Szerda, 2001. január 31. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 25. szám

A rasszista támadások hazánkban is jelen vannak, ezeknek nemcsak romák és külföldiek eshetnek áldozatul

A Markant ügynökség a rasszizmusellenes országos kampány eredményességének felmérése céljából közvélemény-kutatást végzett.

Ebbõl kitûnik, hogy a szlovákiai lakosság kétharmada alkoholistát, kábítószer-élvezõt és szkinhedet nem szeretne vejéül, hogy az emberek gond nélkül felismerik a szkinhedeket, hogy félnek tõlük, és nem azonosulnak a bõrfejûek önbíráskodó módszereivel.
Ez fontos jelzés a rendõrségnek, hogy hatékonyabban kellene fellépni a rasszista megnyilvánulások ellen. Sokan nem örülnének, ha alkoholista vagy drogfogyasztó költözne a szomszédságukba. A megkérdezettek 66%-a roma szomszéd ellen is tiltakozik, ám összevetve más hasonló jellegû felmérésekkel, bizonyos mértékû javulás tapasztalható, azaz kicsit többen viszonyulnak pozitívan a romákhoz. Az adatokból kiderül, hogy este az utcán legtöbben (71%) a szembejövõ bõrfejûektõl félnek. A megkérdezettek 64%-a a romáktól, 55,8%-uk a részegektõl retteg. A feltüntetett csoportok iránt a 20 és 29 év közötti fiatalok tanúsítják a legnagyobb toleranciát. A raszszizmusellenes országos kampányra a lakosok 70%-a figyelt fel, és a megkérdezetteknek csaknem a fele fontosnak tartja az ilyen megmozdulást. Ez némi optimizmusra ad okot, ám mégsem lehetünk elégedettek az eredménynyel. Az Emberek a Rasszizmus Ellen polgári kezdeményezés folytatja a harcot, a rendõrséggel is felvette a kapcsolatot, együttmûködnek a rendõrök továbbképzése terén. Folyamatosan rámutatnak a rasszista megnyilvánulásokra, melyek az utóbbi idõben elsõsorban a roma kisebbség ellen irányulnak. Szlovákiában a nem hivatalos felmérések szerint több mint 400 ezer roma él. Európában a roma nemzetiségû polgároknak a többségi nemzethez viszonyított aránya Szlovákiában a legmagasabb. Hazánkban több ezer külföldi tartózkodik. Tízbõl nyolc szlovák állampolgár negatívan viszonyul a romákhoz. Az utóbbi öt évben legkevesebb öt faji indíttatású gyilkosság történt. A koncentrációs táborokban hétmillió ember vesztette életét. Az Emberek a Rasszizmus Ellen kiadványban megdöbbentõ eseményekrõl olvashatunk. A kezdeményezés képviselõi nyíltan kimondják: nem lehetünk büszkék Szlovákiára, mint ahogy korábban sem lehettünk büszkék az önálló szlovák államra.
1939 sötét idõszak Szlovákia és Európa történelmében. 1939. március 14-én megszûnt Csehszlovákia, létrejött az önálló szlovák állam, mely a náci Németország szolgálatában állt. Jozef Tiso, a katolikus egyház képviselõje vette át a hatalmat, és gyakorlatilag egyetlen politikai párt tevékenykedett: a fasiszta eszméket valló Hlinka vezette szlovák néppárt, mely további szervezeteket alakított ki. Szlovákia függetlenségéért cserében ígéretet tett Németországnak: a német példa szerint oldja meg a zsidókérdést. Zsidóellenes törvényeket fogadtak el, korlátozták a zsidók polgári jogait. A szlovák kabinet elrendelte bizonyos foglalkozások esetében a zsidók számának korlátozását; például zsidó nem lehetett patikatulajdonos. 1941-ben kiadták az ún. zsidó kódexet, mely a legkegyetlenebb antiszemita törvények közé tartozik. A zsidóknak nem lehetett rádiójuk, elkobozták sporteszközeiket, nem érintkezhettek a felsõbbrendûnek tartott árja faj képviselõivel, nem köthettek vegyes házasságot, speciális idõben vásárolhattak stb. Felszámolták és "árjásították" a zsidó vállalatokat. Durván beavatkoztak a zsidó ifjúság nevelésébe. A zsidó gyerekeket kitiltották a szlovák oktatási intézményekbõl, kizárólag saját népiskoláikat látogathatták. Ezek a törvényrendeletek olyan gyerekeket sújtottak, akik a légynek sem ártottak, és nem értették, mi történik velük. Mindezt J. M. Kirschbaum, a Hlinka-párt fõtitkára így magyarázta: "Amikor törvénnyel megyünk a zsidók ellen, az egész zsidó faj bûnös tetteit büntetjük, nem konkrét személyekre támadunk..." Tény, hogy nem maradtak meg a jogszabályok szintjén, sokan megjárták a halálba vezetõ utat. Ezreket szállítottak tehervonatokon haláltáborokba. A zsidókon kívül elvitték a romákat és mindazokat, aki ellenálltak az akkori rezsimnek. A deportálások ellen sokan felemelték a hangjukat. Késõn. Még a Vatikán hivatalos tiltakozása is süket fülekre talált. Ha pedig meghallgatták is a tiltakozó nyilatkozatokat, a szlovák állam akkori magas rangú képviselõi a deportálást "humánus áthelyezésnek" minõsítették. Szlovákia 70 ezer zsidót távolított el így. Az egyszerû embereknek és néhány emberséges egyházi és állami funkcionáriusnak siekrült tízezer üldözöttet elrejteni, megmenteni.
A szlovák nemzeti felkelés kitörése után, mely a fasizmus ellen irányult, Jozef Tiso kitüntette a felkelés leverésében segédkezõ német katonákat. 1945-ben megszûnt Szlovákia, Tiso elnök kolostorba menekült, ahol amerikaiak találtak rá. Bíróság elé állították, elítélték, háborús bûnösként 1947. április 18-án felakasztották
Eszterházy János gróf azok közé tartozott, akik felemelték hangjukat a zsidók deportálása ellen, ám a háború utáni zûrzavarban távollétében elítélték, majd kivégezték. Lánya, Eszterházy Alice grõfnõ tíz éve szorgalmazza teljes rehabilitálását. Eszterházy Jánost a II. világháború után ugyanannak a népbíróságokról szóló törvénynek az alapján ítélték el, mint Jozef Tisót. Ez nem az igazságszolgáltatás törvénye, hanem a bosszúé – a II. világháborúban bekövetkezett eseményekért. Sokan tartanak attól, a gróf rehabilitálásával megnyílna Tiso rehabilitálásának a kérdése is. Tény, hogy Eszterházy esetében nem tartották be még a népbíróságokról szóló rossz és elfogadhatatlan törvény által diktált szabályokat sem, nem hallgatták meg a grófot, távollétében írtak jegyzõkönyveket. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a közelmúltban találkozott Eszterházy grófnõvel, és úgy tûnik, elõrelépés tapasztalható édesapja rehabilitálása ügyében.
Nem lehetünk büszkék a szlovák államra. Azért sem, mert 1939 és 1945 között Szlovákia fasiszta, totalitárius állam volt, sem pedig azért, mert kegyetlenül megbüntette mindazokat, akik megpróbáltak változtatni ezen. A múlton nem tudunk változtatni, a jövõt viszont mi alakítjuk. A rasszizmus bármilyen megnyilvánulsása – szavakkal, szimbólumok viselése, ilyen témájú irodalom terjesztése stb. – bûncselekménynek számít. Senki sem születik rasszistának, a rasszizmus az elménkben az elõítéletekbõl, a vak gyûlöletbõl születik. A rasszizmus nemcsak a színes bõrûek iránti gyûlöletet jelenti, hanem a romákkal, a homoszexuálisokkal, idegenekkel, tehát a tõlünk valamiben különbözõkkel szembeni elõítéleteket. Nem árt tudatosítani, hogy nem vagyunk egyformák, és különbözõségünknél fogva egyszer mi is felkerülhetünk egy ilyen feketelistára... Minden embernek joga van a félelem és alázat nélküli, egyenrangú életre, és ez a súlyos társadalmi raszszizmuskór nemcsak az üldözötteket és az üldözõket érinti, hanem a kívülállókat is, akikbõl bárhol, bármikor üldözött válhat. Nem ártana elgondolkodni és megfogadni Keresztelõ János Balázs ferences rendi szerzetes többször idézett szavait: "Tiszteljük egymást, legyünk tisztelettel önmagunk iránt is. A köztünk lévõ összekötõ kapocs az legyen, hogy mindannyian emberek vagyunk, és ne hagyjuk, hogy a másság szétválasszon bennünket."

KOMMENTÁR

Az ember annyira unja már ezt a hejszlovák folklórt, hogy legszívesebben többé egy szót sem szólna, írna arról, amit az SNS és a HZDS mûvel. Ám hiába nevetséges, kínos és idétlen mindaz, amit e díszes társaság MKP-s kisebbségügyben összehord, a HZDS esetében pedig hörögve védik a Vezér területi modelljét, egy dolog sajnos beton biztos: mindkét kompánia ott lesz a 2002 utáni parlamentben is. S ebben nem az a tragédia, hogy továbbra is destruálnak, hanem az, hogy intellektuálisan a béka feneke alatt találhatók. Ha a kormánykoalíció belsõ ellentéteit, érdekharcait és egyes politikusainak becsvágyát kielégítõ szalámitaktikázást figyelembe vesszük, akkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy a parlamentben valójában csak szavazatokban van ellenzék. Alpáriságuk és demagógiájuk szellemi restségre, elbizakodottságra rövid távú, de annál jövedelmezõbb szólókarrierek megvalósítására, a koalíciós szerzõdés pártérdekek alapján betöltött funciók miatti folytonos újratoldalékolására, végül pedig felemás reformok ímmel-ámmal véghezvitelére csábítja a koalíciót, tisztelet a kevés kivételnek. A Migas-klikk által ledózerolt, s ennek megfelelõen agresszív SDL imádkozó sáskaként falja fel a szociáldemokratákat, miután egyesülnek. Hamzíkék pedig azon duzzognak, hogy ezt a zsákmányt már nem õk ejtik el. Dzurindáék beszippantják a DS-bõl kivált karrierpolitikusokat, a KDH pedig szintén vehemensen védi posztjait, és maga sem hiszi, hogy az SDKÚ-val hosszabb távon is együttmûködhetne, noha erre a jobboldali térfélen rákényszerült. A DS-szel még úgy-ahogy menne a dolog, csak ne lennének pehelysúlyban; az MKP pedig mindenkivel együttdolgozna, ha: 1. A többieknek nem lenne fontosabb az egymás közti veszekedés, 2. A DS nem sokkolódott volna a párton belüli bomlástól és Miklos kilépésétõl, 3. Az SDL immár láthatóan nem arra törekedne gõzerõvel, hogy "baloldali egységfrontot" hozzon létre nem is annyira a jobboldal kiegyensúlyozására, hanem inkább a reformok elodázására. Láthatunk még olyat, hogy az SDL és a HZDS rúgja majd össze a port Dzurindáékkal, a KDH-val és az MKP-vel, netán az SOP-vel – bár Hamzíkék mind ez ideig nem adták meggyõzõ bizonyítékát annak, hogy a választások után ne fognának össze az elvtársakkal. Ficóhoz pedig a HZDS-bõl és az SDL-bõl kiábrándultak szaladnak.

VISSZHANG

Az Új Szó 2001. január 24-i számában megjelent "Peter más, mint Péter" címû cikkel kapcsolatban szeretném megjegyezni a következõket: Az SzK Oktatási Minisztériuma 1074/2000-41 számú, 2000. július 13-án kiadott útmutatója értelmében az alapiskolák 2–9. osztályaiban a maximális tanulólétszám 34, a minimális 15. Azokban a járásokban, ahol nem csupán szlovák tanítási nyelvû iskolák mûködnek, a megengedett legmagasabb diáklétszám 34, a legalacsonyabb 12. Ha ennél kevesebb tanulója lenne egy iskolának, az iskolafenntartó – az iskolaigazgató kérvénye alapján – adhat engedélyt az intézmény mûködésére. Ennyit tartalmaz az államigazgatási szerveknek szóló utasítás. Az iskola valóban felszámolható, de az említett norma nem tesz különbséget a szlovák és a magyar tanítási nyelvû iskolák között.
A. Szabó László fõosztályvezetõ, SZKOM NF

OLVASÓI LEVÉL

Naponta olvasom az Új Szóban a Miért választottam a magyar iskolát? rovatot. Legfõképp Écsi Gyöngyi énekmûvész érvelése tetszett; az övé a legszebb érv. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyiik a háború után – nem lévén magyar iskola – az általános iskola 2–5. osztályát kénytelen volt szlovák nyelven végezni. Emlékszem arra az örömteli tavaszi napra, amikor bejelentették, hogy szeptembertõl magyar iskola nyílik. Mi sem természetesebb – még a szüleimet sem kérdeztem meg –, azonnal jelentkeztem. Szeptemberben boldogan mentünk iskolába, hiszen nemcsak mi, hanem tanítóink is anyanyelvünkön szóltak. Nagyszerû tanítóink voltak. Pótolták velünk azt is, amirõl az elõzõ években lemaradtunk: kultúra, anyanyelvápolás. S mindezt szabad idejükben, szakköri tevékenységen. A magyar iskola diákjai voltak a Csemadok mellett Somorja kulturális életének szervezõi. Csodálkozom azokon a szülõkön, akik otthon magyarul beszélnek, mégis szlovák iskolába adják gyermeküket, kitéve õket annak a traumának, amit mi is átéltünk a szlovák iskolában az elsõ évben, amikor nem értettük, mit mond a tanító bácsi. Nem értettük azt sem, mit magolunk otthon, hogy másnap megfeleljünk az elvárásoknak. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a pedagógiai fõiskolát is magyarul végezhettem. Magyar–orosz szakos pedagógusként 26 évig tanítottam, s nem volt nyelvi probléma a tízéves járási tanfelügyelõi tisztség betöltése sem, hiszen tanítóink gondoskodtak az államnyelv elsajátításáról is. Bizonyítja ezt a lányom példája is, aki mindvégig magyar iskolába járt, és szlovák nyelven sikeresen elvégezte a könyvtár szakot Pozsonyban. Sok az (ál)kísértés: érvényesülni csak szlovák iskolából lehet. Számos bizonyíték mond ellent ennek a feltevésnek. Ezért gondolja meg minden szülõ: megfosztja-e gyermekét Emese álmától, Weöres Sándor, Petõfi Sándor, Arany János szép verseitõl, Jókai Mór meséitõl, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond könnyfakasztó történeteitõl, Karinthy Frigyes humorától – hogy csak néhányat említsek a magyar irodalom remekeibõl!
Némethné Gober Éva nyug. pedagógus Komárom

TALLÓZÓ

Jozef Stieranka, a pénzügyi rendõrség vezetõje a lapnak elmondta, nincs mit szégyellnie a múltja miatt. Bár igaz, hogy az elõzõ rendszerben az StB-ben dolgozott, de nem a belsõ ellenség ellen harcoló osztályon. Az õ osztálya az ország területén mûködõ szervezett bûnbandákkal foglalkozott. Stieranka elmondta, minden kritériumnak megfelel, hogy a jelenlegi posztján dolgozhasson, s ugyanezt mondta helyettesérõl is, akirõl szintén elismerte, hogy az StB-ben dolgozott. Bittnerrel kapcsolatban figyelmeztetett, hogy õ csak 1990-ben került a titkosszolgálathoz, és akkor is csak a Jaslovské Bohunice-i erõmû felügyeleténél dolgozott. Ezen túl Stieranka ismertette a pénzügyi rendõrség feladait és jogköreit, beszélt az eddig elért eredményekrõl és a távlati célokról.

A Nemzeti Vagyonalap szóvivõje elmondta, a Szlovák Takarékpénztár privatizációjából legalább 5 milliárd koronát követelnek majd, melybõl a vagyonalap által kibocsátott kötvényeket szeretnék visszafizetni. Ezt az ötletet Mária Machová privatizációs miniszter is támogatja, de a végsõ döntést majd a kormány hozza meg valószínûleg április közepén. A vagyonalap anyagi helyzetén kellene javítania a Banka Slovakia eladásából majdan befolyó összegnek is. A kötvények kifizetése mindenképpen a legfontosabb célok között szerepel, s ha máshogy nem, újabb kölcsönök felvételével fizetik majd ki a polgárokat.

A külföldiek számára engedélyezett csehországi adómentes vásárlás több szlovákiai határ menti vállalkozót csõddel fenyeget. Hasonló lépésre készül Szlovákia is, de az adómentes vásárlást csak 6000 korona felett engedélyezné. A vállalkozók elégedetlenek a javaslattal, mivel a környezõ országokban, Csehországot kivéve, mindenhol alacsonyabb ez a határ, így szerintük a döntés után egyáltalán nem ugrik majd meg a forgalmuk. A pénzügyminisztérium azzal magyarázza a magas összeget, hogy az alacsonyabb határ esetén komoly adókiesések keletkeznének.