Szerda, 2001. január 31. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54. évfolyam 25. szám

kultura.htm

Kultúra

Budai Lívia mezzoszoprán olajfestményeibõl az utóbbi idõben több kiállítást is láthatott a közönség

Világjáró énekesnõ ecsettel

Pályájának egyik különleges szerepe volt, amikor Klütaimnésztraként tolószékbe kényszerült Richard Strauss Elektra címû operájában. Szerencsére Budai Líviának nem volt semmi baja, a kerekes kocsi csupán a modern rendezés egyik érdekes ötleteként került színre.

RÉFI ZSUZSANNA

Világjáró énekesnõnk egyébként is színpadi akrobatikájáról nevezetes, hiszen annak idején balerinának készült, így a mai napig könnyedén megcsinálja a cigánykereket és a spárgát a szintén rendhagyó brüszszeli Triptichonban, Szarka néniként. A Brüsszelben és Montrealban élõ, világjáró mezzoszopránt az utóbbi idõben a közönség új oldaláról is megismerhette, hiszen festményeibõl több kiállítás nyílt.

Az évszakok színei, magával ragadó tájak láthatóak olajfestményein. Miért vesz ecsetet a kezébe egy sikeres énekesnõ?
Két hónapon át Japánban turnéztunk, ahol a Tannhäuser Vénuszát énekeltem, s rettentõen elfáradtam. Pihenésre vágytam, teljes kikapcsolódásra, s valami olyan elfoglaltságra, amelynek semmi köze sincs a zenéhez. A szomszédságunkban éppen kiárusították egy festéküzlet készletét, s gondoltam, megpróbálkozom ezzel, hiszen kanadai otthonomból gyönyörû a panoráma. Néhány hónapja festek, autodidakta módon, de jó egy ilyen, másfajta alkotással foglalkozni.

Külföldi karrierje a Covent Garden-beli debütálással kezdõdött, Azucéna szerepében. Az azóta eltelt két évtized alatt bejárta a világot, fellépett a Wiener Staatsopertõl kezdve a New York-i Metropolitanig. Partnerei között volt Joan Sutherland, Montserrat Caballé vagy Mirella Freni, és mindhárom tenorkirállyal is többször szerepelt.
Plácido Domingóval énekeltem a legtöbbet, az Aidában, a Giocondában és a Don Carlosban léptünk színpadra. Számomra õ a legkedvesebb a tenorok közül, ugyanis hihetetlenül udvarias partner, aki valóban teljes átéléssel énekel a színpadon, elvarázsolja az embert, s különleges alakításokat lehet így produkálni. José Carreras is kollegiális, õ azért egy kicsit hidegebb. Vele sok gálaesten szerepeltem, színpadon pedig nekem legjobban a Don Carlosban tetszett, ebben a Verdi-operában nemcsak hangilag, hanem figurában is remek volt. Luciano Pavarottival kapcsolatban nincsenek ilyen kellemes élményeim, neki csak saját maga fontos, s nem hogy segítene, sok esetben inkább gátolja a partnerét. A világ egyébként most óriási tenorínséggel küzd, számos darab nem is kerül színre, mert nincs, aki elénekelje a férfi fõhõs szerepét.

Egy Aida-elõadás után, amelyben Plácido Domingo partnereként Amnerist alakította, a spanyol tenorsztár azzal gratulált Önnek, hogyha egyszer valami miatt elveszítené a hangját, akkor is meg tudna élni színésznõként, olyan kisugárzással, intenzitással kelti életre a figurákat.
Én nem tudom elképzelni, hogy az ember csak álljon a színpadon és énekeljen. Egy áriával, egy dallal is el kell mesélni egy egész történetet. Szükség van a belsõ fûtöttségre, és élni kell az adott figura életét. Én az ösztönösségen kívül nagyon sokat figyelem az embereket, a gesztusaikat, a viselkedésüket, s mindezt felhasználom a színpadon. Tito Gobbi egyszer azt nyilatkozta, hogy csak fehér parókában tudja elképzelni Scarpiát. Én belehalnék, ha mindig ugyanúgy kellene megformálnom valamit, ha csak modern vagy csak hagyományos elõadásokban énekelhetnék.

S az Önt sosem bántotta, hogy mezzónak született? Az operakomponisták szinte minden esetben a szopránnak írták a legtöbb és legszebb melódiát, õ a nõ, akibe mindenki szerelmes, s a mezzók általában az intrikusok vagy a dajkák.
Ez az oka annak, hogy sok kolléganõ inkább a szopránszerepek felé kacsingat, megpróbálja azokat énekelni, még akkor is, ha nem neki valóak. Néha kicsit bántott ez, sajnos, Puccininek is csak szoprán kedvesei voltak, ezért aztán nem írt szinte semmi tisztességes szerepet a mezzóknak. Egy elõnye azért van ennek, így nem kiöregszem a szerepekbõl, hanem beléjük öregszem, hiszen például Az árnynélküli aszszony Dajkáját vagy a Klütaimnésztrát még egy ideig elõadhatom.

Számos rendezésben lép színpadra világszerte. Könnyen rávehetõ a modern koncepciókra?
Most ezek a produkciók vannak túlsúlyban. Múltkorában már arra vágyódtam, hogy milyen lenne Amnerist énekelni egy konvencionális Aidában, vagy legalább olyan színpadon meghajolni, ahol hagyományos, vörös, összecsapódó függöny van. Nekem egyébként nem csak ez a Szarka nénim különleges, voltam már úgy Azucéna, hogy Carmen-ruhát viseltem, s olyan Aidában is felléphettem, ahol egyiptomi fáraólányként egy elegáns kiskosztümöm volt, tigrismintás blúzzal, a második felvonásban pedig egy Dior-stílusú, fehér esküvõi ruhában léptem színpadra. Kundryként a Parsifalban pedig olyan kosztümöm volt, akár egy tanítónõnek.

Ön azok közé az énekesek közé tartozik, akik nagyon jól megtalálták a pálya és a magánélet közötti egyensúlyt, s ez kevés világjáró énekesnek sikerül.
Én nem áldozok fel bármit és bárkit a karrieremért. A családom, a barátaim is ugyanolyan fontosak, mint a zene. Szerencsére az éneklésen kívül még rengeteg más dolog is érdekel. Valószínûleg azért intakt a hangom is, mert tudok nemet mondani, s azzal is tisztában vagyok, hogy mikor mit vállalhatok el. Én ugyanis hatvanévesen is szeretnék még énekelni!


Ötvenéves az éneklõ dobos, Phil Collins, a mai könnyûzene egyik meghatározó, sokoldalú egyénisége

Kritika és közönség egyaránt elégedett

JUHÁSZ KATALIN

A mai könnyûzene egyik meghatározó egyénisége, sokoldalú, hiperaktív, ért a közönség nyelvén, emellett okosakat nyilatkozik a sajtónak, és figyeli a piac mozgását is. Gyerekszínészként kezdte, 1970-ben pedig a Genesis zenekar dobosaként lépett a porondra. A korai albumokon nem akart mindenáron tündökölni, önálló megoldásai nem bontják meg az összharmóniát, azaz Collins idomult a többiekhez. A frontemberi státus Peter Gabrielé volt, aki meghatározta a zenekar akkori hangzását, melyet jobb híján progresszív rocknak címkézett a kritika. A Selling England By the Pound-on vagy a The Lamb Lies Down on Broadway címû történetmesélõ dupla albumon olyan zenei kavalkád hallható, hogy alig lehet követni, sokan egész pályafutásuk alatt nem halmoznak fel annyi ötletet, mint a Genesis egyetlen korai dalban. A nagyközönség épp emiatt emésztette nehezebben ezeket a termékeket. Gabriel távozását követõen úgy hozta a kényszer, hogy Collins lett az új énekes, az albumokon továbbra is õ dobolt, a turnékon viszont pótdobost foglalkoztattak, és kiderült, hogy Collinsnak milyen karakteres hangja van. Kevésbé improvizatív, könnyebben követhetõ számok sorjáztak a hármasban készített lemezeken, nem terhelték túl a közönséget, ám tartották a tõlük elvárt nívót, ez a koncepció pedig hamarosan igazi sztárzenekarrá tette a Genesist. Az energiatúltengésben szenvedõ Collinsnak mindez kevés volt, külön dzsesszrock-bandát alapított, majd 1981-ben szólólemezt adott ki, melyet késõbb újabbak követtek. Elsõ világslágere az In the Air Tonight volt, ebben ellenállhatatlan dobzuhogással spékelte meg a remekül kitalált dallamot, a hangszerelésre késõbb is odafigyelt, minek köszönhetõen az érzelmes, kissé szirupos dallamokból is igényes számok kerekedtek, azaz a kritika és a közönség is megkapta a magáét. Szólókarrierje nem fékezte a Genesisét. Közben filmzenéket írt, sõt színészként is felbukkant a Miami Vice-sorozat egyik epizódjában, mely után felkérések tömegét kapta, egyik-másik ajánlatot el is fogadta. Címszerepben legutóbb a Buster-ban láthattuk, ahol egy vonatrablót alakít. Aktívan részt vesz jótékonysági akciókban is, 1986-ban történelmet csinált azzal, hogy a Live Aid-koncert mindkét helyszínén fellépett: a londoni Wembley stadionból Concorde repítette Philadelphiába. Legutóbb tavalyelõtt hallottunk róla, amikor a Tarzan címû Disney-rajzfilm betétdaláért kapott Grammy-díjat. Produceri tevékenysége is jelentõs. Bárhová hívják, örömmel megy, Eric Clapton zenekarának dobosaként egyszer a fél világot körülturnézta. Phil Collins univerzális mûvész, egyike a pop-kultúra utolsó hús-vér polihisztorainak, aki nem formatervezett egyéniséggel perdült le a futószalagról.


Az osztrák mûvész a kortárs festészet jelentõs alakja volt

Elhunyt Max Weiler

MTI-HÍR

Bécs. Elhunyt Max Weiler festõ, az osztrák képzõmûvészet doyenje. A mûvész 90 éves korában, egy bécsi kórházban halt meg.
A tiroli születésû Weiler a természetet tette meg alkotásai központi tárgyává, ám a természet belsõ lényegét részben absztrakt formanyelven igyekezett megfogni, kifejezni. A világ számos pontján mûveibõl rendezett kiállítások megteremtették és megszilárdították helyét a kortárs festészet jelentõs alakjai között.

Weiler 1928-tól nagy terjedelmû festészeti és grafikai életmûvet hozott létre táblaképekbõl, akvarellekbõl, rajzokból és grafikákból, 1946 után pedig jelentõs – bár sokszor vitatott – sorozatokat alkotott freskókból, mozaikokból, üvegképekbõl és kerámiából készült faliképekbõl. A valódi népszerûséget az élénk színek által meghatározott késõi képei hozták meg számára. Weiler 1981-ig mintegy húsz éven át tanított festészetet a bécsi képzõmûvészeti akadémián, s 1960-ban õ képviselte hazáját a velencei biennálén. Ausztria számos jelentõs kitüntetéssel ismerte el munkásságát.


A Böngészõ nyertesei

A Vasárnap 4. számában feltett kérdésre összesen 534 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Balogh Sándor bési, Kovács Csaba bakai és Tõre Ildikó füleksávolyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 2001. január 4-én.


Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban

Dunaszerdahely. A Lilium Aurum Kiadó és a Fórum Társadalomtudományi Intézet gondozásában látott napvilágot A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyûjteményének bibliográfiája (1918–2000) 1–2., melyet Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója állított össze. A kiadvány megjelenése mérföldkövet jelent a könyvtár életében, mert az elkészült bibliográfia és a könyvtárat látogató kutatók elvárásai alapján pontosabban meghatározható a Bibliotheca Hungarica tevékenységének és állománygyarapításának további stratégiája. A könyvet holnap 18 órától Csanda Gábor szerkesztõ mutatja be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. (ú)


Pro Slovakia: rengeteg kérvény

Pozsony. Rekord mennyiségû kérvény érkezett múlt év november végéig a Pro Slovakia állami kulturális alap címére. Amint azt tegnap Bozena Klészová, az alap igazgatója közölte, 3300 pályázatról van szó, a támogatás igényelt összege pedig több mint 1,3 milliárd korona. A legtöbb kérvény – közel 2000 – a helyi és regionális kultúra kategóriába érkezett, ezt követi a mûemlékvédelem és a filmgyártás. Klészová szerint a bizottságoknak lesz elég dolguk, hogy valamiképpen szétosszák a Pro Slovakia rendelkezésére álló 71,1 millió koronát, amely a pályázók által igényelt összegnek csupán 5,4 százaléka. (SITA)


Páger Antal-színészdíjat alapítottak

Makó. Páger Antalra emlékeztek születésének 102. évfordulóján szülõvárosában, Makón. Az évforduló tiszteletére színészdíjat alapított Makó városa. A helyi képviselõ-testület döntése alapján évente egy alkalommal – elsõként jövõre –, Páger Antal születésének napján, január 29-én adják át a kuratórium által arra érdemesnek ítélt színész számára a díjat. A díj Páger Antal arany pecsétgyûrûjének másolata. (MTI)


SZÍNHÁZ

POZSONY
SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplõ 11 KIS SZÍNPAD: Demokraták 11

KASSA
THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy (vendégjáték Tornalján) 11.30, 19

KOMÁROM
JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 11

NYITRA
ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Sirály 18.30


MOZI

POZSONY
HVIEZDA: A sebezhetetlen (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A vörös bolygó (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Táncos a sötétben (dán-svéd) 15, 17.30, 20 MÚZEUM: Esõcseppek a forró kövön (francia) 19 CHARLIE CENTRUM: Million Dollars Hotel (amerikai-angol-német) 16, 20.30 Apádra ütök (amerikai) 18.30 Az élet forrása (cseh) 17.30 Acid House (angol) 20.30 A keresztapus (amerikai) 18.15 Tájkép (szlovák) 18 Brian élete (angol) 20 A harmadik sárkány (szlovák) 19.30

KASSA
CAPITOL: A sebezhetetlen (amerikai) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: A hatodik napon (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Múmia (amerikai) 16.15, 19.15 DRUŽBA: A Grincs (amerikai) 16, 18, 20 TATRA: Táncos a sötétben (dán-francia-svéd) 15.30, 20.30 A kupa (bhutáni-ausztrál) 18

DÉL-SZLOVÁKIA
DUNASZERDAHELY – LUX: Shaft (amerikai) 19.30 ROZSNYÓ – PANORÁMA: Viharzóna (amerikai) 17, 19 LÉVA – JUNIOR: A sejt (amerikai) 16.30, 19 GALÁNTA – VMK: Árnyék nélkül (amerikai) 17.30, 20 NAGYKAPOS – ZEMPLÉN: A Grincs (amerikai) 18


CÍMLAP VÉLEMÉNY RÉGIÓ BELPOLITIKA KÜLPOLITIKA GAZDASÁG
MELLÉKLET KULTÚRA TÉMA PANORÁMA SPORT HOROSZKÓP
KEZDÔLAP ARCHÍVUM IMPRESSZUM VISSZHANG