Szerda, 2001. július 4. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 153. szám

Amerikai felmérés szerint a nõk mintegy tíz százalékát érinti az emlõrák, azaz élete során minden tizedik nõnél kialakul ez a betegség

Az emlõrákot már az ókori orvosok is ismerték. Az elsõ írásos dokumentum, mely említést tesz az emlõ kifekélyesedõ daganatáról, az i.e. 1700 körülrõl származó papirusz, amely nagy valószínûséggel egy i.e. 3000-2500 között született korábbi dokumentum másolata. Noha a betegséget régóta ismerik, pontos okát a mai napig sem tudják megnevezni.

Hippokratész még úgy tartotta, jobb, ha az emlõ daganatait nem bántja az orvos, mert így jobbak lehetnek a beteg kilátásai. Azóta lényegesen megváltozott az orvosi gondolkodás és gyakorlat, és napjainkban a hangsúly a korai diagnózisra és kezelésre került.
Az emlõrák a nõk leggyakoribb daganatai közé tartozik, és vezetõ helyet foglal el a daganatos halálozási statisztikában. Amerikai felmérés szerint a nõk mintegy 10 százalékát érinti ez a betegség, azaz élete során minden 10. nõnél kialakul. (Az emlõrák persze nemcsak nõknél fordul elõ, hanem a férfiaknál is.) Tudni kell azonban, hogy a betegség valószínûsége egyes embereknél nagyobb. Fokozottabb kockázatnak van kitéve az, akinek közeli rokonánál (leánytestvér, anya) emlõrákot állapítottak meg. A daganat kórisméje mellett a családi elõzmény kockázatnövelõ hatását is befolyásolja az, hogy a rokonoknál milyen életkorban és hol jelentkezett a daganat: nagyobb a rizikó, ha a változó kor elõtt vagy két oldalon diagnosztizálták. Ezzel szemben, ha egy közeli rokonnál menopauza után és csak az egyik emlõben alakul ki a daganat, a kockázat alig nagyobb az átlagosnál. Az emlõrák kockázata akkor is nagyobb, ha valakinél már korábban megállapítottak rákos megbetegedést.
A kockázati tényezõket fokozza a növekvõ életkor, az emlõt érõ ionizáló sugárzás, a nyugati kultúrákhoz (Európa, Észak-Amerika) való tartozás és az – egyéb ok miatt eltávolított – emlõszövetben szövettani vizsgálattal azonosított, úgynevezett atipikus hiperplázia. Mérsékelten fokozott kockázatot jelent a menstruáció korai kezdete, a késõi menopauza, a terhesség hiánya vagy a 30 éven túli elsõ terhesség, valamint a hormonális okoktól független vagy kevésbé függõ elhízás, az alkoholfogyasztás, a méhtest-, a petefészek- vagy vastagbélrák.
Az emlõ mérete, az elõzetes sérülés, a dohányzás és a nõknél nagyon gyakori, úgynevezett fibrocisztás emlõelváltozások, ha nem tartalmaznak proliferációt, nem jelentenek fokozott kockázatot. A kockázatot csökkentheti a 20–24 éves kor között kihordott elsõ terhesség, valamint a petefészek 45 éves kor elõtti eltávolítása. Kérdéses, hogy a többszöri terhesség vagy a hosszan tartó szoptatás hasonló hatású-e, mivel ebben a kérdésben (is) ellentmondásosak a szakirodalom adatai. Lényeges tudni, hogy a kockázati tényezõk jelenlétébõl nem vonható le az, hogy az illetõben biztosan kialakult a rosszindulatú daganat. De a rizikófaktorok hiánya sem garancia a betegség ellen. Például az emlõrákban szenvedõk mintegy 80 százalékánál nincs pozitív családi kórelõzmény.
Az orvosok nem gyõzik hangsúlyozni a megelõzést, melynek a legkevésbé költséges és legkönyebben megvalósítható módja az emlõ önvizsgálata. Feküdjünk le, vállunk alá helyezzünk kispárnát, a kezünket tegyük a fejünk alá. A másik kéz három középsõ ujjának begyével tapintsuk át az ellenoldali mellünket hónaljig. Ezt a vizsgálatot végezzük el a túlsó oldalon is. Álljunk a tükör elé leengedett karral és vállal. Nézzük meg mindkét mellünket, nincs-e rajtuk bõrelváltozás (bõrbehúzódás, megvastagodás, elszínezõdés stb.). Ezt a vizsgálatot felemelt karral is végezzük el. A tapintás legyen elõször körkörös, majd föl-le, végül sugárirányú. A végén enyhén nyomjuk meg mindkét mellbimbónkat. Ha véres, sárgás-savós váladék préselõdik ki belõlük, további vizsgálatra van szükség. A mellvizsgálatot zuhanyozás közben is elvégezhetjük. Ha bõvebben használunk szappant, ujjaink érzékenyebben tudnak tapintani. Kiegyenesített ujjakkal, lapos kézzel tapintsunk, egészen a hónaljig. Ez minden 20 éven felüli nõnél havonta (a menstruáció utáni napokban, valamint menupauza után minden hónap adott napján) javasolt.

Korai stádiumú az az emlõrák, amelynek legnagyobb kiterjedése nem éri el a 2 cm-t, és nem képezett áttétet az axillaris (hónalji) nyirokcsomókban, valamint távoli szervekben. Késõbbi stádiumokban több helyen képzõdhetnek áttétek, és a tumor is nagyobb. A stádium meghatározása lényegesen befolyásolja a kezelést. A beteg korát, állapotát is figyelembe véve az orvosok a kiegészítõ kezeléseket javasolják: a gyógyszeres (kemoterápiás vagy hormonális) és/vagy sugárkezeléses gyógymódokat. Ezek még akkor is indokoltak, ha a daganatok elõrehaladottak, távoli áttéteket mutatnak, mivel képesek javítani a beteg életének minõségét. A stádium meghatározásakor a patológiai vizsgálat mellett (tumorméret, nyirokcsomó-állapot) nagy szerepe van egyes képalkotó eljárásoknak (mellkasröntgen, hasi ultrahang, szcintigram – a beadott radioaktív anyag eloszlásának grafikus ábrázolása), amelyekkel a távoli áttétek leggyakoribb helyeit lehet feltérképezni. Mivel az emlõrák kialakulását nem tudjuk megelõzni, napjainkban a cél az, hogy az emlõrákot minél elõbb diagnosztizálják. Az elsõ stádiumban levõ betegek akár 90 százalékának életét öt évvel meghosszabíthatják. Nyirokcsomóáttétekkel a túlélés 70 százalék alatt van, a távoli áttétek esetén a 20 százalékot sem éri el. Az elsõ stádiumban levõk egy nehezen meghatározható csoportja is belehal a daganatos betegségbe. Bár a rákkutatók és az onkológusok a prognosztikai tényezõk több tucatját írták le, megbízható mind a mai napig nem akadt. Annyi biztos, hogy a daganat szövettani típusa és a differenciáció foka lényegesen befolyásolja a beteg esélyeit.

Ha az orvosok idõben felfedezik a betegséget, a rosszindulatú daganatot, a veszélyt el lehet hárítani, a betegnek van esélye a gyógyulásra

"Rákom van, meg kell halnom. Ez volt az elsõ gondolatom, amikor a nõgyógyász közölte, hogy a méhszájról vett törlet eredménye gyanús. Életem legborzasztóbb pillanatait, legszörnyûbb napjait éltem át" – emlékezik vissza az egy évvel ezelõtti eseményekre T. Szilvia. A 32 éves fiatalasszony nem tudott szabadulni a halál gondolatától. Nem is magát sajnálta. Gyermekeire, férjére gondolt. "Szerencsére idõben megmûtöttek, az orvosok szerint még gyermeket is szülhetnék. Tapasztalataim szerint azonban ma még nagyon kevés nõ tudja, hogy a méhnyak- és a méhszájrák gyógyulási esélyei közel 100 százalékosak. Persze csak akkor, ha a rosszindulatú daganatot idõben felismerik. Ezért mindenkinek ajánlom: rendszeresen járjon a rákszûrõ vizsgálatra, hiszen a fájdalommentes ellenõrzés életmentõ lehet" – mondja Szilvia.
Rosszindulatú daganatok azonban nemcsak a méhben vagy a méhnyakban fordulhatnak elõ, hanem a petefészekben is. Utóbbi esetben, sajnos, rosszabbak a kilátások – állítják az orvosok. Melyek tehát azok a jelek, amelyek a nõket figyelmeztethetik a fenyegetõ bajra, mi a teendõ, hogyan próbál az orvostudomány küzdeni ellene?
Manapság már egyetlen nõnek sem kellene méhrákban meghalnia. Ha a betegséget, a rosszindulatú daganatot idõben felfedezik, a veszélyt el lehet hárítani. Ennek viszont az az elõfeltétele, hogy a nõk évente egyszer szûrõvizsgálaton vegyenek részt. A rákszûrõ vizsgálaton a nõgyógyász sejtmintát vesz a méhbõl és a méhnyakcsatornából, amit azután laboratóriumban vizsgálnak meg. Akik rendszeresen járnak erre a szûrõvizsgálatra, azok számára nem ismeretlen a "P" jelzés, amely a törlet-, valamint a sejtvizsgálat eredményének közlésére, osztályozására használnak a szakemberek. Papanicoulaoutól, egy görög származású orvostól ered ez a nemzetközileg alkalmazott vizsgálat és elfogadott osztályozás.
PI és PII – rosszindulatú daganatra nincs gyanú,
PIII – kétséges az eredmény, ismételt ellenõrzés szükséges.
A legújabb osztályozás szerint ez még A-B-C alosztályra tagozódik, enyhe, mérsékelt és súlyosabb fokozatúra, mely a daganatos betegség megelõzõ állapotának tekinthetõ. Tehát még nem daganatos, hanem más jellegû hámelváltozás van jelen.
A PIII/C már azt jelzi, gyanúval kell számolni, ezért szövettani vizsgálat szükséges.
PIV – mindenképpen szövetminta-vizsgálatra van szükség. Nagy valószínûséggel a rosszindulatú daganat kezdeti stádiuma észlelhetõ, ami még kis kiterjedésû, jól lokalizálható. Mûtéttel könnyen, nagy biztonsággal eltávolítható.
PV – rosszindulatú daganat jelenlétére utal.
Ha a lelet gyanús, rendszerint úgynevezett konizációra kerül sor, amikor egy kehelyszerû részt metszenek ki a méhszájból. Ezzel a beavatkozással gyakran teljesen el lehet távolítani a rákos gócot. Máskor a rák leküzdéséhez elég a méh és a méhnyak nyálkahártyájának "kikaparása". Ha a daganat a méh izomzatára, sõt a környezõ szövetekre is ráterjed, a méhet és esetleg a petefészket is el kell távolítani. Még ilyen esetben is legalább 60 százalékos a gyógyulás esélye.
A méhrák – amely különösen a fiatal nõknél fordul elõ – két fajtáját ismerjük. A méhtestrák (endometriumkarcinóma) fõleg a 40 és 60 év közötti nõknél gyakori, a gyógyulás esélye – a felismerése, diagnosztizálása idõpontjától függõen – 50-90 százalékos. A 20 és 40 év közötti nõknél talált kismedencei daganatos megbetegedések 70 százaléka a méhnyakból indul ki. Ha idõben felismerik a méhnyakrákot, a gyógyulás esélye majdnem 100 százalékos.
A kismedencei rákok esetén az orvosok a következõ rizikófaktorokra hívják fel a figyelmet.
A dohányzás: a cigarettátázás 3,5-szörösére növeli az alhasi rák kockázatát. A védekezés: hagyja abba, illetve ne is kezdjen el dohányozni!
A szemölcsök: a "humán-papillóma-vírus" (HVP) az összes alhasi rák 15 százalékának elõfordulásáért felelõs. A fertõzés elsõsorban nemi érintkezéssel történik. A 15–50 éves nõk mintegy 30 százaléka fertõzött, de csak a harmaduknál lépnek föl a tünetek (viszketés, folyás, szemölcsök a nemi szerveken). A védekezés: a rákszûrõ vizsgálat alkalmával tesztelés szükséges. Minden szemölcsfertõzést kezelni kell.
A folsavhiány: ha a nõi szervezet nem kap elég folsavat, elfertõzõdhet a hüvely, és a méh elrákosodhat. A védekezés: lemondani a fogyókúrákról és a gyakori alkoholfogyasztásról. Ügyelni a folsavban gazdag táplálkozásra (tej, fõzelékfélék, saláták, máj) esetleg vitaminkészítmények szedése.
A hormonok: az ösztrogén hormon nemcsak a petesejt érését segíti elõ, hanem a nemi szervek szöveteinek általános növekedését is serkenti – egészen a "túlburjánzásig". A védekezés: a természetes féket a terhesség és a szoptatás jelenti. Azoknak a nõknek, akik nem szültek, kétszer olyan nagy az esélyük arra, hogy kismedencei rákban betegednek meg, mint az anyák. A fogamzásgátló tabletta is jótékonyan fékezi az ösztrogénhatást.

Figyelmeztetõ jelek

Az évenként esedékes rákszûrõ vizsgálaton kívül, az alábbi panaszokkal akkor kell azonnal nõgyógyászhoz fordulni, ha:
a menstruációk közötti idõben, vagy a nemi érintkezés után vérzés lép fel,
különösen erõs és hosszan tartó a havi vérzés,
tisztázatlan eredetû alhasi görcsök, hasi fájdalmak jelentkeznek,
a hasban nyomást érez,
megmagyarázhatatlan vizelési inger jelentkezik,
hüvelyfolyás (esetleg szövetdarabokkal kísért) lép fel,
a változás évei után jelentkezik az erõs vérzés,
emésztési panaszok, fefúvódások, olyan teltség érzése, amely nem eredhet a gyomorból vagy a belekbõl.

Annak a reményét, hogy megtalálják a különbözõ daganatos betegségek egyetlen közös okát, már rég feladták a kutatók. Valószínûleg mindig több tényezõ szerencsétlen együttes hatására alakul ki a rosszindulatú daganat.

Mammográfia

Az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society) 20-40 év között 3 évente, késõbb már évente tartja ájánlottnak és indokoltnak a rendszeres orvosi vizsgálatot. Az emlõben észlelt csomók 80 százaléka jóindulatú. Jóindulatú daganatokról (pl. fibroadenóma, lipóma – zsírdaganat–, tömlõk, gyulladásos folyamatok és traumát követõ zsirszövetelhalás) is azt hihetjük, rákosak. A csomók eredetének tisztázása további vizsgálatokat kíván. A mammográfia elég nagy biztonsággal képes kiemelni a potenciálisan rosszindulatú elváltozásokat. Mivel a cél a daganatok minél korábbi felismerése, ezért a mommográfia nemcsak a tapintott csomók pontosabb megközelítésében nyújt segítséget, hanem még nem tapintható, tehát igen korai rákos elváltozások kiszûrésében is. Ezért a szûrõvizsgálatok második alapköve. Célszerû mindenkinél egy alapfelvételt készíteni 35–39 év között, majd 40–49 év között kétévente, utána pedig évente kellene mammográfiás szûrésen részt venni. A hazai szûrõkapacitás, de fõleg a pénzhiány miatt erre nincs lehetõség.

Mintavétel
A korai diagnosztikához tartozik az aspirációs citológiai vizsgálat vékony tûvel. A tumorgyanús csomóba szúrnak, és vákuum segítségével sejteket szakítanak ki, s miután rögzítették és befestették ezeket, mikroszkóppal megvizsgálják.

Mûtéti kezelés
Ha a diagnosztika minden eleme azt igazolja, hogy a daganat jóindulatú, a folyamatos szûréseken kívül nincs további teendõ. Ellenkezõ esetben többnyire mûtétre kerül sor. Az operáció jelentõs válltozásokon ment keresztül azóta, hogy Halsted a múlt század végén elõször elvégezte a róla elnevezett radikális mastectómiát, azaz az emlõ, az alatta lévõ mellizom és a hónalji zsírszövet és nyirokcsomók eltávolítását. Napjainkban a sebészek arra törekednek, hogy csak a daganatot távolítsák el, az emlõ azonban maradjon meg.