Szombat, 2001. augusztus 18. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 191. szám

HÉTVÉG(R)E

Az utazások jegyében telt a mögöttünk álló hét. Csáky Pál "Amerikából jöttem"-et játszott, a magyarországi politikusokkal Madarászt lehetett fogatni, a Szent Korona Esztergomba hajókázott, és a köztelnök utazásos túlélõjátéka is folytatódott.

Már csak hetet kell aludni, és megtudjuk, elhagyja-e a Magyar Koalíció Pártja a járt utat járatlanért. Bár nem egészen járatlan az MKP számára az ellenzéki ösvény, kérdés, mennyire lesz kiút és mennyire csak egy csapás. Egy csapásra aligha oldja meg minden gondunkat az MKP kilépése, persze a kormányban maradás sem. A járási elnökségek mindenesetre szorgalmasan üléseznek, az értelmiségiek (és persze a kevésbé értelmesek is) nyilatkoznak, a kilépés vagy bennmaradás ügyében mindenki megszólalt, már Amerika is elkezdett aggódni.
Csáky Pál persze nem azért repült a nagy pocsolyán túlra, hogy eloszlassa az aggályokat, az amerikai magyarok meghívásának tett eleget odaát négy napon keresztül. Beszélt az emberi jogok állásáról, kiderült, a kongresszus szakemberei legalább a diszkriminációellenes törekvéseinknek és az ombudsmanterveinknek örülnek. Csákyról még annyi hír érkezett a héten, hogy az MKP elnökségének ülésén õ is a kilépés mellett szavazott, legalábbis ezt mondta Farkas Pál, a párt országos tanácsának elnöke. Aztán kiderült, ennek talán csak az ellenkezõje igaz, a miniszterelnök-helyettes legalábbis azt nyilatkozta, õ aztán soha nem szavazott a kilépésre. Mondom, még egy hétig izzadjuk vizesre reggelig a párnánkat, aztán minden kiderül. Hogy mindenki derül-e, az még legalábbis kétséges.
Az viszont kétségtelen, hogy egyre izgalmasabban alakul kedvenc brazil szappanoperánk cselekménye. A folytatásos latin-amerikai teleregény legutóbbi részének tartalmából: a világutazó Rodolfo újabb lélegzetelállító kalandba keveredett. A Rio Grandén utazó, sebhelyes kalandor hajója már-már befutott a kikötõbe, amikor váratlanul füst szállt fel a Discovery (Felfedezés) hajó motorjából. Testõrei halált megvetõ bátorsággal a mentõcsónakba parancsolták Rodolfót és családját, így a pampalinik királyának paraszthajszála sem görbült.
Ismerõseim közül volt, akinek gúnyos mosolyra görbült a szája, másokkal elkezdtünk fogadásokat kötni, mikor jön már vissza magas rangú turistánk Dél-Amerikából. Egyik barátom szerint jobb, ha ottmarad. Mindenesetre valamelyik este – fõ az egészség alapon – az államfõ egészségére ürítettünk. Mármint söröspoharat.
Sörbõl jutott a Mária Valéria hidat ünneplõ magyar és szlovák polgármestereknek is, akik a hídverõk õsi hagyományai szerint söröshordókat gurítottak át – egyelõre vámmentesen – Esztergomból és Párkányból a híd közepéig, ahol aztán csapra verték õket. Mármint a hordókat.
Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár is a Mária Valéria hídhoz hasonlította a madarászi szabadegyetemet. Jó, hogy van ez a híd, lehet mindenféléket hozzá hasonlítani. Jól sikerült amúgy a MIK-akció, igaz, hogy a nagy agyú nagyágyúk távol maradtak, az ígéretekkel ellentétben nem jött el Dzurinda, Orbán, Kukan, Martonyi, de még csak Harach miniszter sem. Csak Harrach miniszter, Ftácnik guru meg Deutsch papa.

HETI GAZDA(G)SÁG

A héten nyilvánosságra került újabb optimista makrogazdasági eredmények áttekintése elõtt érdemes odafigyelni az átlagember gazdasági helyzetének érzékeltetésére havonta számolt, hat mutatóból összesített ESO-index legújabb, júliusi adatára. Eszerint helyzetünk júniushoz képest nem változott, egyéves távlatban pedig a javulás mindössze 1,2 százalékos.
Viszont újabb, szebb jövõre számító prognózisok jelentek meg. Az osztrák Raiffeisen Bank (ide tartozik a Tatra Bank) 2002-re 4,5 százalékos GDP-növekedésre és 5 százalék alatti inflációra, 7,5 százalékos bankközi kamatra, illetve stabil koronaárfolyamra számít. Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy az állami költségvetés bevétele jóval, várhatóan 12 milliárd koronával meghaladja a tervezettet. Szakértõk szerint ez nem véletlen, az egyes adóbevételeket ennyire nem lehetett rosszul tervezni. Erre utal az is, hogy a költségvetési törvénybe gondosan beépítettek egy gumiparagrafust, amely a többlet felhasználása során szabad kezet ad a kormánynak, így az kikerülheti a parlamenti jóváhagyást. Ezt egyébként már tavaly is eljátszották, akkor 8,9 milliárd koronát az autópálya-program fedezésére, 1,1 milliárdot pedig ún. fejlesztési programokra fordítottak.
Az ipari termelés júniusban éves szinten 7,5 százalékkal nõtt, ezen belül maga az ipar több mint 9 százalékos növekedést produkált, szemben néhány, ezúttal kissé gyengébben szereplõ ágazattal. Ez egyben azt is jelenti, hogy nálunk továbbra sem mutatkozik az európai gazdaság lassulása. Volt olyan elemzõ is, aki szerint ez fõképp annak köszönhetõ, hogy a termelõk a visszaesést egyelõre nyereségük csökkentésével védték ki, így a recesszió elõbb-utóbb nálunk is megjelenik. A korona árfolyama viszonylag gyorsan ledolgozta a privatizációs bevételek masszív beváltása miatti erõsödést. A hetek óta tartó politikai bizonytalanság mellett a dollár gyengülése is hatott rá, hiszen ilyen idõszakokban a külföldi hitelekkel rendelkezõk közül aki teheti, bevásárol, hogy így olcsóbban tudjon törleszteni. Pénzpiaci elemzõk szerint az árfolyam az elkövetkezendõ napokban akár 43,3 SKK/euró szintre is visszaeshet.
Ha a parlament is jóváhagyja a kormány által szerdán elfogadott értékpapírtörvény módosítását, úgy néhány százezer kisrészvényes számára – akik a vagyonjegyes privatizáció elsõ hullámában szerezték értékpapírjaikat – lehetetlenné válik, hogy jutányos áron váljanak meg részvényeiktõl. A jogszabály-módosítás hibájára számos értékpapír-piaci elemzõ figyelmeztetett, ám a kormány észrevételeiket figyelmen kívül hagyta.
Az Általános Hitelbankban megjelentek az olasz többségi tulajdonos emberei. Köztük Surányi György, a magyar jegybank volt elnöke, az egyik legjobbnak tartott magyar bankár. A pénzintézet teljes átvétele még nem történt meg, ehhez néhány hivatal hozzájárulására van szükség. A jövõvel kapcsolatban a bank elnöke annyit árult el, hogy az eredményeiktõl függ, beolvasztják-e õket, vagy maradhatnak önálló pénzintézetként. A pénzintézet az elsõ félévre 2,8 milliárd koronás nyereséget jelentett, ez hússzor volt több, mint tavaly ilyenkor.
Késik viszont a végsõ búcsú a takarékpénztár állami múltjától. Az Erste Bank kifogásokat emelt a tiszta aktívumokat illetõ könyvvizsgálati jelentéssel kapcsolatban, így nem tudtak megegyezni a vételár utolsó részletének nagyságáról. A pénzügyminisztériumi illetékes a hónap végére szeretné lezárni az ügyet, a vételárból emiatt 3,6 milliárd koronát zárolnak. Pontosabban az ügy még ezután sem érne véget, a Nemzeti Vagyonalap 2 milliárd koronát tartalékol arra az esetre, ha az Erste Bank a takarékpénztár legnagyobb 150 hitelének átvizsgálásakor a következõ félév során újabb hiányosságokat találna.
Megérkezett az OTP Bank új ajánlata a Befektetési és Fejlesztési Bankra, az elsõ hírek szerint ezúttal 14 millió dollárt (hozzávetõleg 670 millió koronát) kínál a sokat próbált pénzintézetért. Bár azóta újabb érdeklõdõ neve is felröppent, a tárgyalások lezárultáig a pénzügyminisztérium nem foglalkozik más ajánlatokkal. Hazai illetékesek már korábban bejelentették, konkrét elképzelésük van arról, mennyit is ér valójában a bank.
A járulékos nyugdíjbiztosításba idén 52 ezer ember kapcsolódott be, ezzel az ügyfelek száma meghaladta a 230 ezret. Ez az érintett biztosítók szerint kevesebb a vártnál. Bebizonyosodott, hogy nem jó megoldás, ha a kormány (fõképp a szociális ügyi minisztérium) nyomására indokolatlan elõnyöket nyújt a biztosítási piac egy része számára. Nálunk ugyanis, ellentétben még a környezõ volt szocialista országokkal is, a kormány nem nyújt adókedvezményt a kereskedelmi biztosítóknál kötött nyugdíjbiztosításra.
A vagyonalapi kötvény újabb fordulóponthoz érkezett, piaci árfolyama meghaladta a 13 ezer koronát, vagyis a sorukat türelmesen kivárók már alig 600 koronával kapnak többet, mint akik most eladják a kötvényüket. A kifizetés egyébként továbbra is félgõzzel, heti 18 ezres "tempóval" halad. Az RM-Systém weblapja szerint az 1948-ban születetteknél tartanak. Gyorsítást csak az Általános Hitelbank vételárának megérkezése után ígérnek.

VENDÉGKOMMENTÁR

Ha valaki ma politikusként azzal érvel, hogy Szlovákiában a magyarellenes doktrína a legfennköltebb cél, és tekintet nélkül az ideológiai alapállására, minden szlovák politikus a magyarok folyamatos disz-kriminálására esküszik, az nincs vagy nem is akar képben lenni. Ami probléma, mégpedig egyáltalán nem csupán a szóban forgó magyar politikusok gondja, de közvetve az általuk képviselt több mint félmillió szlovákiai magyar állampolgár végzete lehet. Most, hogy éppen tetõzõben van a Magyar Koalíció Pártja Elnöksége által meglehetõsen szerencsétlenül megnyitott öngerjesztés, melynek célja a kormánykoalíció elhagyása, a kilépéspártiak közül számosan a szlovákok általi permanens magyarellenességre hivatkozva dezertálnának a hatalomból… Holott egy objektívabb nézõpontból, ahonnét nem csupán a szemlélõdõ saját köldöke látszik, könnyedén megítélhetõ, hogy a Meciar gatyamadzagán lógó Hamzík-párt meg Migas kommunistáinak látszólagos MKP-ellenes offenzívája, a közigazgatásireform-törvény elárulása a legkevésbé sem a nemzetrõl, hanem mindenekelõtt a pénzrõl, a maradék privatizációs koncról szól. Õk legalábbis egyértelmûen koncnak tekintik például a mostanában oly sokat emlegetett Transpetrol privatizációját. Ugyanis a nacionalista jelmezben politizáló szlovák gazdasági kalandorokkal szemben az MKP az egyetlen koalíciós párt, amelynek távolságtartása miatt esetleg ellophatatlan a cég eladásából befolyó pénz! Továbbá, ha az MKP a kormányban marad, a szeptemberben parlament elé kerülõ, önkormányzati hatásköröket megszabó törvény még európai léptékû lehet. Ám csak kormánypárti befolyással lehet elérni, hogy az önkormányzatok maximális hatáskörökkel és az ebbõl következõ gazdasági potenciállal felruházva olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben az állami dirigizmus – a szerencsétlenül megszabott megyehatárok ellenére – már végleg esélytelen lesz az állampolgárokkal szemben. Ennyi! Világos hát, mi lehet a távozás következménye? Azonkívül, hogy egynéhány sérelmi politizálással eljegyzett szlovákiai magyar politikus is visszatalálhat végre "saját térfelére", ahonnét majd nyakló nélküli panaszkodással, az üldözöttség latens sebeinek folyamatos fölvakarásával, ám tulajdonképpen tétlenkedve lehet nemzeti babérokat, vagyis választási preferenciákat kaszálni! A történetet azonban – a távozás pillanatától kezdve – már nem a szlovákiai magyarok írják. Ellenkezõleg, akarva-akaratlan eljátszhatják a rájuk osztott statisztaszerepet, a "hivatalos" anyaország szempontjából pedig a "státusmagyar" tiborcos szerepét…

JEGYZET

Kassát turistaparadicsomként emlegetni merészség. A Schuster-érában tapasztalható fejlõdés ugyan megkérdõjelezhetetlen, az ezt követõ stagnálás viszont bosszantó. A dómban a szocialista érából megmaradt brosúrákat árulták, a vasútállomás jegypénztáraiban nem beszélnek angolul. A volt Rezes-birodalom egyik bázisa, a Slovan Szálló legutóbb akkor érdemelt említést, amikor a bejáratnál elkezdték udvariasan kitessékelni a romákat. Sötétebb bõrû honfitársaink a mai napig nem tehetik be a lábukat a hotel éttermébe és kávéházába. Tegnapelõtt amerikaiakkal gyûlt meg a vendégszeretõ személyzet baja, mert nem átallottak kétágyas szobákat rendelni. Arra viszont nem gondoltak, hogy Kassa egyik legelõkelõbb szállodájában, ahol egy kétágyas szoba 3000 koronába kerül, csupán négy szobában vannak különálló ágyak, a többiben franciaágy díszeleg. Házastársak esetében ez kellemes, ám két férfitõl, akik a kirándulást megelõzõen nem is ismerték egymást, nem várható el, hogy egy ágyban aludjanak. A csoportvezetõ ezért hat fõnek volt kénytelen újabb szobákat kivenni, ami hozzávetõlegesen napi 13 ezer koronával növeli a költségeket. A recepciónál egyezkedni, kedvezményt kiharcolni, esetleg a felelõsség megosztásáról diskurálni fölösleges, a személyzet hangneme ellentmondást nem tûrõ, azaz örüljelenek a finnyás jenkik, hogy egyáltalán voltak szabad szobák, igazán tudhatták volna, hogy ebben a hotelben a franciágyas megoldás dívik. A helyi idegenforgalmi információs iroda felmérése szerint egyébként a Kassára látogató turisták alig húsz százaléka tölti az éjszakát a városban, legtöbben 3-4 óra alatt végeznek a látványosságok megtekintésével, és Magyarország vagy a Magas-Tátra felé veszik az irányt. Ez nem is csoda, hiszen az ország második legnagyobb városa elég amatõr módon prezentálja magát, azaz sokkal többet mutathatna, mint amennyit látni enged magából.

TALLÓZÓ

Az Emberek a Rasszizmus Ellen kezdeményezés feljelentést tett a Whitefront weboldal bejegyzõi ellen. A 2000. március 26-án létrehozott oldal sérti az emberi jogokat, gyûlöletet szít más nemzetek és fajok iránt, nemzetgyalázó mozgalmakat népszerûsít. Náci és fasiszta elemekre épül, állapítja meg a kormányon kívüli kezdeményezés nyilatkozata. Az emberjogi aktivisták erre még 2000 novemberében felhívták az akkori rendõrfõnök figyelmét. Jelenleg a Whitefronton szlovákul és csehül is olvashatók különbözõ fajgyûlölõ szövegek, a világháló keretében mûködik, ami nehezíti a bejegyzõk felderítését. Hitler Mein Kampf címû könyvét is közölték, és kétségbe vonják a második világháború idején a koncentrációs táborokban elkövetett bûntetteket. A harmadik oldal a büntetõ törvényköny ún. auschwitzi hazugsággal való kiegészítését javasolja. Ez alapján a fasizmus bûntényeit letagadókat is büntetni lehetne.