Hétfő, 2001. szeptember 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 202. szám

A lehetséges mellékhatásokat nem kell feltüntetni az áru csomagolásán

Méreg. Általában halálfejes címkével ellátott üvegcsékre, baljósan párolgó lombikokra gondolunk. Nem is tudatosítjuk, hogy szervezetünkbe mindennap kerül valamilyen káros vegyület – nemcsak a levegõ- és vízszennyezés miatt. Sokszor mi magunk emelünk le a polcról és fizetünk boldogan a romboló hatású, szépen csomagolt mérgekért.

"Összetétel: víz, szén-dioxid, karamell, foszforsav, citromsav, aszpartám, K-aceszulfám, aroma, Nátrium-benzoát, koffein" – olvasom egy népszerû üdítõital "light" változatának mûanyag palackján. Tudjuk, mi a víz, és azt is, mi a szén-dioxid. Az elõbbi nyilván benne van a termékben, mert cseppfolyós, az utóbbi is, hiszen tele van buborékokkal. Ám ami a kólát igazán kólává teszi, az a többi nyolc adalékanyag. A karamellnek (E 150) köszönheti barnás színét, a foszforsav (E 338) adja meg kellemesen savanykás ízét, a citromsav (E 330) szintén, ugyanakkor tartósítószerként is hat. Az aszpartám (E 951) és a K-aceszulfám (E 950) édesítõszerek a cukor helyett, az aroma bármi lehet – csak a cég beavatottja tudja. A Nátrium-benzoát (E 211) tartósítószer, a koffein pedig serkentõanyag, amely a kávéban, teában is megtalálható.
Hogy szervezetünk ugyancsak megbirkózhat néhány említett anyaggal, azt nem kötelezõ feltüntetni a csomagoláson. Egy, a gyermekápolással foglalkozó internetes honlap szerint a karamell (tisztán E 150a, még három változata van forgalomban – b, c, d mellékjellel) lehetséges allergén, tehát már kiderült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás reakciókat válthat ki. Jelenleg még folynak viták arról, hogy igaz-e az a megfigyelés, amely szerint ezeknek az anyagoknak egy része (mint más "testidegen" anyagok) képes felhalmozódni a szervezetben, és ez idõvel általános allergiát okoz.
A foszforsav a "káros hatása nem ismert" kategóriába tartozik, ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy biztonságos, szabadon fogyasztható: a nincs ismert káros hatása kitételben az ismert szón van a hangsúly.
Az anyagok többségét ugyanis nem tesztelték megbízhatóan. Mindenesetre mostanáig nem derült ki róluk semmi különös. Az ártalmatlan hangzású citromsav sem teljesen veszélytelen. A szakértõk szerint az egyetlen bizonyított mellékhatása az lehet, hogy nagy mennyiségben nem tesz jót a fogzománcnak. Tehát hiába light és cukormentes, a fogszuvasodás elkerülhetetlen. A cukor helyett alkalmazott K-aceszulfám szintén olyan anyag, melynek káros hatását egyelõre nem sikerült kimutatni. Ki tudta volna azonban, hogy a másik édesítõ, az aszpartám az idegekre hathat károsan, befolyásolhatja a tanulási képességet, a memóriát és felelõs lehet a krónikus fáradtság szindrómáért.
A következõ az aroma: ez a cég titka, ez az az íz, amelytõl tényleg kóla a kóla. Összetétele számunkra ismeretlen, elképzelhetõ, hogy tartogat még meglepetéseket. A Na-benzoát – és általában a benzoátok – lehetséges allergének. Végül a koffein serkent, ébren tart; ám nagyobb mennyiségben – ezt bárki tapasztalhatja – szívdobogást okozhat.
Ez mind benne van egy üveg Coca-Cola Lightban. Egészségünkre !?

A rossz hírû citromsav

A citromsav szinte minden növényben, sõt számos állati szövetben is megtalálható. Legnagyobb mennyiségben persze a citromfélékben: a citrom, narancs fõleg miatta savanyú. Már több mint 100 éve használják különbözõ ételek és italok adalékanyagaként (üdítõkben, pékárukban, sajtokban, lekvárokban, zöldségkonzervekben, jégkrémekben, borokban stb.) Az, hogy miért írják róla idõnként, hogy rákkeltõ, valószínûleg egy nyelvi félreértésnek köszönhetõ. A citromsav az egyik olyan anyag, amely szerepet játszik a zsírok, fehérjék és szénhidrátok szén-dioxiddá és vízzé történõ lebontásában. A kémiai folyamat feltárása Sir Hans Adolf Krebs, egy német születésû brit biokémikus nevéhez fûzõdik, és citromsav-ciklusnak, illetve Krebs-ciklusnak is nevezik. A citromsav tehát alapvetõ szerepet játszik a Krebs-ciklusban, de a Krebs szó németül rákot jelent..." – írja a BabaPont.hu. (i-t)

Rendszerezési kavarodás

A kódok E-elõtagja utal arra, hogy az Európai Unió (EU) õsének tekinthetõ EEC-szabványról van szó. A kontinensen jelenleg is ez van a leginkább elterjedve, ám a már említett INS-en kívül sokszor az ún. Színindexet (CI), az Egyesült Államokban használatos CFR-szabvány kódjait, valamint a Merck gyógyszergyártó társaság által összeállított jegyzékszámot (MI) is megadják. Így például az indigó kármin nevezetû színezõanyag E 132, a CFR szerint 74102, a CI szerint 73015, az MI szerint 4828 kódjelû.
Idõvel azonban annyira magasra nõtt az élelmiszerek elõállításában felhasználható adalékanyagok száma, hogy az egyes adalékanyag-csoportokra kijelölt számok elfogytak, és újaknak már nem lehetett számot adni. A mai E-számrendszerben való eligazodást az is bonyolítja, hogy a nemzetközi számozási rendszer az INS lett, amely a kontinensen kívül is használatos. Az INS-listán viszont olyan adalékok is szerepelnek, melyek az EU-ban nem engedélyezettek. (i-t)

ADALÉKANYAG-KISHATÁROZÓ

Az ételek és az italok kellemes – vagy visszataszító – színét adják. Nélkülük a kóla nem lenne barna, a szõlõlé nem lenne kék, az almalé nem lenne zöld és a fagyi is egy gombóc kásás jégre emlékeztetne. A reggeli gabonapelyhek ammóniás karamellt (E 150c) meg kárminsavat (E 120), az ecetben, sós lében vagy olajban eltett zöldségek mindenféle karamellt (E 150a-d), a vörös márványozott sajt kárminsavat (E 120); a löncshúsok, kolbászok és burgerek alluravöröst (E 129) kármint, és karamelleket tartalmaznak. Felhasználásuknak szinte minden esetben üzleti okai vannak: a termék eladhatóbb, ha a színe a természeteshez hasonlít. Fogyasztói szokásainkkal kerülne szembe színezõanyag nélkül például a narancssárga kolbász.

A név alapján szerepük nyilvánvaló, miattuk nem romlik meg az ostyákban, kekszekben a tojáspor, évekig eláll a lekvár és a dobozos kenõmájas. A szakértõk szerint azonban elõsegítik a penészgombák által termelt mérgek képzõdését. Csomagolt haltermékek, a gyümölcslevek, az üdítõitalok, a kenyér és a pékáruk, a saláták és a salátaszószok, a margarin, a bor, a szárított gyümölcsök és zöldségek, a citrusgyümölcsök egyik fontos adaléka. A benzoesav és sóinak használatát a kutya- és macskaeledelekben már betiltották. A macskáknak már 5 ezreléknyi is halálos lehet. Embernél "csak" kiütést vált ki...

Ha bonyolultabb szerkezetû szerves anyag hosszabb ideig levegõn áll, a légköri oxigén hatására (is) elõbb-utóbb elkezdõdik bennük a bomlás, vagyis a lassú égés – egyszerûen szólva a rothadás. Ezt gátolják meg az antioxidánsok. Nekik köszönhetõen nem avasodik meg a zsír, nem barnul meg a gyümölcs. Lényegében ezek az adalékok kiegészítik a mikroorganizmusok okozta romlást gátló tartósítószerek hatását. Felhasználási területük: zacskós levesek, rágcsálnivalók, margarinok, majonéz, rágógumi, olajok, pékáruk, fagylalt, marcipán. Vannak közöttük kimondottan veszélyesek, a propil-gallát (E 310) például csecsemõknél életveszélyes cianózist válthat ki. A szintetikus Butil-hidroxi-toluol (BHT, E 321) a rágcsálnivalókat védi az ízhibáktól, javítja a marcipán és a nugát eltarthatóságát. Felhasználhatóságát csak a rágóguminál engedélyezik az EU-szabványok: a kísérletek során részben rákkeltõ, részben a rák kialakulását gátló hatását észlelték.

Nélkülük nem létezne a finoman rugalmas gumimaci. Az élelmiszer állagát szintén fõleg üzleti okok miatt szabályozzák. Ki enne kásás kocsonyát, híg mártásokat? Szabályozzák a kész öntetek viszkozitását, például megakadályozzák a kakaószemcsék lerakódását a tejben. Sok kalóriaszegény "light" termékben nélkülözhetetlenek. Felhasználási terület: lekvárok, sajt- és húskészítmények, pékáruk, tésztatermékek, porított (instant) italfélék, csecsemõételek, diétás termékek, zselék, pudingok, fagylaltok, habok és édességek. A pékek és cukrászok bõrén allergiás reakciókat figyeltek meg a Karboxi-propil-cellulózzal (E 466) való gyakori kapcsolat miatt.

Felhasználásuknak szintén üzleti oka van. A szakértõ szerint hatásmechanizmusuk a mosószerekéhez hasonlít. Lehetõvé teszik több – közönségesen nem vegyíthetõ – fázis (pl. a víz és a zsír) összekeverését, stabilizálják a keverék állagát. Nagy jelentõsége van a félkész- és készételek, az instant termékek elõállításánál. Felhasználásukkal nõ a tészták gépi megmunkálhatósága, könnyebb a megfelelõ szemcsésség vagy a krémszerûség beállítása. Ezzel együtt alapanyag is megtakarítható, hiszen így az anyagba több víz vagy levegõ keverhetõ. Megtalálhatók pékárukban, édességekben, öntetetekben, desszertekben, margarinban, kolbász- és szalámifélékben. A leggyakrabban használt emulgeátorok, az E 322 (vagyis a lecitinek) és az E 471 (zsírsavak gliceridjei) káros hatásai egyelõre nem ismertek.

A kólának nemcsak a kellemes-savanykás ízét adják, hanem ugyanakkor tartósítják is. Némelyikük ráadásul mint szilárdító és kelesztõszer funkcionál. Felhasználják pékáruknál, húskészítményeknél, kenõsajtoknál, fagylaltnál és koffeintartalmú üdítõitaloknál. Az ide tartozó foszforsav és sói (E 338-341) a legvitatottabb adalékok közé tartoznak. Az ugyan még nem bizonyított, hogy a gyerekeknél hiperaktvitást váltanak ki, az azonban igen, hogy a foszfátok befolyásolják az emberi szervezet kálcium-anyagcseréjét. Túl sok foszfor károsan befolyásolja az anyagcserét, csontritkulást idézhet elõ – állítják a szakértõk.

Becsapják érzékszerveinket. Nem nehéz kitalálni, hogy szintén üzleti szempontok miatt. Fõleg olyan termékek eladhatóságát segítik, amelyek ízét kedvezõtlenül befolyásoló (rossz) nyersanyagból vagy technológiával készítettek. Mivel az aromákat a könnyebb kezelhetõség kedvéért általában oldószerekkel és hordozóanyagokkal kell vegyíteni, így azok még számos egyéb anyagot is juttatnak az élelmiszerekbe. Az Egyesült Államokban – igaz, közvetve – már társadalmi problémát okoznak, a termékek kalória- (és zsír-)tartalmát elvonva a gyártók arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy többet egyenek, tehát többet vegyenek. Az ételek "kiszipolyozott" ízét azonban erõsíteni, pótolni kell. Az aromák közvetlenül is étvágynövelõ hatásúak lehetnek.

Ki hinné, hogy valahol még az olyan alapélelmiszernek számító lisztben is van, amely nem a gabonából származik. Az esetleges nedvesség hatására a liszt szemcséi könnyen összetapadnának, az így keletkezett csomók miatt nehezebb lenne a sütõipari termékek gyártása, fogyasztásuk kevesebb élvezetet okozna. Az ide tartozó mikrokristályos viaszokat (E 907) a kenõolaj-gyártás során keletkezett maradék tisztításával nyerik. Gyakran mûanyagokkal vegyítik (polietilén, ciklokaucsuk).

Fõleg a kalóriaszegény "light" termékek gyártásánál alkalmazzák. Aki a "lájtos" termékekért rajong, az általában szeretne fogyni, vagy elõnyös alakját megtartani. Voltaképpen ismét csak a gyártók ügyes húzásáról van szó. A szerek pont a túlsúlyosaknak okoznak problémát. Egy 80 000 nõn végzett amerikai felmérés arra az eredményre jutott, hogy az édesítõszert fogyasztóknál átlagban nagyobb mértékû volt a súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. Ezt a szerek étvágynövelõ hatásával magyarázzák. A disznókat szintén emiatt etetik az említett anyagokkal.

Bonyolult összetételû természetes anyagok, amelyek a kémiai reakciók sebességét befolyásolják. Mivel az enzimeket általában nem tisztítják, velük együtt sokféle adalékanyag kerülhet az élelmiszerbe (pl. tartósítószerek). Nem ritka, hogy a csírátlanítás érdekében az enzimeket sugárkezelik. A legtöbb további enzimeket tartalmaz, melyekkel a tisztított enzim toxikológiai vizsgálata során nem foglalkoztak. Penészgombából, baktériumokból, vágóállatok mirigyeibõl készülnek.
(Forrás: Zöld Pók Hálózat)