Kedd, 2001. július 24. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 170. szám

Néhány száz roma miatt az angolok korlátozzák a szabad mozgáshoz való emberi jogot

Rasszista diszkrimináció vagy természetes, elfogadható megelõzõ intézkedés, amellyel egy állam védekezik a feltételezett, nem kívánt bevándorlók ellen – így hangzik az a konkrét kérdés, amely körül nagy vita robbant ki Prágában, miután múlt héttõl a ruzynìi repülõtéren az angol bevándorlásügyi hivatal emberei ellenõrzik a Londonba utazókat.

Bár a kormányközi megállapodás alapján a "Nagy-Britanniába utazókat" kellene ellenõrizni, tény és való, hogy az elsõ három napon a brit ellenõrök csak a sötétebb bõrszínûeket, tehát a romákat hívják be egy kis beszélgetésre irodájukba. Az elsõ napokban mintegy harminc személlyel közölték, hogy "nem javasolják" kiutazását. A hatályos elõírások alapján ennek okát nem közölték, mert nem kötelezõ. Mivel a "fehéreket" figyelemre sem méltatják a reptéren, teljesen nyilvánvaló, hogy az intézkedés csak a romákat érinti. Meg is szólaltak azonnal a roma szervezetek, s nyílt diszkriminációt, tüntetéseket, tiltakozásokat emlegetnek. Milos Zeman cseh miniszterelnök viszont természetes dolognak minõsítette, ha egy állam ilyen formában is már eleve megszûri a területére látogatókat. A cseh külügy pedig annak örül, hogy az intézkedés következtében megszûnik a veszély, hogy London vízumkényszert vezet be a szigetországba látogató cseh állampolgárok számára. Tavaly havonta mintegy 200 cseh állampolgár kért politikai menedéket Nagy-Britanniában, ami miatt London vízumkényszerrel fenyegetõdzött. Az sem titok, hogy a menedéket kérõk egy-két kivételtõl eltekintve mind romák voltak, ami egyfajta jogosultságot ad a brit lépésnek. Itt valahol aztán be is zárul a bûvös kör, amelybõl a romáknak nehéz, szinte lehetetlen kitörniük. A prágai repülõtéren az utazástól eltanácsolt romák között például voltak olyanok is, akiknek degeszre volt tömve a pénztárcájuk, retúrjegyük is volt, s mégsem tetszettek az angoloknak. Más eltanácsolt viszont nem tagadta, azért indult a szigetországba, hogy menedéket kérjen. A téma közismert, s eddig egyetlen kelet-európai ország sem talált rá gyógyírt. Rövid távon valószínûleg nincs is.

Prágában és Európában a politikusok egyelõre hallgatnak, vagy érthetõnek és elfogadhatónak minõsítik az ellenõrzéseket. A cseh sajtó viszont nyílt diszkriminációról, megkülönböztetésrõl ír. Petr Uhl, ismert emberjogi harcos, mérsékelt hangnemben kérdõjelezte meg az ellenõrzések törvényességét, s azt követeli: hozzák nyilvánosságra a cseh–brit megállapodás dokumentumait, hogy tisztázható legyen a háttér. A szerzõ úgy véli, hogy az intézkedés ellentmond a cseh alkotmánynak, s ezért meg kellene szüntetni. A liberális Mladá fronta Dnes címû lap szerint a ruzynìi ellenõrzés olyan, mint korábban az Ústí nad Labemben épült, cseheket a romáktól elválasztó fal. Most azonban a világ nem szólal meg, nem fog megszólalni, mert érti a briteket, hiszen mindenkinek joga van meghatározni, kit enged be saját területére. De hol marad akkor a személyek szabad mozgásához való emberi jog? A cseh politikusok is hallgatnak, holott helyénvaló lenne feltenni a kérdést: mi a rosszabb: az hogy néhány száz roma visszaél a brit bevándorlási törvényekkel, vagy pedig hogy Ruzynìben "brit rasszista fal" épült? A konzervatív Lidové noviny szintén rasszistának minõsítette az intézkedést, s azt állítja, hogy a britek semmivel sem kevésbé rasszisták, mint a csehek. Leszögezi, hogy a romák esetében elsõsorban szociális, gazdasági problémáról van szó, s amíg ez nem lesz megoldva, addig a roma probléma létezni fog. A romáknak Nyugaton sincs sokkal jobb társadalmi helyzetük, mint Keleten. A különbség csak az, hogy Nyugaton jobban igyekeznek ezt a problémát kezelni, s tán ezzel magyarázható, miért menekülnek a cseh romák Nyugatra.

KOMMENTÁR

Már megszokhattuk, hogy a munkanélküliség nyomasztó terhének enyhítése érdekében újabbnál újabb ötletekkel állnak elõ a politikusok. A legtöbb populizmustól bûzlik, és mint ilyen, teljesen híján van a feladat szakszerû megközelítésének. Legújabban Lubomír Andrassy, ay SD# alelnöke rukkolt elõ javaslatával; a pályakezdõ, de munkát nem találó fiatalokat 8 hónapos kötelezõ szakmai gyakorlatra kellene felvenni. Hasonló javaslatot pár héttel korábban már a Nemzeti Munkaügyi Hivatal is tett. A szakmai gyakorlatot az állam finanszírozná. Amennyiben a pályakezdõ nem fogadná el a felkínált lehetõséget, törölnék a munkát keresõk csoportjából. Munkanélkülisége idején így kevesebb segélyben részesülne.

A pályakezdõk foglalkoztatására az utóbbi évtizedben már voltak itt hasonló próbálkozások. Kiadósan visszaéltek vele egyes munkáltatók. A végeredmény az lett, hogy az állami támogatás fejében felvett fiatal nem az iskola befejezése után, hanem egy évvel késõbb állhatott be a munkahelyet keresõk sorába. Nincs rá garancia, hogy az Andrassy-féle "megoldással" nem élnének vissza a munkaadók, elsõsorban a pillanatnyilag foglalkoztatottak rovására. A munkáltató utcára tenne olyanokat, akik munkáját egy pályakezdõ is könnyen megtanulná, csak azért, hogy felhasználhassa a kilátásba helyezett állami támogatást. Azt csak a valóságtól teljesen elrugaszkodott politikus gondolhatja, hogy idõközben – mint egy mesében – a rátermett és szorgalmas fiatal nélkülözhetetlenné válik foglalkoztatója számára, és szakmai gyakorlatának leteltével tartósan alkalmazza.

A munkaügyi hivatalokban minden nyáron menetrendszerûen megismétlõdik, hogy középiskolák, egyetemek frissen végzett fiataljai duzzasztják fel az állástalanok már-már megcsappanni látszó népes seregét. Most sincs ez másképp. Mielõbbi munkába állásuk, foglalkoztatásuk nemcsak azért lenne üdvös, mert nem a munkanélküliek számát növelnék, hanem azért is, hogy megszerzett tudásukat idehaza kamatoztathatnák, így nem kellene az agyelszívástól tartani. Az érdekes csak az, hogy miközben minden politikus fújja a leckét, állítja, hogy a munkahelyteremtéshez kedvezõ gazdasági környezetre van szükség, továbbra is hiányoznak az ezt garantáló színvonalas törvények. Amíg nem látnak napvilágot, maradnak a populista javaslatok, a sehová sem vezetõ álmegoldások. Meddig bírja ezt az ország gazdasága?

JEGYZET

Az utóbbi idõben a zsebtolvajok leggyakoribb célpontja a lakosság nagy része által már nélkülözhetetlennek tartott mobiltelefon. Mivel egy ilyen készüléket pár éve már tõlem is elloptak, biztonságos, a nyári melegben hordott vékonyabb ruhához is használható viselési megoldást kerestem egy szupermarketben. Találtam is egy praktikus, övre akasztható, bõrbõl készült telefontokot, potom 400 korona ellenében már vihettem is haza. Számolva a késõbb kiderülõ esetleges hibákkal, a számlát megõriztem. És mit ad isten, éppen csak egy napig örülhettem praktikus szerzeményemnek, amikor az egy lendületesebb kocsiba szálláskor telefonostul az ülések közé esett. Sebaj, gondoltam, a számla megvan, még ma választok egy másik, megbízhatóbb típust, és esetleg ráfizetek néhány koronát a jobb minõségre. A meglepetés akkor ért, amikor az elárusító közölte, hogy az általam bemutatott árnem az, ami a számlán szerepel, õk ezt a típust nem is árusítják, sõt soha nem is árusították, de ha gondolom, várjam meg a fõnökét, éppen vacsorázik. A hozzáállásából nyilvánvaló volt, hogy nem nagyon bízhatok panaszom gyors kivizsgálásában. Kérte még az eredeti csomagolást is, amire már kicsit indulatosabban reagáltam, és elértem, hogy fõnöke keresésére induljon. Mintegy félórányi várakozás és a vérnyomásom folyamatos emelkedése közben lemondtam arról, hogy hivatalos úton szerezzek érvényt igazamnak. Az egyébként is ritka eladói jelenlétet kihasználva levettem a polcról egy újabb, feltételezésem szerint már valódi, a kifizetett számlának megfelelõ telefontokot, és gyorsan kicsomagolva telefonostul az övemre akasztottam. Habár a pulzusom kicsit magasabb volt a szokásosnál, amikor a pénztár mellett elsétáltam, de igazságérzetem egyensúlyba billent. Az eset óta mindig kicsomagoltatom az éppen vásárolt árut, és elõfordult már az is, hogy a szép csomagolás elektronikus mütyür helyett húsdaráló-alkatrészt rejtett.

A genovai G8-csúcson lelõtt 23 éves fiatalember a punk bestiák csoportjához tartozott, a rendõrség jól ismerte

Egy jólszituált római család sarja volt a 23 éves Carlo Giuliani, akit pénteken lelõtt egy rendõr a genovai G8-csúcson kitört utcai harcokban. A fiú már korábban elhagyta az olasz fõvárost és a családját, egyik-napról a másikra élt, nem volt munkahelye és gyakorlatilag semmilyen bevétellel nem rendelkezett. A rendõrség már eddig is jól ismerte, a mostani rendbontók keménymagjához tartozott. Többször letartóztatták tiltott fegyverviselésért, a hatóság munkájának akadályozásáért. A magát punk bestiáknak nevezõ bandához tartozott, a rendõrség még nem tudja, hol lakott, most igyekszik kideríteni utolsó lakhelyét.

Az olasz fiatalember pénteken délután több társával megtámadott egy csendõröket szállító jármûvet. Talpig feketébe öltözött társaival megrohamozta az autót, körbevették a jármûvet, ezután közelharc bontakozott ki a csendõrökkel. Mivel azok féltették testi épségüket a túlerõben lévõ anarchistáktól, az egyik rendfenntartó pisztolyt fogott rájuk. A fiúk nem vették komolyan a fenyegetést.

A rendõr ellen vádat emeltek, vizsgálják, hogy jogosultan használta-e fegyverét, s várhatóan felmentik, mivel önvédelembõl, életveszélyes helyzetben lõtt. Kérdés, miért célzott a fiatal punk fejére, hiszen egy láblövéssel is ártalmatlanná tehette volna.

Ami a G8-as csúcstalálkozók jövõjét illeti, a dactól a kétségbeesésig, az empátiától a dühig minden megtalálható a politikusok reakciójának skáláján. Tony Blair brit miniszterelnök még vasárnap deklarálta, hogy a "világ megõrült": szétverik a várost, és a sajtó, ahelyett, hogy a fontos tanácskozásokról írna, kameráival adja a tüntetõk alá a lovat.

TALLÓZÓ

Hiba lenne lemondani a csúcstalálkozókról, A világnak szüksége van a csúcstalálkozókra – ugratja ki már címében a lap a genovai csúcs szomorú mérlege miatt a G8-találkozók értelmérõl kibontakozó vitában.

A német gazdasági napilap "G8 sok befektetéssel, kevés eredménnyel" címmel hangsúlyozza, hogy módosítani kell az eddigi mamuttalálkozók gyakorlatán, de nem az utcai erõszak, hanem a címben jelzett aránytalanság miatt. Ugyanakkor helyteleníti, hogy a találkozók reformját Genovában jelentették be, miközben az utcákon polgárháború zajlott. A rossz idõzítés azt a benyomást kelti, hogy az utazó randalírozók és bûnözõk dönthetik el, hogy a demokratikusan megválasztott vezetõk hol és miként találkoznak.

A belga lap szerint Genovában a tüntetõk tûzték a politikai napirendre korunk igazi kérdését, hogy a globalizáció egyre mélyebb szakadékot ás az emberek közé, s "a világ vezetõi a világ valóságától elszakadt oligarchák karikatúrájának tûntek". A lap szerint "az igazi erõszak az, amely a szegényeket tovább szegényíti és a fejlõdés helyébe az alulfejlettséget állítja.

A The Wall Street Journal Europe gúnyolódik azon, hogy a vezetõ államférfiak menekülnek a tüntetõk elõl is: "a fejlett világ titánjai bejelentették, hogy a G8 következõ, kanadai csúcsát szó szerint egy hegycsúcsra viszik". Az ilyen bujkálás természetesen csak még jobban felbátorítja a tüntetõket és a közéjük furakodó garázdákat. A lap szerint George Bush elnök fogalmazta meg tömören Genovában az igazságot, hogy "a kereskedelem a növekedés legjobb útja minden ország számára". A tüntetõk pedig ahelyett, hogy segítenének a szegényeken, "olyan intézkedéseket követelnek, amelyek bezárják a szegényeket a szegénységükbe".

Az eddiginél nagyobb szerénységre inti a világ vezetõ politikusait a francia lap. "Egy ideje a nagy nemzetközi csúcstalálkozók jelképes kivonulásokká váltak, hogy megmutassák a világnak: a leggazdagabb nemzetek tisztában vannak felelõsségükkel és egyfajta világkormány õrködik azon, hogy a dolgok rendben menjenek. Ezek után nem meglepõ, hogy a tiltakozó csoportok is ugyanilyen erõdemonstrációt tartottak, és a forma mindkét részrõl elnyomta a tartalmat, a párbeszéd lehetõségét".