Szombat, 2001. augusztus 18. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 191. szám

Sztárok a fürdõben, augusztus 25-én, Az írott szó napján az Új Szó és a Vasárnap vendége Kovács Kati

Nem õ találta ki. Belecsöppent. Mint mondja, mûsort vezetni az Új Szó és a Vasárnap nagy nyáresti gáláján, augusztus huszonötödikén Paton, a termálfürdõ szabadtéri színpadán különös feladat lesz. Mert más élõben, mint a kamerák elõtt. Kovács Kati állítja, megbirkózik vele.

Pályája során megszokta már, hogy közös fellépéseken bejelenti a következõ számot, elmond egy-két viccet a dalok között. Koós Jánostól ezt is megtanulta, amikor hármasban turnéztak annak idején Hofi Gézával a Balaton partján.

A Slágertévét megszokta már?
Eleinte voltak összetûzéseink. Olyan szöveget kellett volna elmondanom, amit nem vállaltam. Azt mondták, akkor nem kellek. Mondtam, jól van, akkor nem kellek, de azt akkor sem fogom elmondani a képernyõn, hogy szúrjál nekem egy bikát Spanyolországban. Tudniillik nagy állatbarát vagyok. Elmagyaráztam, attól, hogy mûsorvezetõ vagyok, és leírt szöveget mondok, még lehet saját véleményem. A végén átírták a szöveget. Kompromisszumot kötöttünk, és ment minden tovább. A televíziózást könnyû volt megszokni, mert amikor húszévesen énekelni kezdtem, azonnal egyenes adásokba kerültem. Mindent azonnal kellett csinálni. Énekelni, mozogni. Fegyelmezetten, bele a kamerába. Ma is így vagyok a Slágertévével. A próbán mindent elrontok, azután jön a felvétel, és minden sikerül.

Arról mi a véleménye, hogy rádiójuk és tévéjük van a slágereknek?
Ez annál is fontosabb, mint aminek látszik! Azt az óriási kincset, amely az elmúlt harmincöt évben felhalmozódott a magyar könnyûzenében, gyakrabban kellene bemutatni. Egy külön csatornán kellene sugározni reggeltõl estig! Nem csak azért mondom, mert benne vagyok. Szívesen hallgatom újra a régi slágereket. Eredetiben vagy új köntösben, teljesen mindegy.

Manapság könnyebb slágert írni?
Annak idején, amikor indultunk, még nem volt elõttünk sem példakép, sem televízió, azt sem tudtuk, mit és hogyan kell énekelni. Mégis eredetibbek voltak a dalok, mint mostanában. Ma minden dalban azonos a hangszerpark. Megnyomnak egy gombot, és már szól is az adott stílus. Uniformizálódtak a slágerek. Mivel ezáltal az egész üzletté vált, megpróbálnak csak slágert írni. Tehát részben könnyebb, részben sokkal nehezebb mostanában az elõadók sorsa.

Mivel telnek a napjai?
Koncertekkel, interjúkkal, tévéfelvételekkel. Most éppen teniszezem ebben a pompás déli napsütésben. Ez sem egy könnyû feladat. Kérdezgetik is, mi bajom van, hogy a tûzõ napon teniszezem. Azt válaszolom, hogy edzek az esti koncertre.

Várható valami újdonság a mûhelyébõl?
Mindig azt hittem, hogy az ember maga irányítja az életét, azután rájöttem, hogy azt a körülmények határozzák meg. Mert éppen a Slágertévének köszönhetõen felújítottunk egy-két régi dalt, amelyeket az eredeti elõadók már nem akartak elénekelni. A felvételek olyan jól sikerületek, hogy rájöttünk, nem visszafelé kell lépnünk, az eredeti hangzás felé, hanem kihasználni mindent, amit a hangszer tud. Tempósan, mai hangzással még remekebbek lettek ezek a dalok, melyekbõl az új albumom készül. Újra a régi. Ezt a címet pár éve találtam ki, de még nem használtam fel. Lehet, hogy ez lesz a lemez címe.

Kovács Kati is újra a régi?
Szeretnék tíz évvel fiatalabb és három kilóval kevesebb lenni. Azért mindenben én sem vagyok elégedett magammal.

Hogy áll az egészséges életmóddal?
A gyümölcs, zöldség és egyéb megszorítások szerintem semmire sem valók. A túlzásoktól kell tartózkodnia az embernek. Tíz éve nem nagyon eszem húst. Azt vettem észre, ha csak gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztok, akkor állandóan éhes vagyok, s azt kenyérrel vagy burgonyával pótolom. A mérsékletes evést, a mindenbõl egy keveset elvét tartom elfogadhatónak. Különben nagyon felborul az egyensúly.

Nyaralni merre jár?
Minden nyáron otthon nyaralok. Ahol felismernek az emberek az utcán, és megveregetik a vállam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem ez megadatott. Jó érzés, hogy szeretnek. A legjobb ebben a foglalkozásban.

Úszik majd valamelyik medencében a pati fürdõben?
Nem szoktam úszni. Lusta vagyok utána törülközni, szárítkozni. Úszás helyett is teniszezem. Kislánykoromban belement a víz a fülembe. Félelmetes volt. A rossz emlék miatt is kerülöm a medencét.

Van még lámpaláza a koncertjei elõtt?
A felelõsség azzal jár. Ám, ha jók a körülmények, szól a hangfal, viszszahallom magam, jó a világítás, akkor azért könnyebb a dolog. Patfürdõ elõtt is izgulok. Egy kicsit a mûsorvezetõ vállán is nyugszik a következõ pár perc.

Milyenek az új fellépõruhái?
Olyan ruhát próbálok választani, amelyik jól áll. Olyat, amiben soványnak nézek ki a színpadon, mert nem vagyok sovány. Nem is voltam soha. Normális testalkatú vagyok. A divatot is megpróbálom követni. De néha a televízióban látom, hogy az a ruha, ami élõben nagyon szépen mutat, a képernyõn bizony szörnyen néz ki. És ez fordítva is igaz. Elmegyek egy egyszerû kis ruhában a próbára, és azt mondja a vezetõoperatõr, maradj ebben, mert gyönyörû. Minden nõnél fõ kérdés a ruha, az alak, a frizura. Változatlanul igyekszem nõies maradni. Nem operáltatok magamnak semmit! Így jó az alakom, ahogy van. Próbálok jól futni a pályán, hogy tartsam a formám!

Hatvanöt éve hunyt el Federico García Lorca

Hatvanöt éve, 1936. augusztus 19-én a spanyolországi Granada tartomány Viznar nevû falucskája mellett dördült el a sortûz, amely kioltotta a világhírû költõ-drámaíró, Federico García Lorca életét.
1919-ben a Madridi Egyetemen kötött barátságot nemzedékének számos ismert mûvészével: köztük volt Salvador Dalí, Luis Bunuel és a költõ, Rafael Alberti. Az itt eltöltött elsõ két év után Lorca nevét és verseit már országszerte ismerték, bár nyomtatásban alig jelent meg tõle valami. Ennek legfõbb oka hitvallása volt, hogy a nyomtatott vers halott, a verset szavalni kell. Igazi hangját 1922-ben találta meg, mikor a népköltészetben és a cigány mûvészetben, a hagyományos mûfajokban vélte megtalálni a saját mondandójához illõ kifejezési formát. Ekkor jelentek meg az Andalúz dalok és a Cigányrománcok. Ez idõ tájt súlyos érzelmi válsággal küzdött, melynek megoldásául egy amerikai út kínálkozott számára. 1929-ben New Yorkba ment. Megnyugodni azonban itt sem tudott, az embertelen nagyvárosi nyüzsgés, a nyelvi nehézségek továbbûzték Kubába. 1931-ben már ismét otthon volt. ’31 áprilisa, a köztársaság kikiáltása után belevetette magát a színházi életbe. Megírta nagy népi drámatrilógiájának darabjait: a Vérnászt, a Yermát és a Bernarda Alba házát. Közben az országban egyre feszültebb lett a helyzet: sztrájkok, munkásfelkelések törtek ki. Az 1936-os februári választások után baloldali Népfrontkormány alakult, ám júliusban a jobboldali katonai körök puccsot hajtottak végre, s kitört a polgárháború. Ekkor Lorca Granadában tartózkodott, hogy az ellenállásra buzdítsa bajtársait. Nem tudhatta, hogy neve szerepel a fasiszták feketelistáján, de a vérengzések és több közeli barát kivégzése miatt veszélyben érezte magát, s Luis Rosales költõnél keresett menedéket. Augusztus 16-án letartóztatták, s 1936. augusztus 19-én hajnalban, mindenféle tárgyalás és szabályos ítélet nélkül, kivégezték. Halála után munkáit betiltották, de emlékét nem tudták számûzni, mert mint Lorca mondta: "Spanyolországban egy halott elevenebb, mint egy élõ. Arcéle úgy sebez, mint a borotva éle."

A végleges döntést 21-én a HTMÖT hozza meg

Komárom. Tegnap volt a Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács ülése, melyen a beérkezett pályázatok alapján döntöttek arról, hogy ki az a 20 szlovákiai magyar diák, akiket az SZMÖT javasol arra, hogy a 2001/2002-es tanévtõl valamelyik magyarországi egyetemen tanulhassanak. A teljes képzésre ajánlottakon kívül döntöttek a hároméves doktori képzésre javasoltak listájáról is. Újdonság, hogy ez éven távutas képzésre felvett doktoranduszhallgatók is pályázhattak ösztöndíjra. Tegnap született döntés a szlovákiai egyetemek magyarországi részképzésre jelentkezõ hallgatóinak ügyében is; idén a tavalyihoz hasonlóan szemeszterenként hatvan diák tanulhat egy vagy két szemesztert valamelyik magyarországi egyetemen.
Habár az SZMÖT döntései nem véglegesek, csak javaslati joggal bírnak, a végsõ döntést a Határon Túli Magyar Ösztöndíj Tanács (HTMÖT) hozza meg, az eddigi tapasztalatok alapján sok változás nem várható a javasoltak és a valóban ösztöndíjat kapó hallgatók listája között. Változás az eddigi évek gyakorlatával szemben, hogy a pályázatokat a nyár elején alakult Agora Iroda gyûjtötte öszsze. A HTMÖT ülésére, vagyis a végleges döntésre információnk szerint augusztus 21-ig kell várniuk a pályázóknak, ezt követõen válik nyilvánossá a nyertesek névsora, és kapnak hivatalos értesítést a pályázók. (lpj)

A támogatások folyósítását szeptemberben kezdik meg

Az Arany János Közalapítvány kuratóriuma döntést hozott a Határon Túli Magyar Tudományosságért szakkuratórium pályázati kiírására beérkezett 150 pályázatról. Összesen ötvenöten részesültek csoportos kutatási támogatásban; a kuratórium ezenkívül harminckét egyéni pályázónak és huszonhat fiatal kutatónak ítélt meg támogatást. A legtöbb nyertes pályázat Romániából – Erdélybõl – érkezett, szám szerint 68. Jugoszláviából 23, Szlovákiából 14, Ukrajnából 6, Horvátországból és Szlovéniából 1-1 pályázat nyert. A kutatási támogatások folyósítását az Arany János Közalapítvány titkársága a szerzõdések aláírása után szeptemberben kezdi meg. (ú)

Kortárs magyar mûvészek kiállítása

Nána. Holnap 16 órakor nyitják meg a Nánai Mûvelõdési Házban azt a kiállítást, mely kortárs magyar képzõmûvészek munkáit mutatja be. A tárlatot Csicsay Alajos, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának az elnöke nyitja meg. A kiállító mûvészek: Szlovákiából Bugyács Sándor, Gyûgyi László, Kocsis Ernõ, Lábik János, Ottmár Sándor, Magyarországról Barcsai Tibor, Kántor János, Turányi Sándor, Szlovéniából C. Toplák János, Hagymás István, Halász Albert, Jugoszláviából Pecze Rózsa és Péter László, Romániából Sólyom Attila, Svájcból Hans Bauer és Szarka Tivadar, Ukrajnából pedig Iszák István. A megnyitót követõen 16.30-tól ugyancsak a mûvelõdési házban Rólad emlékezvén címmel Szent István-napi emlékünnepség kezdõdik. (tébé)

MOZI

HVIEZDA: Dr. Dolittle 2 (amerikai) 13.30 15.15, 17.15 (szombat, vasárnap) Bridget Jones naplója (amerikai) 19, 21 (sz. v.) HVIEZDA – KERTMOZI: Szeret, nem szeret (szlovák) 20.45 (sz. v.) MLADOST: Shrek (amerikai) 15, 17, 19, 21 (sz. v.) OBZOR: Final Fantasy (amerikai) 16, 18 (sz. v.) Szeret, nem szeret (szlovák) 20.30 (sz. v.) CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretõk (cseh) 20.30 (sz. v.) A múmia visszatér (amerikai) 18.15 (sz. v.) Magányosok (cseh) 18.30 (sz. v.) Kék bársony (amerikai) 20.30 (sz. v.) Amerikai szépség (amerikai) 20.15 (sz. v.) A tehetséges Mr. Ripley (amerikai) 18 (sz. v.) Matrix (amerikai) 18 (sz. v.)

DRUŽBA: Mint a pók (amerikai) 17.45, 20 (sz) 60 perc (amerikai) 17.45, 20 (v) TATRA: Taxi 2 (francia) (sz. v.) 18, 20 CAPITOL: About Adam (amerikai) 18, 20 (sz. v.) ÚSMEV: Dr. Dolittle 2 (amerikai) 16 Bridget Jones naplója (amerikai) 18, 20 (sz. v.) IMPULZ: Elizabeth (angol) 16.15, 19.15 (sz. v.)

DUNASZERDAHELY: Bounce (amerikai) 19.30 (sz. v.) LÉVA – JUNIOR: Someone Like You (amerikai) 18 (sz. v.) AMFITEÁTRUM: Magnólia (amerikai) 21.30 (sz) Someone Like You (amerikai) 21.30 (v) PAT – AMFITEÁTRUM: Az uralkodó új arca (amerikai) 20.30 (sz) Krokodil Dundee Los Angelesben (amerikai) 20.30 (v) GALÁNTA – AMFITEÁTRUM: Sárkányfészek (amerikai–cseh) 21 (sz. v.) NAGYKAPOS – ZEMPLÉN: Bíborfolyók (amerikai) 19 (sz. v.)

PLAZA: A csábítás elmélete (amerikai) 18 (sz. v.) Dr. Dolittle 2. (amerikai) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20:15, 22:15 (sz) 14.15, 16.15, 18:15, 20:15 (v) Evolúció (amerikai) 11.00, 13.15, 15.30, 17.45, 20.00, 22.30 (sz) 11.00, 13.15, 15.30, 17.45, 20.00 (v) Hannibal (amerikai) 20, 22.30 (sz) 20 (v) Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 12.15, 14.15, 16.15, 18.1, 20.15, 22.15 (sz) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 (v) A leskelõdõ (amerikai) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 (sz) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 (v) A múmia visszatér (amerikai) 11, 13,30 (sz., v.) Pearl Harbor – Égi háború (amerikai) 11.00, 14.00, 16.15, 17.15, 19.30, 20.30 (sz) 11.00, 14.00, 16.15, 17.15, 19.30, 20.30 (v) A pók hálójában (amerikai) 11.5, 13.30, 15.45, 20.00, 22.15 (sz) 11.15, 13.30, 15.45, 20.00 (v) Reszkess, Amerika! (francia) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 (sz) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 (v) Shrek (amerikai) 11.00, 13.15, 15.30, 17.45 (sz) 11.00, 13.15, 15.30, 17.45 (v) Yamakasi (francia) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 (sz) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 (v)

Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szerint csak õsszel lehet minden lényeges szempontot figyelembe véve dönteni az MKP kilépésérõl a kormányból

A elmúlt napokban állandóan a média vezetõ híreiben szerepel Csáky Pál, aki az MKP elnökségének hivatalos állásfoglalásaival ellentétben, feltehetõen árnyaltabban ítéli meg a kormányban maradás vagy a kilépés dilemmáját. Vele beszélgettünk.

Kormányalelnök úr, a kívülállóknak úgy tûnik, hogy ön egyszemélyes belsõ ellenzéke az MKP elnökségének. Egyik elnökségi tag ki is mondta, hogy Csáky Pál ellentétbe került a testület többi tagjával. Mi tehát a valós helyzet?
Ami nyilvánosságra kerül egy-egy tájékoztatás, nyilatkozat vagy tudósítás révén, az nem mindig jellemzi pontosan a kialakult helyzetet. Én eddigi megnyilvánulásaimban arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy az MKP ennek a választási ciklusnak a legfontosabb és nyilvánvalóan a legsúlyosabb döntése elõtt áll. A kormánykoalícióból való kilépéssel kapcsolatban pedig több elnökségi tagnak is árnyaltabb a véleménye. Fején találta a szöget az a barátom, aki a minap felhívott és azt mondta: ha a szívére hallgat, akkor az azonnali távozást szorgalmazná, ám az esze azt súgja neki is, hogy a végsõ döntés elõtt alaposan mérlegelni kellene minden szempontot és várható következményt. Osztom a véleményét, és ugyanezt az álláspontot képviselem. Még akkor is, ha valójában az MKP az egyetlen koalíciós tényezõ, amely következetesen megtartotta a koalíciós szerzõdést, és máig ragaszkodik a kormányprogram teljes valóra váltásához.

Akkor arra kérem, fejtse ki észérveit olvasóinknak.
Egy bizonyos idõ eltelte után három bõvített mondat mindenképpen bekerül majd a történelemkönyvekbe. Az egyik az lesz, hogy ez a kormánykoalíció nehezen állt össze, sok hibát követett el, de mégis, Szlovákia eddigi történelmében a legmarkánsabban képviselte a nyugati orientáció és a demokrácia értékrendjét, s ebben a folyamatban az MKP a legstabilabb és szavahihetõ pártként, az utóbbi idõben pedig már a legerõsebb kormánypártként hajtómotorja volt a nyögvenyelõs, de mégiscsak jó irányba haladó változásoknak. A második mondatban azt rögzítik majd, hogy a szlovákiai magyar nemzeti közösség több mint nyolc évtized után jutott el oda, hogy önálló politikai azonosságtudatot képviselõ pártja révén kormányzati tényezõ lett és részt vállalt az ország irányításában. Nagyon szeretném, ha a harmadik megállapítás nem arról szólna, hogy formálisan – hangsúlyozom: formálisan! – az MKP kilépése miatt veszítette el parlamenti többségét a kormánykoalíció, és ezzel teret adott a visszarendezõdés, a magyarság és az ország számára egyaránt kedvezõtlen folyamatok felgyorsulásának.

Vajon helytálló-e az ilyesfajta elemzés, amikor már a napnál is világosabb, hogy valójában két hatalmi centrum létezik Szlovákiában. A szüntelenül gyengülõ, szinte már cselekvõképtelen kormánykoalíció, valamint a parlamenti történéseket döntõen befolyásoló tömörülés, amelyhez a Meciarékhoz átpártolt SDL és SOP is tartozik. Nem indultak már be hetek óta az ön által feltételezett folyamatok, amelyek miatt az MKP most csupán kellõ válaszlépésre készül?
Ma még szerintem nem lehet ilyen egyértelmûen jellemezni a kialakult helyzetet. Nem feledhetjük azt sem, hogy a világ összes demokratikus parlamentjében gyakran elõfordul, hogy valamilyen, számukra fontos döntés elõtt a kormánypárti honatyák egy része összefog az ellenzékkel. Akár rossz törvény keresztülhajszolása érdekében. Még az Egyesült Államokban vagy például Németországban is. Bármennyire fájdalmas és felháborító, fõleg a hazai magyarság vagy a szlovákiai demokrácia ügye számára, ami megesett, azért nem kizárt, hogy július 4-én a pozsonyi parlamentben is ez történt. Kora õszig mindenképpen kiderül, hogy valóban az ön által említett forgatókönyv alapján, hosszabb távú politikai alku köttetett, s akkor tényleg semmi keresnivalónk a koalícióban. Ne feledjük azt sem, hogy a parlament eddig csupán két olyan jogi normát fogadott el, amelyek a ma még mûködésképtelen rendszer vázai. Még nincs meg a végsõ törvény a jogkörök átruházásáról, amelyrõl éles vita folyik. Ma még nem tudni, milyen lesz a valódi közigazgatási reform, és lesz-e egyáltalán. Ez is csak leghamarabb szeptemberben derül ki. Ennél is késõbb kerül napirendre a jövõ évi költségvetés kérdése. Az MKP három kormánytagja a nyár elején nem szavazta meg a sarokszámokat, több pénzt kértek környezetvédelemre, lakásépítésre, régiófejlesztésre, kisebbségi kultúrák támogatására. Elképesztõ lenne, ha például a magyar párt konstruktív ellenzéki pozícióból a parlamentben megszavazná ezeket a megnövelt tételeket, amelyeket aztán a vélhetõen baloldali beállítottságú új tárcavezetõk a saját érdekeik szerint osztanának szét. Visszakérdezek: Mennyi jutna vajon Dél-Szlovákiába? Szerintem egyértelmû a válasz...

Ezeket a döntéseket azért a kormány támogatásának feltételeként konstruktív ellenzékként is befolyásolni lehet...
Csak részben és meggyengült politikai súllyal. Nagyon sérülékeny lenne ez a pozíció. Elvégre addig egyetlen ellenzéki párt sem deklarálhatja azt, hogy sok mindenben támogatja majd a kormányt, amíg nem gyõzõdött meg arról, hogy mire bólint rá. Ha elfogadható a program és a javaslat, érdemes azokat belülrõl támogatni. Ha elfogadhatatlan, akkor ellenzéki pozícióból sem lehet ilyesmibe beleegyezni. Aztán az sem mellékes szempont, hogy távozásunkkal felborulnak az erõviszonyok a kabinetben, megerõsödik a baloldal.

Valóban hallani olyan feltételezéseket, hogy ha kilép az MKP, a baloldal bizalmatlansági indítványt terjeszt be Dzurinda ellen, szakértõi kormány alakul, amelyet állítólag az államfõ sem ellenez. Mit szól mindehhez?
Errõl ma még korai bármit is mondani, miként arról a feltételezésrõl is, hogy a kisebbségi kormányt egyfajta alku alapján esetleg Meciarék támogatnák. Mindkét elgondolás megvalósításához egyértelmû politikai lépéseket kell tenni. Vagyis nem az MKP van lépéskényszerben és idõzavarban. Az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos politikai erõk csak arra várnak, az MKP felmondja a koalíciós szerzõdést, ami felmentést adhat nekik titkos terveik valóra váltásához. Ezért mondom, hogy a bölcs politikus azt is alaposan felméri, hogy mi lesz döntésének a következménye nemzeti közösségünk, de az ország szempontjából is. Aki indulatos, az habozás nélkül rácsapja az ajtót a partnerére. Aki higgadtan mérlegel, óhatatlanul felteszi a kérdést, mi lesz ezután, mi lesz holnap és holnapután.

Azt azért senki sem állíthatja, hogy az MKP elnöksége hirtelen felindultságában javasolta az Országos Tanácsnak a kilépést, hiszen hónapok óta figyelmeztette partnereit arra, hogy ha a nyolcmegyés modellt hagyják jóvá vagy lepaktálnak az ellenzékkel, akkor otthagyják a koalíciót...
Ez így van. Én csupán arra figyelmeztetek, hogy a végjátékban ne veszítsük el az idegeinket. Természetesen morális tartásunkról, elveinkrõl sem mondhatunk le. Ha tehát az Országos Tanács a kilépés mellett dönt, akkor a magyar miniszteri klub vezetõjeként mindent megteszek azért, hogy méltóságteljesen távozzunk a kormányból.

Külföldrõl is sokasodnak az aggodalmaskodó hangok, mind többen — legutóbb a pozsonyi amerikai nagykövetség ügyvivõje – óva intik a Magyar Koalíció Pártját a kockázatos döntéstõl. Miért csak a magyar pártot figyelmeztetik, hiszen nem az MKP nyitotta meg Pandora szelencéjét?
Néhány napja az Egyesült Államokban jártam, azelõtt pedig több nyugati politikussal is tárgyaltam. Mindannyian úgy szemlélik Szlovákiát, hogy ott kétfajta lényeges tömörülés létezik. Egyik a Nyugat-orientált kormánykoalíció, amelynek oszlopos tagjai a magyarok, a másik táborba Meciarék tartoznak, akik szalonképtelenek a számukra. Az árnyalatok távolról nem mindig látszanak. Számunkra súlyos következményekkel járna, ha õk bármeddig is úgy vélekednének, hogy a mi kilépésünkkel borult fel a kormánykoalíció, s harapózott el a belpolitikai válság. Azt, hogy a nyolcmegyés modellt fogadták el a kormányjavaslat helyett, nem nagyon izgatja õket. Az önkormányzatiság elveinek tényleges megnyirbálásáról viszont ma még nem sokat tudnak, hiszen nemrég kaphatták meg – ha egyáltalán már megkapták – a jogi norma angol fordítását. Mindezek ismeretében szeptemberben pártunk vezetõinek tájékoztatni kell a brüsszeli, washingtoni és más nyugati döntéshozókat arról, hogy miért akarjuk otthagyni ezt a koalíciót. Hazai magyarságunk számára most is fontos és valószínûleg a jövõ évtõl sorsdöntõ lesz az õ támogatásuk. Mindenképpen el kellene kerülni hát azt a helyzetet, hogy Günter Verheugen vagy más felelõs politikus másfél év múlva, vagy bármikor azt vesse a szemünkre, hogy mit panaszkodtok, hiszen ti is hozzájárultatok a szlovákiai belpolitikai helyzet megromlásához. Megemlítek még egy tanulságos tényt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem olyan régen az ott is széthúzó, a magyar igényeket elutasító koalíció miatt ugyancsak a kilépést fontolgatta, végül fõleg azért maradtak, mert nem akarták, hogy bûnbaknak kiáltsák ki õket. Miután Iliescu ismét hatalomra jutott, nagyon átgondolt feltételekhez kötötték a külsõ támogatást. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy ez a modell mintha már kifulladóban lenne Romániában.

Eddig jórészt az országos és a nemzetközi összefüggéseket elemeztük, nézzük hát az MKP és magyarságunk szempontjait. A koalíciós tárgyalások során lemondtunk a hazai magyar egyetem követelésérõl, cserébe még a nyitrai magyar kar sem nyílt meg. Nem rendezõdött a gazdátlan földek ügye. Nem szorgalmaztuk a területi autonómiát, bízva abban, hogy a magyarlakta vidékek regionális parlamentjeiben kellõ súllyal és hatáskörrel vehetünk részt a közügyek és sorskérdéseink intézésében. Ez a jogos elvárásunk sem teljesült. Akkor minek maradjunk ilyen szószegõ partnerek társaságában?
Én nem azt szorgalmazom, hogy minden áron maradjunk, hanem a higgadt döntés-elõkészítésnek és a kellõ idõpont megválasztásának a rendkívüli fontosságát hangsúlyozom. Jómagam is tisztában vagyok az ön által említett szomorú tényekkel. De azért azt sem feledhetjük, hogy három éve a dél-szlovákiai régiók tisztességes – igaz, az ország gazdasági gondjai miatt még mindig nem elegendõ – támogatást kapnak. A magyar oktatási szakemberek révén is erõsödött iskoláink autonómiája. Legalább kétszáz magyar szakember ismerkedett meg az államirányítás, a különbözõ állami vállalatok és bankok vezetésének gyakorlati tudományával, ami tovább gyarapítja eddigi elméleti tudásukat. S azért az sem mellékes, hogy manapság a magyar ember gond nélkül beszélhet a helyi vagy a járási hivatalokban az anyanyelvén, reggel nem kell rettegve kezébe vennie az újságot, hogy mit forral már megint Meciar vagy a Szlovák Nemzeti Párt a magyarok ellen.

Csak hát az MKP a júliusi botrányos parlamenti szavazás után mégsem mondhatja, hogy spongyát rá, kormányozzunk még egy ideig együtt, mintha mi sem történt volna...
Ha pusztán az érzéseinkre hallgatunk, valóban régen hátat kellett volna fordítani ennek az elvtelen társaságnak. Csak hát akadnak-e más politikai partnereink idehza? Száz szlovák honatya helyett mégsem importálhatunk a brit alsóházból ugyanennyi demokratát. Vagy az MKP is igyekszik valamiféle modus vivendit találni – persze, mindez csak partnereink politikai akaratával lehetséges –, vagy elefántcsonttoronyba vonulva elfordul a valóságtól. Csakhogy a szlovákiai magyarságnak ezután is ebben a közegben kell élnie. Sokáig jómagam is úgy gondoltam, hogy Szlovákiában kétféle markáns erõ létezik, a hazai és külföldi demokrata számára elfogadhatatlan, Meciar vezette HZDS és a demokratikus elveket támogató tömörülés. Néhány hete azonban erõsen összemosódott a kétféle értékrend. A HZDS már ugrásra készen áll. Nem szabadna felgyorsítani ezt a folyamatot. Nem szabadna, hogy a bûnbakok mi legyünk. Meg kellene várni, hogy egyértelmû legyen, ki mit akar, s kinek vannak itt sanda szándékai. Az eddigi meciari politizálás egyébként úgy is értelmezhetõ, hogy ez a pártvezetés bosszúja azért, mert a magyarok 1991-ben és három évvel késõbb hozzájárultak a megbuktatásához. Akad rosszakarat a kormánypárti oldalon is, hiszen sok gõgös partnerünket a sárga irigység fogja el, hiszen mi vagyunk a legerõsebb kormánypárt, az õ preferenciáik pedig csökkennek. Ez is oka lehet annak, hogy csak azért is elvették az MKP megalapozott javaslatait.

Megalapozott? Sokak szerint a Duna menti megyével kapcsolatos javaslat mögött kevés szakmai érvet sorakoztattak fel. Járhatóbb út lett volna, ha egy idõ után az MKP olyan tizenkét megyés modellrõl tárgyal, ahol a déli régiókban számunkra is elfogadható a magyarság aránya.
Az MKP Elnökségében kifejtettem ezzel kapcsolatos véleményemet. Egyébként egészséges dolog az önkritika, ám az önmarcangolás semmiképpen. Rövidesen eljön az ideje az alapos elemzésnek. Jelenleg azonban a jövõ heti országos választmányi ülés elõkészítése, a megalapozott érvek felsorakoztatása a legfontosabb feladat.

Van még mit mérlegelni azt követõen, hogy Jozef Migas kihirdette a regionális parlamenti választások idõpontját?
Igen, habár ez a döntés – amely elsõsorban a baloldali párton belüli nézetellentétek következménye – jelentõsen beszûkíti a koalíciós pártok mozgásterét, de azért a kompetenciatörvény vonatkozásában mégsem teljesen.