Csütörtök, 2001. január 4. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 3. szám

Az analfabetizmus lehetséges határán ne csak az egyén "szívja a fogát". Szálljanak magukba a kultúra irányítói is

A háztartásokba egyre gyérebben csordogál a pénz, sokukba tartósan beköltözött a jövõtõl való félelem. Így nem csoda, hogy az egzisztenciális kérdések szorításában az irodalom, a zene és más mûvészeti ágak iránti érdeklõdés erõsen megcsappant.

Elanyagiasodott világunkban értékmérõvé vált a mindenható pénz: megölve a mûvelõdés szenvedélyét, kifakítva ábrándjainkat, eltompítva érzékeinket. Ady Endre ezt az állapotot iróniába mártott dühvel a következõképpen ábrázolja Vér és arany címû költeményében: "Meghal minden és elmúlik minden, / A dics, a dal, a rang, a bér. / De él az arany és a vér."
Manapság a családok csaknem egyharmadában a legnyomasztóbb gond a túlélés, a megkapaszkodás a "semmi ág-bogán". Egyáltalán nem meglepõ, sõt inkább tipikus, hogy ma már alig megyünk színházba, múzeumba, galériába, könyveket csak néhanapján (ajándékozás címén) vásárolunk, mert minden mértéktelenül drága, s nem igazodik a pénztárcánkhoz. Pedig a könyvesboltokban csodásan csábító könyvek hívogatnak: vadonatúj vászon- és bõrkötésû világirodalmi mûvek, magyar írók meg-megismételt kiadásai, életmûsorozatai. Ilyenkor a könyvszeretõ ember lelke mélyén ádáz csatát vív önmagával, lapos erszényében keresgél, de aztán belenyugodva a változtathatatlanba, lemond a könyvrõl, mert szorítja az élet ezernyi apró-cseprõ mindennapi gondja. A könyv tehát egyik napról a másikra luxuscikké vált, amelyet keményen meg kell fizetni, akár a személygépkocsit, magánvillát, vagy éppen egy elõkelõ farsangi bált.
Érdemes lenne statisztikai kimutatást végezni, mennyi könyvesboltot ért csõd ez alatt az utolsó öt esztendõ alatt, vagy hányan tengõdnek még ma is nehéz anyagi feltételek között. Elszántnak és megszállottnak kell lennie annak, aki a könyvkereskedõi szakmára adja a fejét.
A médiákban gyakran hallható, hogy a világ a mûveltségi szint tekintetében fokozatosan degradálódik, hiszen az UNESCO által felbecsült potenciális analfabéták száma (újságolvasásra, tévénézésre vagy rádióhallgatásra berendezkedett emberek) jelenleg csaknem százmillió, és ez a szám rohamosan emelkedik. Õk azok, akik olvasási szándékkal évente egyetlen könyvet sem vesznek a kezükbe. Különösen nyomasztó, hogy ez a veszélyes elértéktelenedési tendencia már a pedagógusok körében is tapasztalható.
A könyvek drágulása akadályozza a könyvtárak állományának növekedését is. Természetszerû, hogy a kormány "pénzátutalási hierarchiájában" a kultúra gyakran az utolsó helyen szerepel a településfejlesztési, foglalkoztatási és egyéb gondok mellett.
A külföldi könyv- és folyóiratbehozatal csaknem teljes megbénulása rendkívüli módon leapasztja a tudományos-technikai civilizáció lehetõségeit, s növeli a periferikusságot, a provincializmust. Pénzhiány miatt az utóbbi idõben a középkelet-európai nemzetek kiadványai majdnem teljesen hiányoznak, hogy a nyugat-európai vagy a tengerentúli kiadványokról már ne is beszéljünk. Egy kézenfekvõ példa. Próbálja csak meg az irodalomtörténész bizonyos szempontok alapján feldolgozni például Kodolányi János életmûvét! Próbálkozása eleve kudarcra van ítélve. A központi könyvtárakból ugyanis hiányzik Kodolányi mûveinek döntõ hányada, miként a forrásmunkák legalább kilencven százaléka is.
Az Egyetemi Könyvtárnak persze illene reprezentatív jellegûnek lennie. És most ne beszéljünk a magyar irodalom mûvelõinek (íróknak, költõknek) elõfordulási arányszámairól, mert a kimutatás esetleg lehangoló lenne, hanem vizsgáljuk meg pár gondolat erejéig a katalógusok tükrében a szlovák irodalom jeleseinek irodalmi kiadványait. Érdekes, hogy szinte valamennyi írói életmû "csonka", tudniillik egy-egy darabja hiányzik a katalógusokból. Elég itt csak Andrej Chudobára, Rudolf Slobodára, Anton Hykischre, Ján Johanidesre, vagy akár Dusan Mitanára utalni... Mitana eddigi életmûvébõl az Egyetemi Könyvtárban teljesen hiányzik a Kutyanapok (1970), a Küszöbön (1987), az Elveszett szerzõ keresése (1991) meg a Szlovák póker (1993). A Patagónia (1972), az Éjszakai hírek (1976) és A játék vége (1984) mindössze egyetlen kölcsönözhetõ példányban található, s mivel legtöbbször mások is olvassák, bizony a szerencsés véletlen közrejátszására van szükség, hogy legalább fél éven belül sikerüljön megkaparintani a keresett mûvet.
Nos, a könyvelosztás bizony – enyhén szólva – csikorogva mûködik. Szakadéknyi ûr tátong a kiadvány megjelenése és elosztása közt. S ha még ehhez hozzávesszük a kiadott könyvek darabszámát (nemegyszer mindössze ötszáz példány), akkor már igazán nem csodálkozhatunk, hogy a könyvtárakba nem, vagy alig jutnak el a kiadványok...
A félelmetes analfabetizmus lehetséges határán szükségszerûen el kell gondolkodni ezekrõl a kérdésekrõl. De ne csak az egyén "szívja a fogát". Szálljanak magukba a kultúra irányítói is.

Negyven esztendeje halt meg Roth Gyula, a magyar erdészeti felsõoktatás és tudományos kutatás nesztora

Roth Gyula Kossuth-díjas egyetemi tanár és szakíró, "a magyar erdészeti felsõoktatás és tudományos kutatás nesztora" negyven éve, 1961. január 7-én hunyt el Sopronban. Az országhatárokon túl is elismert professzor, a selmecbányai akadémia egykori diákja és tanára ugyanebbõl a városból indult, egy itteni iparos családban született 1873. szeptember 26-án. Miután helyben az érettségit is megszerezte, a selmecbányai Erdészeti Akadémia hallgatója lett. Tanulmányait 1896-ban fejezte be kiváló eredménnyel. Egy ideig gyakornokként dolgozott a lugosi erdõigazgatóságon, miközben kitüntetéses oklevelet szerzett 1898-ban Budapesten. 1900-ban a görgényszentimrei szakiskolában oktatott. Innen 1904-ben Vadas Jenõ ösztönzésére Selmecbányára került az erdészeti kísérleti állomás központjába. Ekkor alkalma nyílott az utazásra, s megismerkedhetett Európa több hasonló intézetével.
1907-ben már erdõmûveléstani gyakorlatokat vezetett a fõiskolán, illetve az erdészeti kísérletek elnevezésû tantárgyat oktatta. Ugyancsak õ volt az elsõ, aki az akkori Magyarországon felhívta a szakemberek figyelmét a "szálaló erdõre". (Magyar Pál: Dr. Roth Gyula. Az Erdõ, 1961/3.85.1.) 1911-ben fõerdõmérnökké és kísérletügyi adjunktussá nevezték ki, 1917-ben pedig erdõtanácsos lett. Nemzetközi kongresszusokon tartott elõadásokat Németországban, Belgiumban és Franciaországban. A nemzetközi szaktekintély 1929-ben alelnöke, 1932-ben elnöke, késõbb örökös díszelnöke volt az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi uniójának. "Elsõsorban az erdõmûvelés kérdéseivel foglalkozott. Külföldi fafajokat honosított meg. Új faosztályozási és szálalási eljárásokat dolgozott ki." (Magyar Életrajzi Lexikon. Kenyeres Ágnes, fõszerk.: Budapest, 1969. 538. 1.)
Már Selmecbányán tanulmányozta az erdõállományok ápolását, a természetes és mesterséges felújítás különbözõ rendszereit. Foglalkozott vetõmagvizsgálattal, vadtenyésztéssel és a vadkárok elleni védekezéssel. Gyakorlati kérdésekkel foglalkozó írásai már ekkor megjelentek az Erdészeti Kísérletek és az Erdészeti Lapok hasábjain. (Zsámboki László, szerk: A selmeci akadémia oktatóinak lexikona. Miskolc, 1983. 288.1.)
1919-ben a kutatóintézettel és a fõiskolával együtt Roth Gyula is Sopronba került. Elsõsorban õ harcolta ki, hogy "az elsõ világháború végén hajléktalanná vált selmecbányai bánya- és erdõmérnöki fõiskola Sopronban kapott második otthont, ami a továbbiakban aztán a messze jövõre kiható eredménynek bizonyult." (Magyar, 1961. 82.1.) Sopronban Roth tanszékvezetõ tanár lett, átvette a kísérleti állomás vezetését is, s 1926-ban újraindította az Erdészeti Kísérletek címû szakfolyóiratot. Roth mint kiváló elméleti és gyakorlati szakember "nemcsak felismeri a korszerû állományápolás hatalmas erdõ- és közigazgatási jelentõségét, hanem minden erejét az ügy szolgálatába állítva törekszik annak mind elméleti, mind gyakorlati megoldására". Mint egyik életrajzírója hangsúlyozza a továbbiakban: Roth Gyula "szóban és írásban fáradhatatlanul hirdette az újat, a jobbat, a természetesebbet, a több gondot, tudást és fáradságot, kiadást igénylõ, de végeredményben többet, jobbat, értékesebbet ígérõ, biztosabb alapokon álló, a jövõt is szem elõtt tartó gazdálkodást." (Magyar, 961. 85.1.)
A külföldi fafajok honosításával foglalkozva Roth már az elsõ világháború elõtt arborétumot létesített Selmecbányán és Szabédon, a háború után pedig a gödöllõit fejlesztette tovább. Szakirodalmi munkássága is egyre inkább kibontakozott. Több száz tanulmánya jelent meg hazai és külföldi lapokban. Megírta fõ mûvét, a háromkötetes Erdõmûveléstant, melynek elsõ két kötete – az Alapvetõ rész és az Alkalmazott rész – 1935-ben, a harmadik, a Magyar erdõmûvelés különleges feladatai pedig 1953-ban jelent meg.
A soproni Erdészeti és Faipari Szakközépiskola névadójának "egyik legmaradandóbb vonása volt a diákokkal való szoros, baráti kapcsolata". Ennek is köszönhetõ, hogy "a tudás példaképeként él a magyar erdészek emlékezetében". (Kotlár Károly: Roth Gyula. Magyar Agrártörténeti Életrajzok. Szerk.: Dr. Für Lajos–Dr. Pintér János. Budapest, 1989. 84.1.)

Január tizenegyedikétõl új szlovák film a mozikban

Pozsony. A Hana és fivérei címû, kedves, poétikus történettel mutatkozik be a közönségnek Vladimír Adásek elsõfilmes rendezõ, aki tavaly végzett a Pozsonyi Színmûvészeti Fõiskola rendezõ szakán. Az alkotást január tizenegyedikétõl vetítik a hazai mozikban. Adásek filmjének ünnepélyes bemutatója a tavaly decemberben zajlott II. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon volt, az elsõ- és másodfilmes rendezõk versenyében.
A tragikomikus történet két síkon játszódik: a kabaréban és a film fiatal fõhõsének, Martinnak a családjában. Martint kétségek gyötrik saját magát és családját illetõen is. A kabaré figurái látszólag más világban élnek, mint Martin szeleburdi családja. A filmben nemcsak a szülõket, a nagynéniket, a nagybácsikat, a unokanõvéreket és az unokabátyokat látjuk a kamaszfiú szemével, hanem a város lakóit is, azokat, akikkel nap mint nap találkozik. A film elsõsorban a magányról szól, arról, hogy emberek között is magányosak lehetünk, ha nincs a közelünkben egy rokon lélek. A cselekmény kibontakozásához Hana Hegerová dalai is hozzájárulnak, az énekesnõ ugyanis a történet szerint a család idõsebb és fiatalabb tagjaihoz egyaránt közel áll.
Vladimír Adásek nemcsak rendezõje a Hana és fivéreinek – õ írta a forgatókönyvet is. A kamera mögött Juraj Chlpík állt. A film zenéjét Ivan cermák szerezte. A fõbb szerepeket Martin Keder, Marta Žuchová, Lucia Hurajová, Patrícia Jariabková és Kassai Csongor alakítja.

Miskolc. Féltve õrzött egyházi kincseket felvonultató kiállítást láthat a közönség március végéig Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum papszeri épületében. A kiállítás címe: Regio et Religio, alcíme: Népek, kultúrák, egyházak Északkelet-Magyarországon. Kárpáti László, a múzeum történésze rendezte a magyar államiság és a kereszténység felvételének millenniuma alkalmából a kiállítást, amelyen a római katolikus, az evangélikus, a református, az orthodox és a görög katolikus egyház saját gyûjteményeiben lévõ, több évszázados értékes tárgyakat, relikviákat, festményeket, dokumentumokat tekinthet meg a látogató. A kincsek többsége Abaúj-Torna, Zemplén, Gömör és Kishont vármegye, illetve a térségben élõ magyar, szlovén és ruszin keresztény gyülekezetektõl, templomaikból, gyûjteményeikbõl származik. (MTI)

A Pódium Színházi Társaság, Komárom városa és a Csemadok Országos Tanácsa meghirdetik a XXXVIII. Jókai Napokat, melyre 2001. június 17-tõl június 21-ig kerül sor. Azok a csoportok, amelyek szeretnének részt venni a Jókai Napokon, a jelentkezési lapokat 2001. február 28-ig küldhetik el az alábbi címre: Pódium Színházi Társaság, Hradná 1., 945 01 Komárno. A fesztivállal kapcsolatos további információk a 0905/517601-es telefonszámon kaphatók. A Jókai Napokra benevezett csoportok kiválogatása 2001. február közepétõl március 15-ig tart.

POZSONY
HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19

POZSONY
HVIEZDA: Dínó (am.) 14 Az utálatos após (am.) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: A kupa (bhutáni-ausztr.) 15.30, 17.30 Három szín: fehér (lengy.-fr.) 20 CHARLIE CENTRUM: A Grincs (am.) 17 Alvin Straight története (amerikai) 18.30, 20.30 Temetetlen múlt (am.) 17.15 Megszállottság (fr.) 21 Ûrcowboyok (am.) 19 Tájkép (szl.) 18 Esõ elõtt (angol-fr.-mac.) 20 Rózsaszín álmok (szl.) 19.30

KASSA
CAPITOL: Acid House (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Az utálatos após (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Múmia (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Dínó (am.) 15.30 Frekvencia (am. ) 17.45, 20 TATRA: A kilencedik kap(am.) 15.30, 17.45, 20

DÉL-SZLOVÁKIA
ROZSNYÓ – PANORÁMA: Árnyék nélkül (am.) 17, 19 LÉVA – JUNIOR: A kanári (cseh) 16.30, 19.15