szombat, 2001. szeptember 29. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 224. szám

Laden épp Afganisztán bombázása miatt nyerheti meg a muszlimokat a szent háborúnak

A szeptember 11-i terrorista támadás után egyre-másra jelennek meg írások különbözõ szakértõk tollából. Sokan a harmadik világháborút, mások Jugoszláviát emlegetik. Szinte mindenkinek eszébe jutott Huntington, a civilizációk összecsapását megjósoló közíró.

Annyira divatos volt a civilizációk összecsapásával ijesztgetni az embereket, hogy – úgy tûnik – Oszama bin Laden is elhitte a dolgot. A hétfõn faxon közzétett üzenetében már a "zsidó-amerikai keresztes hadjárat" elleni szent háborúra (dzsihád) biztatott. Az egyik New York-i egyetemen elõadásokat tartó afgán származású professzor interneten körözõ esszéje szerint a terroristának éppen ez volt a célja: elhitetni az iszlám világgal, hogy egy ellene indított háború küszöbéhez érkezett a világ. Csakhogy ez nem igaz.
Eléggé valószínûtlen, hogy a New York és Washington elleni terrortámadás hihetetlen precizitással megtervezett akció gyanúsítottja olyasmiben higgyen, ami nem létezik. Bármennyire szeretné Oszama egyesíteni az iszlám világot, a háború és a terror nem a legtartósabb integrációs erõ. Az Izrael és az Egyesült Államok elleni fundamentalista gyûlöletnek korántsem vallási, hanem kézzelfogható politikai okai vannak. Palesztina megszállása, az USA közel-keleti – az iszlám fundamentalizmus ellenfeleit támogató – politikája, az Irak elleni szankciók, mind-mind politikai érv. A kulcs alighanem Palesztina, az iszlám országok frusztrációja e kis földdarab köré összpontosul. Egyértelmû, hogy a ‘93-as oslói békefolyamat megtörése, az addigi párbeszédes és konszenzusos rendezési kísérletek elhalása óta egyre inkább a fegyvereké a szó. A palesztin konfliktus rendezése körüli tehetetlenség és a párbeszéd növekvõ hiánya vezetett az iszlám fundamentalisták valóban mindent elsöprõ akciójáig.
Félreértés ne essék, nem az iszlám terrorizmusra keresek okokat. Ám intõ példa kell, hogy legyen a világnak az a kommunikációs csõd, amely véleményem szerint ehhez a konfliktushoz vezetett. Talán a legfrissebb és legjobb példa erre a közelmúltban Durbanben tartott rasszimus elleni ENSZ-konferencia. Dél-Afrikában nyílt konfliktus tört ki a nyugati értékrendet valló európai és amerikai államok, valamint az afrikai és arab (iszlám) országok között. Míg az arab országok Palesztina kérdését próbálták azzal megoldani, hogy a konferencia ítélje el Izraelt és a cionizmust, mint rasszismust, addig az afrikaiak a kolonizációért és az egykori rabszolga-kereskedelemért kérnek anyagi kártérítést. A probléma ott volt, hogy sem a fejlõdõ országok, sem a Nyugat nem tudta saját véleményét a másik számára megfelelõ módon elõadni, érzõdött az elõzetes párbeszéd és a problémakezelés hiánya. Az eredmény az lett, hogy az USA és Izrael elhagyta a konferenciát, az EU pedig csak a kivonulási fenyegetéssel bírta rá az afrikai országok nagy részét a kompromisszumra. Ezzel pedig teljessé vált az ENSZ – mint konfliktusmegoldó szervezet – csõdje is.
Akár nevetségesnek is tûnhet, hogy egy olyan fajsúlyú kérdést, mint az Amerika elleni terrortámadást a kommunikáció oldaláról közelítünk meg, de gondoljunk bele, mekkora szerepe van a napjaink legfõbb kommunikációs eszközének számító médiának a közelgõ háború formálásában. Tény: az amerikai sajtó a CNN-nel az élen szinte háborús propagandát folytat, egyre inkább belelovalja saját magát és a lakosságot a válaszcsapás elodázhatatlanságába. Nem lehetetlen, hogy bin Laden a mostani amerikai adminisztráció kovbojaiban bízva, éppen a szerencsétlen Afganisztán bombázása miatt nyerheti meg a muzulmánokat a szent háborúnak. Pakisztánnak, Üzbegisztánnak, Tádzsikisztánnak, Kazahsztánnak, Indiának, de még Kínának is lehet félnivalója saját iszlám mozgalmai megerõsõdésétõl, ezek miatt már most vészterhes a légkör. A Közel-Kelet országait és a mostani izraeli vezetés agresszivitását nézve aligha kétséges, hogy bin Laden terve nem a Világkereskedelmi Központ mint szimbólum megsemmisítése volt.
A válaszcsapás nem marad el. Nem mindegy azonban, hogy az USA és szövetségesei ki ellen viselnek hadat és milyen válaszokat adnak a megválaszolatlan kérdésekre. Az egyik legfontosabb továbbra is a fejlõdõ országok irtózatos gazdasági-szociális lemaradása a nyugati világ mögött. Ez az iszlám fundamentalizmus igazi táptalaja. Valószínû, hogy ez a lemaradás az arab országokban még fokozódik, hiszen az arab gazdaság alappillérét jelentõ olaj stratégiai jelentõsége csökkenni fog. A nyugati világ egyre többet fog költeni az alternatív energiaforrásokra, hogy csökkentse olajfüggõségét, valamint lazítsa gazdasági kötelékét az iszlám világgal.
Toynbee szerint egy kultúra hanyatlása akkor kezdõdik, ha nem tud megfelelõ választ adni egy másik kultúrára. Talán nem ártana megfogalmazni, hányadán állunk az iszlámmal és hatékonyabbá tenni a párbeszédet.

Az anthrax baktériuma a gramm egymilliárdod részének megfelelõ mennyiségben is halálos lehet

A vegyi fegyverek terrortámadás során való alkalmazásának valószínûségét csökkenti, hogy többnyire csak földrajzilag korlátozott helyen fejtenek ki hatást, amire a tokiói metró elleni, 1995-os akció adott példát. Velük szemben viszont a biológiai fegyverként bevetett, pusztító kórokozók bozóttûzként terjedõ járványt válthatnak ki.
A legveszélyesebbnek tartott "ágensek" között említik az anthrax baktériumot, amely a gramm egymilliárdod részének megfelelõ mennyiségben is halálos lehet.
Különösen veszélyessé teszi, hogy levegõbõl is permetezni lehet, és spórák formájában fennmarad a talajban. Akár évekig is eltartható, belélegezve vagy a bõrrel való érintkezés után halálos mérget termel.
Egy további másik veszélyes baktérium a botulinum, amely belélegezve a légzõizmokat megbénító idegmérget termel, így fulladásos halált vált ki. A halálos adaghoz elég a gramm egymilliárdod részének megfelelõ mennyiség.
A bioterrorizmus veszélye kapcsán az utóbbi idõben ismét sok szó esik a himlõvírus ismételt elterjesztésérõl.
Bár a XX. században mintegy 120 millió ember halálát okozó betegséget 1980-ban az egész világon hivatalosan kiirtottnak nyilvánították, az Egyesült Államokban, illetve Oroszország egy-egy laboratóriumában – vírus elleni szerek kifejlesztésének hivatalosan megfogalmazott szándékával – õriznek példányokat.
Az utóbbi idõben felbukkant félelmek szerint azonban Oroszországban nem hivatalos helyen is õriznek himlõvírusokat, amelyekbõl akár Észak-Korea, akár Irak, sõt az Oszama bin Laden nevével fémjelzett Al-Kaeda terrorcsoport is szerzett példányokat.

KOMMENTÁR

Akár a csodák, az amerikaiak gyásza is csak három napig tartott. A Világkereskedelmi Központ halálszagot árasztó romjai, a négyszöggé rombolt Pentagon, a halottak ezrei csak egy pillanatra torpantották meg a szórakoztatóipart. Nem az elbizonytalanodás vagy a gyász okozta a késlekedést – a marketingstratégiákat, pszichológiai tanulmányokat, piackutatásokat gyártottak lázasan. A tragédiából üzletet csinálnak, és úgy tûnik, ez senkit sem zavar.
Az is inkább szabályszerû semmint meglepõ, hogy Michael Jackson új slágerén dolgozik, az exneotonos Végvári Ádámék kasszasikerre ítélt dala már elkészült, írják a New York-i ikertornyok tündöklésének és hanyatlásának krónikáját – a kegyetlen gépezet beindult. A disznófejû nagyurak szívét sörte védi az érzelmektõl, ülnek az aranyon, dagadnak a bankszámlák.
Bûnrészes a sajtó is, ez tagadhatatlan. Amíg azonban mi csak csillapítani próbáljuk az olvasók, nézõk, hallgatók információéhségét, a csecsebecseárusok, a lemezkiadók, a diszkósztárok és a koncertszervezõk álszent szólamokat hangoztatva bújnak a megemlékezés, a tiszteletadás és a kegyelet nemzetiszín lobogója mögé. Van, aki nem is tagadja: a bevétel erõsíti a szabályt. Reneszánszukat élik a Szeretlek, New York! feliratú pólók, dalra fakadnak a feketeruhás, szomorú szemû popdívák és diszkófiúk, milliókat ajánlanak fel a hozzátartozóknak, de közben tízmilliókat vágnak zsebre az énekesek, együttesek. A New York felhõkarcolóit impozáns ingyendíszletként felhasználó hollywoodi filmekbõl kivágják a World Trade Center két tornyát, hogy a romantikától csöpögõ, könnyzacskót facsargató produkciók újra felkerülhessenek a mûholdas csatornákra és a videotékák polcaira.
Mi pedig boldogan megvesszük azt, amibõl hiányzik a lényeg, gondolkodás nélkül fizetünk azért, ami nincs.
Akár az ementáli sajtban a lyukakért.

JEGYZET

A barátom fiának szerencséje volt. Pedig nem született burokban, szüleit sem vetette fel soha a jólét, mindent kemény, szorgalmas munkával értek el az életben.
A srác, befejezve a harmadik évet a mûegyetemen, a szünidõben kiment az USA-ba egy kis pénzt keresni. Csak a véletlenen múlott, hogy a terrorista támadás idején nem a Világkereskedelmi Központ épülete alatt csellengett éppen, mert hazautazása elõtt néhány napot New Yorkban és Washingtonban akart tölteni, gondolva, ha már ott jár, lásson is valamit az álomvilágból. Elkerülte a poklot. A nagy cirkusz után az elsõ Lufthansa-géppel érkezett Frankfurtba, majd néhány órás késéssel Bécsbe, az aggódó szülõk karjaiba.
Pár napja mesélt a kalandjairól. Na nem az amerikaiakról.
Ott nem volt semmi gond, leszámítva a döbbenetet és az ijedelmet. Míg itthon azt olvastuk a lapokban, hogy elektronikával senki emberfiát nem engednek fel repülõre, õ a felszálló gép ablakából vígan filmezte a Kennedy-repteret. Aztán itthon kijózanodott a nagy szabadáréból.
Elsõ útja a bankba vezetett, ahol hiába akart pénzt betenni a számlájára, mert nem volt nála a személyazonossági igazolványa, útlevelet, jogosítványt, más iratot meg hiába lobogtatott.
A mobiltelefon szolgáltatónál közölték vele, hogy nem cserélhetik ki meghibásodott telefonját, pedig csak három napja aktiválták, várja meg az operátort, közölte az ügyeletes fickó, s mert lejárt a munkaideje, elhúzta a csíkot. A kint vásárolt videokamerájához nem kapott tartozékot, és amikor monitort vásárolt, az eladó csak többszöri interveniálás után kegyeskedett teljesíteni a világ legegyszerûbb kérését, hogy állítsa fehérre a képernyõt, mert látni szeretné a színbontást.
Mindezt néhány óra leforgása alatt.
Még szerencse, hogy az egyetemen a beíratkozást elérte, elõzõ este ért haza. A rektor ugyanis megfenyegette õket, hogy aki nem lesz ott személyesen, azt kirúgja az egyetemrõl. Egyszóval izgalmas tud lenni a mi kis unalmas világunk terrorizmus nélkül is a maga mindennapi stupiditásával.

TALLÓZÓ

A szlovákiai romák helyzete, a sok helyen elõforduló korrupció és Vladimír Meciar várható visszatérése válik egyre inkább a Pozsony és Brüsszel közti csatlakozási tárgyalások legfõbb akadályává, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Bár Mikulás Dzurinda kormányfõ kedden arról tájékoztatta Romano Prodit, az Európai Bizottság elnökét, hogy sikerült megoldani a kormánykoalíciót fenyegetõ válságot, az európai politikusok azzal számolnak, hogy legkésõbb 2002 második felében – a csatlakozási tárgyalások tetõzésekor – súlyos belpolitikai gondok lesznek Szlovákiában. Günter Verheugen, a lap szerint tart az idei regionális és a jövõ évi parlamenti választások eredményétõl, mivel mindkettõben a HZDS biztos gyõzelmét jósolják a közvélemény-kutatások. Ha megmarad Meciar Európa-ellenes álláspontja, az a fagypontra hûtheti le Szlovákia és az Európai Unió közti viszonyt, ami megakadályozhatja a csatlakozási tárgyalások sikerét, nyilatkozta a lapnak az EU bõvítési biztosa.

A lap interjút közöl Anna Malíkovával, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnökével és elõdjével, Ján Slotával, aki Valódi Szlovák Nemzeti Párt (Pravá SNS) néven új pártot alapít. Malíková szerint a párt a renegát képviselõk kizárásával megtisztult, távoztak azok az emberek, akik a párttagságukat meggazdagodásukra használták fel és akiknek kérdéses vagyonuk eredete. Véleménye szerint Slotáéknak nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy pártjuk nevében szerepeljen a SNS, és ez jogilag sem lehetséges. Slotát a hatalom és a pénz, valamint kisebb részben más "szerek" irányítják, mondta Anna Malíková. Slota a pártalapítást azzal indokolja, hogy az SNS-bõl kivesztek az 1871-es alapításakor képviselt értékek. Õ sem tart attól, hogy új pártja nem jut be a parlamentbe. Vádaskodásnak tartja Malíková kijelentéseit a kizárt képviselõk törvényellenes meggazdagodásáról, mivel nem ismer nála pénzéhesebb embert. Slota szeretné elérni, hogy a küldöttek egyhangúlag válasszák elnökké. Az új párt névválasztását Marek Benedik jogász véleményére hivatkozva a Sme is megkérdõjelezi, mivel a törvény kimondja, hogy az új névnek jelentõsen el kell térnie a régitõl.

A lap a bíróságok ügyvitelét könynyítõ számítógépes programmal kapcsolatban a Besztercebányai Kerületi Bíróság elnökét, Ludovít Bradácot idézi, aki bírálja a Legfelsõbb Bíróság elnöke, Stefan Harabín elutasító véleményét a rendszerrel kapcsolatban. Bradác szerint csak aki teljesen elzárkózik az újdonságoktól, az gondolhatja, hogy a régi rendszer jobb volt. A számítógép csak a bíróságok adminisztratív munkáját gyorsítja, az intellektuális bírói munkát nem lehet automatizálni. "Harabinnak az a legnagyobb hibája, hogy arra sem vette a fáradtságot, hogy saját szemével gyõzõdjön meg a svájci rendszer elõnyeirõl, mely a munka gyorsaságán kívül a minõség növekedését is eredményezi", mondta Bradác.