellen is beválik, és segít megelõzni a visszereket. Ha mindemellett arról sem feledkezünk meg, hogy lábunk bõrét a sokféle szõrtelenítõ eljárás valamelyikével rendszeresen simává varázsoljuk, akkor igazán minden tõlünk telhetõt megtettünk azért, hogy szép lábon járhassunk. (bé)

Ha ég a lábunk: Rövid, langyos tisztítófürdõ után merítsük a lábunkat hideg, mentás fürdõvízbe. A fördõ készülhet friss vagy szárított mentalevelekbõl, vagy öt-hat cseppnyi mentaolajból egyaránt. Már néhány perc múlva érezzük a lábfürdõ frissítõ, serkentõ hatását. Utána a lábunkat szárítsuk meg és helyezzük magasra. Ha a lábunkon hólyag nõtt, a langyos fürdõvízbe keverjünk egy evõkanálnyi tengeri sót és öt-tíz csepp levendulakivonatot.
Ha megduzzadt a lábunk: Ilyenkor a legjobb megoldás a lábszárborogatás. Merítsünk hideg citromos vízbe (tizenkét csepp citromkivonat literenként) egy törülközõt, csavarjuk ki, és tekerjük a lábszárunkra. Addig tartsuk rajta, ameddig kellemes érzés, ha fázni kezdünk, vegyük le. Nyomában friss és könnyû érzés marad vissza, és a citrom hatására lelohad a duzzadás.
Ha ödémás a lábunk: Két luffakesztyû segítségével kisimogathatjuk a lábunkból a duzzadást. A masszázzsal mindig a szív irányába haladjunk. Elõször a talpunkat masszírozzuk meg, majd a lábszárizomzatot a térdizületig. Utána a lábujjak, a rüszt, a sípcsont és a térd következik. Végül a bokától kezdve masszírozzuk át mindkét kezünkkel egyszerre a lábszár oldalsó részét, egészen a térdünkig. Mindegyik masszázst háromszor ismételjük. Ha visszereink vannak, legyünk óvatosak!
Ha izzad a lábunk: A lábunk nem véletlenül izzad, hiszen egész nap szûk cipõbe kényszerítjük. Az izzadást csökkenti, de meg nem akadályozza a kaolint tartalmazó lábhintõpor. A kaolin csúszós hatást kelt, és ez kellemes érzés járás közben a cipõnkben. Egyébként akár 130 százaléknyi víz felszívására képes, így a láb egy idõ után újra száraz lesz. Sok lábhintõporban cinkoxid is található, amely izzadásgátló és gyulladácsökkentõ hatású. Ha azonban már sebes a lábunk, ne használjunk ilyen hintõport, mert a cinkoxid a feloldódik a sebben, és csak súlyosbítja a problémát

A lábunk egészségét veszélyeztetõ legelterjedtebb betegségek közé tartozik a visszér. Ez a probléma – a közhiedelemmel ellentétben – nemcsak a nõk életét keseríti meg, negyvenéves kor fölött minden második nõ és minden negyedik férfi szenved tüneteitõl. A különbözõ gyógyszerek mellett számos olyan gyógynövény létezik, amelyiknek hatóanyagai enyhítik a visszeres panaszokat.
Vadgesztenye: a legjobb gyógynövény vénás panaszokra. Kivonata vízhajtó hatású, véd a veszélyes ödémától, megnöveli a visszerek falának rugalmasságát. Jól beválik vénás gyengeség, visszerek és súlyosabb panaszok esetén is.
Árnika: egyike a legismertebb gyógynövényeknek, csökkenti a lábfájást, a gyulladást.
Páfrányfenyõ: elsõsorban a hajszálerekre hat, serkenti a mélyebben fekvõ területek vérellátását.
Fokhagyma: lebontja a vérben a veszélyes koleszterint, ezáltal megakadályozza a lerakódások kialakulását az érfalon. Ezenkívül folyékonyabbá teszi a vért, és meggyorsítja visszafolyását a visszerekben.
Fekete nadálytõ: ez a legjobb gyógynövény lábszárfekély ellen. Folyékonnyá teszi a sebváladékot, serkenti a szövetek anyagcseréjét, és a mérgezõ salakanyagok kiürülését.

Ajánlatunk

Hozzávalók:
60 dkg liszt, 20 dkg porcukor,
2 dkg vaníliás cukor,
40 dkg margarin, 4 tojássárga,
reszelt citromhéj.
Töltelék:
80 dkg túró, 4 tojássárga,
reszelt citromhéj,
2 dkg vaníliás cukor,
20 dkg porcukor, 5 dkg mazsola.
Tojáshab:
8 tojásfehérje,
40 dkg kristálycukor,
25 dkg barackíz.
A tésztához a margarint és a lisztet összedolgozzuk, és hozzáadjuk a többi hozzávalót.
(Minél gyorsabban dolgozzunk.) Fél órára hûtõszekrénybe tesszük, majd 0,5 cm vastagra nyújtjuk. Tepsibe téve 180 oC-os sütõben félig megsütjük, majd megkenjük baracklekvárral. A töltelék hozzávalóit összekeverjük, majd egysenletesen a kihûlt tésztára kenjük, és 160 oC-on 15 percig sütjük.
A keményre vert tojáshabot
elosztjuk rajta, vagy nyomózsákkal rányomjuk, és a sütõbe visszatéve a habot már csak szárítjuk.

Segítünk

Hívei szerint a szauna valósággal az ifjúság forrása, jót tesz a testnek és a léleknek egyaránt. A meleg-hideg inger váltogatása a legjobb fegyver a meghûlések ellen: a szervezet több immunanyagot termel, jobban alkalmazkodik a hideghez, hatására erõsödik a szív és az érrendszer, és javul az emésztés. A helyes szaunázás lépcsõfokai a következõk:
Tusoljunk le és alaposan szárítkozzunk meg!
Elsõ alkalommal legföljebb nyolc-tizenöt percet töltsünk a szaunában.
A friss levegõn hûljünk le, utána merüljünk bele a hideg vizes medencébe.
Legföljebb egy-két kört tegyünk a hideg vízben, utána legalább negyedórát pihenjünk.
Következhet a második szaunázás, ugyananyi ideig, mint elõbb.
Hûljünk le. Takarózzunk be és pihenjük ki magunkat. Egy-egy szaunalátogatásra szánjunk legalább két órát.

Nem baj, ha a gyereke elutasítja a mosakodást! Emiatt ne legyen a dologból minden este veszekedés

Vannak gyerekek, akik boldogan fürdenek. Vannak azonban, akikkel meg kell szerettetni a mosakodást. De ne ijedjen meg, ha a gyereke elutasítja a mosakodást! Ne legyen a dologból minden este veszekedés. Ha egy nap nem mosdik, az nem nagy ügy. Elegendõ lesz este egy rövid fürdõ, akár szappan nélkül, amelyben kedvére pancsolhat.
A hároméves Lacika és az ötéves Ferike például nem akart étkezés elõtt kezet mosni. Az anyjuk cselt alkalmazott. Aki magától megmosta a kezét, az kiválaszthatta a gyümölcsjoghurtok közül a kedvére valót. A fiúk egy idõ után vetélkedve mentek kezet mosni.
A reggeli mosdás sem mindig könnyû. A gyerek álmos, nyûgös, utálja a hideg vizet. Érdemes ilyenkor eper formájú szivacsot vagy valamilyen kedvenc figurát becsempészni a fürdõszobába. Akár a macit is meg lehet mosdatni.
Következõ akadály a hajmosás. Fontos, hogy olyan sampont használjuk, ami nem csípi a szemét. Akár meg is mutathatjuk, hogy mi hogyan mossuk meg a hajunkat. Ne spóroljunk az idõvel, a dús habbal minden gyerek szívesen játszik!
Az is jó megoldás, ha közösen mosakszunk. Nemcsak biztatjuk, hogy mossa meg a kezét, arcát, fogát, hanem mi is megmossuk szépen a kezünket, arcunkat, fogunkat. Ha nap mint nap ismétlõdik a fürdõszobai "ceremónia", akkor a mosdás szokássá válik.
Hároméves kortól, ha okosan tanítják, a gyerek szívesen mosdik egyedül a fürdõkádban – ne felejtsünk el csúszásgátlót tenni a kádba! –, de természetesen soha nem szabad egyedül hagyni a fürdõszobában.
Ötéves kortól egyedül zuhanyozhat, ha megfelelõ hõmérsékletûre állítjuk be a zuhanyt. A dicséret, mint mindig a gyereknevelés során, a fürdésnél is jó hatású. Amikor elkészül, el ne felejtsük mondani, hogy de jó illatú vagy! Milyen jó, ha az embernek ilyen szép, tiszta gyereke van! (res)

A társadalom, amelyben élünk, nagy hatással van viselkedésünkre, erkölcseinkre, szokásainkra, hozzáállásunkra

Az ember - az állatoktól eltérõen - alapvetõen társas lény. Az állatvilágban csaknem mindent az ösztön szabályoz. Ezzel szemben az ember tetteit, viselkedését, beszéd-vagy gondolkodásmódját az a társadalmi csoport határozza meg, amelyben nevelkedett. Ha egy eszkimó csecsemõt áthelyeznének a polinéz szigetvilágba, és ott egy polinéz család gondjaira bíznák, úgy nõne fel, mint egy polinéz: minden szava, gesztusa vérbeli polinézrõl árulkodna.
A társadalom, amelyben felnövünk és élünk, viselkedésünket, fellépésünket, erkölcseinket, szokásainkat, hozzáállásunkat, eledelünket és ruházkodásunkat egyként meghatározza. Nagy általánosságban még a család nagyságába is beleszól. Biológiai létünket tehát nagymértékben befolyásolja a társadalom. Elég egy pillantást vetnünk az olyan bevándorlók népességszámának alakulására, akiknél az anyaországban a nagycsalád volt szokásban. A második nemzedékre a családok mérete a befogadó országban szokásosra zsugorodik.
A szülõi lét egyfajta társadalmi szerzõdés. Ha az ember növeli a népesség lélekszámát, a társadalom automatikusan belenyúl az életébe. A kis jövevény befogadásakor a kötelességek özönét zúdítja a szülõre. A szülõ kötelessége, hogy egyengesse gyermeke útját a társadalomba való beilleszkedésben. Ez rendben is volna, csakhogy napjaink társadalma gyakran változtatja a szabályokat. Szüleink, nagyszüleink egészen más világba vezettek be bennünket, mint amilyet mi hagyunk örökül utódainknak.
A régi idõkben a gyereknevelést a társadalom szigorú erkölcsi rendje, általánosan elfogadott értékrend, hagyományok szabályozták. Ha valaki nem volt hajlandó igazodni, tudta, mit várhat. Az utóbbi évtizedekben azoban szinte minden, valaha nagyra tartott érték semmivé vált. A családot, egyházat, iskoláztatást, nemiséget és a munkát illetõ kérdésekben gyökeresen megváltozott vagy megoszlott a közvélemény. A mai tudathasadásos világban szülõnek lenni nagyon nehéz feladat. Manapság nincs semmiféle íratlan szabály. A szülõknek maguknak kell eldönteniük, milyen elvek szerint neveljék a gyerekeiket.
Vegyük például a házasság elõtti nemi életet, ami nagyszüleink idejében tilos volt a lányok, elfogadott, sõt férfias a fiúk számára. Ha egy leány semmibe vette ezt az íratlan szabályt (és ez ki is derült), bukott nõnek számított. A mai szülõ leteheti a voksot a fogamzásgátlás, az abortusz, a nászéjszakáig õrzött szüzesség, esetleg bármely köztes megoldás mellett. Vagy egyszerûen nem vesz tudomást a kérdésrõl. Napjaink társadalma nem ad semmiféle biztos fogódzót, nem szentesít semmiféle eszközt. És nem csupán a nemiségre érvényes mindez. A szülõnek magának kell megtalálnia a választ minden egyes kérdésben.
Nagyon fontos, hogy legalább a családnak legyen meghatározott szabályrendszere, bizonyos értékrendje. Hiszen a család éppen olyan fontos szerepet játszik az egyén életében, mint a társadalom.

A család, illetve a szülõ legelemibb feladatait négy pontba foglalhatnánk össze:
1. Megadni a gyermekek számára az élet fenntartásához nélkülözhetetlen dolgokat, melyeket nem tudnak megszerezni maguknak. Megtanítani õket, hogyan vehetik át tõlünk ezeket a feladatokat, és válhatnak független emberekké.
2. Képmutatás nélkül cselekedni, beszélni, viselkedni - nem várhatjuk el a gyerekektõl, hogy azt tegyék, amit mi jónak látunk, ha mi magunk sem tesszük. Felismerni, hogy minden pillanatban számít az, hogy mit teszünk. A gyerekek utánzással tanulnak.
3. Lehetõséget teremteni számukra, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Megerõsíteni jó szokásaikat, gyengíteni a rosszakat.
4. Meghallgatni õket, odafigyelni rájuk. Ezzel példát mutatunk, hogy õk is így tegyenek. (j-y)

Ne gondoljuk, hogy a tanulástervezés idõ- és energiapocsékolás, ellenkezõleg: takarékosság mindkettõvel

Kísérletekkel bizonyítható, hogy minden tanulási folyamat bemelegítéssel kezdõdik. Az agyunk csak bizonyos idõ után lesz igazán fogékony. Ezért is fontos, hogy ne a legnehezebb tárggyal kezdjük a tanulást. Elõször olyasmit vegyünk elõ, ami könnyen megy. A bemelegítõ tevékenység más jellegû is lehet, mint a késõbbi feladat. Például az a negyedóra, amelyet a történelemlecke elolvasásával töltünk el, megkönnyíti majd a matematikatanulást. Jó tudni, hogy két megtanulandó anyag annál inkább zavarja egymást, minél több közöttük a hasonlóság. A gyakorlati tanulás szempontjából ez azt jelenti, hogy egymás után egymástól minél eltérõbb tananyagokkal foglalkozzunk.
Célszerû dolog saját tanulási tervet készíteni. A tanulástervezésnek több elõnye is van. Nem felejtünk el semmit, áttekintést szerzünk tennivalóinkról, és pontosan látjuk, hogyan állunk. Amivel elkészültünk, azt kipipáljuk. Ez a sikerélmény serkentõ motívum.
A motiváció és a teljesítmény öszszefüggése teljesen egyértelmû: minél erõsebb a pozitív motiváció, annál jobb lesz a teljesítmény, legalábbis egy bizonyos szintig. Minél távolabbi a kitûzött cél, annál kisebb a motiváció hatása. Készítsünk tehát rövid távra szóló terveket is!
Az ember nem máról holnapra él, és a diák (legalábbis az értelmesebbje) sem csak egyik napról a másikra tanul. Vannak olyan feladatok, amelyekrõl már elõre tudunk, és amelyeket máról holnapra nem is tudnánk elvégezni. Ezek feldolgozását elõre be lehet osztani egy meghatározott idõtartamra. Lehetõleg egyenlõ részekre bontsuk fel az anyagot, s ne úgy, hogy az egyik napon hat óra hosszat kelljen a könyvek elõtt ülnünk, máskorra pedig csak egy óra maradjon.
Feltétlenül szükséges messzebre is elõrenézni, például egy félévre vagy az egész iskolaévre. A hosszú távra szóló tervezésnek azonban csak akkor van értelme, ha idejében fogunk hozzá.
A mai iskolarendszerben a tanulók tudását egyénenként bírálják el. Ebbõl a szempontból elõnyösebb az egyedül végzett tanulás. Ahol csoportokat vizsgáztatnak, mint az egyetemeken egyes tantárgyakból, ott természetesen a csoportos tanulás hozza a legjobb vizsgaeredményeket.
Egyedül bármikor tanulhatunk. A csoportos tanulást viszont meg kell szervezni, s ez nem mindig megy könnyen. A csoportos tanulás csak akkor kifizetõdõ, ha lényegesen többet nyújt az egyéni tanulásnál. Egyedül jobban tanulhatók a "bemagolandó" dolgok: idegen szavak, nyelvtani szabályok, történelmi évszámok és kémiai képletek. De a kikérdezéskor már hasznos egy társ. Lényegében azt mondhatjuk, hogy egy-egy tananyaggal jobban meg tudunk ismerkedni magunkban tanulva. Bonyolult gondolatmeneteket követni és megérteni jobban lehet egyedül. A tanulás elsõ lépcsõfoka, a tananyaggal való megismerkedés kifejezetten az egyéni tanulás területe.
A tanulás második szakaszában, amikor azt ellenõrizzük, hogy mi az, amit tudunk, illetve még nem tudunk, nagyon jó szolgálatot tehet a tanulótárs. A társak váltakozva kérdezhetik ki egymást, s ez a lehetõ legjobb módja a visszacsatolásnak, mert minden hiányosság kiderül, és azonnal pótolható. Ha az ember önmaga ellenõrzi tudását, hajlamos némi önámításra, s egyszerûen átsiklik a nehezebb dolgok felett. Párban vagy csoportban végezve az idegen nyelvû szövegek fordítása is jobban megy. A tudásbeli hiányokból eredõ hibák nem visznek olyan könnyen tévútra, mert valamelyikük általában még idõben rájön a helyes megoldásra. Hasonló elõnyei vannak a kéttagú csoportnak a matematikatanulásban is. Így sokkal kisebb annak a valószínûsége, hogy egy elõjelhiba miatt teljesen megakadjunk.
A tanulópárosnak két fajtája van. Az "egyenértékû páros" tagjainak tudása és képességei nagyjából azonosak. A másik fajta a "tréner és tanítvány kettõs". Ilyen viszony sok osztályban kialakul, ami jó dolog. Nagyobb haszna persze a gyengébb tanulónak van ebbõl az együttmûködésbõl. Igaz, hogy a tréner nem tudhat annyit, mint egy felsõbb osztályos, de jól ismeri társát, és azt is, hogy mit követel meg tõlük a tanár. Ami pedig a leglényegesebb: az õ viszonyuk egymáshoz egészen más, mint a tanár és a tanítvány közötti szokványos légkör. A tréner nem akar tekintélyt tartani, a tanuló pedig a legnaivabb kérdéseket is fel meri tenni. Az ilyenfajta együttmûködésben a tréner diáknak mindenesetre elég érettnek kell lennie ahhoz, hogy társának valóban hasznos segítséget nyújtson. Nem a másik helyett kell csinálnia a feladatot, hiszen ebbõl senkinek semmi haszna nem lesz. El kell magyarázni gyengébb társának azt, amit nem ért, a tanítványnak pedig komolyan kell vennie a tanulást. Alsóbb osztályokban ez a tanulási forma el sem képzelhetõ, a felsõbb osztályokban viszont igazán hatásos lehet. A trénernek is sok elõnye származik ebbõl az együttmûködésbõl.
Ismeretes a látszattudás jelensége, amikor az ember azt hiszi, hogy mindent jól tud, pedig tudása felületes. Ebben a vonatkozásban valójában segít a trénernek is az oktatás. Még egyszer kénytelen átvenni mindazt, ami a közös tanulás közben szóba kerül, hiszen nem tudná elmagyarázni azt, amit maga sem ért teljesen. (mon)

ORVOSI TANÁCSOK

Omega jeligével egy aszszony a következõket írja: a lányom problémája miatt írok, aki most 24 éves. A férjem öt éve meghalt, most ketten vagyunk. A lányomnak voltak udvarlói is, a legutolsóval 3 évig járt együtt, az elõzõvel pedig két és fél évig. Egy év szünet után, most egy fél éve jár egy elvált fiatalemberrel (gyermektelen). Látom, hogy szereti a lányomat. Itt a probléma: mihelyt a dolgok komolyra fordulnának, a lányom visszakozik. Nekem már elegem volt a sok udvarlásból, most is ha megemlítem neki, hogy lesz-e valami, vagy lakjanak együtt, akkor mindig összeveszünk. Azt mondja, hogy ráér, vagy itthagy engem és elköltözik. Barátnõi már mind férjnél vannak, sõt van, amelyiknek már két gyermeke is van. Ha a gyereket is felhozom, hogy mikor lesz neki családja, akkor durcásan azt mondja, hogy hagyjam õt békén. Pedig szereti a gyerekeket. Úgy veszem észre, hogy fél belemenni a házasságba. Nem tudom, mit csináljak. Hagyjam a dolgokat ahogy vannak? De nem mehet így sokáig.

Kedves Asszonyom, miért nem mehet? Válogasson a lánya addig, ameddig neki tetszik. A lányában ki kell hogy alakuljon a házasságra való érettség érzése. Amíg nem érzi azt, hogy szeretne valakihez tartozni, addig biztos nem megy férjhez, és ezt jól is teszi. A házasságra való érettség lányoknál 25–26 éves kor tájékán alakul ki. A fiúknál még késõbb. Gyermeket szülni mind az anya mind pedig a gyermek szempontjából a legideálisabb 25 és 35 év között van. Tehát semmirõl sem maradt le a lánya. Nincs értelme elhamarkodottan férjhez menni azért, hogy 3-4 év múlva egy-két gyermekkel elvált asszony legyen. Vannak vidékek és városok is, ahol a válások a megkötött házasságok 60%-át teszik ki, és ez gyakran az elhamarkodott házasságkötések miatt van. Mivel a lányának van külön lakása, talán mindketten jobban járnának, ha a lánya oda költözne, hiszen már felnõtt ember és joga van úgy formálni az életét, ahogy neki megfelel.

Nem vagyok bolond!? jeligével egy 19 éves fiú a következõket írja: orvosi vizsgálaton voltam, mivel kalimpál a szívem és idõnként fáj is. Elõfordult, hogy annyira megizzadtam, hogy mindenem vizes volt és ilyenkor nehezen kaptam levegõt, késõbb pedig szívtájéki panaszaim voltak. Az orvos kivizsgált és hallottam amint azt mondta a nõvérkének, hogy "neurotikus, mint a ház", majd pszichológushoz utalt. Mit jelent az, hogy neurotikus, és miért kell pszichológushoz mennem?

Kedves Fiatal Úr, a neurózis mûködésbeli lelki megbetegedés, amelynek okai között mai információink szerint nem állnak fenn szervi idegrendszeri elváltozások, károsodások. A neurózis diszharmóniát jelent a személyiségen belül, egyrészt az ösztöntörekvések, vágyak, az ezekhez kapcsolódó érzelmek, indulatok, másrészt az egyén erkölcsi normarendszere között. Ez a belsõ konfliktus nehézségeket okozhat az emberi kapcsolatokban, a különbözõ helyzetekhez való alkalmazkodásban is. Okai a kora gyermekkori lelki fejlõdés zavarára, környezeti ártalmakra, megoldatlan konfliktusokra vezethetõk vissza, de elõfordulhatnak felnõttkorban is olyan élethelyzetek, amelyek meghaladják az egyén tûrõképességét, pszichés teherbírását és neurotikus tüneteket okoznak. A pszichoanalitikus elmélet szerint a neurózist leggyakrabban szexuális jellegû ösztönelfojtások okozzák. Az elfojtott ösztönenergiák kerülõ úton, megváltozott formában törhetnek felszínre és pszichés zavarokat okozhatnak. A neurózisok leggyakoribb formái: szorongásos neurózis (pl. kisebbrendûségi érzés), fóbia (irreális félelmek), kényszerneurózis (kényszercselekvések és kényszergondolatok, amelyeket a beteg önmagától idegennek érez), hisztéria. A neurózis gyakran okoz vegetatív panaszokat (erõs szívdobogás, verejtékezés, légszomj, de jelentkezhetnek alvászavarok, emésztési azvarok is) szervi megbetegedések nélkül. Kedves Fiatal Úr, a neurózis pszichoterápiával gyógyítható és ezért küldték pszichológushoz.

Kíváncsi jeligével egy 16 éves lány a következõket kérdezi: lefeküdtem a fiúmmal, akivel két éve járok. Nagyon szeretem õt és nem szeretném elveszíteni, de van egy problémám. Mióta lefeküdtem vele, minden nap szeretkezni akar. Normális-e ez? Milyen gyakran kell ezt csinálni? Mások ezt hogyan csinálják?

Kedves Kisasszony, a szexuális élet gyakorisága egyénenként, életkoronként, élethelyzetenként változik, nincsen átlagos normája. Egyes felmérések alapján a szexuálisan legaktívabb felnõtt életszakaszban 20 és 60 év között az átlagnépesség szexuális aktivitása napi egyszeri és heti egyszeri közösülési gyakoriság között szóródik. A testi leromlás, kimerültség, a betegség, a fájdalom erõsen csökkentheti a szexuális aktivitást. A pszichés feszültségek, stresszek hatása két irányban szélsõséges: egyeseknél fokozza a szexuális aktivitást, amely ebben az esetben a feszültségek levezetésének, az örömszerzésnek egyik kínálkozó lehetõsége, másoknál kifejezetten csökkenti a szexuális érdeklõdést és ingerelhetõséget. A túlhajszoltság szellemi foglalkozásúak esetében növelheti, testi munkát végzõk esetében csökkentheti a szexuális aktivitást. A fizikai kondíció leromlása mindig csökkenti, sõt teljesen meg is szüntetheti a szexuális aktivitást. Egyes pszichés zavarok pl. depresszió esetén az egyén általános aktivációs szintje, ezen belül a szexuális aktivitás is nagymértékben csökkenhet. Tapasztalható viszont, hogy a testi állapot javulásával, a pszichés stresszek, terhelések elmúlásával a szexuális aktivitás hirtelen az eredeti egészséges állapotban tapasztalhatónak a sokszorosára nõ. A közgondolkodásban sokan és elsõsorban a férfiak hajlamosak a szexuális aktivitásnak önmagában értéket tulajdonítani, a közösülések gyakoriságát teljesítményként megélni, függetlenül a szexuális élet minõségétõl. Ez a beállítottság könnyen torzíthatja a szexuális életet, indokolatlan önteltséget, vagy csökkentértékûségi érzést okozhat. A szexuális aktivitásnak önmagában nincs értéke. Kedves Kisasszony, levelébõl számomra az derül ki, hogy kicsit elhamarkodta a szexuális élet elkezdését.

A jó ágybetét a fekvõ test vonalát követõ, alátámasztó, nem puha, rugalmas, összefüggõ felületet kell hogy biztosítson

Bútoraink közül a fekhelytõl igényeljük a legnagyobb kényelmet. Ez érthetõ is, hiszen nagyobb helyzetváltozás nélkül, több órán át használjuk, szolgál bennünket. Életünk közel egyharmadát "együtt töltjük". Ettõl a jó vagy rossz "szolgálattól", kényelmes vagy kényelmetlen pihenésünktõl függ egész napi munkánk, hangulatunk.
A szállodai szakemberek mindennel engednek kísérletezni, újítani, korszerûsíteni, csak a fekhellyel nem. A legkorszerûbb luxuslakosztályokban is hagyományos, lekötött, tölcsérrugós alapra kárpitozott és forgatható ágybetétet használnak. Egy rosszul szerkesztett és méretezett ágy rontja legjobban a szálloda hírnevét.
A jó ágybetét a fekvõ test vonalát követõ, alátámasztó, nem puha, rugalmas, összefüggõ felületet kell hogy biztosítson. A kétszemélyes, úgynevezett franciaágy esetében is a két darabból álló, ágybetétes típust válasszuk.
A csábító formák versenyében ne engedjük magunkat félrevezetni a mindenáron "modernkedõ", agyonszabdalt fekhelykölteményektõl. Tartózkodjunk – fõleg a kis alapterületû helyiségekben – a súlyos, komor, komplett hálószoba-garnitúráktól (hacsak nem örököltük). Ezeket úgy tudjuk megszelídíteni, hogy szakszerû alapozás után mattfehérre, tört rózsaszínre vagy világossárgára mázoljuk – a környezettõl függõen.
Amennyiben olyan szerencsés helyzetbe kerülünk, hogy magát a hálószoba elhelyezését is meghatározhatjuk, úgy keletre nézõ jól szellõztethetõ szobát válasszunk az épület legcsendesebb pontján, erkéllyel és természetesen – közvetlen fürdõszobai kapcsolattal. Amennyiben csak a berendezési tárgyakat választjuk, mindenekelõtt a rendelkezésre álló helyiség nagysága és adottsága figyelembevételével határozzuk meg, hogy milyen méretû, kialakítású, színû bútorokat válasszunk.
Ne ragaszkodjunk a garnitúrákhoz, merjük a nekünk legjobban megfelelõ és tetszõ bútorokat, akár egyenként is összeválogatni. Több utánjárást és fáradságot igényel, de megéri. A fényûzés helyett a kényelem és a használhatóság vezéreljen bennünket.
Ne féljünk a nagymintás és a sötétebb tónusú ágynemûk, textilek alkalmazásától.
Képeinket úgy válogattuk össze, hogy ne csak a fekhelyet, hanem az azzal összefüggõ, közvetlen környezetet is bemutassa. Így rövid áttekintést is nyerhetnek ebben a témakörben a jelenleg érvényben lévõ nemzetközi törekvésekrõl is. Hasonló szemléletû és kialakítású bútorok már nálunk is beszerezhetõk.
A kiegészítõk és az ágynemûk harmonikus összeválogatása viszont már kinek-kinek esztétikai igénye és pénztárcája szerint alakítható, ami nem biztos, hogy egyenes arányban van egymással. (bs)

MIT TEGYÜNK ÉS MIT NE MÁRCIUS 11. ÉS 17. KÖZÖTT

A Mérleg hatással van a vesére, a vér tisztulására és a testnedvek egyensúlyára. A vesének árt a sok só, aminek következménye a magas vérnyomás. A medence és a vese tájékának vérellátását serkenthetjük egy egyszerû gyakorlattal – a bölcsõvel (a behajlított térdet felhúzzuk az állunkig és hintázunk). Ne feledkezzünk meg a folyadék pótlásáról sem, és a test melegen tartásáról. Nagyon jó hatással van a szervezetre a fokhagyma, a tökmag, a cékla, a citrom és a káposzta: segítik a káros anyagok kiszûrését. A hagyományos kínai orvostudomány szerint a vese érzékszerve a fül, amely még alakjában is hasonló. A fülzúgás és a siketség figyelmeztet bennünket a veseproblémákra. A vese aktív fázisa 17 és 19 óra között van. Próbáljunk meg ebben az idõben csak inni. A Mérleg a természetben a virágokra van hatással. Vessük el a brokkolit és az egynyáriakat – õszirózsát, violát, oroszlánszájt, árvácskát, primulát és a gyógynövényeket – borsikafüvet, borágót.

A Skorpió hatással van a nemi és a kiválasztó szervekre, a húgyhólyagra és a szexualitásra. A kiválasztást elõsegíti az élelmiszerek megfelelõ összetétele: 60 százalék nyers zöldség és gyümölcs, illetve csíráztatott magok. Fontos a megfelelõ mennyiségû folyadék fogyasztása. Rövid távon használhatunk természetes hashajtókat is, mint pl. a szilva, a füge, a rebarbara, a korpa, a lenmag. Igyunk málna- és szederteát. A vízjegyben levõ fogyó Holdnál a mosáshoz elegendõ a szokásos mosópormennyiség fele. Spórolunk is, a természetbe is kevesebb vegyi anyag kerül, és a ruha ugyanolyan tiszta lesz, mint máskor. Öntözzük a növényeket. Vessünk metélõhagymát, salátát, spenótot, karalábét, káposztát, póréhagymát, fehér- és vöröskáposztát. A zöldségfélékhez vessünk fûszer- és gyógynövényeket - jól kiegészítik és védik is õket.

A Nyilas hatással van a keresztcsontra, a combokra és a mozgásra. Ha ezekben a napokban bármi kedvezõt tesz ezen testrészei érdekében, a hatás kétszeres lesz, ellenben az egyoldali megterhelés káros. A legjobb program a következõ: masszázs, úszás, torna és séta. Az idõ kedvez a narancsbõr eltüntetésére szolgáló masszázsnak. A maszszírozást kefével végezze el reggel és este is. A narancsbõrt a sejtekben felgyülemlett salak- és méreganyagok okozzák. Cellulitiszre hajlamosak azok a nõk, akiknek vérkeringési, nyirokrendszeri, vese-, májproblémái vannak, vagy gyakori székrekedésben szenvednek. Az orvosok a következõ élelmiszereket ajánlják a problémára: napi 120 ml céklalé (a májra), nyers celler (vízhajtó hatása van), salátauborka (serkenti a vese mûködését), tengeri moszat (segíti a zsír felszívódását). A láb a test tartópillére, az ízületek merevsége megbontja a test és a lélek egységét. Pihentessük a lábunkat, polcoljuk fel, ha tehetjük és dícsérjük meg. A tûz jellegû Nyilas befolyásolja a termést. A kertben folytatjuk a veteményezést és a hajtatást. Vessünk babot, borsót, paprikát, paradicsomot, padlizsánt, tavaszi és õszi gabonaféléket, ültessük el a gyümölcsfákat. A salátát ne ültessük ki, mert nem fejesedik be. A tüzes jegyekben bõségesen öntözzünk. Ne gyomláljunk, ellenben metszük a gyümölcsfákat. Tisztítsuk ki a földieper környékét, a talajt nem túl mélyen lazítsuk fel és trágyázzuk meg. A kifagyott tövek helyett ültessünk újat. Március 16-án megszólal a lunáris ébresztõóra, a Hold az utolsó negyedbe ér. Ez a nap alkalmas a böjtre. Žofie Kanyzová