Szombat, 2001. március 10. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 58. szám

A tornaljai székhelyû Agroobchod mezõgazdasági szövetkezet hektáronként 5 ezer koronás támogatással segíti tagjait

Rimaszombat. Közel egy évvel ezelõtt huszonhét vállalkozó mezõgazdasági társulást alakított. A tornaljai székhelyû Agroobchod Szövetkezet tagjai az RWA Slovakia Kft.-ben olyan támogatóra találtak, amely úgy segíti a mezõgazdasági termelést, hogy hektáronként ötezer korona értékben megelõlegezi a vetõmagot, a mûtrágyát és a szükséges vegyszert.

A szerzõdés értelmében a termelõknek csupán a szövetkezettõl vásárolt termék hozzáadottérték-adóját kell azonnal kifizetniük, a költségek többi részét törleszthetik a termés betakarítása után pénzben, gabonafélékben, vagy olajosmagvakban. A szövetkezet nem kér kezességet, megelékszik azzal, ha a termelõ megalapozza a következõ évi termést. Az elsõ év tapasztalatairól beszélgettünk Juhász Istvánnal, az Agroobchod elnökével.
A tagok 5 ezer korona egyszeri be-lépõt fizetnek, amelyet visszaadunk, ha kilépnek a társulásból – mondta Juhász. – Arra ügyeltünk és ügyelünk, hogy a szövetkezet valóban segítse a termelõt, azaz ne a társulás profitáljon a termelõkbõl, hanem az, aki ténylegesen termel. Az elsõ évben valamennyi tagunk becsületesen visszafizette a kölcsönt. Már most tapasztalható, hogy térségünkben a szövetkezet lendületet adott a mezõgazdasági termelésnek. Ha a termelõ másképpen nem tudta értékesíteni gabonáját vagy az olajosmagvakat, felkínálhatta az RWA Slovakianak, amely felvásárolja a termést és idõben kifizeti árát.

Mi volt a legnagyobb probléma az indulásnál?
A bizalmatlanság a tagok részérõl, amely azonban néhány hónap után elmúlt. Mára megváltozott a helyzet. Sõt, januárban a Rozsnyói járás mezõgazdasági termelõinek csaknem a fele csatlakozott társaságunkhoz, de vannak losonci, poprádi, és más kelet-szlovákiai tagjaink is. Jelenleg a tagok száma meghaladja a hatvanat, a mezõgazdasági földterület pedig 40 ezer hektárt tesz ki. A játékszabályaink tisztességesek, nem használjuk ki egymást, a nyereséget pedig szétosztjuk a tagok között. Tavalytól magunknak termeljük a vetõmagot, így olcsóbban juttatjuk tagjainkat vetõmaghoz. A tagokon kívül más mezõgazdasági vállalkozókat is támogatunk, segítünk. Mivel mi forgalmazási szövetkezet vagyunk, az általunk értékesített mezõgazdasági termékekhez a mezõgazdasági minisztérium három százalékos dotációval hozzájárul. A támogatást természetesen a tagok kapják. A közeljövõben szeretnénk speciális gépeket is vásárolni.

Eddig lényegében csak a növénytermesztésrõl beszélgettünk, mi a helyzet az állattenyésztéssel?
A támogatási rendszer egyelõre csak a növénytermesztésre terjed ki, az állattenyésztésre még nincs közös programunk az RWA- val, de azt hiszem, ez csak idõ kérdése.

Milyen elvárások vannak a tagokkal szemben?
Minden tagunktól elvárjuk, hogy becsületesen és a legnagyobb szakmai hozzáértéssel végezze munkáját. Ha valamit támogatunk, annak legyen értelme, a munka legyen hatékony, termékmennyiséggel és minõséggel kifejezhetõ.

Kizárható-e a termelõ a szövetkezetbõl?
Elvárjuk és megköveteljük a tagoktól, hogy rendszeresen megjelenjenek a szakmai összejöveteleinken. Aki nem aktív részese a szövetkezet életének, az nagyon nehezen tud velünk lépést tartani. Hiányosak információi, amibõl félreértések keletkezhetnek. Eddig még nem zártunk ki senkit, de figyelmeztetések már voltak.

Meddig bõvíthetõ még a társulás?
Szívesen látunk további termelõket is. Azok, akik tavaly csatlakoztak hozzánk, már ismerik az ügyintézés folyamatát, így jut elég idõ az új érdeklõdõkre is. A szövetkezetnek egyébként csak két fizetett alkalmazottja van. Fábián János igazgató szinte állandó kapcsolatban áll a termelõkkel.

A jelenleg használatos tesztek csak az agyban képesek azonosítani az elváltozott prionfehérjéket

London. Óriási lépést jelenthet a BSE elleni harcban egy skóciai kutatóintézet felfedezése. Ma még nem létezik olyan eljárás, amellyel teljes bizonyossággal meg lehetne állapítani, hogy egy jószág BSE-fertõzött-e, mert a jelenleg használatos tesztek csak az agyban képesek azonosítani az elváltozott prionfehérjéket, amelyek csak a hosszú betegség végsõ stádiumában jutnak oda. További problémát jelent a jelenlegi teszt megbízhatósága: a fehérjéket nem olyan könnyû vele azonosítani, mint a génállományt. Fertõzés esetén a prionfehérjék az emésztõrendszeren keresztül jóval azelõtt elérik a nyirokszövet sejtjeit, minthogy az agyba jutnának.
A skóciai Roslin Intézet kutatói mintegy 10 ezer gént teszteltek és azt vizsgálták, mutatkoznak-e elváltozások a sejtekben. Kiderült, hogy a fertõzött állatok éretlen vérsejtjeibõl hiányzik egy tisztázatlan funkciójú gén, amelyik valószínûleg a sejtek érési folyamatát befolyásolja. Az élõ állatok egyszerûbb tesztelését teszi lehetõvé, hogy ezek a sejtek a vérben is megtalálhatók. Egy ilyen típusú teszt nagy jelentõséggel bírna a humángyógyászatban is, mert segítségével kiküszöbölhetõ lenne például a vér-átömlesztéssel járó kockázat.
A Nature Medicine természettudományos lap kommentárja szerint mindenekelõtt számos alapvetõ kérdést kell tisztázni, nem világos például, hogy egyéb betegségek is befolyásolják-e a génaktivitást. A Roslin Intézet munkatársai azonban gõzerõvel folytatják a kutatást annak kiemelkedõ jelentõsége miatt. (A NOL alapján)

Akár gyógyszert, vagy takarmányt is gyárthattak belõle

Budapest. Magyarország 1991 és 1996 között többször is importált Nagy-Britanniából csontlisztet. Történt ez annak ellenére, hogy a brit hatóságok már 1988-ban ráébredtek: az elhullott állatokból készült hús- és csontliszt etetése hozzájárulhatott a szarvasmarhák szivacsos agysorvadásos megbetegedésének (BSE) szigetországi elterjedéséhez. Ennek ellenére a két termék exportját csak 1996-ban tiltották be, így Magyarországra is kerülhetett a fertõzött csontlisztbõl. Az importált mennyiség nem volt nagy. A statisztikák szerint évente mindössze 1-3 tonna csontliszt érkezett az országba, arról azonban, hogy a behozott csontlisztet mire használták, egyelõre semmi biztosat nem lehet tudni. A vámtarifaszámokból kiderül, a csontlisztet nem állattenyésztési, hanem kifejezetten ipari célból hozták Magyarországra, így például a cipõgyártásnál használt ragasztótól kezdve a humán vagy állatgyógyászatra használt gyógyszerekig nagyon sok minden készülhetett belõle. Arra azonban, hogy a csontlisztbõl gyógyszert készítettek volna, nincsen bizonyíték. Magyarországon eddig nem találtak egyetlen kergemarhakórban szenvedõ állatot sem. Gyógyszer és takarmány biztosan nem készült a brit eredetû csontlisztbõl – állítják a legfrissebb hírek szerint a magyar szakértõk, akik csaknem bizonyosak abban, hogy a "kergemarhakór-gyanús" terméket a vegyipar használta fel. A magyar haszonállatok húsa továbbra is biztonságos.(NSZ)

TANÁCSADÓ

H. J.: A feleségem gyermekgondozási szabadságon van. Februárban megbetegedett. Az anyósom vett ki szabadságot, hogy gondoskodjon a gyermekrõl. Az anyósom most utólag hallotta, hogy állítólag én is kivehettem volna fizetett gyermekgondozási szabadságot. Igaz ez?

Valójában nem fizetett gyermekgondozási szabadságról van szó, hanem úgynevezett családtag-ápolási táppénzrõl. A betegségi biztosításról szóló 1956. évi 54. Tt. számú törvény 25. §-a szerint erre a táppénzre annak az alkalmazottnak (férfinak vagy nõnek) keletkezik jogigénye, aki azért nem dolgozhat, mert tíz évnél fiatalabb gyermekrõl kell gondoskodnia, például azért mert az a személy, aki egyébként
a gyermekrõl gondoskodott, megbetegedett, aminek következtében a gyermekrõl nem gondoskodhat. A családtag-ápolási táppénz megítélésének feltétele az is, hogy a háztartásban nincs más személy, aki ilyen esetben a gyermekrõl gondoskodhatna. Ezzel kapcsolatban el kell mondani azt is, hogy esetleg az anyósának is joga keletkezhetett erre a családtag-ápolási táppénzre, ha közös háztartásban élnek. A családtag-ápolási táppénzhez szükséges nyomtatványokat a kezelõorvos állítja ki. A táppénzt legfeljebb az elsõ hét munkanap idejére folyósítják.

AGRÁRMORZSÁK

Rimaszombat. A sertéspestis már nem fenyegeti közvetlenül az állatokat, de nagy a valószínûsége annak, hogy a rimaszombati térségben még mindig akad néhány fertõzõtt vaddisznó. Ezért a járási járványügyi bizottság a napokban olyan határozatot fogadott el, hogy az elejtett vaddisznók húsát forgalmazás, illetve felhasználás elõtt állat-egészségügyi laboratóriumban ki kell vizsgáltatni. Mivel a járásban elterjedt a veszettség, hétfõn megkezdõdik a szérummal beoltott tojások kihelyezése a rókák részére. A járási állat-egészségügyi szervek szorosan együttmûködnek a vadásztársaságokkal. (tt)

Komárom. Tegnaptól az egész Komáromi járás területén megkezdõdött az ún. fertõtlenítõ fürdõ kötelezõvé tétele a haszonállatokat tartó mezõgazdasági vállalatokban – nyilatkozta lapunknak Földes Csaba, a Komáromi Regionális Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Kamara hivatalának igazgatója. A járási hivatal mellett mûködõ járványmegelõzési bizottság csütörtökön döntött a kerge-marhakór, valamint a száj- és körömfájás járvány megelõzésére tett intézkedésekrõl. Egyelõre az egyik kór jeleit sem észlelték, óvatosságból azonban számos óvintézkedést vezettek be. Hetfõtõl szigorítják az állatok szállítását is, amely egyébként rendõrségi ellenõrzés mellett történik majd. Ugyancsak március 12-tõl a határátkelõkön szigorítják a haszonállatok behozatalának ellenõrzését. (km)

Besztercebánya. A múlt évben jelentõsen javult az agrártermelõk gazdasági helyzete. Pavel Koncos földmûvelési miniszter szerint a mezõgazdasági vállalatok vesztesége a múlt évben a kedvezõtlen idõjárás ellenére mindössze 590 millió korona volt, szemben az egy évvel korábbi 2,04 milliárd koronával. A jobb eredményeket a tárcafõnök részben azzal magyarázza, hogy a tartósan veszteséges cégek már bezártak. A gabonahiány okozta feszültség enyhítésével kapcsolatban Koncos bejelentette, a legközelebbi kormányülésen felveti az állami tartalékalap készleteinek felszabadítását. Koncos 50 ezer tonna gabona átutalására tesz javaslatot. (ú)

Bölcsõnk a Föld bolygó, de ez nem jelenti azt, hogy az emberiségnek mindvégig bölcsõben kellene élnie

Négy évtizeddel vagyunk az elsõ ember, és kettõvel az elsõ ûrsikló kozmoszrepülése után. Ez az idei a Mir ûrállomás megsemmisítésének esztendeje és a Challenger felrobbanásának 15. évfordulója. Az az év, amelyben talán fellövik az elsõ kínai ûrhajóst és az elsõ fizetõ ûrturistát. Vajon mi vár ránk a jövõben?

A tervek szerint március 13. és 18. között a másfél évtizedet leszolgált, moduljaival együtt 130 tonna súlyú Mir ûrállomásnak kell az óceánba csapódnia az ötödik kontinens partjaitól keletre. A repülésirányítók szerint a veterán égi objektum legnagyobb része megsemmisül addigra. A felgyülemlett ûrszemét ma már komoly veszély a kutatás számára. A Föld körüli pályán maradáshoz szükséges minimális sebesség ugyanis óránként 29 ezer kilométer, ami azt jelenti, hogy egy mindössze 3 grammos csavar mozgási energiája a legalacsonyabb bolygó körüli "útvonalon" is egy 100 méter magasból ledobott egytonnás páncélszekrényéhez hasonlítható. A legnagyobb potenciális veszély nyilvánvalóan a legnagyobb ember alkotta ûrszerkezetre, a most épülõ nemzetközi ûrállomásra (ISS) leselkedik. Ez utóbbi 2003-ban készül el teljesen, s éjszaka a Földrõl nézve a Hold után a második legfényesebb égitest lesz. Az ûrállomás tervezett hossza 108,5 méter, szélessége 88,3 méter, tömege 450 tonna. A nemzetközi ûrállomás 16 ország – az USA, Oroszország, az Európai Ûrhivatal (ESA) tagállamai, valamint Japán, Kanada és Brazília összefogásának eredménye. Presztízsokokból egyedül Kína próbálkozik önerõbõl a világûr meghódításával. A távol-keleti óriás két éve nagyszabású ûrkutatási tervet hirdetett meg. Pekingben eltökélték, hogy Kína lesz a világ 3. országa, amely embert juttat a világûrbe. A nemzeti ûrprogram egyediségét hangsúlyozandó a kínai ûrhajósokat – megkerülve az orosz kozmonauta és az amerikai asztronauta kifejezést – tajkonautáknak fogják hívni. (Kínaiul a világûr tajkong.) Nyugati szakértõk biztosak benne, hogy a kínai hardver egy része magán viseli az orosz konstruktõrök kézjegyét. Mindez semmit sem von le a Senzsou–2 ûrhajó januári missziójának értékébõl. A kínaiak kihagyásával épülõ ISS-re tavaly októberben lõtték fel az elsõ legénységet. Ezzel kezdetét vette az ember folyamatos világûrbéli jelenléte, aminek jelentõségét szakemberek Gagarin repüléséhez, az elsõ Holdra szálláshoz és az ûrkomp elsõ repüléséhez szokták hasonlítani. A több modulból álló ISS állandó laboratóriumként szolgál majd, amelyet a többi között orvosi és anyagtani kísérletekre, új típusú fûtõ- és hûtõrendszerek, valamint nagy sebességû komputerek komponenseinek kifejlesztésére fognak használni. Az ûr kínálta tudományos és ipari lehetõségek feltételezhetõen hamarosan a gazdaságban is ugyanolyan fontosak lesznek, mint a stratégiában. Az aranyláz elsõsorban a kozmikus távközlésben tombol, az ISS laboratóriumai iránt egyelõre csekély a magánszektor érdeklõdése. Ennek oka, hogy, ha oda bármit fel kívánnak juttatni, igen sokba kerül: egy kilogramm hasznos teher Föld körüli pályára állítása mintegy 10-20 ezer dollár. "Ha az ûrsikló képes lenne ötven utast felvinni a világûrbe, az illetõknek fejenként 8,4 millió dollárba kerülne" – írta a Scientic American folyóiratban Tim Breadsley. A világ leendõ elsõ fizetõ ûrturistája, Dennis Tito amerikai üzletember húszmillió dollárt fizetett az oslói székhelyû Mircorpnak, hogy egy hetet a Miren – illetve lehozása után az ISS-en – tölthessen. A világûr hasznosításának kulcskérdése a Föld körüli alacsonyabb pályák olcsó elérése. Ennek egyik módja a teljes egészében újrahasznosítható szállítóeszközök rendszerbe állítása. Ilyenek megépítésével a NASA éppúgy foglalkozik, mint egy sor amerikai magánvállalat. A világûr elsõ nagyszabású üzleti felhasználásnak lehetõségét a Föld körül keringõ napenergia-állomások kínálhatják majd. Egy ilyen napfénygyûjtõ független lenne az éjszakák és nappalok váltakozásától, továbbá a felhõk vonulásától, ezért hatékonysága egy földi telepének akár nyolcszorosa is lehetne. Az összegyûjtött napenergiát mikrohullámmá alakítva sugároznák a földi gyûjtõközpontba. Az elképzelés buktatója, hogy a mikrohullámú energiaátvitel mûszakilag megoldatlan. Emellett egy ilyen erõmû csak akkor válna kifizetõdõvé, ha a komponensek világûrbe juttatásának ára kilogrammonként nem haladná meg a 400 dollárt – állítja a NASA 1997-ben nyilvánosságra hozott tanulmánya. Ivan Bekey, a NASA volt vezetõ tisztségviselõje azt állítja: elvben megvan rá az esély, hogy 40 éven belül már csak 2(!) dollárba kerüljön a hasznos teher kilogrammjának feljuttatása. Tíz éven belül elkészülnek az elsõ teljes egészében újrahasznosítható, egylépcsõs, a hiperszonikus és a rakétahajtómûveket kombináló szállítóeszközök. Egy-egy ilyen ûrrepülõ, ha évi ezer alkalommal lehetne használni, 200 dollárra redukálná a költségeket. Kilónként 20 dollár lenne a szállítási költség, ha a hajtómûveket nem a magukkal vitt üzemanyag hajtaná, hanem mikrohullám vagy lézersugár szállítaná utánuk a tolóerõ generálásához szükséges energiát (fényvitorlázás). A Föld körüli pályára állítás legolcsóbb, kilónként kétdolláros módját a szuper-szakítószilárdságú pányváktól remélik. Ezek a Föld és a különbözõ pályákon keringõ mûholdak sebességkülönbségét kihasználva, a közöttük megfeszülõ "kötéllel" felrántanák a terhet. Bár a pányva még csak a legmerészebb álmodozók képzeletében létezik, a NASA-ban már megindult a még egzotikusabb fúziós és antianyag-hajtómûvek utáni tapogatózás. Ha a Földtõl való olcsó elszakadás problémája megoldódik, azt is ki kell majd találni, hogyan hozzák le a Földre a kisebb égitesteket, mert az ûr egyik legígéretesebb gazdasági ágazatának a bányászat ígérkezik. Egy-egy közeli aszteroida annyi vasat, nikkelt, kobaltot vagy platinát tartalmaz, mint amennyit még sohasem bányásztak ki az emberiség történelmében. A minden eddiginél nagyobb és látványosabb ûrbéli összeszerelõ munkálatokkal járó ISS-építkezés elõrevetíti egy leendõ Mars-ûrhajó konstrukciójának képét, vagyis az ûrállomás egyben az elsõ lépés az emberiség dédelgetett vágya, a vörös bolygó meghódítása felé. Egy ilyen expedíció fõ célja az lenne, hogy megállapítsa: van-e vagy volt-e élet a Marson. A múlt idejû kérdésre lehet, hogy igen a válasz, hisz a bolygót "ifjú korában" víz borította. Ennek nyomai a felszínen a mínusz 60 fokos átlaghõmérsékleten jég formájában ma is megtalálhatók, de kutatók azt gyanítják, hogy valahol a mélyben cseppfolyós alakjában is lehet még víz. De a Marson, fõleg a déli sarkvidéken, megfagyva nagy mennyiségû szén-dioxid is van, ami újabb reményekre ad okot, mert szerves anyagok korábbi jelenlétére utalhat. A derûlátást erõsíti, hogy egy 1996-ban az Antarktiszon talált, marsi eredetû meteorit magnezitláncolatai feltételezhetõen baktériumok szervezetében alakultak ki. Óvatosságból és takarékosságból a közeljövõ Mars-kutatása az automatikáé marad. A legnagyobb várakozás persze az ûrhajósok Marsra küldését elõzi meg. Bár ez elvben már a mûszaki tudás mai szintjén is lehetséges, sok még az elhárításra váró kockázati tényezõ. A vágyaknak nemcsak a jelenleg használt ûrhajók teljesítménye szab határt, hanem az emberi tûrõképesség is. Egy Mars-expedíció minimális idõtartama ugyanis bõ két és fél év lenne. A "fellövési ablak" a Mars felé 26 havonta nyílik meg, vagyis a Föld és a vörös bolygó között ilyen idõközönként a legkisebb a távolság. Maga az utazás a NASA szerint hat hónapig tartana. Az expedíciónak tehát mintegy másfél évig kellene a helyszínen maradnia, s az út visszafelé újabb fél év. Kathie Olson, a NASA vezetõ biológusa elismerte: még nem tudni pontosan, hogyan reagál az emberi szervezet arra a kozmikus sugárzásra, amely az utazás közben és a Marson érné. Az orvosoknak és pszichológusoknak emellett meg kell tanulniuk, hogyan akadályozzák meg a gravitációnak ellenálló, de az expedíció során tétlenségre kárhoztatott emberi szövetek, fõleg a csontok elsorvadását és a klausztrofóbia kialakulását is. Ennél is izgalmasabb kérdés azonban, hogy alkalmas-e arra a Mars, hogy valamikor az egyre gyarapodó lélekszámú emberiség második otthonává váljon. A vörös bolygó környezeti feltételeinek modellezésére tavaly egy északi-sarki kanadai kutatóállomáson létrehozták az elsõ szimulált Mars-bázist. Egy kráter belsejében építették fel, ahol a nappali hõmérséklet –23 fok, ami a Marson szép nyári napnak felel meg. A NASA biológusai szerint a vörös bolygót az ökológiai elmélet és klímamodellek segítségével, már a ma ismert technológiával is alkalmassá lehetne tenni a betelepítésre. Elsõ lépésben fel kellene melegíteni a bolygót, hogy a fagyott szén-dioxidból saját légköre képzõdhessen, a jégbõl pedig az általunk ismert életformák alapjául szolgáló víz. Ha az atmoszféra nyomása eléri a földi kétszeresét, a hõmérséklet akár tizenöt fokig emelkedhet, ami fölöslegessé tenné a szkafander viselését és a települések fölé épített nyomáskupolákat. A Mars felmelegítésének technikája, ha a Földön alkalmaznák, az élet pusztulását vonná maga után. A szakemberek ugyanis üvegházhatást keltõ gázoknak a légkörbe juttatását javasolják. Emellett – hõelnyelõ – fekete korommal vonnák be a bolygó fehér pólusait. A folyamatot bolygó körüli pályán keringõ hatalmas tükrökkel gyorsítanák fel. Ha a Mars légköréhez sikerülne – helyben bõségesen található – nitrogént vegyíteni, lehetõvé válna a növények és mikrobák természetes anyagcseréje. Ahhoz azonban, hogy a Marson emberek és állatok is élhessenek, légkörét a Földéhez kell hasonlatossá tenni, vagyis el kell érni, hogy a domináló nitrogéngáz mellett az oxigén részaránya elérje a 20%-ot, a szén-dioxid pedig 1% alá csökkenjen. Úgy tûnik, hogy az egyetlen mechanizmus, amely élhetõvé tehetné a légkört, a fotoszintézis lenne. Ehhez elõbb a Föld hideg vidékein termõ növényeket kellene a Marson meghonosítani, amelyek aztán megteszik a többit. Freeman Dyson, a princetoni egyetem professzora úgy gondolja, hogy a növények genetikai manipulációjával fel lehet gyorsítani alkalmazkodásukat. A biológus szerint a Marson már 50 éven belül lehetnének erdõk, amelyek képesek kifejleszteni saját védekezõ rendszereiket. A kolonizáció lehetséges ütemérõl azonban eltérnek a vélemények. A Mars mellett a Naprendszerben a legmerészebb feltételezések szerint talán a Vénusz és a Jupiter két holdja, a Titán és az Európa lehetne alkalmas élõhelynek. A forró Vénusz azonban túl közel van a Naphoz, a fagyos Jupiter-holdak pedig túl messze, hogy jelenlegi tudásunkkal sejthetnénk a rajtuk megtelepedés akár elméleti lehetõségét is. A Naprendszeren túl pedig, a teleszkópos vizsgálódáson kívül, gyakorlatilag nincsen keresnivalónk. Fogalmunk sincs, hogyan juthatnánk el a távoli csillagokhoz. A fény sebességével 8 perc alatt érjük ela Napot, a Plútóig öt órát, a legközelebbi csillagokig pedig évekig tartana az út. Ma a legrégebben elindított ûrszondák még csak nyolc fényórányira vannak Földtõl, pedig már két évtizede úton vannak. Hiába próbálja briliáns gondolkodók hada kitalálni, milyen új mûködési elvû "motorokkal" lehetne felváltani a ma használatos vegyi hajtómûveket, erõfeszítéseiknek határt szab Einstein relativitáselmélete. E szerint a fénysebesség táján az ûrhajó és utasainak tömege a végtelenhez közelítene. A teoretikusok bíznak benne, hogy a térnek valóban létezik néhány olyan feltételezett tulajdonsága, mint a féreglyuk és a hajlíthatóság. Amíg ez nem bizonyított, addig elméletben is foglyai vagyunk Naprendszerünknek. A csillagutazással kapcsolatban egyelõre bíznunk kell, hogy a végtelenen át eljut hozzánk egy idegen intelligencia, amelybõl ötleteket meríthetünk. A kapcsolatfelvétel azonban eddig nem történt meg. Addig csak magunkra számíthatunk a tudásszomjtól és reménytõl hajtott kutatásban. (N–g)

Élet volt a Marson, mégpedig 175 millió évvel ezelõttig

A napokban nagy figyelmet kapott õsi marsi meteorit mellett két jóval fiatalabb társában is az élet feltételezett nyomaira bukkantak. Az ALH84001 jelzésû marsi eredetû meteoritban olyan magnetitkristályokból álló láncokat fedeztek fel, amelyeket eddig csak egyes földi baktériumokból ismertünk. Ez újabb igen erõs érvnek számít abban az 1996 óta dúló vitában, amely az egykori marsi élet bizonyítékaként szereplõ kõzetdarab körül zajlik. Úgy tûnik, a marsi élet mellett érvelõk koncentrált támadást indítottak: a fenti felfedezéssel csaknem egyszerre hozták nyilvánosságra két másik, szintén marsi eredetû meteorit újabb vizsgálatainak eredményeit. Dr. Everett Gibson geokémikus és kollegái (NASA) a mintegy 4 milliárd éves ALH84001-nél jóval fiatalabb Nakhla és Shergotty meteoritokat vizsgálták, amelyek kora 1,3 milliárd, illetve 175 millió év. A kutatók szerint a két fiatalabb minta vizsgálata ugyanazokat az egykori életre utaló jeleket mutatja, mint híresebb és idõsebb társuk, így az élet körülbelül 4 milliárd évvel ezelõttõl egészen a geológiai közelmúltig, vagyis legalább 175 millió évvel ezelõttig létezhetett a vörös bolygón. Ez már valóban merész feltételezés, hiszen a közelmúltban nyilvánosságra hozott kõzettani bizonyítékok is több milliárd évvel ezelõttre helyezik vissza egy mainál sokkal melegebb és vizesebb marsi környezet létezését. Ugyanakkor felcsillantják annak lehetõségét is, hogy az élet még ma is létezik bolygószomszédunkon. Utóbbi feltételezés azért sem teljesen kizárt, mert a két marsi meteoritban lévõ apró, karbonátos anyagú gömböcskék igen hasonlóak azokhoz a képzõdményekhez, amelyek a Columbia folyó völgyében mélyen a földfelszín alatt talált, baktériumokat tartalmazó bazaltokból származnak. A meteoritokban lévõ gömböcskék marsi eredete nem kétséges – vagyis nem földi szennyezõdésrõl van szó –, mivel olyan agyagrétegekbe vannak beágyazva, amelyek bizonyíthatóan a Marson képzõdtek. Amennyiben a marsi kéregben jelenleg is van víz – márpedig erre több jel is egyértelmûen utal –, akkor a Földhöz hasonlóan akár ma is élhetnek benne baktériumok. Az egyre szaporodó bizonyítékok mellett még mindig nagy vita övezi a meteoritokban lévõ különféle képzõdmények eredetét, s egyértelmûen még nem lehet kizárni tisztán kémiai úton történt létrejöttüket sem. A megoldást majd talán azok a marsi kõzetek szolgáltatják, amelyeket 2011 körül hoznak a Földre a NASA mintagyûjtõ szondái. (O)

A sarkvidék felmelegedésének váratlan következménye

A sarkvidékek "örökké" fagyott talajában tekintélyes mennyiségû szén található szerves anyagok formájában lekötve, és mindaddig így is marad, ameddig kellõképpen fagyott a talaj. Ez a világviszonylatban a szén mintegy 14 százalékára becsült anyag azonban a sarkvidékek felmelegedése miatt mind nagyobb mértékben felszabadul, ugyanis a felengedett földben jelen lévõ – és szintén "aktivizálódó" – baktériumok üvegházhatást keltõ gázok keletkezésével járó bomlási folyamatokat indítanak el. E jelenségre Svein Tveitdal, az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) keretében Norvégiában mûködõ GRID Arendal intézet ügyvezetõ igazgatója a Nairobiban nemrég a globális felmelegedéssel kapcsolatban megtartott klímakonferencián hívta fel a figyelmet. Hogy e folyamat milyen jelentõs méreteket öltött, azt az igazgató az Alaszkában és Szibériában található épületek és más építmények körében az utóbbi évtizedekben mind kiterjedtebbé váló süllyedésekkel, falak megrepedésével stb. is alátámasztotta. A levegõ tartós felmelegedése ugyanis sárszerûvé teszi a keményre fagyott formában kiváló statikai adottságokkal bíró földet, amely a hõmérséklet –4 Celsius-fokról 1 fokra emelkedése esetén teherbírásának akár 70 százalékát is elvesztheti. Tveitdal véleménye szerint a sarki országoknak a folyamat nyomon követésével és megfelelõ, a mindenkori helyzetet tükrözõ térképek kibocsátásával sürgõsen alkalmazkodniuk kellene a megváltozott feltételekhez. A globális felmelegedés megállításához ugyanis kutatók becslése szerint az üvegházhatást keltõ gázok kibocsátásának 60-70%-os csökkentésére lenne szükség – miközben a Kyotóban 1997-ben a felhíváshoz csatlakozott országok elsõ lépésként csak 5%-ot vállaltak. (N–g)

Újabb bizonyítékot találtak a globális felmelegedésre?

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓJól teszik a nyugat-európaiak, ha odafigyelnek az Atlanti-óceán túlpartjáról érkezõ idõjárási hírekre. A legújabb kutatási eredmények szerint ugyanis, ha Amerika keleti partjainál szeptemberben meleg a tenger, akkor a téli hónapokban Nyugat-Európában hatalmas esõzések, szélviharok várhatók. Az idõben és térben egymástól meglehetõsen távol álló két térség és idõszak között a Föld egyik legbonyolultabb idõjárási jelensége, az észak-atlanti oszcillációnak nevezett folyamat teremt kapcsolatot. Ezt a jelenséget a csendes-óceáni El Nino atlanti-óceáni megfelelõjeként ismerik a szakemberek, akik szerint a legutóbbi tél szélsõséges nyugat-európai idõjárása az oszcilláció drasztikus kilengésével magyarázható. Maga a jelenség egyébként több mint két évszázada ismert, azonban egészen a közelmúltig a kutatók nem tulajdonítottak neki túlzott jelentõséget. Ma már azonban a meteorológusok is egyetértenek abban, hogy Európa, illetve Ázsia nyugati felének idõjárását alapvetõen ez a jelenség határozza meg. Az oszcilláció jellemzésére a meteorológusok speciális jelzõszámot, úgynevezett indexet használnak, amely a Portugáliához tartozó Azori-szigetek, illetve Izland felett mért légnyomás különbségébõl adódik. Ha az Azori-szigetek felett magas, Izland felett pedig alacsony a légnyomás, akkor az index pozitív, fordított esetben negatív. Az év nagy részében egyébként lényegtelen az index értéke, télen azonban ha ez a szám pozitív, akkor Európa nyugati felén általában hatalmas viharok tombolnak, a kontinens déli részén viszont hideg és száraz idõjárás a jellemzõ. Negatív index esetén viszont általában Szibéria felõl nagy kiterjedésû, magas légnyomású légtömeg közeleg, amely nyugatra hideg és száraz idõjárást, délre viszont meleg és csapadékos idõt hoz. A két évszázadra visszatekintõ idõjárási adatok elemzésébõl kiderült, hogy a tíz legpozitívabb átlagos indexû év közül 4 az utóbbi tizenöt évben volt. Ha beválnak az elõrejelzések, akkor az idei tél is felkerül a tízes listára. Korábban azt hitték a tudósok, hogy az oszcilláció véletlenszerûen változik, azonban két évvel ezelõtt arra a feltételezésre jutottak, hogy a kiugróan magas pozitív index összefügg az óceán vizének az amerikai partoknál mért hõmérsékletével. Mind több jel mutat tehát arra, hogy az oszcilláció természetes rendjének felborulását is globális felmelegedés okozza. (N–g)