Csütörtök, 2001. január 4. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 3. szám

A nyugati integráció az egyik szilárd biztosítéka annak, hogy földrészünk keleti fele a demokratikus fejlõdést választja

Európa egykor a szocializmust építõ fele számára mára létrejöttek az optimizmus intézményes elõfeltételei. Az 1989-es kelet-európai politikai fordulat óta már eltelt több mint 10 év, ami jó ürügyet jelent a megtett út összefoglalására.

Amikor 1989 novemberében leomlott a berlini fal, Közép- és Kelet-Európa népei megértették, hogy eljött az idõ lebontani azt a politikai és gazdasági rendszert, amelyben a második világháború vége óta éltek, és hozzálátni egy újnak a felépítéséhez. De azt senki nem tudta, milyen legyen az új rendszer. Az események olyan hihetetlenül gyorsan követték egymást, hogy szinte mindenki "átaludta" õket. Senkinek nem volt kész terve, miképpen lehetne "levezényelni" az átmenetet a kommunista érából a posztkommunista korszakba. Nyugat-Európában valódi öröm fogadta, hogy a másik oldalon élõ, rég nem látott "rokonok" végre visszanyerték szabadságukat. Az örömöt ugyanakkor beárnyékolta a félelem, hogy megismétlõdhetnek a század húszas-harmincas éveinek véres nacionalista konfliktusai. Egy évtized elmúltával nyugtázhatjuk, hogy a posztkommunista átmenet legsötétebb forgatókönyvei, amelyekkel néhány nyugati vészmadár riogatta nagy élvezettel az embereket – az egykori Jugoszlávia tragikus sorsát leszámítva – nem váltak valóra. Ugyanakkor be kell ismerni azt is, hogy a kezdeti szép, de földtõl elrugaszkodott remények sem teljesedtek be. Józan ésszel senki nem állíthatja, hogy Európa egykor kommunista uralom alatt álló része zökkenõmentesen haladt volna a reform elõre kijelölt ösvényén, amelynek végén a szabad piac, a demokrácia és a jogállamiság üdvözítõ szentháromsága vár ezekre az országokra. Az út rögös, de egy részét már megtették a térségben élõk. És ami még ennél is fontosabb: a szétszakított Európa két része folyamatosan közeledik egymáshoz. Vegyük csak a legfrissebb gazdasági eredményeket! 2000-ben a közép- és kelet-európai gazdaságok reményt keltõ növekedést produkáltak – köszönhetõen jórészt az Európai Unióba (EU) irányuló export bõvülésének és az újra fellendült beruházásoknak. A térségben a hazai össztermék (GDP) valamivel több mint 4%-kal növekedett, és a 2001-es évre is hasonló gyarapodást jósolnak. Csehországban és Romániában a GDP változása 1996 óta az idén elõször volt pozitív elõjelû. A három balti köztársaság kilábalt abból a termelési válságból, amelyet az 1998-1999-es orosz pénzügyi összeomlás okozott, és ebben az évben ismét jelentõs növekedést produkáltak. Az egyes országok, illetve régiók között azonban nagy eltérések mutatkoznak. Hatalmas szakadék tátong például a közép-európai országok teljesítménye és a Bulgáriához, Romániához hasonló országoké között, ami jórészt a külföldi tõke távolmaradásának számlájára írható. A közép- és kelet-európai országok sikeres átmenetét a posztkommunista korszakba mindennél jobban bizonyítják a politikai téren elért eredmények. Ki gondolta volna akár még tíz évvel ezelõtt is, hogy a politikai kiegyensúlyozottság, a demokratikus választások és a jogállamiság bevett gyakorlat lesz a térségben, nem pedig kivétel? És ebbõl a szempontból égbekiáltó a különbség a harmincas évekhez képest, amikor Csehszlovákia volt az egyetlen mûködõ demokratikus piacgazdaság az egész térségben. Az elmúlt év legbiztatóbb politikai eseményei Délkelet-Európában történtek. A sort a horvát demokratikus ellenzék elsöprõ választási gyõzelme nyitotta meg Tudjman elnök 1999. decemberi halálát követõen. Közvetve ugyan, de ez teremtette meg a lehetõségét annak, hogy 2000 októberében és decemberében a szerbiai demokratikus ellenzék gyõzelmet arasson a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban kiírt választáson, aminek nyomán Szlobodan Milosevics helyét Vojiszlav Kostunica foglalta el. Végre hozzá lehet látni a Jugoszlávia 1991-es szétesése nyomán támadt legégetõbb kérdéseknek, Koszovó és Montenegró problémájának a megoldásához. A térség nyugati integrációja az egyik legszilárdabb biztosítéka annak, hogy a kontinens keleti fele a békés és demokratikus fejlõdést választja, és ki is tart amellett. Ennél az integrációnál a NATO és az Eegyaránt bábáskodik. A NATO az amerikaiak irányításával nagy segítséget nyújtott Közép-Európának, amikor 1999-ben felvette tagjai közé Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot; és Koszovóban is segített a beavatkozással, noha erre a lépésre az ENSZ csak utólag és meglehetõsen vonakodva adta áldását. Az Edecemberi, bevallottan zûrzavaros nizzai csúcstalálkozója megnyugtatta azokat, akik kételkedtek benne, hogy a szervezet komolyan fontolóra veszi az új kelet- és dél-európai tagok felvételét. A csatlakozni vágyók számára világosan kijelölték a helyüket Európa asztalánál, még azt is meghatározták, hogy az Edöntéshozó testületeiben hány szavazattal fognak rendelkezni. (A HVG nyomán)

A Devín Bank akár oroszországi pénzintézettel is társulna

Pozsony. Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter szerint a kormánynak kell döntenie arról, meghosszabbítják-e fél évvel a Devín Bank deblokációs megbízását. A bank újabb fél évet szeretne kapni arra, hogy ilyen jellegû üzleteket szerezzen a Szlovákiával szemben fennálló orosz államadósság lefaragása érdekében. A miniszter azt is megerõsítette, hogy a Devín Bank augusztus óta egyetlen ilyen szerzõdést sem volt képes megszervezni. Annak idején 60 millió dollár értékben vállalta ezt a tevékenységet. A megegyezés szerint ennek az összegnek egyötödét sikerdíjként kapná, a maradék 48 millió dollár pedig a kormánytól kapott hitel gyanánt a mérlege javítására szolgálna. Nyáron ugyanis a betétesei rohama, valamint a jegybank által megkövetelt kötelezõ tartalék sorozatos nem teljesítése miatt fizetési válságba került és már az fenyegette, hogy a bankfelügyelet bevonja mûködési engedélyét. A deblokációs kötelezettség teljesítésének késését Pavol Rusnák, a bank alelnöke azzal indokolta, hogy a megegyezés szerint az államadósság fejében szerzett árut harmadik országba kell eladniuk, ez pedig meghosszabítja az üzlet lebonyolítását. Állítása szerint a szükséges szerzõdéseket már sikerült aláírniuk. Rusnák szerint a Devín Bank a tavalyi évet 400 millió koronás veszteséggel zárja. Rusko szerint az idén már kiegyensúlyozott lesz a mérlegük, sõt stratégiai befektetõ is érdeklõdik az SDL-tõl távolodó Devín Bank iránt. Rusko azt sem bánná, ha az új tulajdonos esetleg orosz pénzintézet lenne.

Drága az északi autópálya

Besztercebánya. Juraj Mesík, a hivatalos autópálya-építési program értékelésével foglalkozó kormánytól független szervezetek szóvivõje szerint a kormány által 2004-ig ilyen célra tervezett 43 milliárd koronás beruházás fele, kb. 20 milliárd korona is elég volna. Amennyiben ugyanis a Vág-völgy helyett Közép-Szlovákián keresztül vezetnék a kassai autópályát, ugyanolyan távolságra fele annyi költséggel is eljuthatnának. Juraj Mesík arra is figyelmeztetett, hogy a lengyel oldalon sem az eddig nálunk preferált szakaszhoz csatlakoznának, az ott tervezett Krakkó-Trstená gyorsforgalmi út a Donovaly alatt tervezett alagúttal az általuk javasolt vonalhoz csatlakoztatható. (TA SR)

Sajtóhírek szerint Varsó mégis engedett a Gazprom nyomásának – befejezéséhez közeledik a gázcsata

Varsó. Az orosz Gazprom nyomására a lengyelek kapituláltak az idei orosz földgázimport feltételeinek ügyében, és számukra elõnytelen függeléket írtak alá, amelyet az orosz fél csatolt a kész szerzõdéshez.

A Gazeta Wyborcza a Lengyel Olajbányászati és Gázipari Vállalattól (PGNiG) származó nem hivatalos értesülésre hivatkozva azt írta, hogy december 29-én a lengyel nagyvállalat hozzájárulását adta a függelékhez, amelyet a Gazprom megbízásából a szerzõdés ügyében eljáró Gaz-Trading illesztett a hónap közepén már aláírt, kész szerzõdéshez. Ez egyebek között lerövidíti a fizetési határidõket, és megemeli a késedelmi kamatokat. A rossz pénzügyi helyzetben lévõ PGNiG nem tehetett mást, mint hogy elfogadta a megváltoztatott feltételeket – írta a legnagyobb példányszámú lengyel napilap.
Lengyelország évente mintegy 11 milliárd köbméter földgázt használ fel, ebbõl 4 milliárd köbméter saját forrásból származik, a többi importból, túlnyomórészt Oroszországból. Az orosz import 20 százaléka érkezik a Gaz-Tradinggel kötött megállapodás révén; ezenkívül 1,5 milliárd köbmétert importál a Bartimpex a Moszkva várossal kötött szerzõdés alapján, míg a többi földgázt, jelenleg mintegy 4 milliárd köbmétert, a Jamal-gázvezetéken Nyugat-Európába juttatott orosz földgáz tranzitjáért kapja Lengyelország. A Gaz-Tradinggel aláírt szerzõdés fizetési feltételei titkosak, de nem hivatalos értesülések szerint Lengyelország mintegy 130 dollárt fizet ezer köbméter orosz földgázért.
A lengyel fél kiszolgáltatott helyzetén úgy próbál segíteni, hogy más forrásból is igyekszik kielégíteni földgázszükségletét. Jelenleg folynak éppen a tárgyalások a norvég kormánnyal ottani földgáz lengyel importjáról, ám – lapjelentések szerint – ez sem ígér gyors megoldást. Elmaradt, és néhány hónapon belül alig is várható a lengyel–norvég gázmegállapodás decemberre tervezett aláírása – jelentette a Rzeczpospolita. Az újság szerint az a bökkenõ, hogy a norvég állami Statoil olajtársaság több évre szóló garanciát kért a lengyel kormánytól az átveendõ földgáz mennyiségére.
A lengyel és a norvég kormány júliusban megállapodott, hogy gázvezetéket építenek Norvégiából Lengyelországba a Balti-tenger alatt. Az emlékeztetõben az áll, hogy Lengyelország 2004-tõl évente legalább 5 milliárd köbméter norvég földgázt importál. A részletes megállapodás kidolgozását a kormányok részint a Statoilra, részint a lengyel PGNiG gáztársaságra bízták. Norvégiában közben kiderítették, hogy a vezeték csak akkor térül meg, ha Lengyelország évente 8 milliárd köbméternél több földgázt vásárol. Ám korántsem biztos, hogy Lengyelország ennyit el tud fogyasztani vagy akár tovább tud importálni – írta a Rzeczpospolita. Egy korábbi, 1999. májusi megállapodás értelmében Lengyelország évi 500 ezer köbméter földgázt importál Norvégiából.

Pozsony. A lengyel–orosz megállapodás ránk is hatással lesz. Mikulás Dzurinda kormányfõ december derekán úgy fogalmazott, hogy Szlovákia ugyan a lehetõ legjobb kapcsolatokra törekszik Kijevvel, ám ha az Ukrajnát elkerülõ gázvezeték valóra válik, Szlovákia számára mindennél fontosabb lesz az állam gazdasági érdekeinek biztosítása. Korábban Varsó sem akart egyetérteni az olyan gázvezeték megépítésével, amely kikerülné Ukrajnát. (ú)

Enyhén emelkedik a kõolaj ára – az OPEC-tagországok további termeléscsökkentést szorgalmaznak

Szingapúr/London. A jelek szerint egyelõre véget ért a kõolaj több mint egyhónapos szabadpiaci olcsóbbodása, az amerikai hideg és a termeléscsökkentéssel való OPEC-fenyegetõdzés miatt.
A New York-i árupiac (NYMEX) szingapúri elektronikus kereskedésében közép-európai idõ szerint tegnap reggel 27,28 dollár volt – az egy nappal korábbi 27,19 dollár helyett – a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate könnyûolajfajta hordója februári szállításra, 7 centtel drágább, mint a keddi New York-i zárásban. Kedden 27,21 dolláron zárt ez a kontraktus, 41 centtel drágábban, mint pénteken. Pénteken 95 centtel drágult a legközelebbi határidõ.
Az OPEC azért riogatja a piacot, mert az év utolsó munkanapján már a hetedik egymást követõ munkanapon volt hordónként 22 dollár alatt az OPEC-olaj átlagára. Pénteken 21,75 dollár volt az átlagár. Tíz munkanap után a szervezet ármechanizmusa napi 500 ezer hordós csökkentést ír elõ. Tavaly az OPEC négy alkalommal összesen napi 3,7 millió hordóval növelte termelését, miután az ár tartósan 28 dollár fölé került. Az európai szabadpiaci referenciatípus, az északi-tengeri Brent könnyûolaj kedden hordónként 24,30 dolláron zárt februárra a londoni nemzetközi olajtõzsdén (IPE), 43 centtel drágábban, mint pénteken. Pénteken 16 centtel drágult ez a kontraktus.
Szaúdi vélemény szerint az OPEC-nek másfél millió hordóval kellene csökkenteni napi termelését, hogy a nyersolaj árát 25 dollár közelében lehessen tartani. A szaúdiak szerint az úgynevezett öböl menti együttmûködési tanács többi olajtermelõje, azaz Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek és Katar illetékesei is egyetértenek a termelés visszafogásával, korábban pedig már Irán, Líbia és Venezuela képviselõje is ennek szükségességérõl beszélt. Az OPEC miniszterei január 17-én tanácskoznak következõ lépésükrõl. Legutóbbi összejövetelükön már elvben felvetették a szervezet tagországai együttes termelésének esetleges újbóli csökkentését január közepén. A Reuters úgy értesült, hogy egyes tagországok nagyobb, azaz napi 2 millió hordós korlátozásért szállnak síkra, mivel a múlt hónapban az árak vészesen mérséklõdtek, már 23 dollár alá is esett a nemzetközi olajár, az OPEC olaj átlaga pedig 22 dollárig is leereszkedett.

London. Tegnap kora délután hordónként 24,64 dollár volt a londoni Nemzetközi Olajtõzsdén az északi-tengeri Brent könnyûolaj februári határideje, a keddi 24,30 dolláros zárás és a szerdai 24,50 dolláros nyitás után.

Csak egy év múlva válik az euró hivatalos fizetõeszközzé a Európai Unió tizenegy tagállamában

Berlin. Egy évvel a közös európai fizetõeszköz bevezetése elõtt Németországban magasra csaptak a vita hullámai arról, ki viselje a márkáról euróra való átállás tetemes költségeit.
Hivatalosan 2002. január elsején válik törvényes és kizárólagos fizetõeszközzé az euró a valutaunióhoz csatlakozott 12 EU-tagállamban. Németországban már idén december 17-én forgalomba kerülnek az eurós (és centes) bankjegyek és érmék, hogy a lakosság megbarátkozhasson velük, mielõtt két héttel késõbb végleg búcsút mond a dédelgetett márkának. Bankok adatai szerint 2002 elsõ két hónapjában összesen 270 milliárd márkányi készpénzt kell majd átváltani az új fizetõeszközre Németországban.
A német kiskereskedelmi szövetség (BVdE) szóvivõje 12 milliárd márkára becsülte a kiskereskedelmi hálózatot terhelõ költségeket: ekkora összeget kívánnak fordítani a kereskedõk a márka–euró átállás technikai-pénzügyi feltételeinek megteremtésére. A szóvivõ, Dieter Pellengahr egyúttal állami segítséget sürgetett e példátlan méretû feladat sikeres megoldásához.
A kereskedelemhez hasonlóan a német bankok is panaszkodnak: országos szövetségük számításai szerint az átállás 6,7 milliárd márkába fog kerülni a pénzintézeteknek – azaz egy-egy bankfiókra átlagosan 139 ezer márka extra kiadás esik majd. A berlini kormány viszont értésre adta, hogy sem a bankszektor, sem a kiskereskedelem nem számíthat állami támogatásra az euró bevezetése kapcsán. A pénzügyminisztérium állásfoglalása rámutat, hogy "a költségeket annak kell viselnie, akinél azok jelentkeznek". Karl Diller pénzügyi államtitkár hozzáfûzte: a kormány kellõ mértékû segítséget nyújt a bankoknak a pénzcseréhez. Emellett az euró bevezetésével járó ráfordítások vállalati költség gyanánt – leírhatók az adóalapból, vagyis a szövetségi állam "adómérséklés révén amúgy is átvállalja az euró bevezetésével járó költségek egy részét" – hangoztatta az államtitkár. Ráadásul az Európai Központi Bank is igyekszik kedvében járni a bankoknak: a jó elõre leszállított euró bankjegyek utólagos átszámítása révén a pénzintézetek csinos kamatnyereségre tehetnek szert – mutatott rá Diller.

A svéd elnökség alatt nagyobb az esély a gyorsításra

Brüsszel. A postai szolgáltatások piacának megnyitásáról az EU-tagállamok ugyan már több mint tíz éve vitatkoznak, a mostani miniszteri találkozón a várakozásoknak megfelelõen nem született érdemi elõrelépés. A brüsszeli bizottság ajánlásában foglaltakat ma még nyolc tagállam ellenzi; áttörésre megfigyelõk szerint csak a soros svéd elnökség idején nyílik mód.
Az EU-tagországok postaügyben illetékes minisztereinek találkozója eredménytelenül zárult, mivel az évi 80 milliárd euróra becsült piac tervezett liberalizálása több tagállam határozott ellenállásába ütközik. Megfigyelõk szerint a most kezdõdõ svéd elnökség alatt talán némi elõrehaladás érhetõ el e politikailag is érzékeny területen. A brüsszeli bizottság legutóbbi javaslata szerint 2003-ig a postai piac liberalizált szeletét az 1997-ben elfogadott 3 százalékról legalább 20 százalékra kellene növelni és a küldemények kézbesítésére vonatkozó monopólium felsõ küszöbértékét a jelenlegi 350 grammról 50 grammra kellene csökkenteni; Hollandia olyan kompromisszumot javasol, amely a küszöbértéket 100 grammra, a határidõt pedig 2007-re módosítaná. Bár a márciusi lisszaboni csúcstalálkozón az Evezetõi elvi megállapodást kötöttek e terület – a közüzemi szolgáltatásokéhoz hasonló – liberalizációjának felgyorsításáról, a soros elnöki tisztséget betöltõ francia kormány nem merte kenyértörésre vinni a dolgot a piaci nyitást keményen ellenzõ postai szakszervezetekkel. A liberalizáció ugyanis fõként a vidéki körzetekben jelentõs létszámleépítést vonna maga után, ami egyrészt politikailag népszerûtlen, másrészt a központi kérdésként kezelt foglalkoztatás szempontjából is kedvezõtlen lépés lenne.
A levél- és csomagkézbesítés állami monopóliumának megtörése elsõsorban a gyorspostai szolgáltatásokra szakosodott nagyvállalatoknak – többek között a United Parcel Services Inc.-nek, a FedEx Corp.-nak, a DHL-nek – az érdeke, amelyek az elõbbieket azzal vádolják, hogy a monopóliummal védett tevékenységbõl származó haszon egy részével megtámogatják az általuk is végzett expresszkézbesítés jövedelmezõségét, ami számukra tisztességtelen versenyelõnyt biztosít; hozzájuk hasonlóan azonban az Ekét tõzsdén jegyzett postájának, a Deutsche Post AG-nak és a holland TNT Post Groep NV-nek is szándékában áll tevékenységét a többi tagállam területére is kiterjeszteni.
Svédország, amelyben a postai szolgáltatásokat már hét éve liberalizálták, 6 hónapos EU-elnöksége alatt jóval nagyobb eséllyel láthat neki egy elfogadható kompromisszum kidolgozásának. (Az NG alapján)

GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK

Varsó. Lengyelországban a folyó fizetési mérleg hiánya 2000 novemberében 320 millió dollárra csökkent az októberi 852 millióhoz és az elõzõ év hasonló idõszaki 1024 millióhoz képest. A hiány jóval kisebb, mint amire az elemzõk számítottak, akik 760-785 millió dollárra becsülték a deficitet. A novemberi mérleghiány szintje az 1998 augusztusi érték (281 millió dollár) óta most volt a legalacsonyabb. A lengyel piac a hírre a zloty azonnali erõsödésével reagált. Megfigyelõk szerint az alacsony novemberi deficit fõként az export erõsödésének és az import lassulásának köszönhetõ. (MTI)

Washington. Hét alkalmazott pert indít a világ legnagyobb programgyártója, a Microsoft és elnöke, Bill Gates ellen faji megkülönböztetés miatt. Úgynevezett class action (egységes kereset) pert terveznek, vagyis ha gyõznek, azonos feltételekkel más panaszosok már egyszerûsített eljárásban, kisebb bizonyítási teherrel juthatnak kártérítéshez. Az ügyvédek szerint a Microsoft megkülönböztetõ módon bánt néger alkalmazottaival értékelésükben, elõléptetésükben, munkaszerzõdéseik felmondásakor és egyes munkahelyi vétségek megtorlásában. (MTI)

Washington. Az Apple Computer Inc. új termékeinek piacra dobása elõtt csökkenti egyes régi modelljeinek árát, így próbálva meg lefaragni készleteit. Az sem mellékes szempont, hogy a kedvezõbb árak nagyobb forgalomhoz és bevételhez juttathatják a közelmúltban többször is profit warningot bejelentõ céget. Megfigyelõk szerint a társaságot a gazdaság lassulása mellett a termékei iránti kereslet csökkenése is sújtja, így nem meglepõ, hogy az Apple az elmúlt év utolsó negyedére már veszteséget prognosztizált. (NGO)

San Francisco. A világ legnagyobb lapkagyártója, Intel bemutatta legfrissebb, Pentium 4-es mikroprocesszorának legújabb, olcsó változatát. A cég azt reméli, hogy az árcsökkentéstõl nõni fog a kereslet. A legújabb Pentium 4-es 1,3 gigahertzen fut, valamicskét lassúbb, mint a jelenlegi 1,4 és 1,5 gigahertzes változat, ám 409 dolláros ára csak kicsit több mint a fele a leggyorsabb Pentium 4-es árának. Az Intelnél remélik, hogy az új változattal készülõ személyi számítógépek 1500 dollár körüli áron értékesíthetõk. A Pentium 4-es eddigi változatait használó gépek ára 2300 és 2500 dollár között van. (MTI)

Párizs. A Renault autógyár bejelentette, hogy 10%-ról 14,9%-ra növelte részesedését a svéd AB Volvoban és szándéka szerint a következõ hat hónapban 20%-ra növeli tulajdoni arányát. A Renault ezzel a Volvo legnagyobb egyedi részvényese lesz. A Volvo júniusig 5%-ot ad át a franciáknak, további 0,1%-ot a szabadpiacról vásárolnak fel. (MTI)

Strasbourg. Az Aventis gyógyszeripari konszern bejelentette, hogy eladja a Messer-Griesheim ipari gázokat gyártó vállalatban lévõ 66,6%-os részesedését. A részesedést az Allianz vagyonkezelõ leányvállalata, az Allianz Capital Partners, és a Goldman Sachs amerikai befektetési bankhoz tartozó Goldman Sachs Funds veszi át. A fennmaradó rész a Messer család tulajdona marad. A német Hoechst AG és a francia Rhone-Poulenc fúziójából létrejött Aventis így a gyógyszerágazatra összpontosít. (MTI)

Pozsony. Norbert Lazar szóvivõ szerint az Általános Hitelbank (VÚB) a tavalyi évet a tervezettnél magasabb, mintegy 100 millió koronás tiszta nyereséggel zárja. Ez azért érdekes, mert 1998-ban a nemzetközi elõírások alapján készített mérlegük 9,8 milliárd koronás veszteséget mutatott. A VÚB mérlegfõösszege az év végén 175 milliárd korona volt és az év során 15 százalékkal nõtt. A takarékoskodási program keretében a múlt évben 1300 embert bocsátottak el, õket idén újabb 500 követi. (SITA)

Prága. A vártnál nagyobb szociális kiadások és a tervezettnél kisebb adóbevételek azt eredményezik, hogy a 2000-es cseh állami költségvetés beütemezett 35 milliárd koronás deficitjét nem sikerül tartani. A pénzügyminisztérium adatai szerint január elsõ heteiben néhány olyan kiadásra kerül sor, amely még a tavalyi költségvetésbe számítódik be. Ezeket is tekintetbe véve, a pénzügyminisztérium a végleges deficitet 46–48 milliárd koronára taksálja. A több mint 10 milliárd korona kerettúllépés finanszírozásának mikéntjérõl a parlamentnek kell döntenie. (MfD)

Nagytapolcsány. A Topvar sörgyár tavaly 604 ezer hektoliter sört adott el, 2,7 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ezzel éves bevétele 690 millió koronát ért el, ami 15 százalékkal több, mint 1999-ben. Külföldre 9,5 ezer hektolitert sikerült eladniuk. (SITA)

Pozsony. A dortmundi székhelyû Westfälische Ferngas AG birtokolja a Nafta Gbely részvényeinek 29,1%-át. A német cég nagy valószínûséggel a J&T Finance Group által vezetett pénzintézetek révén felajánlott részvénycsomagból vásárolt. A csoport korábban a Nafta Gbely 34%-át birtokolta. A J&T Finance Group megerõsítette, hogy jelenleg csupán a stratégiai fontosságú földgáztárolókkal rendelkezõ Nafta Gbely részvényeinek 5%-a van a kezében. (TA SR)