Péntek, 2001. február 23. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 45. szám

"Lehet-e villanykörtével elsõst fogni?" – teszi fel a kérdést Szilvássy József hasonló címû cikkében az Új Szóban

Szilvássy József az idei beiratkozási program kapcsán hangot ad kétségeinek, vajon szándékaiktól függõen módszereiket tekintve helyes úton járnak-e, akik a magyar iskolába való beiratkozás ügyében tevékenykednek, vajon nem kellene-e az eddiginél hatékonyabb módszereket alkalmazni.

Ami a cikk címében megfogalmazott kérdést illeti, arra nyilvánvalóan nemmel válaszolhatunk. Nehezményezni lehet viszont a cikk címválasztását. Mai rohanó világunkban az emberek többségében csak az újságcikkek címei ragadnak meg, ez pedig esetünkben félrevezetheti az olvasót. A cikk azt sugallja, hogy a villanykörte (pontosabban az energiatakarékos égõ) a központi eleme a beiratkozási programnak. Ez nem igaz. Az Illyés Közalapítvány által a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány pályázata alapján második alkalommal támogatott beiratkozási program éppen abból indul ki, hogy a magyar családok identitástudata, gondolkodásmódja, értékrendje, szociális helyzete jelentõsen eltér egymástól, ezért egy komplex programnak van legtöbb esélye a sikerre, mert az ilyen sokrétû program révén mindenki kaphat olyan impulzusokat, amelyek a magyar iskola mellett történõ döntést elõsegíthetik. Ezért képezik a beíratkozási program részét az iskolákban, illetve az óvodákban a beíratkozás elõtt álló gyermekek részvételével megrendezett kulturális és közösségi ünnepségek, az iskolát és az onnan kikerült sikeres hajdani diákokat bemutató iskolai tablók, füzetek és könyvek, a karácsonyi üdvözlõlapok és ajándékkönyvek, az iskolai tanulmányokhoz szükséges tanszercsomagok és segédkönyvek, a Millenniumi Kormánybiztosság által kiadott, díszes kiállítású és gazdag tartalmú "Millenniumi Olvasó- és Daloskönyv", a rászorulóknak a szervezõk mérlegelésétõl függõen utazási- vagy étkezési támogatás, a legjobb eredményt felmutató iskoláknak eszköztámogatás. Mindenek elõtt azonban a beiratkozási programban a hangsúlyt az Illyés Közalapítvány szándékai szerint a személyes megszólítás kapja az erre a célra létrejött, minden településre kiterjedõ szervezõi hálózat által. Ennek a személyes megszólításnak kellene tartalmaznia mindazokat az érveket, amelyek a magyar családok számára megkönnyítik az "elsõ helyes lépés" megtételét. Kétségtelen, hogy a korábban elsõdlegesen hangsúlyozott érzelmi momentumok mellett ma sok család esetében az érdek oldaláról kell a kérdést megközelíteni, és itt van tapasztalataink alapján a legnagyobb tudati elmaradás a családok jelentõs hányadában.
Azt a mélyreható változást és újszerû jövõképet kell tudatosítani gyermekeik jövõjérõl döntõ szülõknél, ami Magyarország és Szlovákia küszöbönálló európai integrációjából fakad, ez pedig az integrációhoz kötött feltételek folytán a szlovákiai magyarság helyzetének, jogbiztonságának hosszú távú stabilizációját, a két ország regionális együttmûködésének elmélyülését, és ezzel együtt a magas szintû magyar nyelvismeret nagymértékû felértékelését eredményezi. Ugyanilyen nagy horderejû fejlemény a határon túli magyarság különleges jogállását szabályozó törvénynek a magyar parlament által ez évben várható elfogadása, ami a nagyszámú kedvezmények sorában a többgyermekes családokat éppen aszerint kívánja a család támogatásában részesíteni, hogy a gyermekeket magyar tannyelvû oktatásban részesítik-e?
A kialakult, illetve kialakulóban lévõ teljesen új helyzet megértése és ebbõl a szükséges következtetések levonása a beiratkozási program legfõbb és legnehezebb feladata. Amikor több érintett szülõvel beszélve minden, a magyar tannyelvû oktatás mellett szóló régi és új érvet felsoroltam és megkérdeztem, melyikkel és miért nem értenek egyet, egyetlen szavuk sem volt. Arra a kérdésre, hogy akkor miért tervezik magyar létükre gyermekük szlovák iskolába való beíratását, egyszerûen nem tudtak válaszolni, vagy azt a jelentéktelen érvet említették, hogy õk szlovák iskolába jártak, és csak úgy tudnak gyermeküknek segíteni, ha õ is szlovák iskolába jár.
Habár a beíratás ügyében csak folyamatos munkával, sokrétû kezdeményezésekkel és a személyes megszólításnak az eddiginél széleskörûbb alkalmazásával lehet áttörést elérni, már a 2000. évi beíratkozás eredményei is bizakodással tölthetnek el bennünket. A múlt évben 5,1 százalékkal több diák kezdte el tanulmányait magyar tannyelvû iskolában, mint az elõzõ évben, miközben a magyarlakta járásokban az öszszes beíratott elsõsök száma az elõzõ évhez képest 0,2%-kal csökkent.
Végül még egy rövid megjegyzés a villanykörtérõl. A múlt évi beíraktozások során minden diák kapott egy energiatakarékos égõt, az égõt a HÉRA Alapítvány adományozta pályázat alapján, így ez a beíratkozási program költségkeretét nem terhelte. Ebben az évben a szervezõk egyetlen kisebb célalap kivételével (ez a beíratott gyermekek kb. 2%-át jelenti) nem adtak át energiatakarékos égõt a beíratkozóknak! Az égõ amúgy 2000 koronát takarít meg a háztartás számára hosszú élettartama alatt, és eközben fényével végigkíséri a magyar kisdiákot általános iskolai tanulmányai során.
A szerzõ az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a Rákóczi Szövetség elnöke

KOMMENTÁR

A szolgálaton kívüli tábornok minisztersége körüli konfliktus óta reflektorfényben mozgó személy esetében is tapasztalhattuk, hogy a rendszerváltást követõ cseppfolyós társadalmi közegben milyen fontos szerepe lehet egy nem éppen pozitív emberi tulajdonságnak, a sértõdékenységnek. Már az meghökkentõ, hogy kinevezésének kútba esése óta mennyire átrendezõdött Jozef Tuchyòa ábrázata. A generális ma leereszkedett szájszöglettel közlekedik a parlamentben. Megkeseredett. Bejelentette, nem szavaz igennel az alkotmánymódosításra. Kisszerûsége bizonyítására tucatnyi ellenpéldát lehetne most felsorakoztatni igazán nagy politikusok életrajzából. Hadd szögezzek le csak annyit, tábornok létére Tuchyòa továbbszolgáló õrmesterre emlékeztetõen járt el, amikor sértõdöttsége jeleként kilátásba helyezte, nem szavaz igennel az alkotmánymódosításra. Ez az eset is kiváló bizonyítéka annak, amit polgári társadalmak kiemelkedõ politikusai már évtizedekkel ezelõtt gyakorlattá tettek. Olyan generálisokat, akik frakkba, szmokingba öltözve sem tudnak leszokni a kaszárnyai beidegzõdöttségekrõl, tanácsos inkább távol tartani a politikától. Talán nem is annyira a tábornok szégyene, hogy civilben politikai kamaszként viselkedik, hanem az SDL-é. A szociáldemokrácia felé haladás nagy zökkenõi nem a rendszerváltás veszteseinek tétovaságai miatt következnek be. Az igazán nagy ballépéseket e pártban is mindig az elit tagjai követték el. Ezúttal stílusos lenne, ha Migas pártelnök nem csak ijesztgetne a marxizmus-leninizmus klasszikusai mûveinek leporolásával. A klasszikusok egyik legnagyobbika mondotta volt, hogy mindenrõl a káderek tehetnek. Hogy az SDL még mindig csak félúton van a bolsevizmus és a szociáldemokrácia közötti sztrádán, az annak is a következménye, hogy a pártnak olyan a káderpolitikája, amilyen, mégha Tuchyòa független is. Vagyunk néhányan újságírók, akik a védelmi miniszter kinevezése körüli vita idején úgy vélekedtünk, bár helytelen lenne frissen leszerelt tábornokot a tárca élére állítani, el kell ismerni Tuchyòa kvalitásait. Ma már látható, miniszteri kinevezésének meghiúsítása az ország számára fõnyeremény. Megsértõdött egy tábornok. Sértõdésre azoknak lenne ezernyi oka, akik a rövidlátó politika miatt kerültek egyre kilátástalanabb helyzetbe.

JEGYZET

Az uniós bõvítési biztos kassai romákat kívánt látni. Márpedig Günter Verheugen kívánsága parancs, bizonyára sokat olvasott már a Luník IX. lakóteleprõl. A helyiek két álló napon át takarították, csinosították városrészüket, a nagy nap reggelén az égiek is besegítettek egy félcentis hóréteggel, mely ápol, s eltakar. A látogatás délelõtt fél kilencre volt idõzítve, alig pár percet késett a népes delegáció, melynek tagjai limuzinjaikból kilibbenvén egyenest a polgármesteri hivatal kultúrteremként is szolgáló helyiségébe siettek. Bizonyára ismerik az amerikai filmek ama alapjelenetét, mikor az asszonyka reggel szépen megterít, sürög-forog a toast és a cornflakes körül, aztán leviharzik a család, nyomnak egymásnak egy puszit, és a reggelit kihagyva rohannak dolguk után. Nos, valami ilyesmi zajlott Kassán is. Dzurinda kormányfõ, aki életében elõször merészkedett a Luník IX-re, vendége kíséretében lekezelt a helyi önkormányzattal, meghallgatta a kassai fõpolgármester mondókáját a pozitív változásokról, a szemmel látható fejlõdésrõl, majd szólt is néhány szép szót, hogy közösen, összefogással, lakástámogatás, megoldjuk, felzárkóztatjuk, csatlakozás. Nos, polgártársak, mondják el, mi fáj, hol a probléma gyökere? – így a kormányfõ. Ekkor megjelent a színen kedvenc westernhõsünk, az elûzött helyi polgármester, aki egy héttel ezelõtt még maga feszített volna a vendégek mellett. És elmondta, a kormány még tavalyelõtt megszavazott egy összeget a helyi alapiskola bõvítésére, amely 300 gyerek számára épült, és jelenleg 650-en látogatják. Idén 150 elsõst kellett elhelyezni benne, a lakótelepen pedig évente 200 bébi születik. A haza büszkeségei, a roma rendfenntartók pedig nem kapnak fizetést, csak alamizsnát a segélyük mellé, márpedig õk csináltak itt rendet. Dzurindát és vendégét ezek módfelett meglepték, be is rekesztették gyorsan a beszélgetést, egy-két közös fotó, majd limuzinba be, teljes gázzal el. Harmincöt percet töltöttek a Luníkon, a hivatal nagytermén kívül semmit sem láttak, az iskolának közelébe se mentek. Verheugen a látogatás szimbolikus gesztusjellegét hangsúlyozta. Reméljük, Szlovákia uniós csatlakozását nem kezeli a tegnapiakhoz hasonlóan.

OLVASÓI LEVÉL

Negyedik napja a rozsnyói kórházban fekszem, s még mindig az intenzív osztályon. Tornáztatnak, sétálhatok a folyosón, és a körülményekhez képest jól érzem magam. Kísérletet teszek az elmúlt napok eseményeinek felidézésére. 2001. február 3-án reggel 04.00-kor indultunk Tornaljáról Dunaszerdahelyre az MKP III. kongresszusára. Kitûnõ hangulatban érkeztünk a helyszínre, és minden az elõre meghatározott program szerint zajlott. 16.00-kor került sor a küldöttek felszólalására. Kb. a nyolcadik lehettem, és kiindulva az elnök úr beszámolójából, valamint elõzetesen megkonzultálva a tartalmát Bárdos Gyulával és Csáky Pállal, javaslatot tettem egy felhívásra a Nyitrai Egyetem Akadémiai Szenátusához és szenátoraihoz. Az elõre legépelt szöveget átadtam az illetékes személynek, és viszszaindultam a helyemre. Itt leállt színes világlátásom, és a továbbiakban egy fekete-fehér filmen láttam az eseményeket. Nagy sürgés-forgás, valakit egy mentõautóba tesznek, és itt megszakadt a kép. Vasárnap tértem magamhoz. Miklós Attila doktor úr folytatott velem, gyanítom, agykárosodást kutató párbeszédet. Amikor meggyõzõdött szellemi józanságomról, ismertette velem a tényeket. A kultúrház nagytermében ért a szívinfarktus. Szerencsére a küldöttek között több orvos is volt, akik elsõsegélyben részesítettek. 6-7 percig tartott a klinikai halál. A másik óriási szerencsém az volt, hogy a miniszterelnök úr jelenlétével kapcsolatban kirendelt gyorsmentõk talán 3 perc alatt a helyszínre érkeztek, és Kovács István vett kezelésbe. Az elkövetkezõ percekben már a Dunaszerdahelyi Kórház intenzív osztályán voltam, és átadtak Miroslav Drotár fõorvosnak. A továbbiakban példás ellátásban részesültem. A fent említett doktor urakon kívül jól esett Barta és Gubcso doktor urak látogatása, a "nõvérkék" példás szolgálatteljesítése, az ápolók is hozzájárultak gyógyulásomhoz. Csodálatra méltó, hogy az egészségügy eme kritikus helyzetében mire képesek a dolgozói. Vagy talán nem is olyan kritikus? Köszönöm még egyszer az ismeretlen orvosoknak, küldött-társaimnak és a Dunaszerdahelyi Állami Kórház minden munkatársának, köszönöm az életemet.
Dr. Gaál Imre
Rozsnyó

TALLÓZÓ

A napilap értesülései szerint továbbra is pénzek tûnnek el a Szlovák Televízió számlájáról, nem létezõ személyeknek kifizetett honoráriumok formájában. Példaképp említi egy mûsor producerét, aki néhány ezer koronáról szóló csekkre ráhamisította egy olyan mûvész nevét, aki valóban együttmûködik a televízióval. Arról, hogy megjutalmazták, természetesen nem volt tudomása. A vizsgálat után a producer visszafizette a pénzt, de érdekes módon továbbra is a televízió alkalmazottja, ráadásul ugyanabban a beosztásban.

Az európai integrációért felelõs miniszterelnök-helyettes a lapnak adott interjújában az alkotmánytervezettel kapcsolatban megjegyezte, annak elfogadása szorosan összefügg Szlovákia csatlakozási törekvéseivel, ám nem beszélhetünk az ország függetlenségének elvesztésérõl, amint azt az ellenzék állítja, hangsúlyozta Pavol Hamzík. Az Európai Bizottság csupán felügyeli, hogy a célokat és a határidõket betartja-e Szlovákia, hogy a többi visegrádi országgal együtt csatlakozzon az Unióhoz. Az alkotmánytervezet tehát nem Brüsszel parancsa, jegyezte meg.