Péntek, 2001. július 27. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 173. szám

Valószínûleg nem bubópestis pusztított a XIV. században

London. Az általánosan elfogadott magyarázattal szemben valószínûleg nem a bubópestis baktériuma, hanem egy Ebola-szerû vírus irtotta ki a XIV. század közepén Európa lakosságának negyedét, s ez a vírus akár ma is bármikor ismét útjára indulhat – áll abban a tudományos munkában, amelyet a Liverpooli Egyetem két járványkutatója tett közzé a héten.

A történelemkönyvek szerint a késõbb fekete halálnak elnevezett járvány 1347-ben, a szicíliai Messina kikötõjében érkezett Európába. A kórt a jelenleg érvényes magyarázatok szerint a Krím-félszigetrõl hazatért genovai hajósok, illetve a hajópatkányokon élõsködõ, fertõzött bolhák hurcolták magukkal. A járvány öt év alatt végigsöpört a kontinensen, és becslések szerint 25 millió halottat hagyott maga után, befolyásolva az európai történelem menetét is. A két liverpooli kutató azonban most megjelent munkájában azt állítja, hogy az emberiség egyik legszörnyûbb járványának terjedési mintája jóval inkább emlékeztet a vérzéses lázat okozó Ebola-víruséra, mint a pestis baktériumáéra. A kutatók egyike, Christopher Duncan szerint a járvány sújtotta térségek lakossága hamar rájött, hogy karanténnal elejét lehet venni a kór terjedésének. "A patkányok azonban nem tartják be a karanténszabályokat, vagyis ha a rágcsálók bolhái terjesztették volna betegséget, a járványgócok elzárása a külvilágtól nem lett volna hatékony védekezési módszer" – mondta a tudós. Duncan szerint ez arra vall, hogy a kór bolhák közvetítése nélkül, közvetlenül terjedt emberrõl emberre, ami vírusfertõzésre enged következtetni. A szakértõ szerint a korabeli krónikákban pontosan leírt testi tünetek – a hirtelen támadó láz, a belsõ szervek vérzése és a testfelületen megjelenõ, bõr alatti vérzésre utaló szederjes foltok – is az Ebola-szerû megbetegedések klasszikus velejárói.

A kocsmatulajdonos megelégelte a madarak támadásait

Wellington. Döglött szarkákkal is fizethetnek a vendégek egy új-zélandi kocsmában. A tulajdonos, Neil McDowall annyira megelégelte már a madarak kártékony ténykedését, hogy pénz helyett döglött szarkát is elfogad. Egy szarka árfolyama két liter sörrel egyenértékû. A szarkák elsõsorban azért vannak a kocsmáros begyében, mert állandóan rá-rátámadnak gyerekekre, de néha a felnõtteket sem kímélik. Ráadásul pusztítják más madarak fiókáit, tojásait. A kocsmáros a döglött szarkát sörszámla fizetési eszközként a kacsavadászati idény alatt fogadja el, amely a jövõ hónapban ér véget.