Szombat, 2001. július 7. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 156. szám

Míg örömünk a világba kiált, fájdalmaink mélyen hallgatnak – a másság mindenkiben él, csak kevesen tudnak azonosulni vele, hisz vállalása mindennapi küzdelmet jelent

Ismerik a történetet Jonathan Livingstonról, a sirályról, aki más volt, mint a többi? Csak a repülés érdekelte, a maga gyönyörûségeivel és buktatóival, és mit sem törõdve azzal, hogy a világ milyen irányba halad, a megismerhetetlen kibogozását választotta. Jonathan mindannyiunkban ott él, de kevesen vannak olyanok, akik azonosulni tudnak vele. Mert a másságot megismerni és vállalni mindennapi küzdelmet jelent.

A következõ történet olyan emberekrõl szól, akiket az önkéntesen vállalt egymásrautaltság érzése köt össze. Az egyik oldalon állnak azok, akik valami oknál fogva mások, a másik oldalon pedig, akik megpróbálják a világot számukra elfogadhatóvá tenni. Nem könnyû dolog a mentálisan sérült embert a világhoz kötni, ám az érintettek elmondása szerint megéri a küzdelmet. Mert mindkét fél valami többet kap – leckét emberségbõl.

Rozsnyó, Kassai út. Az emeletes családi ház kapui mögött a szokott kerékvágásban folyik az élet. Az Amália nevet viselõ szociális szolgáltatások otthonában – mint az idegeneket általában – kíváncsi tekintetek fogadnak.

"Tizenhat gondozottunk van jelenleg – tudom meg Renata Csavnyická nevelõnõtõl. – Dawn-kórban, gyermekbénulásban és epilepsziában szenvedõ gyermekek, fiatalok ezek, nyolctól harminchárom éves korig. Ami leginkább megnehezíti a velük való foglalkozást, az mentális sérülésük. Nehezen kezelhetõek, ami persze nem azt jelenti, hogy valamennyien egyformák, és a világ szempontjából úgymond teljesen elveszettek volnának. Arról van szó, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy a számunkra szinte teljesen egyértelmû dolgokat felfogják, elsajátítsák és késõbb hasznosítani tudják. Valamilyen szinten sérült a felfogóképességük, az érzéklésük, a gondolkodásuk, a fantáziájuk, a beszédjük, a memóriájuk, másképp nyilvánítják ki az akaratukat, érzéseiket, és a fantáziájuk is nagyon sajátos. Többségük a mentális sérültség középsõ fokán található."

Az élet közben zajlik: legélénkebben az épület falára felszerelt kosárlabdapalánk alatt, ahol fiúk csoportja produkálja magát. Akad, aki végeláthatatlan köröket ró a tágas udvaron bicajával, míg mások a kézimunkában lelik örömüket.

"Nagyon fontos számukra, hogy állandóan foglalkoztatva legyenek – mondja Viera Hetesiová egészségügyi nõvér –, ezért mindennap új és új dolgokat találunk ki nekik. Nagyon kedvelik a képzõmûvészeti, a zenei foglalkozásokat, és persze a munkát. Ezek intézményünkben mint a terápia részei vannak jelen. A cél az, hogy ezeken keresztül elsajátítsák a mindennapi tevékenységek alapjait. Ezalatt tényleg az alapokat kell érteni – a higiéniai szokások, az alapvetõ munkamozzanatok elsajátítását. Néhányan olvasni tanulnak, megismerkednek az alapvetõ matematikai fogalmakkal, a legnagyobb hangsúly azonban a gondolkodóképesség fejlesztésén van. Mivel neveltjeink mindegyike külön egyéniség saját személyiségjegyekkel, eltérõ a viszonyulásuk is. Van, aki a rajz által tudja leginkább kifejezni magát, de nem idegen számukra az irodalom sem. Az egyik neveltünk – Sylvia Petrenková – pedig sorra nyeri a sérült emberek számára rendezett kerékpárversenyeket. A szlovákiai bajnoki címen kívül szép eredményeket ért el a Hollandiában megrendezett Európa-bajnokságon is. Megemlíthetném, hogy rendre részt vesznek a paraolimpiákon, ahol fõképp úszásban, futásban és súlylökésben érnek el szép sikereket. Ondrej Gallo pedig országos rajzversenyt nyert az idén. Elmondható tehát, hogy nagyon kiterjedt az érdeklõdési körük."

Az otthon ajtaján számos felirat hirdeti, hogy bár ember és ember között óriási különbségek lehetnek, tulajdonképpen valamennyien egy célt követünk – persze, ki-ki a maga módján. Különösen gondolkodóba ejt egy mondat, mely arról vall, hogy míg örömünk a világba kiált, fájdalmaink mélyen hallgatnak. Aztán kapcsolok: hiszen a legfontosabb dolgok szavakkal megfogalmazhatatlanok. Mert a szó kimondatik és elszáll, de a tetteknek valahol nyomuk marad.

Benn kellemes légkör, példás rend fogad. "Megpróbáljuk idevarázsolni az otthon nyugalmát és melegét – mondja Erika Eliásová fõnõvér. – És bár a családi környezet semmivel sem pótolható, úgy kezeljük õket, mintha a saját gyermekeink lennének, és biztos hátteret próbálunk kialakítani nekik. Ehhez igazodik a napirendjük is, tehát nagyjából úgy néz ki, mint egy átlagos iskolalátogató fiatal egy napja. Amire fokozott figyelmet fordítunk, az a foglalkozások megszervezése. Szükségük van arra, hogy alkotó energiájukat felszabadítsák, és valamit átadjanak a környezetüknek. Teljesen mindennapi emberi hozzáállás ez, ami náluk fokozott mértékben van jelen. Ezért is van az, hogy a mindennapos alkotótevékenységen kívül oly szívesen részt vesznek minden rendezvényen, amely számunkra elérhetõ. Elmondhatom, hogy az évek során nagyon jó viszonyt alakítottunk ki a város intézményeivel, de kapcsolataink gyakorta a határokon is túlnyúlnak. Bekapcsolódunk Rozsnyó kulturális életébe kisebb elõadások keretében, együttmûködünk a nyugdíjasotthonnal, a kereskedelmi akadémiával, a város alapiskoláival. Olyan rendezvényeken vagyunk jelen, mint a Téli Blumiáda, amely a mentálisan sérült fiatalok országos fóruma, és persze minden évben megrendezzük a Charitánia elnevezésû jótékonysági koncertünket. Az idei év pedig az Amálium 3000 nevet viseli, és folyamán olyan aktivitásokat szervezünk, melyek az intézmény támogatottságát hivatottak elõsegíteni. Ezenkívül ott vagyunk szinte minden olyan találkozón, táborban, amelyet a mentálisan sérült emberek számára szerveznek. Így többször megfordultunk már a selmecbányai, a körmöcbányai, a zólyomi és a zemplénváraljai táborokban. Mindenhová viszünk valamit, és mindenhonnan valamivel gazdagabban térünk haza."

Igor Lada igazgatónál afelõl érdeklõdöm, milyen esélyeik lesznek neveltjeiknek az életben való érvényesüléshez. "Nos, ezt nehéz megmondani. A többségük visszakerül a családjához, ahol is állandó törõdést igényelnek. Bár itt elsajátítják számos tevékenység alapjait, mindazonáltal sosem lesznek egészen önállóak. Mások, és ez egész életükön végigkíséri õket. Ezen a környéken igen magas a munkanélküliség, és súlyos egészségkárosodással bizony nehéz munkahelyet találni. Mi itt a maximálisat nyújtjuk nekik abból, ami emberileg átadható; enélkül a munkánknak nem is lenne értelme. A többi azonban már nem rajtunk múlik, hanem a világon – azon, hogy hogyan fog hozzájuk viszonyulni a társadalom, milyen esélyeket teremt számukra. Minden köszönetünk azokat illeti, akik jelenlegi munkánkhoz megteremtik a feltételeket. Az intézményeket, a vállalkozókat, akiknek a segítsége nélkül bizony nehezebben boldogulnánk. Pénzközpontú világban élünk, ezzel nap mint nap szembe kell néznünk, de jólesik látni, hogy milyen sokan vannak, akikbõl nem veszett ki az emberség. Míg ez bennük van, mindig fogunk tudni adni önmagunkból valamit."

Szabadnak lenni annyi, mint nem félni – de mikor úgy megszaporodtak a veszélyek, hogy kétszer is meggondolja a szülõ, gyerekével küldje-e le a szemetet a nyolcadikrólò

Nem tudom – különösen történelmi távlatokban tûnõdve –, hogy elmondhatta, elmondhatja-e magáról bárki is: pont jókor vagy jó korban született, legalább egy szempontból. Nos, ha eltekintek attól, hogy három évvel a második világháború befejezése után láttam meg a napvilágot, hatvannyolc internacionalista tankjainak a dübörgésébõl pedig halk morajt sem hallottam a központoktól távoli kisvárosban, akkor én minimum egy aspektusból pont jókor vagy jó korban születtem. Tizenhárom éves voltam, amikor elõször jelent meg életemben a televízió, az is egy középületben történt, a mi házunkba csak jóval késõbb került készülék. Vagyis ezeken a közép-európai tájakon az évszázadokon át húzódó generációs láncolatban annak a legeslegutolsó nemzedéknek a seregébe tartozom, amelynek még volt gyermekkora. Azt nem állítom, hogy a közvetlenül utánunk sorjázóknak nem volt, ám éppen velük egy új fejezet kezdõdött, egy másféle gyermekkor, amely mint fogalom létezik ugyan, de a tartalma gyökeresen megváltozott. Persze, gyereke, illetve családja válogatja, és hát skatulyázni sem volna helyes. Mindenesetre, a gyermekkor két fõ ismérvébõl, a szabadságból és a játékból kevés maradt mára. A szabadság alatt természetesen nem szabadosságot értek, a játék alatt pedig nem televíziózást, számítógépes hancúrozást. Mi nem képernyõhöz, monitorhoz tapadtunk, hanem a természethez, a földhöz, a legelõkhöz, virágos és havas mezõkhöz, napfényes tisztásokhoz, melyek szamócával kínáltak bennünket, és amikor mindezt meguntuk, a golyózást, a biciklizést, a focit, a csúzlicsatákat, a repülõmodellezést, az ipiapacsot, a szánkózást, a síelést és még annyi mindent, akkor a könyvekhez tapadtunk, a könyvekhez, melyek olykor el sem, csavarogni sem engedtek. Móra, Mikszáth, Defoe, Jókai, Verne, Jack London, Gárdonyi tartott bent a szobában vagy a kertben az õszibarackfa árnyékos hûvösében, fûre terített pokrócon. A szüleink miatt mehettünk volna, nem kellett félteniük, nem volt kitõl, mitõl. Csak a természetes aggodalom bukkant elõ olykor-olykor abban a világban, melynek tempóját inkább a szekerek elõtt baktató lovak diktálták, nem száguldó autócsodák, teherkocsik, tömegközlekedési eszközök, mindenütt muzsikáló mobiltelefonok, számítógépes fájlok, internetes csatlakozások, ahogy manapság, amikor a természetes aggodalomhoz új aggodalmak, félelmek egész sora társul. Tudjuk, szabadnak lenni annyi, mint nem félni. Na de amikor annyira megszaporodott az életet fenyegetõ veszély, hogy például kétszer meggondolja a szülõ, a gyerekével küldje-e le a szemetet a nyolcadikról?! Következésképpen – bár érthetõ módon – természetellenes szintre emelkedett a szülõkben a vigyázó, figyelmeztetõ, fegyelmezõ ösztön, melynek már az enyhébb megnyilvánulásai is gyakran vezetnek konfliktushoz az anya vagy az apa és a gyermek között, vagy akár családi perpatvarhoz. Ezeknek az ösztönöknek a feltörése, megjelenési formái nemcsak hogy nem tûnnek el nyomtalanul a gyermek lelkébõl, hanem korlátozzák a szabadságát, sértik szabadságérzetét, mely minden gyermek sajátja földrésztõl, országtól, politikai rendszertõl, bõrszíntõl függetlenül.

Itt a nyár, s újfent felvetõdik, sõt bizonyára elõjött már korábban az az egyszerû kérdés: hol, mivel töltse a gyermek a szünidõt. Egyszerû kérdés? Kinek hogy. Van, aki Honoluluig elmehet akár hetekre, egyedül vagy együtt az egész család, mások, s egyre többen, még csak arra sem gondolhatnak – anyagi helyzetüknél fogva –, hogy valamelyik alapítványi táborba küldjék csemetéjüket néhány napra. Sajnos, a szabadidõközpontok zöme pénzhiány miatt képtelen helyettesíteni az egykori ifjúsági és pionírházakat, a cserkészeket sem veti fel a pénz, s elmúltak azok az idõk is, amikor a szülõk azt kérdezgették egymástól, melyik turnusban megy a lányod, fiad ebbe vagy abba a – szakszervezet által rendszeresen szervezett – pionírtáborba, ahol nemcsak a szlovák gyerekkel ismerkedett s kötött barátságot a magyar gyerek, és fordítva, hanem a hegyekkel, a hegyek kincseivel, s játszott, vetélkedett, szórakozott, amennyit akart, míg nem fújtak takarodót. Ezeket a táborokat mi helyettesíti ma olyan mennyiségben, mint amilyenben annak idején szervezték õket? Marad csakugyan a televízió? Esetleg egy kicsit a lepusztult játszótér, s ami föllelhetõ, élvezhetõ még a természetbõl, természetben – félelem, féltés nélkül? A tinédzsereknek pedig amolyan kiegészítésül esti vendéglõ némi homállyal, cigarettafüsttel, alkohollal záróráig?

Valóban nem tudom, születhet-e pont jókor vagy jó korban az ember. Vagy az egész pusztán a jövõt jelentõ gyermekért aggódó felnõtt fölösleges töprengése?

Rendszeresen kell fogyasztanunk szénhidrátokat tartalmazó ételeket, ha kiegyensúlyozottak akarunk lenni

Túlhajszoltak, fáradtak és kedvetlenek vagyunk, szinte enni sincs idõnk. Már a kávé sem segít! Nincs más hátra, változtatni kell az étkezési szokásainkon. Próbáljunk meg stresszoldó élelmek segítségével kitörni ebbõl az ördögi körbõl.

Hagyjuk ki a kávét

Egy csészényi kávé felfrissíti a szervezetet, de ha többet fogyasztunk belõle, éppen ellenkezõ hatást érhetünk el vele. Frissesség helyett ingerlékenyek, idegesek, feszültek leszünk tõle. Ráadásul hosszabb távon szívdobogást és gyomorpanaszokat okozhat. Ha valaki nem tud lemondani a kávéról, legalább térjen át a koffeinmentesre, de sokkal jobb a gyógytea, a dzsúsz vagy az ásványvíz.

Naponta legalább háromszor étkezzünk

A leghelyesebben akkor cselekszünk, ha reggeli lustálkodás helyett fél órával elõbb pattanunk ki az ágyból, és finom, kiadós reggelit készítünk magunknak. Természetesen nem hiányozhat belõle a friss zöldség és gyümölcs, mert az ilyen reggeli tulajdonképpen egész napra biztosítja az optimális vércukorszintet és az energiát. A vacsora már kifejezetten könynyû ételekbõl álljon, hogy ne terhelje meg a gyomrot.

Édesség helyett együnk gyümölcsöt vagy joghurtot

A rengeteg stressz hatására általában gyakrabban kívánjuk az édességet. Ám ez nem szünteti meg a fáradtságérzetet, kimerültséget. Ráadásul egészségtelen is. A megemelkedett vércukorszintre a szervezet magasabb inzulinszinttel reagál, s így a cukorszint újra csökken. Mi pedig ismét fáradtak, kedvetlenek vagyunk, és kívánjuk az édességet. Ezért aztán sokkal jobban tesszük, ha lemondunk róla, és helyette inkább gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztunk. Az édességre való gusztusunkat hüvelyesekkel, burgonyával, alacsony zsírtartalmú joghurttal, túróval pótolhatjuk. A szénhidrátokat tartalmazó ételeket (gabonafélék és az ezekbõl elõállított termékek, rizs és burgonya) rendszeresen kell fogyasztanunk, hogy az agyunk elégséges szerotonint tudjon elõállítani. Éppen ez a szerotonin nevû hormon felelõs ugyanis a megelégedettség, a kiegyensúlyozottság érzetéért.

Egy deci vörösbor megengedett

Egy-egy pohár minõségi vörösbor jót tesz a szervezetnek, ám a gyakori alkoholfogyasztás határozottan ártalmas. Az alkohol többek között elvonja a szervezet számára oly fontos C- és B-vitamint. Ráadásul ha nagyobb mértékben fogyasztjuk, még több stresszt válthat ki szervezetünkben.

Ha csak tehetjük, friss nyers élelmeket fogyasszunk. Az élelmiszereket, kész ételeket ne raktározzuk, inkább gyakrabban vásároljunk kisebb mennyiséget. Ne feledjük, a zöldséget és a gyümölcsöt nem szabad fõzni, csak párolni.

Nyugodtan étkezzünk

Étkezéskor mindig igyekezzünk kellemes, nyugodt légkört teremteni, az egyszerû ételeket is lehet gusztusosan tálalni. Ha mérgesek, haragosak vagyunk, vagy stressz ért, inkább várjunk az étkezéssel. Menjünk, sétáljunk egyet, hogy a gondolataink másfelé terelõdjenek.

Mértékkel sózzunk

Köztudott, hogy a túlzott sózás ártalmas a szervezetre, mivel növeli a vérnyomást. A magas vérnyomásban szenvedõk teljesen hagyják ki a sót, használjanak helyette más fûszereket. Érdekes ízt ad az ételnek a rozmaring, a bazsalikom, a kakukkfû, a kapor. -ei-

Élelmiszerüzleteinkben széles választékban kaphatók a régebben csak külföldön ismert mártások, konzervek és félkész ételek, melyek megkímélik a háziasszonyokat attól a stresszhelyzettõl, hogy a fárasztó munkanap után mit tegyenek nagy gyorsan a család asztalára. Bár a címkéken szlovákul is kötelezõ feltüntetni az öszszetételt és a szavatossági idõt, nem árt tudni, hogy a dátumok angol megjelölése mit is jelent.

Best before: az étel a jelzett idõpont után is fogyasztható, de elõfordulhat, hogy az íze már nem tökéletes.

Sell-by/use-by: a jelzett idõpont után az étel fogyasztása az egészségre káros lehet.

Ha valaki egy órával kevesebbet alszik, mondjuk, a kívánatos nyolc óra helyett csak hetet, ez szellemi képességeinek csökkenésével járhat – állítják brit alváskutatók. Egy álmatlan éjszaka után IQ-tesztünk eredménye egy százalékponttal csökkenhet. Az egész heti alváshiány negatív eredménye összeadódik, és ez teljesítményünk jelentõs romlását okozza. A több mûszakos munka, a nyújtott munkanap elterjedése, az alvás leértékelõdése, a 24 órás, nonstop társadalom kialakulása veszélyekkel járhat. A túlpörgetett életmód, a krónikus alváshiány nemcsak az intelligenciatesztek eredményében mutatkozik meg, hanem fokozza a stresszt, koncentrációs zavarokat is okozhat, jelentõsen ronthatja a gondolkodást, és összefüggéstelenné teheti beszédünket, hiszen az emberi agy éppen alvás közben dolgozza fel a nappal szerzett információkat.

Egy megmosott, szárazra törölt nagyobb citromnak egyenesre vágjuk a talpát, hogy biztosan álljon. Utána levágunk egy nagyobb kúpot a tetejébõl, és kiskanállal annyit kaparunk ki a húsából, hogy egy kis mécses éppen beleférjen. Illatozó gyertyát készíthetünk így a terített asztalra, s még oldottabbá tehetjük vele stresszoldó étkezésünk.

Közeli hozzátartozóik betegsége okozza a nõk többségénél a legnagyobb stresszt, mivel az anyagi gondoknál is súlyosabbnak ítélik az érzelmi és a családi problémákat. Ám a világból érkezõ rossz hírek mindössze a nõk 23 százalékában keltenek tartós feszültséget. Életkortól függõen változik reagálásuk a stresszre. A 30 év alattiak többnyire depresszióra, a 30–40 év közöttiek fáradtságra, szorongásra, szexuális problémákra, a 40–50 év közöttiek ingerlékenységre és a koncentrálóképesség csökkenésére panaszkodnak. Bizonyos betegségek, szív- és érrendszeri panaszok, álmatlanság, depresszió, emésztési problémák, bõrbetegségek, menstruációs és vegetatív idegrendszeri zavarok (erõs szívdobogás, rossz közérzet, nyugtalanság, ájulás), az állandó fáradtság ugyancsak kapcsolatba hozható a túlhajszoltsággal, a stresszel. A legújabb kutatások pedig azt bizonyítják, hogy az állandó feszültség negatív hatással van az immunrendszer mûködésére. -n

Hozzávalók: 50 dkg ribizli, 15 dkg málna, 1,5 dl tejszín, 8 dl tej, 15 dkg porcukor, 1 citrom leve.

Elkészítése: A ribizlit és a málnát tisztítás után kézimixerrel leturmixoljuk. Nagyobb méretû szûrõn leszûrjük a gyümölcs levét. Hozzáadjuk a tejszínt, a tejet, a porcukrot és a citrom levét. Jól összekeverjük, majd egy órára hûtõbe tesszük. Hidegen tálaljuk.

Hozzávalók: 70 dkg zöldbab, 2 szûzpecsenye (kb. 30 dkg-osak), 2 evõkanál olaj, 2 fej vöröshagyma, 25 dkg paradicsom, 10 dkg gorgonzola sajt, 1,5 dl tej, kb. 1/2 üveg hollandi mártás, 10 dkg vaj, 2-3 evõkanál reszelt sajt, só, fehér bors.

Elkészítése: A babot forrásban levõ sós vízben kb. 15 percig fõzzük, majd szûrõre szedve lecsöpögtetjük. A húst a felforrósított olajon körös-körül megpirítjuk. Közepes hõfokon további kb. 15 percig sütjük, közben egyszer megfordítjuk. Sóval, borssal fûszerezzük, és kivesszük a serpenyõbõl. A visszamaradt zsiradékot félretesszük. Durvára felkockázzuk a megtisztított hagymát, a paradicsomokat félbe vágjuk. A visszamaradt zsiradékot felhevítjük, és megsütjük rajta a hagymakockákat. Hozzáadjuk a paradicsomot meg a lecsöpögtetett babot, és kevergetve kb. 2 percig pároljuk. Sózzuk, borsozzuk. Egy lábasban megmelegítjük a tejet. Hozzáöntjük a hollandi mártást, és állandó keverés mellett felforraljuk. Alacsony hõfokon apránként hozzáadjuk a feldarabolt vajat, és beleszórjuk az összemorzsolt gorgonzolát. A szûzpecsenyét felszeleteljük. A zöldségeket lapos tûzálló tálba halmozzuk. Elrendezzük rajta a szûzérméket, meglocsoljuk a mártással, és megszórjuk reszelt sajttal. Elõmelegített sütõben, 200 fokon (gáztûzhelynél 3-as fokozaton) 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.

Hozzávalók (8 db): 2 szál sárgarépa, 2 fej vöröshagyma, 8 szelet lapkasajt, 1 dl sör, 1 tojás, 2 evõkanál olaj, késhegynyi õrölt szerecsendió-virág, ecet, cukor, só, õrölt fehér bors ízlés szerint, 8 ujjnyi vastag szelet ferdére vágott bagett (kb. 40 dkg).

Elkészítése: A megtisztított, kis kockákra vágott hagymát forró olajra dobjuk. Rögtön megsózzuk, összekeverjük, és fedõ alatt üvegesre pároljuk. Almareszelõ durva fokán lereszeljük a sárgarépát, s a hagymához keverjük. Épp csak felforraljuk, végül beleöntjük a sörrel habosra kevert, megfûszerezett tojást. Csak annyi ideig hagyjuk tûzön, amíg a tojás összefogja a hagymás sárgarépát. Ha kissé kihûlt, megkenjük vele a kenyereket, mindegyiken elhelyezünk egy szelet sajtot, és annyi ideig pirítjuk, amíg a sajt a tetején meg nem olvad.

Hozzávalók (1 adag): 2 cl citromlé, 2 teáskanál barnacukor, 6-8 mentalevél, 4 cl fehér rum, 4-5 evõkanál tört jég, 2 cl szódavíz.

Elkészítése: A citromlevet hosszú pohárba töltjük, rászórjuk a cukrot és a mentaleveleket. Kanállal összetörjük, rátöltjük a jeget, a rumot és a szódát. Jól összekeverjük. Mentaággal díszítjük, szívószálat állítunk bele.

Alkoholmentes változat: Kihagyjuk a rumot, és szóda helyett Sprite-ot használunk.

A fennállásának 125. évfordulóját ünneplõ Henkel társaság százhuszonöt karitatív tervezetet támogat

Hogyha pácban vagyunk, segítenek a jó barátok – énekelték teli torokból, s annak ellenére, hogy mozgáskorlátozottságuk miatt tolószékbe kényszerülnek, boldognak tûntek. – Most azok is, bár elõfordul, hogy fõleg a serdülõk, felteszik a kérdést: miért éppen én? – közli õszintén Dagmar Vatolíková, a pozsonyi Mokrohájska utcai Gaudeamus szociális intézet nevelõnõje, akit az intézet néhány neveltjével együtt a fennállásának 125. évfordulóját ünneplõ Henkel Slovakia társaság sétahajókázásra hívott meg. A bentlakásos intézet pótotthont jelent közel 100 gyermek számára, akiknek testi fogyatékossága nem teszi lehetõvé, hogy családjuk körében nevelkedjenek. – A gondjainkra bízott 3–25 évesek ezért családi jellegû, kisebb csoportokban élnek, ami jótékonyan befolyásolja szellemi, lelki fejlõdésüket – magyarázza lelkesen. Nem tagadja, hogy nehézségek is vannak, az utóbbi években az intézeten belül gyermekotthont alakítottak ki közel 20 elhagyott gyermek számára. Bár az intézeti életkörülmények sokat változtak a rendszerváltás óta, az állam bármennyire igyekszik is, nem képes finanszírozni a valós szükségleteket, az épület korszerûsítését. – Szerencsére, mindig akadnak "barátok", akik kihúznak a pácból, és akkor segítenek, amikor leginkább kell – mondja a nagy üdvrivalgás közepette, amikor átveszi a Henkel társaság 350 ezer koronás adományát.

– Karitatív tervezetünk világméretû, tudatosítjuk, hogy erkölcsi kötelességünk segíteni a gyengéket, a rászorulókat. Ezért a társaság fennállásának 125. évfordulója alkalmából 52 országban 125, gyermekeket segítõ karitatív tervezetet finanszírozunk, 1,25 millió euró értékben – nyilatkozta Peter Günther, a Henkel Slovakia vezérigazgatója. A Gaudeamus szociális intézetben a 350 ezer koronás adományt a higiéniai berendezések korszerûsítésére fordítják. Az átépítésnél figyelembe veszik a tolókocsiban közlekedõk igényeit, a fõ hangsúlyt a hozzáférhetõségre helyezik, miközben lehetõvé válik a lány- és a fiúrészleg elkülönítése is.

A stresszt a fontosabb változások idézik elõ, s nem is mindig a kellemetlenek. Ezek az okozott feszültség mértéke szerinti sorrendben a következõk:

A legnagyobb stressz kiváltói

Házastárs halála

Válás

Börtönbüntetés

Közeli hozzátartozó halála

Súlyos sérülés vagy betegség

Munkahely elveszítése

Házasságkötés

Költözés

Nagy stresszt okoznak

Kibékülés a házastárssal

Nyugdíjba vonulás

Súlyos betegség a családban

Terhesség, gyermek születése

Szexuális problémák

Állásváltoztatás

Pénzügyi nehézségek

Közeli barát halála

Közepes stresszt okoznak

Családi viták

Nagy összegû hitel felvétele

Tartozás miatti jogi eljárás

Új munkahelyi feladatok

Gyermek iskolakezdése, iskoláinak befejezése

Gyermek elköltözése

Összekülönbözés a rokonokkal

Életkörülmények változása

Nézeteltérések a fõnökkel

Kisebb stresszt okoznak

Munkakörülmények megváltozása

Iskolaváltás

Nyaralás

Rokoni kapcsolatok megváltozása

Szabálysértés

Társadalmi helyzet módosulása

Karácsony

Kisebb hitel, kölcsön felvétele

Az ember nem tudja elfogulatlanul szemlélni önmagát, ezért nehezen tudja eldönteni, stressz hatása alatt áll-e, vagy sem. Az alábbi kérdésekre adott válaszokból következtetni lehet a fennálló stressz mértékére.

Gyakran támad sírhatnékja?

Könnyen összevész családtagjaival, munkatársaival?

Szexuális késztetése csökkent?

Rosszul alszik?

Sokat matat az ujjaival, rágja a körmét, babrál a hajával?

Nehezére esik az összpontosítás és a döntéshozatal?

Egyre inkább nehezére esik beszélgetni másokkal?

Akkor is eszik, ha nem éhes, máskor meg kihagyja az étkezéseket?

Sokszor érzi magát fáradtnak?

Úgy érzi, végérvényesen elvesztette a humorérzékét?

Gyanakszik másokra?

Többet iszik vagy dohányzik, hogy így segítse át magát a nehézségeken?

Úgy érzi, hogy nem képes megbirkózni az élet nehézségeivel?

Aki a kérdések közül négynél többre válaszolt igennel, az streszszel terhelt: ajánlatos stresszcsökkentõ módszerekkel próbálkoznia.

Jelige: "Szeretnék bocsánatot kérni"

Megtörtént. Nem tõlem kell bocsánatot kérned, hanem önmagadtól és azoktól a barátoktól, ismerõseidtõl, akiket kellemetlen helyzetbe hoztál arrogáns megnyilvánulásoddal. Én értettem, hogy mi a bajod. Õk nem. Csupán egy rosszindulatú kirohanást érzékeltek részedrõl, ugyanis másképpen látják azt az embert, egészen másnak ismerik, mint ahogyan te azt elõadtad. Elégedetlen voltál önmagaddal, mert megsértettél valakit a háta mögött. Ahhoz nem volt bátorságod, hogy az illetõ szemébe mond ugyanazt. Meg sem tennéd, mert felkészített az életre, elmondta neked azt, mire vigyázz, ha egy nálad jóval idõsebb hölggyel kötsz házasságot, és a buktatókra felhívta a figyelmedet. A buktatók bejöttek. Most kivetítetted haragodat az egész világra, mert elégedetlen vagy önmagaddal. Gyermeked van, és sajnos még nem nõttél fel ehhez a feladathoz. Nem szórakoztad ki magad, és a felelõsség érzete még csak annyira nyomaszt, hogy mindenkire áthárítsd türelmetlenül. Pedig a probléma gyökere önmagunkban keresendõ éppen úgy, mint a megoldás is. Nem vagy te buta, csupán megzavart a saját, egyedi szituációd, mert környezeted tagjaira fel kellene nézned. De, hát te önérzetes és büszke vagy! Inkább rombolnád egy köztiszteletben álló ember státusát annak reményében, hogy többnek érzékeltesd önmagad. Nem jó helyen tetted, mert szándékodon átláttak. Bizony, ez téged még jobban feldühített, és megfeledkeztél "viselkedni". Sajnálom, hogy önmagadban csalódtál, és nem bennem. Nekem nem kell megmagyaráznod a bizonyítványod, mert ismerlek, és mint minden embert: szeretlek. Hibáiddal, erényeiddel együtt. Ezért köszönöm meg a bocsánatkérõ leveledet. Hidd el: én nem haragszom. Nincs miért!

CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL

Jelige nélküli levélben egy 16 éves lány a következõket írja: Néha vannak olyan problémáim, melyek után öngyilkos akarok lenni, mert olyankor annyira el vagyok keseredve. A másik gondom az, hogy elsõ alkalommal önkielégítést végeztem, s émelygést éreztem a gyomromban, ami aztán fél óra múlva elmúlt. Ez vele jár? Még nem csókolóztam, és ezért gyakran álmodozom róla. Ez normális dolog, vagy túl gyerekes vagyok? Adjon tanácsot, hogy lehet egy fiút elcsábítani, hiszen Ön is férfi. Még egy problémám van: normális dolog, hogy reggelenként alvadt vért találok a fülemben?

Kisasszony, kérdéseire megpróbálok sorban válaszolni. Serdülõkorban rengeteg téma foglalkoztatja a fiatalokat, így a halál gondolata sem kerüli el õket. Nem véletlen, hogy egyes szakemberek ezt a kort válságkornak is nevezik. Szerencsére elég ritka jelenség a serdülõkorúak öngyilkossága, mivel sikerül bizonyos idõ után problémáikat több oldalról megközelíteni, és nem az önmegsemmisítés szempontjából kezelni. Ehhez viszont ajánlatos valakivel beszélgetnie róluk (baráttal, barátnõvel, szülõvel, pszichológussal), esetleg a tanácsukat kikérni, hogy õk hasonló helyzetben hogyan reagáltak. Így ritkán alakulhatnak ki olyan beszûkült gondolatok, hogy csak én vagyok ilyen, engem nem szeret senki stb., ami meghatározhatja a késõbbi viselkedést. Az önkielégítés nem okoz émelygést, és már több válaszomban is megírtam, hogy nincs káros hatása a szervezetre. Mindig fantázia kíséri, ami teljesen természetes, sõt az egyéb fantáziálások is teljesen természetesek ebben a korban. Fiúk elcsábítására nem tudok receptet, annyit javasolnék, hogy legyen mindig önmaga, és ne kísérletezzen különbözõ szerepek felvételével, mivel ilyenkor saját karikatúrájává válhat, amin nevetnek a fiúk. A fülével kapcsolatban azt javaslom, azonnal forduljon orvoshoz.

Meddig? jeligével egy hölgy azt írja, hogy nagyszülei, akik 70. életévükön túl vannak, még mindig élnek nemi életet. Kicsit megbotránkozott, mert nem tudja, normális dolog-e, vagy sem? Hány éves korig lehet nemi életet élni? A hosszantartó szexuális képesség örökölhetõ?

Kedves Hölgyem, ne botránkozzon meg, mivel az egészséges embereknél a rendszeres nemi élet még nyolcvan felett sem ritka, és ez a természetes. Széles körû vizsgálatok bizonyítják, hogy a szexuális életre és örömre való képesség messze túl a változás (klimax) korán, késõ öregkorig megmaradhat férfiaknál és nõknél egyaránt. A nemi mirigyek sorvadásával ugyan megváltozik a szervezet hormonháztartása, de ennek ellensúlyozására más reakciók is kiváltódnak, amelyek alacsonyabb szinten ugyan, de viszszaállítják ezt az egyensúlyt. Ezért a szexuális életre való képesség, ha csökkent mértékben is, de megmaradhat, annál is inkább, mivel a szexualitást szabályozó begyakorolt idegrendszeri reguláció továbbra is mûködik. Ügyelni kell arra, hogy mûködésük ne szüneteljen. Egyes felmérések szerint pl. a szexuális képességüket megõrzött férfiaknál a közösülések gyakorisága a 20 éves kor átlagát 100%-nak véve, az alábbiak szerint alakul: 20 éves 100%, 30 éves 90%, 40 éves 80%, 50 éves 60%, 60 éves 50%, 70 éves 35%, 80 éves 20%. Lényeges, hogy az ember minél tovább õrizze meg kialakult életformáját szexuális vonatkozásban is. Ne szégyellje korának elõrehaladtával szexuális vágyait. A rendszeres nemi élet folytatása idõs korban is fenntartja a potenciát. A hosszú szünetek beiktatása viszont azt eredményezi, hogy a szabályozó reflexek, automatizmusok megszûnjenek. Hogy a hosszan tartó szexuális élet örökölhetõ-e, nem tudom, de tény, hogy temperamentumunknak és szexualitásunknak vannak örökölhetõ és tanult elemei, hogy milyen százalékban, azt talán genetikai vizsgálattal ki lehetne mutatni. Eddig a válaszom a "Meddig" jeligére.

Gyermekáldás jeligés levélben egy 20 éves lány a következõket írja: Két éve járok a fiúmmal, akit nagyon szeretek. Egy éve van szexuális kapcsolatunk, de eddig még nem estem teherbe. Eldöntöttük, hogy ha terhes leszek, összeházasodunk, ezért is nem védekezünk. De eddig nem sikerült. A fiúmnak van egy testvére, aki egy éve nõs, de ott sincs család. Félek, hogy õbenne van a hiba, hogyan tudhatnám ezt meg?

Kisasszony, nem kell a családtervezéssel ennyire sietni. Lélektani szempontból fontos, hogy elõször stabilizálódjon a kapcsolatuk, kössenek házasságot, ha egyébként megértik és szeretik egymást. Ha két évig élnek házasságban, és nem alakul ki terhesség, akkor kell nõgyógyászhoz fordulni, aki mindkettejüket kivizsgálja. A nemzõképesség vizsgálata egyrészt az ondó, másrészt a nemi szervek vizsgálatából áll. Legfontosabb része az ondó mikroszkópos elemzése, melynek során értékelik legjellegzetesebb tulajdonságait, így pl. sejtösszetételét, a spermák mennyiségét, életképességét. Vizsgálják az ondó elfolyósodását és annak fokát is. Az ondó mennyisége általában 3-3,5 milliliter, enyhén lúgos vegyhatású. Az ondósejtek száma 1 ml ondóban normálisan 60-120 millió. A vizsgálat kiterjed az ondósejt alakjára, a fej, a nyak és a farok állapotára, elváltozására. A vizsgálat eredménye adja a spermatologramot, amelynek során megállapítható a nemzõképesség hét fokozata közül az egyik. Hipospermia esetén az ondószálacskák (ondósejtek) száma 1-20 millió/ml, a mozgó alakok száma ebbõl 20-50%-ig, a normális alakok száma 10-30%-ig terjed. Aspermia esetén ondóürítés történik, de a váladékban sem ondósejtek, sem spermatogenetikus alakok nincsenek. Az a férfi tekinthetõ nemzõképtelennek, akinek az ondójában nincsen mozgó sperma. A nemi szervek vizsgálatánál elõször a hímtagot vizsgálják, a fityma visszahúzhatóságát, a húgycsõnyílás helyét és az esetleges nemi betegségekre utaló hegeket, jegyeket, valamint a here és a mellékhere állapotát. Azt hiszem, hogy mind erre a vizsgálatra, mind pedig a nõgyógyászatira még ráérnek.

HÉTVÉGI KRIMI

Megijedt, amikor gyanús zajt hallott, de megõrizte nyugalmát. Már régóta számított ilyesmire. Azt azonban el sem tudta képzelni, mi fog történni... Felix Malters whiskyt töltött a poharába, és megfordult. Háta mögött egy magas, karcsú, szép arcú, kék szemû férfi állt. Pontosan olyan, amilyennek képtelenek ellenállni a nõk. Mindene megvolt, ami Felixbõl hiányzott. Ráadásul pisztolyt tartott a kezében.– Hogyan jutott be a lakásomba? – kérdezte Felix.

– Kulccsal – válaszolt az idegen.

– Kitõl kapta a kulcsot?

– Hármat találhat – válaszolt az ismeretlen, és gúnyosan elmosolyodott.

– Értem – bólintott Felix. – Evától, a feleségemtõl. Tehát maga a feleségem szeretõje, vagy a gyilkosom.

– Esetleg mindkettõ – jött a gúnyos válasz.

– Elhittem, hogy Eva szeret, de csak a pénzemet szerette – ismerte el Malters, mivel tudta, veszített.

– Pontosan – helyeselt az idegen. – Agyalágyult vénség, ostoba illúziókkal. Eva harmincéves, maga meg majdnem hatvan. Jól sejti, hogy Eva soha nem szerette, csak a pénz kell neki, méghozzá azonnal.

– S mivel még élek, el kell tennie láb alól. Mennyit ígért?

– Az egész vagyonát.

Malters poharat tett az asztalra.

– Maga szerint mekkora összeg lehetne?

– Elárulom az igazat, hisz nemsokára úgyis eltávozik az élõk sorából. Halála után Eva lesz az egyetlen örököse, és bizonyos idõ múlva feleségül veszem.

– Ez még nem jelenti azt, hogy hozzájut a pénzemhez.

– De igen. Ha elegem lesz Evából, õt is elteszem láb alól, mint magát. Valószínû, baleset következtében hal meg, én pedig bezsebelek mindent. Nem nevetséges? Megfizet azért, mert megölöm magát, ráadásul megszerzem az egész vagyonát.

– Hol van most a feleségem?

– Moziban. Szüksége lesz alibire a rendõrségen. A mozijegy elég.

– Van magának egyáltalán lelkiismerete? – kérdezte kis szünet után Malters.

– Tudja mit, öntsön nekem is, hogy bátorságot merítsek – mondta a férfi, és összeráncolta a homlokát.

Malters töltött neki is, az idegen fogta a poharat, s egy hajtásra kiitta.

– Szóval közönséges betörés lesz az egész – mondta elgondolkozva Malters.

– Pontosan – erõsítette meg a férfi.

– A rendõrség azt fogja hinni, hogy meglepte a betörõket, akik ijedtükben lelõtték.

– Ebben a házban sok értékes dolog van, amit eladhat – mondta Malters.

– Biztosan nem annyi, mint az egész vagyona.

– A mögött a nagy kép mögött van a páncélszekrény. A kinyitásához a számkombinációt csak én tudom. Értékes aranyérmék és a végrendeletem van benne. Már rég megváltoztattam. Nem Eva a vagyonom örököse. Csupán egy töredékét kapja. A többit egy természetvédõ szervezetre hagytam. Egyszerre minden másképp fest, igaz?

A férfi felállt, és Felix Malters halántékának szegezte a pisztolyt.

– Nyissa ki a trezort!

– No, és ha nem nyitom? – kérdezte Malters nevetve. – Soha nem tudja meg, hogy valóban vannak-e benne aranyérmék és megváltoztattam-e a végrendeletet. Börtönbe kerül. Maga ugyanis nem az egyetlen szeretõje a feleségemnek. Nincs más lehetõsége tehát, minthogy életben hagy, és elfogadja, amit kínálok.

Ezután Malters fogta a két poharat, kinyitotta a széfet, beletette a poharakat, és kivett egy bõrrel bevont kazettát. A páncélszekrényt újra bezárta, és az idegenhez fordult:

– Fogja az aranyérméket!

– Miért zárta el a poharakat?

– Miért? A számkombináció az ügyvédemnél van, a végrendelet másolatával együtt. Halálom után az ügyvéd kinyitja, és megtalálja az eredeti végrendeletet a poharakkal együtt. Egyiken az én ujjlenyomataim vannak, a másikon pedig a magáéi. Mit gondol, meddig marad szabadlábon?

A férfi néhány pillanatig habozott, aztán kitépte Malters kezébõl a dobozt, és a halántékához nyomta a pisztolyt.

– Most pedig kikísér a lakásból, nehogy közben felhívja a rendõrséget! Végeredményben azt sem tudja, ki vagyok. Az aranyérmék valószínûleg többet érnek, mint a vagyon...

Az ajtóban az idegen ellökte Malterst, és elmenekült. Felix Malters fellélegzett. Az érmék hamisak, semmit sem érnek, a végrendelet viszont az eredeti. Lassan feltápászkodott, becsukta maga mögött az ajtót, aztán arra gondolt, legfõbb ideje lenne megváltoztatnia a végrendeletét. Sz. B. fordítása

Július 8., 9.

A Vízöntõ hatással van a lábikrára, az alsó lábszárra, a bokára, a sarokra és a visszerekre. A boka bedagadása, a hosszabb állás utáni lábfájás kezdõdõ visszérproblémák jele lehet. Ezért ne álljon sokáig egy helyben, inkább járkáljon. Minden reggel, a legjobb, ha még az ágyban, a tenyerével finoman masszírozza meg a szív irányában a lábfejét és a sarkát. Pihenjen felpolcolt lábakkal, idõnként üljön le törökülésbe. Mozgassa a lábát bokában, és közben mélyeket lélegezzen, dolgozni fognak a lábizmai, s ettõl felgyorsul a vérkeringés. Tusolja le a lábát hideg vízzel, a talpától a combjáig. A levegõ jellegû Vízöntõ a virágra van hatással. Takarítsa be és dolgozza fel a termést: epret, köszmétét, málnát, ribiszkét, cseresznyét. Folytassa a befõzést és a fagyasztást, ilyenkor semmi sem romlik el. Szellõztesse a fóliasátrat, az üvegházat, meszelje ki a kamrát, tisztítsa le a polcokat ecetes vízzel. A most megmosott polcok jól száradnak, és nem penészednek meg. Védekezzen a növényi kártevõk ellen.

Július 10., 11., 12.

A Halak befolyásolja a talpat, a járást és a nyirokrendszert. Ezekben a napokban sok jót tehet szervezete érdekében. Az egész testét masszírozza át citromos vízbe vagy gyenge gyógyteába mártott fürdõkesztyûvel – serkenti az energia áramlását. Hüvelykujjával nyomkodja meg a talpát, finoman húzkodja meg és csavargassa az ujjait. A Halak idejében a legjobb, amit tehet a rendszeres talp- és testmasszázs, a szauna, a hideg-meleg zuhany. Távolítsa el lábáról a tyúkszemeket. Ne mossa és ne vágja a haját, mert korpásodni és hullani fog. Jól mosható a szennyes, a megszokott mosószer fele is elegendõ. Tegyen ecetet a mosógépbe, megakadályozza a vízkõ lerakódását. A víz jellegû Halak a levélre van hatással. Öntözzön, a legjobb kora reggel, de ha nagy a szárazság, akkor este is. Adjon levéltrágyát a zöldségnek, ha letermett, a ribiszkének, a köszmétének és a földiepernek is. Vizes jegyekben ne gyûjtse be a termést, csak amit rögtön el akar fogyasztani, ne foglalkozzon a befõzéssel sem.

Július 13., 14.

A Kos hatással van a fejre, az agyra, az arcra és az életerõre. Július 13-án a Hold az utolsó negyedébe ér. Kezdje el a böjtöt vagy a koplalást. Korlátozza a kávé- (helyettesítse meltával) és a csokoládéfogyasztást, igyon meg egy nagy pohár citromos vizet. Próbáljon ellenállni az édességeknek – a nagy mennyiségû cukor megváltoztatja a belsõ környezet pH-értékét, csökkenti a B-vitamin és a kalcium mennyiségét, ami stresszhez vezethet. A friss levegõ, a tiszta víz, az elegendõ alvás és pihenés felfrissíti, megerõsíti a szervezetet. Mozgassa meg a szemizmait – finom mozdulatokkal lazítsa el a fejét, dörzsölje össze a tenyerét, és óvatosan tegye a szemére. Kis idõ múlva kezdjen a szemével írni – elõbb fekvõ nyolcasokat, majd m és w betûket. Elõfordult már Önnel is, hogy egy találkozó után fáradt volt, vagy fájt a feje? Mintha elvették volna az energiáját? A nap folyamán helyezze a kezét a solar plexusra (egy tenyérnyivel a köldök fölött helyezkedik el). Ez az a hely, ahonnan valaki elveheti az energiáját, de vissza is adhatja. Az energiacsökkenést kamillatea fogyasztásával megakadályozhatja. Nézzen tükörbe, mosolyogjon saját magára, és mondja: Szeretem magamat. A Kos tüzes jegy, és a tûz valamennyiünk része. Ideális idõ mindenféle gyümölcs – eper, köszméte, málna, ribiszke, cseresznye szedésére és feldolgozására. Befõzhet, mélyhûthet – semmi sem romlik el. Takarítsa be a korai burgonyát és a fokhagymát. Az eltenni való uborkát naponta szedje, ha csak néhány darabot is, különben korlátozza az újabb termések kifejlõdését. Csípje le a paradicsom oldalhajtásait.

Žofie Kanyzová, a Szépasszony lunáris kalendárium kiadója