Kedd, 2001. július 24. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 170. szám

A világgazdaság két motorja, az Egyesült Államok és Németország teljesítménye fokozatosan lassul

Berlin/Washington. Németország immár nem motorja, inkább ballasztja az európai gazdaságnak, amely a jelek szerint továbbra sem elég egységes és erõs ahhoz, hogy kivonhassa magát az amerikai hanyatlás hatása alól.

Brüsszelben, Berlinben, Frankfurtban egyelõre úgy látják, nem érdemes mesterségesen serkenteni a növekedést, ki kell várni, amíg az magától eljön, Washington pedig azt szuggerálja, az amerikai gazdaság már túljutott a mélyponton. "Hallom, de nem értem!" reagált a minap a pókerarcú Wim Duisenberg, a frankfurti székhelyû Európai Központi Bank (ECB) elnöke a különféle helyekrõl, de fõként az óceán túlpartjáról érkezõ követelõzésekre, melyek szerint ideje volna kamatcsökkentéssel gyorsabb növekedésre ösztökélni az európai gazdaságot, ezzel is segítve kiemelni a világgazdaság szekerét abból a kátyúból, amelybe az amerikai dekonjunktúra belelökte. Az egységes valutaövezethez tartozó 12 európai uniós (EU) ország közös monetáris politikájának irányításáért felelõs, acélkemény holland bankár sziklaszilárdan tartja magát ahhoz az elvéhez, hogy a monetáris politika az árszínvonal védelmére és nem a gazdaság élénkítésére való. Márpedig Duisenbergnek jó oka van rá, hogy az eurózóna inflációs rátájáért aggódjon – írja a HVG. Bár a jelenlegi 3,4% még mindig alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké (3,6), az ECB 1999-es létrehozása és az euró bevezetése óta eltelt két és fél évbõl csak az elsõben sikerült a bank által felsõ határnak tekintett 2% alatt tartani az eurózóna átlagos fogyasztóiár-emelkedési ütemét. Duisenbergnek jelenleg egyetlen cél lebeg a szeme elõtt: az, hogy a történelem legnagyobb pénzcseréjét, a készpénz-euró jövõ év január 1-jei bevezetését semmi ne veszélyeztesse, vagyis a polgároknak az új bankók értékállóságába vetett bizalma tökéletes legyen. Márpedig maga a pénzcsere is tartogat inflációs veszélyeket: az árak euróra való átszámításakor adódó felkerekítési kísértések, valamint a régi készpénzüktõl megszabaduló polgárok elõrehozott vásárlásai következtében az idén akár 1 százalékponttal is emelkedhet az inflációs ráta. Az amerikai jegybank szerepét ellátó Fed az idén már hatszor csökkentett kamatot, a kongresszus meg egy hatalmas adólefaragással segített be a konjunktúraélénkítésbe, az amerikai gazdaság kilátásait mégis egyre borúlátóbban ítélik meg a prognoszták. A Nemzetközi Valutaalap elõrejelzése a tavaly szeptemberi 3,7%-os jóslattal szemben már csak 1,5%-ra taksálja az USA idei növekedését, míg az eurózóna eredetileg 3,2%-os prognózisát 2,2%-osra módosította. Az amerikai Paul O’Neill pénzügyminiszter úgy vélte, az Egyesült Államok gazdasága már túl van a mélyponton, s a negyedik negyedévben több mint 2%-kal is gyarapodhat. Az amerikai sajtóban gyakran koncepciótlannak minõsített O’Neill igyekezett optimizmust sugározni és elviselni, hogy francia és német kollégája a magas olajárak mellett az amerikai konjunktúra lehûlését jelölte meg a világgazdaság jelenlegi legnagyobb problémájaként. Az USA-ban a munkanélküliségi ráta a tavaly októberi 3,9%-ról júniusban 4,5%-ra emelkedett. Az erõs valuta segít ugyan az importköltségeket, s ezen keresztül az inflációt kordában tartani, ám éppen akkor drágítja az amerikai exportot, amikor a kereslet amúgy is csökken. Nem véletlen, hogy az utóbbi hetekben egy sor amerikai nagyvállalat mint a DuPont, a 3M, a Coca-Cola vagy a Nike éppen romló exportkilátásaival magyarázta nyereségének megcsappanását. Az európai gazdaságban is baj van a motorral, Németország immár negyedik éve nem képes betölteni ezt a szerepkört: hatalmas gazdasági súlyával, de az összes többi uniós tagországénál lassúbb, az idén legfeljebb 1,3%-osra várt növekedési ütemével lehúzza az egész kontinenst. Franciaországban viszont, ahol az elmúlt hetekben gyors egymásutánban többször is lefelé korrigálták a növekedési elõrejelzéseket, még így is 2,7%-ra számítanak az idén. Németországgal, Olaszországgal és Portugáliával együtt azonban Franciaországot is a szégyenpadra ültette az Európai Bizottság (EB) az eurózóna tagországainak úgynevezett stabilitási és növekedési paktumában vállalt költségvetési deficit túllépéséért. Az egyezmény szerint a tagállamoknak egyensúlyban lévõ vagy inkább többletet mutató állami büdzsére kell törekedniük a tavalyi átlagos hiány a GDP 0,7%-ára rúgott, de sok helyütt inkább romlás tapasztalható. A legaggasztóbb, a megcélzott 1,5%-ossal szemben a GDP 2,25%-ára rúgó költségvetési deficitnek Berlinben néznek elébe. Gerhard Schröder kancellár hivatalba lépése óta most elõször számolt nyilvánosan is azzal a lehetõséggel, hogy nem sikerül betartania fõ választási ígéretét, miszerint egymillió fõvel csökkenti az 1998-as hivatalba lépésekor megörökölt 4,5 milliós munkanélküliséget. A konjunktúra lehûlését magyarázó elemzésekben a világgazdaság s benne a német export számára meghatározó amerikai gazdaság lelassulása mellett a cserearányromlás is szerepel. Schröder kancellár a "nyugodt kéz" politikáját hirdette meg, ami bizonyos értelemben Helmut Kohl taktikájára emlékezteti a megfigyelõket. De a kutatók is óva intették a kormányt a "kapkodó akcionizmustól". A kieli világgazdasági kutatóintézet konjunktúraosztályának vezetõje, Joachim Scheide egyrészt kizárta annak lehetõségét, hogy a jelenlegi megtorpanás a harminc évvel ezelõtti rossz emlékû stagfláció megismétlõdéséhez vezessen, másrészt úgy vélte, mivel a visszaesés okai nem a politikában keresendõek, az elhárítás érdekében sem kell politikai lépéseket tenni. Az elsõ olajválságot még pénzügyminiszterként, a másodikat már kormányfõként átélt és túlélt Helmut Schmidt a lefékezõdés okát elsõsorban a külsõ körülményekben, mindenekelõtt Amerikában látja, s erre sem egy esetleges németországi állami beruházási programnak, sem egy adócsökkentésnek nem lenne hatása. Szó sincs azonban arról, hogy a volt kancellár általános felmentést adna mai utódjának. A túlszabályozott német gazdasági életben, ahol egyedül az építésügyi elõírások 1731 sûrûn nyomtatott oldalt töltenek meg, a kormány azzal követ el hibát, ha nem lát neki a deregulációnak. A várható szakszervezeti tiltakozások ellenére is hozzá kellene nyúlni a munkajog szabályaihoz is – véli a volt kancellár. Kérdés persze, akad-e kormány, amelyik az ilyen "rugalmasabb foglalkoztatást" éppen a választás elõtti utolsó évben akarná bevezetni. Pedig Brüsszelben is azt mondják, hogy a súlyos német dekonjunktúrára és deficitemelkedésre korántsem csak Németországnak az amerikai tõkétõl és az USA-ba irányuló exporttól való függése az egyetlen magyarázat, hanem a "széltõl is óvott" munkaerõ-piaci szabályok, a foglalkoztatottságot akadályozó hatalmas közterhek is az okok közé tartoznak. Amerikában nehezíti a kilábalást a sokak által félt recesszióközeli állapotból, hogy a gyenge vállalati eredmény-elõrejelzések következtében süllyedõ részvényárfolyamok, valamint a rendre csalódást keltõ GDP-adatok dacára az év eleje óta a dollár erõsödött az euróval, illetve a jennel szemben. Egyes kommentárok szerint ez annak köszönhetõ, hogy a befektetõk még mindig az amerikai lehetõségeket tartják a legvonzóbbaknak, mondván, még ha az USA gazdasága lassul is, a világgazdaság többi régiójában az Egyesült Államok meghatározó szerepe miatt ennél csak rosszabb lehet a helyzet. Erre utal az is, hogy folytatódik az európai tõkekiáramlás: két évvel ezelõtt 162 milliárd eurót tett ki, tavaly 158 milliárdot, az idei év elsõ negyedében pedig már 86 milliárd volt. Akik még mélyebbre ásnak, azok azzal érvelnek, a két egymással versengõ régió valójában nagyon is hasonló ütemben fejlõdik: az elmúlt fél évtizedben az amerikai növekedés összességében évi 4%-os volt ugyan, míg az eurózónáé csak 2,7%-os, viszont ha az egy fõre jutó GDP növekedését nézzük, az európai 2,6% már alig marad el az amerikai 3%-tól.

Csehországban márciusban 13289 korona volt az átlagbér

Prága. Csehországban a számítógépes adatfeldolgozók keresnek a legjobban, a legalacsonyabb havi átlagbérek pedig a konfekcióiparban vannak. A legjobb átlagbérek 3,5-ször haladják meg a legalacsonyabbakat – derült ki a Cseh Statisztikai Hivatal tegnapi jelentésébõl. A számítógépes adatfeldolgozók bruttó bére havonta átlagosan 30 252 korona, míg a konfekcióiparban 8372 korona. A számítógépesek bére az elsõ negyedévben 14,3%-kal volt magasabb a tavalyi elsõ negyedévinél. Átlagon felüliek még a pénzügyi szférában dolgozók átlagbérei is. Márciusban átlagosan 28 011 koronát kerestek, 28%-kal többet, mint egy évvel korábban. Az országos bruttó átlagbér az idei elsõ negyedév végén 13 289 korona volt. Az elsõ három hónapban a biztosítótársaságok alkalmazottainak a keresete csökkent, havi 29 051 koronára. Ez is még több mint a kétszerese az átlagos cseh havi fizetésnek, de 19,8%-kal kevesebb, mint tavaly márciusban. Az átlagosnál alacsonyabbak a keresetek a mezõgazdaságban és az erdõgazdaságban. A tavalyi elsõ negyedévhez képest 9,8 százalékkal emelkedtek, és idén márciusban átlagosan 9762 koronát tettek ki. A nyugdíjak 6,3%-kal emelkedtek, átlagosan havi 6302 koronára. Ez az átlagbérnek a 47%-a. A cseh statisztikusok az átlagbérek kiszámításánál nem veszik figyelembe a belügyi, a védelmi, az igazságügyi tárca, valamint a parlamenti képviselõk, a szenátorok és a miniszterek bérét. (m, c)

GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK

Pozsony. A Ludová banka 2001 elsõ felében 168,863 millió korona nyereséget könyvelt el. A pénzintézet mérlegfõösszege az elmúlt egy évben 700 millió koronával nõtt, s elérte a 25,635 milliárd koronát. A hitelkihelyezése 2000 és 2001 elsõ 6 hónapja között 28 százalékkal emelkedett, elérve a 8,269 milliárd koronát. A bank mûködési költsége az év elsõ felében 344 millió koronát tett ki. (TASR)

Pozsony. Mikulás Dzurinda kormányfõ azt szeretné, ha a Szlovák Gázmûvek (SPP) privatizálásából származó bevételeket kizárólag a reform finanszírozására és az államadósság törlesztésére fordítanák. A hitelminõsítõ intézetek máris jelezték; éberen figyelik, hogy a kormány hogyan sáfárkodik a magánosításból eredõ bevételekkel. (TASR)

Pozsony. A Penta Groupba tartozó Penta Investment Limited és a J and T Finance Group alkotta konzorcium július 20-án megvásárolta a ciprusi Trim Luffer Limitedtõl a Slovnaft 7,98%-os részvénycsomagját. Az utóbbi csak a múlt héten fizette ki a részvények utáni vételárat a Nemzeti Vagyonalapnak (FNM). A két fél abban is megegyezett, hogy a Trim Luffer Limited a vételáron (részvényenként 802 korona) adja tovább a csomagot. Az egyezség még azelõtt megszületett, hogy a Trim megvette volna a Slovnaft kisebbségi részesedését – közölte a Penta képviselõje. A konzorcium az 1,647 millió darab részvényért 1,321 milliárd koronát fizetett. A Penta Investment és a J and T Finance Group már korábban megszerezte a Slovnaft 2%-át. A konzorcium összesen 10%-os részesedésével a Slovnaft harmadik legnagyobb részvényesévé lépett elõ. (TASR)

Bécs/Oslo. Az OPEC-olajok múlt heti átlagára hordónként 23,07 dollár volt, egy héttel korábban 24,23 dollár volt az átlagár. Júniusban az OPEC-olajféleségek átlagos ára 26,10 dollár volt hordónként. Az OPEC-en kívüli vezetõ kõolajexportõr Norvégiának nincsenek olyan tervei, hogy csökkenti termelését. Norvégia naponta 3,1 millió hordónyi olajat termel ki. Az Kõolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) fõtitkára tegnap úgy nyilatkozott: lehetséges, hogy a szervezet országainak miniszterei augusztus elején találkoznak, hogy megvitassák a termelés csökkentését annak érdekében, hogy az árakat a 25 dolláros hordónkénti ár közelében tartsák. (MTI)