Péntek, 2001. augusztus 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 179. szám

Az önkormányzatok a hetvenszázalékos állami támogatás ellenére is nehezen létesítenek ipari parkot

Ipari parknak az a terület tekinthetõ, ahol legalább két vállalkozó folytat ipari termelést vagy nyújt valamilyen szolgáltatást, a park tulajdonosa pedig biztosítja az ehhez szükséges infrastruktúrát és egyéb szolgáltatásokat.

Egy minden igényt kielégítõ park kialakítása költséges vállalkozás, de mivel hosszabb távon a munkahelyek számát és az adóbevételeket is jelentõsen növeli, az ipari parkok létrehozását támogató központi segítség általában szerves részét lépezi a gazdaságfejlesztési programoknak. Szlovákiának ezen a téren is komoly a lemaradása. Az ipari parkok kialakításának állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot a kormány csak tavaly májusban terjesztette a parlament elé, amely ebben az évben foglalkozott vele. Mindenesetre a törvény idén június 1-jén mégiscsak életbe lépett, vagyis megnyílt a lehetõség a befektetõket vonzó létesítmények kialakítása elõtt.
A törvény alapján csak az önkormányzatok által létrehozott ipari parkok kaphatnak állami támogatást. Ahhoz, hogy a dotációt megkapják, a költségek 30 százalékát kell elõteremteniük. Igaz, ez a legtöbbjük számára egyelõre csupán elméleti lehetõség marad. Az állami költségvetésben az idén erre a célra fenntartott 500 millió korona a szakértõk szerint az igényeknek csupán a töredékét elégítheti ki. A támogatás az ipari park létesítésével kapcsolatos össszes kiadásra felhasználható, beleértve a földalapból való kivonás költségeit. A támogatás igényléséhez csatolni kell az energia- és vízszolgáltatók nyilatkozatát a megfelelõ kapacitások biztosításáról. A 30 százalékos önrész elõteremtése a legtöbb önkormányzat számára szintén elérhetetlen cél, de ehhez magántõkét is bevonhat. Sõt, amint azt a parlamenti szavazás után Lubomír Harach gazdasági miniszter kijelentette: az ilyen jellegû társ késõbb akár egyetlen koronáért is megszerezheti a park tulajdonjogát. Ez egyben válasz volt a törvénnyel kapcsolatos egyik legnagyobb bizonytalanságra. Ivan carnogurský, az ipari parkok kialakításával, illetve a beruházók szervezésével foglalkozó IPEC igazgatója ugyanis idén tavasszal egyik nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy a tulajdonjog megszerezhetõsége is nagyban befolyásolja a beruházók döntését. Az ipari parkok nagy elõnyének nevezte, hogy az érdeklõdõ rendezett tulajdonviszonyokat talál, és olyan partnerekkel tárgyalhat, akik szintén érdekeltek a gyors megegyezésben és a hosszú távú együttmûködésben. Véleménye szerint az ipari parkokba telepedõ cégek olyan jellegû mûködési biztosítékokat kérnek, amit csak akkor lehet számukra nyújtani, ha a parkokat nem közvetlenül az önkormányzat, hanem egy erre specializálódott cég mûködteti. Ezért fontos, hogy a törvény lehetõséget adjon ilyen cégek létrehozására is.
Az ipari parkok kialakítása iránt érdeklõdõ önkormányzatok számára érdekesek lehetnek annak a felmérésnek a tapasztalatai, amelyet a SARIO állami vállalkozásfejlesztési ügynökség végzett idén tavasszal a külföldi beruházók között. Eszerint egy termelõvállalat elhelyezése során a legfontosabb szempont a megfelelõ csarnok, telek. Ennek nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mint a munkaerõ-tartalékoknak vagy a képzettségnek. A megfelelõ infrastuktúrájú telkek hiánya véleményük szerint komolyabb akadálya a külföldi beruházások érkezésének, mint az adórendszer vagy a V4-ek többi országával szembeni versenyhátrányok.
Ez azonban lényegében ördögi kör: az önkormányzatok saját erõbõl még állami támogatással sem tudnak elõkészíteni ipari parkot, beruházó viszont ennek hiányában általában nem kezd velük tárgyalni. Számára ugyanis sokkal egyszerûbb elfogadni a környezõ országokból érkezõ kész ajánlatokat.
Martin Kapko, a gazdasági minisztérium fõosztályvezetõje kijelentette: a támogatások megítélésérõl a kormány fog dönteni, így az ezt megelõzõ ágazatközi véleményezés kizárja a szubjektív döntéshozatalt. A kormány a törvényjavaslathoz mellékelt indoklásában azt is hangsúlyozta, elõnyben részesítik azokat az önkormányzatokat, amelyek bizonyítani tudják konkrét cégek érdeklõdését tervezett ipari parkjuk iránt. Alan Sitár, a SARIO ügynökség igazgatója két éven belül tíz ipari park létrejöttét valószínûsítette. A gazdasági minisztérium közlése szerint jelenleg két ipari parkot építenek Lozornóban és Verebélyen. A tervezettek közül a legjobbnak a malackai, a losonci és a pozsony-járfalusi elõkészítését ítélte, a következõ kört a bõsi, a námestovói és a lévai ipari parkok alkotják.

Több ezer munkahely

Bõs. A bõsi vízi erõmû üzembe helyezése után komoly vita folyt arról, mi is legyen a falu, valamint az erõmû közti felvonulási terület sorsa. Hivatalosan ezt a területet ideiglenesen vonták ki a földalapból, s az építkezés befejezése után helyreállítva vissza kellett volna adni az eredeti tulajdonosoknak. Ez azonban több száz millió koronába került volna, így a Vízügyi Beruházó Vállalat ehhez hozzá sem fogott. A gyártócsarnokok és a kiépített infrastruktúra viszont egyenesen kínálta a terület ipari hasznosítását. 1992-ben Ivan carnogurský, az akkori kormányfõ, Ján carnogurský bátyja javaslatára kis híján sikerült is létrehozni itt egy ipari parkot. Bõs önkormányzata és az Ivan carnogurský által hozott beruházók létre is hozták a Dunai Kereskedelmi Társaságot. Ebben a bõsi önkormányzatnak elsõsorban az volt a szerepe, hogy a terület magántulajdonosait vagy bevigye a vállalkozásba, vagy másutt kárpótolja õket termõfölddel. Arra ugyanis nem volt reményük, hogy az állam valaha is rekultiváltatja a teljesen feltúrt környéket. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a kormánynak el kellett engednie a földalapból való kivétel hektáronkénti tízmillió koronás költségét. A carnogurský-kabinet ezt 1992 nyarán meg is tette, ám jöttek a választások, és a Meciar-kormány a hivatalba lépése után azonnal érvénytelenítette a döntést.
A terület ezután tíz évig szinte teljesen kihasználatlanul állt. 2001 tavaszán viszont felevenítették Ivan carnogurský és a bõsi önkormányzat együttmûködését, így valószínûleg mégis ipari park alakul itt, állami segítséggel. A terület elõnye, hogy 50 hektáron teljesen kiépítették az infrastruktúrát és víztisztító is van. A szervezõk szerint mindössze 20 millió koronára van szükség az infrastruktúra rekonstrukciójára, míg ha új ipari parkot létesítenek, 200 millióba kerül. Arra számítanak, hogy az ide települõ cégekben ötezer munkahely lesz.

Szeptemberre halasztották a Záhorie technológiai zóna elsõ cégének beindítását

Malacka. A több ipari parkból álló Záhorie ipari zóna kialakításának gondolata néhány évvel ezelõtt vetõdött fel, amikor tajvani vállalkozók Szlovákiában is tájékozódtak arról, hol telepedhetnének le, ha a kínai fenyegetés miatt távozniuk kellene hazájukból. Ekkor derült ki, hogy nincsenek olyan körzetek, ahol a beruházók számára meglennének a termelés beindításához szükséges feltételek. A helyzet sokakat azon a környéken is gondolkozásra késztetett, és ez napjainkra már egy, az autópálya mellett elterülõ Pozsony–Malacka–Kúty technológiai zóna tervéig jutott. A 13 kilométer hosszú és egy kilométer széles zóna két ipari parkból, valamint Malacka ipari negyedébõl állna. A Záhorie-Dél ipari parkot Lozornó mellé tervezik, ide elsõsorban a Volkswagen beszállítói telepednek le. A Záhorie-Észak ipari parkot Malackán túl szeretnék kialakítani, ide elektrotechnikai cégeket várnak. A malackai ipari negyedben már most is több cég van, újak fõként a korábban csõdbe ment vállalatok kihasználatlan csarnokaiban telepedhetnek meg. Az ipari parkok a szóban forgó terület egyharmadát foglalnák el, a többin lakóterületeket, üdülõövezeteket alakítanának ki, és erdõsítenék. Roman Minarovic, a SARIO állami vállalkozásfejlesztési ügynökség vezérigazgatója szerint a zóna kialakításának elsõ szakasza 600 millió koronába kerül. Az állam ezt az anyagi támogatás odaítélésén kívül állami telkek bevitelével is segítheti, ezek még a hadsereg kezelésében vannak. Milan Vaskor, a malackai járási hivatal elöljárója szerint az elsõ ütemben háromezer munkahelyet lehetne kialakítani, de tíz év múlva akár 18 ezerre is emelkedhet ez a szám.
Lubomír Harach gazdasági miniszter a Volkswagen (VW) 15 beszállítója számára tervezett ipari parkot a két legjobban elõkészített ilyen jellegû létesítmény közé sorolta. A 25 hektárra tervezett parkban 1200 új munkahely létesül, ez késõbb, az VW termelésének felfutásával újabb 3200-zal bõvül. Egyelõre azonban úgy tûnik, a tervek megvalósítása lassabb lesz a tervezettnél. Lubomír Harach április elején azt nyilatkozta, hogy a közutak kiépítése negyed évet, a vasúti szárnyvonalé pedig egy egész évet késik. Emiatt az elsõ cég idén nyárra tervezett beindulása szeptemberre halasztódott. Jozef Uhrík, a VW szóvivõje ezt azzal egészítette ki, hogy a területfejlesztési terv módosítása és az építkezési engedély megszerzése is húzódik, de a tárgyalások már a befejezõ stádiumban vannak. Mindezek ellenére a Volkswagen, ha ideiglenes körülmények között is, õsszel megindítja a Colorado terepjáró gyártását.
A VW ipari parkja egyébként is kiemelt kormánytámogatást élvez, hiszen az állam finanszírozza a 2,3 kilométer hosszú vasúti szárnyvonal, valamint a bekötõutak kiépítését. Erre eredetileg a költségvetésben az ipari parkok számára fenntartott 500 millió korona egy részét szánták, de mivel a törvény elfogadása késett, március végén külön dotációt hagytak jóvá a 195 millió koronába kerülõ vasútvonal és a 60 millió koronába kerülõ út megépítésére. A Nemzeti Vagyonalap 78 millió koronát adott a telkek megvásárlására, valamint az erdõalapból való kivonás térítésére. A beszállítók közelsége a VW számára lehetõvé teszi, hogy a Coloradót az alkatrészek raktározása nélkül gyárthassa. Az új felállásban a pozsonyi üzem éves termelése 270 ezer darab gépkocsi lesz, ami Pozsonyban 2700, az ipari parkban pedig 1200 új munkahelyet jelent. A 2,7 milliárd koronás beruházással létrehozott ipari parkot az Auto-priemyselný park Lozorno Kft. fogja mûködtetni.

Az ipari park kialakítása csak az elsõ lépés, az igazán fogós feladat cégeket találni. A beruházásszervezéssel foglalkozó Ivan carnogurský szerint viszonylag könnyû kijelölni, hogy a munkaerõ, az energetika, a közlekedési infrastruktúra és a lakáshelyzet szempontjából az ország mely területei alkalmasak ipari parkok kialakítására. Magyarország, Lengyelország és Csehország példája azt bizonyítja, hogy az ipari zónák létesítése nyugatról keletre, illetve a nagyobb városoktól a kisebbek felé halad. Ennek sokszor szubjektív okai vannak, a külföldi cégek tulajdonosai és menedzserei elsõként azokat a helyeket keresik, amelyek közel vannak valamelyik nemzetközi repülõtérhez, és ahol megfelelõ körülményeket találnak családjuk, gyermekeik számára. Távolabb csak akkor húzódnak, ha a legattraktívabbnak számító körzetekben már telítõdik a munkaerõpiac. Az önkormányzatoknak pedig azt tanácsolta Ivan carnogurský, hogy legalább a területfejlesztési terveik módosításával készítsék elõ a vállalkozási lehetõségeket, ez a külföldi és a belföldi vállalkozók számára egyaránt fontos. Így elkerülhetõk a vállalkozások alapítását és bõvítését kísérõ konfliktusok.

VEREBÉLY

A város melletti ipari parkot, amelyet az amerikai United Parts cég szervezett, korábban is a legjobban elõkészítettek egyikének tartották. Már elkészült a területre vezetõ bekötõút és elektromos hálózat, sõt az év elején azt állították, hogy április 1-tõl az elsõ bérlõ is megkezdi a termelést. Lubomír Harach gazdasági miniszter szerint 200 millió koronás beruházással 450 ember számára kínálhat munkát. A verebélyi ipari park büszkélkedhet tehát azzal, hogy elsõként ért révbe – júniusban a kormány az ilyen jellegû létesítmények állami támogatásáról szóló törvény alapján számára szavazta meg az elsõ támogatást a célra fenntartott 500 millió koronából, 28,8 millió korona értékben. A projektjük szerint 2004-ben a park területén mûködõ cégek 2400 embert alkalmaznak majd. A teljes beruházás 650 millió koronába kerül, a parkot mûködtetõ IGP Vráble már jelezte, a többi üzem építésekor is állami segítséget fog kérni a szükséges infrastruktúra kialakításához.

LOSONC

Néhány évvel ezelõtt a losonci kereskedelmi és ipari kamara vezetõi egy öt járásra kiterjedõ, szilikátzónának nevezett, több tucat környékbeli üzemet és egy felhõkarcolót magába foglaló nagyszabású elképzelést vázoltak fel. Tervük mára egy Losonc-Dél nevû klasszikus ipari parkká zsugorodott, ám érdekes lehetõséget kínál a környékbelieknek. Jozef Murgas losonci polgármester márciusban egy kétszáz hektáros ipari park kialakításával kapcsolatos elképzelésrõl nyilatkozott. Az elsõ fázisban egy 60 hektáros részt készítenének elõ a remélt beruházók számára. A területen a polgármester szerint már most is adott a szükséges infrastuktúra, csak a leágazásokat kell megépíteni. Tavasszal a város 12 hektárt birtokolt a területbõl, a fennmaradó rész megvásárlásáról pedig már tárgyalt. A teljes beruházási igényt 220-240 millió koronára becsülték, és azt tervezték, hogy a 70 százalékos állami hozzájárulás mellett ezt a jövendõ bérlõkkel – hat komoly érdeklõdõjük van – együttmûködve fedeznék. Ezenkívül a General Electronics egy földgáz alapú kogenerációs erõmû megépítését is tervezi a parkban. A cégek elsõsorban a szilikátos nyersanyagok feldolgozásával foglalkoznának. Jozef Murgas becslése alapján éves forgalmuk meghaladná a 2,2 milliárd koronát, termékeik több mint 40 százalékát exportálnák, és három éven belül 2500 munkahelyet teremtenének. Ily módon 5-6 százalékkal csökkenthetnék a környékbeli munkanélküliséget. Jozef Murgas idén tavasszal valószínûnek tartotta, hogy ha megszerzik az állami támogatást, az elsõ cég akár már az év végén megkezdheti a termelést.

NAGYSZOMBAT

A városnak 300 hektárnyi területe van, az önkormányzat pedig már meg is rendelte a Trnava-Medziháj nevû ipari park beépítési tervét. Ez a mûszaki, tájökológiai, építészeti és environmentális kérdéseken kívül a szükséges infrastrukturális fejlesztésekkel is foglalkozik. A területtel eredetileg a BMW üzemre kírt pályázatra jelentkeztek, mivel azonban pályázatuk sikertelen volt, úgy döntöttek, ipari parkot hoznak létre.