Péntek, 2001. augusztus 10. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 185. szám

Megbénult a népszerû filmszínész arcának jobb oldala

Súlyos, de stabil volt tegnap Jean-Paul Belmondo állapota azután, hogy a 68 éves francia filmsztár elõzõ nap szélütést kapott – közölték a párizsi Saint-Joseph kórház illetékesei.

Az orvosok vizsgálatokat végeztek és végeznek a szélütés hatásainak megállapítása, valamint a megfelelõ kezelés meghatározása végett, de további részleteket – a színész családjának kérésére – nem közöltek.

Jean-Paul Belmondót szerdán mentõrepülõgéppel szállították a korzikai Bastiából a fõváros melletti Le Bourget repülõterére, majd onnan mentõautóval a Saint-Joseph kórházba.

Belmondo szabadságát töltötte a korzikai Lumio faluban, amikor szerda reggel agyérgörcsöt kapott. Belmondo a kórházba szállítás során magánál volt, de nem tudott beszélni, arcának jobb oldala lebénult, és testének jobboldalán csak lassú mozgásra képes. A mûvészt helikopterrel a bastiai klinika intenzív osztályára vitték, ahol a kivizsgálás után az orvosi konzílium mégis hozzájárult ahhoz, hogy a Kifulladásig, a Zsarvagy csirkefogó, a Riói kaland, a Borsalino és más sikerfilmek sztárját a szerda esti órákban a párizsi klinikára szállítsák át.

Belmondo a szépség szigetén bérelt egy luxusvillát a hónap eleje óta, s itt lett rosszul. Uszodás villáját csak ritkán hagyta el, mindöszsze egyszer látták a környék egyik éttermében. Korábban az a hír terjedt el, hogy a népszerû Bébel, aki pár héttel ezelõtt az Art Film Fesztivál vendégeként járt Szlovákiában, Laetitia Castával töltötte a forró korzikai nappalokat és éjszakákat, s akkor is a gyönyörû topmodell otthonában volt, amikor a rosszullét érte. A korzikai szépség ezt szerdán szóvivõje útján határozottan cáfolta.

A fiatalos, mindig jókedvû színész-kaszkadõr 1999 végén öt napot töltött kórházban, miután egy bretagne-i színházi elõadás alatt roszszul lett. A helyi kardiológia vezetõje indokoltnak találta az intenzív osztályi kezelést, Belmondo azonban utóbb kisebbíteni igyekezett a dolog súlyát, mondván, hogy csak túlhajszoltságból fakadó kimerültségrõl volt szó. (n, m, o-o)

Ha ma lenne fiatal, akciófilmek tucatjainak rettenthetetlen fõhõse lehetne, de minek

A mi János Pálunk. Szólíthattuk volt akár imigyen, annyira a magunkénak éreztük. Mint Gyulát, a Vernét, és mindjárt a riói kalandja után, melyben az elsõ jó csajt hozta, és az elsõ igazi ökölcsapást adta nekünk amolyan vidám, belevaló európai elõdjeként a mai amerikai akciófilmek gyakran komor, szürke színtelen hõseinek, ám a legtöbbször elmaradt a Jean-Paul is, a Belmondo minden elmondott. Már a hatvanas években. Mi megy ma a moziban? Belmondo. És amikor eljött az este az egykori amatõr ökölvívõ és vándorszínész nagy fehér fogai bevilágították a vásznat, például a kosztümös Cartouche-ban, hogy egy másik korábbi filmjét is fölemlegessük. Egy még korábbinak, mely ötvennyolcban született, a címe Légy szép, és tartsd a szád! Más jelentéstartományba emelve eme parancsot – csak azért sem! Belmondo 25 éves éppen, a lázadás kora ez, a filmûvészetben is jön az új hullám. Az amerikai James Dean és a mi Soós Imrénk jut eszembe hirtelenjében a francia színész kortársai közül az 50-es évek mozijából, õk azonban korai haláluk miatt nem teljesíthették ki mûvészi pályájukat, bár az sem kevés, amit maguk után hagytak – életmûvek befejezetlenül is egészek. Belmondo viszont nagyot futott, kifulladástól kifulladásig, ami azonban sohasem látszott, látszik filmjein, annál inkább az örökös rohanás, ugrás ugrás után, párbaj párbaj után, feszültség, ideges vibrálás ágyban tûnõdve is. Csak azért sem leszek szép, csak azért sem tartom a szám! Sem a mûvészi ambíciókkal, sem a szórakoztató szándékkal készült filmekben, sem üldözõként, sem üldözöttként. Furcsa paradoxon, hogy mindennek ellenére Belmondo sohasem tûnt csúnyának, noha nem éppen deloni vagy redfordi vonásokkal áldotta meg az ég. Talán, mert élvezte, amit csinált. Filmjeinek valamennyi pillanatán az alkotás szeretete, szerelme süt át, s tehetségén, mûvészi alázatán, valamint híres rendezõin kívül bizonyára ez a szerelem játszott szerepet abban, hogy nincs fölösleges mozdulata, hanyagul eldobott pillantása, a legapróbb ironikus, cinikus mosolya vagy harsány kacagása egyaránt tudatosan megkomponált munka eredménye. De hat mindez olyan természetességgel, amely csak a legkiválóbbak sajátja. Ebben rejlik a színészi tehetség nagy titka. Ennek köszönhetõ, hogy bár Belmondo mélységesen – láthatóan, azaz kívülrõl is – francia színész, mégis, mint a legkiválóbbak, nemzetközi, ha úgy tetszik, nemzetek felletti, mindenkié. Az Egy asszony meg a lányában, Az aranycsempészben, az Egy kínai viszontagságai Kínában címû alkotásban, A nagy zsákmányban, a Borsalinóban, a Magányos zsaruban és számos más filmben nyújtott teljesítményével.

Ha ma lenne fiatal Belmondo, fizikai adottságainál fogva akár akciófilmek tucatjainak rettenthetetlen fõhõse lehetne, de minek. Jól alakult, hogy így alakult, hogy pont akkor született, amikor, nem különösebben szerencsés esztendõben, harmincháromban, de jó csillagzat alatt, ilyenképpen olyan korban bontakozhatott ki egy mûvészet, amikor a nyers erõ megjelenése mellett szóhoz jutott a lélek is.

Nem számítógépes sztár

Már nem emlékszem, milyen volt az árfolyama; hány Delon-képért mennyi Belmondo-fotót lehetett cserélni. Az egyik jóképû volt, ezért imádták, a másik vagány, ezért rajongtak érte siheder lányok, érett asszonyok. Belmondót szájtátva lehetett nézni a kalandosabbnál kalandosabb filmekben, vígjátékokban: õ csüngött a repülõbõl kilógó kötélen, röpült át szakadékok fölött, sétafitikált ablakpárkányokon lélegzetelállító magasságokban, alatta sok-sok emelettel hömpölygött a város, s neki szeme se rebbent. Így ugrált az egyik hölgyszereplõ ágyából a másikéba, miközben minduntalan csillogtatta-villogtatta hófehér fogsorát. Hogy ezzel a mosollyal, vakmerõségével, kisportolt alakjával vette-e le a lábáról a gyengébb nemet, azt csak rajongói tudnák megmondani. Tény, hogy õ még nem tartozott a számítógéppel összekombinált sztárok családjába, nem Hollywoodban nevelkedett édesbús-szirupos történeteken, thrillereken. Igaz, néhány filmjében hullott az ellenség, mint a Hetet egy csapásra címû népmese legyei, s kalandfilmjei közül is sok inkább valamiféle álmesére emlékeztetett, de mozgóképei nem készültek futószalagon, ahogyan ma Amerika ontja a reklámmal jól sztárolt csillagaival készült alkotásokat.

Valószínûleg kevés hölgy szívét nem dobogtatta meg, ahogy küzdött szíve választottjáért; ha kellett, lóháton végignyargalászva országot-világot, ha kellett, kardot rántva, s ha úgy hozta a sors, pisztollyal támadva, védekezve.

Most az öreg kaszással vívja nagy, remélhetõleg nem végsõ csatáját. Egyszerre csak fölpattan kórházi ágyáról, ismét felvillantja hófehér fogsorát, átlendül a kórház kerítésén, és hipp-hopp, egy stúdióban terem. (-end)