Szombat, 2001. március 10. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 58. szám

A kassai Thália Színház Én és a kisöcsém címû elõadásában klisészerû operettfigurák járnak-kelnek a színpadon

A kassai Thália Színház operettel kedveskedett nekünk, hálás közönségnek. Hiszen nincs is jobb esti kikapcsolódás, mint a zenés mûfajok legproblematikusabbika. Nem az jelenti a problémát, hogy nem érdekli majd a közönséget, hiszen harminc elõadás már két héttel a bemutató elõtt elkelt, a mûvészek nyilván rongyosra koptatják majd az egyébként tetszetõs jelmezeket.

A zenés játékokat viszont a szokásosnál is árgusabb szemekkel figyeli a mindenkori kritika, mivel ilyenkor ki szokott derülni, ki nem tud énekelni, táncolni. Univerzális színészeinktõl a táncot, az éneket is elvárjuk, legtöbben bele is nyugodnak a szereposztásba, nem kell mindig Beckett, a közönség nagy úr. Az Én és a kisöcsém pedig közönségdarab, a legendás Eisemann Mihály–Szilágyi László mesterduó egyik legjobban sikerült mûve. Tele van bohózati elemekkel, a melódiák pedig szépen simulnak a fülbe, a harmincas években minden suszterinas ezeket fügyülte, a televíziónak hála, pedig hamarosan a kultúra részei lettek. Azok, akik emlékeznek még a hétfõi adásszüneti napokra, nosztalgikusan sóhajthatnak a nézõtéren, a fiatalabbak bepillanthatnak szüleik fiatalságába, a legfiatalabb nemzedék pedig, gondolom, végigunatkozza az elõadást. Kevés benne ugyanis a mindenkit lekötõ, deszkarengetõ rendezõi spiritusz. Bársony Rózsi, Kiss Manyi és Feleki Kamill után veszélyes egy az egyben eljátszatni ezeket a figurákat. A társadalmi viszonyok, amelyek talán csak a pesti õsbemutató idején voltak valóságosak, mára oly távoliak lettek, hogy nehezen hiszünk el bármit is abból, ami a színpadon zajlik. Klisészerû operettfigurák járnak-kelnek elõttünk, mélységet már a színészeknek kellene beléjük vinniük, ehhez viszont átütõ egyéniségekre lenne szükség. Ilyenekbõl három akad: Petrik Szilárd, a dán gyáros szerepében, valamint Dudás Péter és Nádasdi Péter, a két tökkelütött magánnyomozó megformálói. Tekintsünk most el attól a problémától, hogy milyen nyelven társalog Andersen dán gyáros a pestiekkel, ne érdekeljen bennünket, hogy mibõl utazhat egy gépírókisaszszony Velencébe nyaralni, azon se ütközzünk meg, mi okból hihetõ egy ugyancsak nõies nõrõl, hogy valójában nõimitátor, illetve hogyan nézhetõ Kelemen Kató férfinak, akárcsak egy pillanatig is. Az átöltözés mint humorforrás már a Csúnya lánynál is bejött Kassán, azt a darabot is a dalok vitték a hátukon. Sebaj, elvégre szórakozni jöttem, jutott eszembe a bemutatón. Miért nem szórakozom hát felhõtlenül? Miért van az, hogy inkább szurkolok a tánc- és énekbetéteknél, mint hogy dudorásznék magamban? Miért izgulok állandóan, hogy ne essenek hasra a funkciótlan díszletben a szereplõk? Egy fura keretbe kényszerítette ugyanis a játékot Juhász Katalin díszlettervezõ, mely az elején kiállítási pavilonul szolgál, késõbb azonban többet árt, mint használ. A koreográfia, Kozma Attila munkája, kímélõen látványos, mérsékelten közhelyes, ismerõsen változatos, a hangi adottságokkal viszont sok esetben bajok vannak, és ezt nem lehet nem meghallani. A bemutatón jelen lévõ, feltûnõen sok szlovák anyanyelvû nézõ, akik csak a dallamokat tudják élvezni, bizony nem mindig élvezhették azokat. Nekünk legalább ott voltak a dalszövegek…
Felmerül a kérdés, vajon elvárható-e a húsz éven aluli diákságtól, hogy ritmusra rágózzon a nézõtéren? Mekkora a távolság a harmincas évek Budapestje és a harmadik évezred Kassája között? Függõhíd lehetett volna az önparodisztikus alapállás, ám a már megdicsért két detektíven kívül senki sem kockáztatta ezt, meglehet, a vigyázó szemû pesti vendégrendezõ, Galgóczy Judit miatt, aki nem igazán tudott mit kezdeni a darabbal. Az élete elsõ fõszerepében színpadra lépõ Rák Viktória is inkább feladatot teljesít, mint játszik. Feladatát jelesre teljesíti, épp csak a lélek jár halni belé. Kaszonyi Kinga kissé túlaffektált Bözsije néha megcsillan, hús-vér gépírólánnyá válik, ilyen pillanatokra azonban türelmesen kell várni. Illés Oszkár nõi ruhába öltöztetése és idegenvezetõnõként való egrecíroztatása azonban elhibázott lépésnek tûnik, mivel Piri az ezerszer látott nõimitátor-kliséket vonultatja fel, és róla aztán elsõ pillantásra kiderül, melyik nemhez tartozik, csupán vak és süket fõhõseinknek nem világos az ábra. Enynyire meseszerû ma nem lehet egy történet, hiszen ma a hatéves gyerekek sem meséket néznek. Parodisztikus viszont lehetett volna, szívesen röhögtem volna több olyan jeleneten, mint Vass és Sas elsõ közös dala és tánca (A pénz beszél…), vagy Sallai István (Zolestyák) néhány vicces megnyilvánulása. Pólos Árpád ismét jó szerepet kapott, Kelemen Félix figurája biztonsági kûr számára, Czompál Krisztina Bözsije pedig egész aranyosnak mondható, bár Kiss Manyi árnyékában nehéz dolga akadt. A zenekar elõtt viszont le a kalappal, Vlastimil Tichý, akinek neve a minõség garanciája, ismét remek csapatot verbuvált maga köré. Ez a rendszeresnek mondható együttmûködés hallhatóan sokat lendít a Thália társulatán, amelynek tagjai eléggé kényszeredetten léteznek a színpadon. Ne legyünk szõrösszívûek, tíz-tizenöt elõadás után bizonyára összeérik az elõadás, nem kell annyira figyelni a lépésekre tánc közben, a színészek felszabadultabban játszhatják ezt a gondûzõ esti mulatságnak szánt zenés játékot, és remélhetõleg közben nem érzik majd magukat úgy, mint a marionettbábok.

Emlékest a Magyar Intézetben Németh László születésének 100. évfordulója alkalmából

Pozsony. A huszadik századi magyar irodalom egyik kiemelkedõ alakja, Németh László születésének közelgõ századik évfordulója alkalmából csütörtökön emlékestet rendezett a Magyar Intézet. A több mûfajban – tanulmány, esszé, regény, dráma – is maradandót alkotó, a minõség forradalmát hirdetõ író alakját Kristó Nagy István budapesti irodalomtörténész idézte meg, akit több évtizedes barátság fûzött Németh Lászlóhoz. A második világháború után, 1945-ben az író az õ otthonában talált menedéket Hódmezõvásárhelyen. Az ott töltött fél évtizedet késõbb maga Németh László élete és mûvészi pályája legboldogabb, legtermékenyebb szakaszaként jellemezte.
Kristó Nagy István az író számos írását gondozta, elsõként az 1942-ben megjelent Sajkódi esték címû tanulmánykötetét. Késõbb, már a Magvetõ Kiadó szerkesztõjeként õ rendezte sajtó alá az író életmûsorozatát is. Az elõadást Németh László írásainak részletei, önvallomásai színesítették Molnár László, a Pátria rádió munkatársa tolmácsolásában. Elhangzott Németh László egy korai verse is. Németh, aki magával és másokkal szemben egyaránt nagyon igényes (azaz kritikus) volt, nem sokáig foglalkozott versírással, mivel úgy ítélte meg, költeményei nem ütik meg a kellõ színvonalat. Az író verseit a Budapest ostroma alatt megsemmisült házuk romjai alól Kristó Nagy István mentette meg. Boldogan mutatta õket Németh Lászlónak, mesélte a centenáriumi esten, akinek azonban csak elutasító kézlegyintés volt a válasza. Látni sem akarta az általa gyengének ítélt munkáit. Legjobb mûvének az Égetõ Eszter címû regényét tartotta, amelynek fõhõsnõjét Kristó Nagy István édesanyjáról mintázta. Az est közönsége nem csupán Németh László életének fontos állomásaival ismerkedhetett meg, Kristó Nagy István – "szigorúan négyszemközt!" – számos irodalomtörténeti csemegét, anekdotát is megosztott hallgatóival. (me)

Nemzetközi szeminárium

Budapest. A filmszalag megõrzésének és felújításának lehetõségei címmel nemzetközi szakmai találkozót rendeznek mától, amely öt napon át tart Budapesten, az Örökmozgó Filmmúzeumban.
A Cineteca del Comune di Bologna a közép-európai archívumok közül a prágai és a budapesti filmarchívumot bízta meg azzal, hogy szervezzenek filmmegõrzési és restaurálási szemináriumot országukban.
Az eszmecserére húsz külföldi vendéget várnak. Érkeznek elõadók Brüsszelbõl, Bolognából, s jelen lesz szinte az összes kelet-európai filmarchívum képviselõje. A házigazda Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársai mellett a mûszaki egyetem és a filmlaboratórium több szakembere is elõadást tart a szemináriumon. Magyar részrõl egyebek között elõadás hangzik el az elsõ magyar Jókai-film restaurálásáról, a 9,5 milliméteres filmek átmentésének technikájáról és a néma filmhíradók felújításáról.
A tanácskozáshoz kapcsolódóan felújított magyar némafilmeket vetítenek zongorakísérettel, valamint mûsorra tûznek az 1950-es évek elsõ felében készült alkotásokat. (MTI)

Grafikák, festmények, szobrok – intimitásokkal

Dunaszerdahely. Erato II. címmel látható kiállítás az ArtMa Galériában. A sorszám azt jelzi, hogy e mostani egy korábbi bemutató folytatása.
Két évvel ezelõtt, amikor az ArtMa Galéria megalakult, tulajdonosának, Lipcsey György szobrászmûvésznek az volt az elképzelése, hogy a galéria önálló kiállításoknak ad majd otthont. Késõbb aztán az az ötlet is felmerült, hogy az önálló kiállítások mellett jó lenne egy olyan bemutatkozási lehetõséget is teremteni, amely valamilyen formában bizonyos rendszerességgel ismétlõdne. Lipcsey György úgy gondolta, hogy ehhez a legmegfelelõbb forma egy tematikus tárlat lehetne, témaként pedig az erotikát választotta, hiszen amióta a képzõmûvészet létezik, az erotikus téma folytonosan jelen van e szépmûvészeti ágban. A test szépsége, az érzékiség mindig is érdekelte és megihlette a képzõmûvészeket, ugyanakkor a közönség is fogékony volt a témára.
Az elképzelés két évvel ezelõtt az Erato I. címû tárlattal valósult meg, amelyen a Nyugat-szlovákiai Képzõmûvészek Társaságának tagjai mutatkoztak be munkáikkal. S mivel a kiállítás szép sikert ért el, eldõlt, hogy az Eratót kétévenként, tehát biennále formájába megismételik.
Idén, ugyancsak az említett képzõmûvészeti társaság tagjai közül, harminc alkotó küldte be a munkáit, és nyolcvan alkotás kapott helyet az ArtMa kiállítótermeiben. (tb)

ÚJ KÖNYV

Simkó Tibor (1931–1998) szlovákiai magyar költõ hagyatékából elõkerült elbeszélések, önéletrajzi szövegek gyûjteménye a most megjelent kötet.
Bár Simkó Tibor leginkább költõként volt jelen az irodalomban (a legnagyobb sikert gyermekverseivel aratta, az 1977-ben kiadott Tikiritakarak címû kötete több kiadást is megért), elbeszéléseivel is találkozhattunk a folyóiratok hasábjain.
Kötetbe azonban csak most kerültek prózai munkái, lezárva ezzel a szerzõ tartalmas életmûvét. Az elbeszélések közti teret önéletrajzi "szövegek" egészítik ki, melyekbõl képet kapunk Simkó gyermekkoráról, életérõl, világlátásáról.
Az elbeszélések nagy része a háborút idézi, benne az ember kiszolgáltatottságát, tehetetlenségét, ugyanakkor az életigenlését is. Valamennyi történetben ott a tragikum, de a remény is... Ezt sugallja az elbeszélések "befejezetlensége" – az olvasó gondolatban tovább szõheti a történet fonalát: így is történhetett volna...
Simkó Tibor: Akkor tavasszal, Madách Posonium

SZÍNHÁZ

SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Werther szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Alku sz. 19 A segéd vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesné! sz. 19 Székek v. 19

ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Rigoletto sz. 19

MOZI

HVIEZDA: 102 kiskutya (am.) sz., v. 13.30 Nõi vágyak (am.)sz., v. 15.30, 18, 20.30 20.30 MLADOST: Szerelem a szerelem? (svéd) sz., v. 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: 102 kiskutya (am.) sz., v. 15 Magányosok (cseh) sz., v. 18.45 Egyszerû vér (am.) sz., v. 21 Sikoly 3 (am.) sz., v. 18 Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron (am.) sz., v. 16.30, 20.30 Segíts, majd segítek (cseh) sz., v. 17 Mindent anyámról (spanyol-francia) sz., v. 17 Kínai negyed (am.) sz. 17.30 Dühöngõ bika (am.) sz. 20 Indián nyár (cseh) sz., v. 20 Dr. Strangelove (am.) v. 17.30 Napkelte (am.) sz., v. 20

ÚSMEV: Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyáron sz., v. 16, 18, 20 DRUŽBA: Tigris és Sárkány sz., v. 15.30, 17.45, 20 TATRA: Sikoly 3 sz., v. 15.30 Magányosok sz., v. 18, 20

DUNASZERDAHELY – LUX: A sebezhetetlen (am.) sz., v. 19.30 NFG-1-FILMKLUB: Forrest Gump (am.) sz. 17.30 ROZSNYÓ – PANORÁMA: A sejt (am.) sz., v. 17, 19 LÉVA – JUNIOR: Titánok évadja (am.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA – VMK: A vörös bolygó (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER – SLOVAN: A 6. napon (am.)sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC – PRIVÁT: Tolvajtempó (am.) sz. 18

Március 11. Vásárút, mûvelõdési ház,15.30
Március 12. Gúta, vmk, 10.00, 11.00, 18.00
Március 13. Érsekújvár, Csemadok-székház, 9.30, 10.30, 11.30
Március 13. Szõgyén, mûvelõdési ház, 15.00
Március 14. Losonc, Európa vmk, 10.00, 11.30
Március 14. Léva, vmk, 19.00
Március 15. Pelsõc, vmk, 10.00, 11.30
Március 15. Szepsi, vmk, 18.00
Március 16. Királyhelmec, vmk, 10.00, 11.30, 14.00
Március 17. Lelesz, mûvelõdési ház, 17.00