Csütörtök, 2001. február 8. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 32. szám

A Szomszédok ifjú hõsnõje az RTL Klubhoz igazolt

Gyakran láthatunk új arcokat a képernyõn, mert minden a nézettségen múlik és általában a megfelelõ showman vagy mûsorvezetõ a siker kulcsa. Ábel Anitát legtöbben bizonyára az elsõ magyar szappanopera, a Szomszédok Julcsijaként ismerték meg. A fiatal színésznõ néhány hete mûsorvezetõként is bizonyíthat.

Hogyan került az RTL Klubhoz?
Még tavaly októberben vettem részt egy meghallgatáson, amire nagyon sokan jelentkeztek. Akkor már kiválasztották Ivanics Esztert, úgyhogy elvileg csak "tartalékost" kerestek.

Hetente hányszor lesz képernyõn?
Csupán néhány napja estem át a tûzkeresztségen. Egyelõre a délelõtti magazinmûsort vezetem, hetente háromszor, de a tervek szerint rövidesen bedobnak a mély vízbe, és a Reggeliben is találkozhatnak velem a korán kelõ tévénézõk. Szerencsére a hajnali ébresztõ nekem nem okoz gondot, hiszen a filmforgatások is gyakran reggel hatkor kezdõdtek.

Hogyan fogadták a televíziós kollégák?
Az elsõ pillanattól szeretet és kedvesség vesz körül, és természetesen nagyon sok segítséget kapok. Régi vágyam teljesült, mert mindig szerettem volna valami ilyesmit csinálni. A színpadon mindig másnak a bõrébe kell bújnom, mûsorvezetõként viszont pont az a lényeg, hogy ne szerepet játssz, hanem önmagadat add, és úgy kell föltenni a kérdéseket, hogy olyan dolgokról is beszéljenek a riportalanyok, amilyeneket más elõl elhallgatnának.

Nem hiányzik a Szomszédok?
Most nagyszerûen érzem magam, de szakmailag nagyon nehéz év áll mögöttem. A Szomszédok számomra felejthetetlen élmény és nem utolsó sorban iskola volt, amit semmi más nem pótol, színészként mégis túlzottan behatárolt. Tizenkét évig tartott a sorozat és mindenhol bizonyítanom kellett, hogy ki tudok lépni a skatulyából, többre is képes vagyok. Volt idõ, amikor úgy gondoltam, nem vagyok elég jó. A Szomszédokat imádtam, de minden évben azt gondoltam, most lesz vége. Ez nem vall túlzott optimizmusra, de úgy véltem, jobb félni, mint megijedni. Mikor valóban vége lett, mégsem úgy reagáltam, ahogyan reméltem. Igazi drámaként éltem meg, hiába készültem rá.

Ha hívnák, vállalna szerepet ismét szappanoperában?
Nem biztos, mert nem akarom újra lekötni magam. Filmszerepnek viszont nagyon örülnék.

Adott már vissza szerepet azért, mert úgy érezte: nem tud azonosulni vele?
Gyakran mérlegelem, hogy mi tesz jót nekem és mi árt. Ha kételkedem valamiben, az általában azt jelenti, hogy nem szabad elvállalnom. Filmszerepet, sõt lemezfelkérést is elutasítottam már. Magyarországon annyi jó énekesnõ van és csak azért, mert engem ismernek a televízióból, ne adjanak ki velem rossz lemezt!

Színházi szerepekre is kap meghívásokat?
Jelenleg a Vidám Színpadon játszom két nagyon jó darabban, a Paprikás csirkében és a Charlie nénjében.

Kinek a hamvait rejti a régészeti múzeum raktárában porosodó antik váza?

Róma. Luigi Pirandello ezúttal nem szerzõje, hanem egyik fõszereplõje annak a morbid drámának, amelyet halála után 65 évvel egy különös véletlen kezdett el írni. Az 1936-ban Rómában elhunyt író tetemét kívánsága szerint elhamvasztották és a Pirandello család tulajdonában lévõ antik vázában vitték el szülõvárosába, a szicíliai Agrigentóba. Ott a hamvakat a temetkezési vállalat emberei áthelyezték egy urnába, amelyet a Pirandello-ház közelében lévõ Kaos-dombon temettek el egy villám sújtotta fenyõfa alatt. (A domb és a fa szerepelt a Taviani-fivérek Káosz címû Pirandello-filmjében is). A görög váza 1973-ig a múzeummá átalakított Pirandello-házban volt kiállítva, majd átkerült az agrigentói régészeti múzeumba, illetve, helyszûke miatt, annak raktárába. A drámai meglepetés néhány hónappal ezelõtt következett be, amikor is a múzeum igazgatója leltárt készítve a raktárban porosodó tárgyakról, megtalálta a vázát, és annak kissé töredezett gipsz fedele alatt csontmaradványokra bukkant. A sürgõsen odahívott paleontológus megállapította, hogy a csontok, amelyek között egy koponyacsontdarab is található, emberi maradványok. A kérdés csak az, hogy Pirandellóé-e vagy esetleg a távoli múltban kerültek az antik vázába. Az elsõ variáció esetében a hamvak áthelyezésénél történt némi gondatlanság, a temetkezési vállalat emberei nem gyõzõdtek meg arról, hogy a váza egész tartalmát sikerült-e kiüríteniük, a második esetben a Pirandello család nem ellenõrizte, hogy a váza üresen várja-e az író hamvait.
A problémát mindenképpen meg kell oldani, véli a múzeum igazgatója és a család. Ezt lehet oly módon, hogy kihantolják a Kaos-dombon eltemetett urnát, és tartalmát DNS-vizsgálattal összehasonlítják a vázából elõkerült maradványokéval. De lehet egyszerûbben is, ha a család beleegyezik abba, hogy rajtuk végezzék el a szóban forgó vizsgálatot. Ez utóbbi látszik valószínûbbnek, ugyanis Pirandello 70 éves unokája kijelentette: nagyapjáért mindent vállal. Az olasz sajtónak elmondta: bár csak 8 éves volt, amikor az író meghalt, de emlékszik arra, hogy nagyapjának határozott elképzelései voltak arról, hogyan temessék el, és ezeket meg is fogalmazta. Azt akarta, hogy testét lepedõbe takarják és harmadosztályú halottaskocsival vigyék a hamvasztóba. A kocsit pedig ne kísérje senki, mivel magát a "föld üdvözöletlen és véletlen vendégének" tekintette.

Szeretne bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe

Sanghaj. Hogy bekerüljön a rekordok könyvébe, egy kínai asszony már két éve él együtt 200 kígyóval. A 29 esztendõs nõ már gyerekkorában is vonzalmat érzett a hüllõk iránt, kígyókat kezdett tenyészteni, és errõl a szenvedélyérõl több kígyómarás ellenére sem tett le.

Felfalta a "fõbérlõt"

Vlagyivosztok. Az egyik szibériai falucskában kutyaólban húzódott meg egy tigris, és két napon át lakott benne anélkül, hogy a falubelieknek sejtelmük lett volna róla.
Sajtójelentések szerint a másfél éves vadállat elvesztette anyját a tajgában, valószínûleg vadorzók lõtték le. A kiéhezett, félig már megfagyott, egyik mancsán sebesült tigris kizárólagos jogot formálva a kutyaólra, elõbb felfalta annak eredeti lakóját, és azután kvártélyozta be magát. A mit sem sejtõ kutyatulajdonosok mindennap az ól mellé tették az élelemmel teli edényt, és azt hitték, hogy kutyájuk csak a nagy hideg miatt nem jön elõ.
Éjszakánként ugyanis mínusz húsz fok alá süllyedt a hõmérséklet a faluban.
Amikor azután végre felfedezték a tigrist, a kutyatulajdonosok kihívták az állatvédõket, akik egy vadállatok gyógyítására szolgáló telepre vitték, ahol már három sebesölt tigrist ápolnak.
Az idei tél szokatlanul zord idõjárása – gyakran mérnek mostanában Szibériában mínusz ötven foknál nagyobb hideget – már eddig is több tigrist, farkast és más vadállatot kényszerített arra, hogy lakott területek, falvak környékén keressen magának élelmet. (PAN)