Szerda, 2001. június 27. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 147. szám

Látogassunk el a reneszánsz birodalmába, hogy kiderüljön, miért nem tetszett a szentatyának a festmény

A történelemben mindig is óriási szerepe volt, és van az egyházaknak. Gyakran a legnagyobb mûvészi teljesítmények éppen a klérus felkérésére születtek. Látogassunk most el a reneszánsz korába, és pillantsunk be Michelangelo, a neves képzõmûvész, valamint a római pápa párbeszédébe.

– Jó estét, Szentatyám!
– Jó estét! Jó estét, Michelangelo! Szeretnék beszélni önnel Az utolsó vacsora címû festményérõl.
– Igen?
– Nem tetszik!
– Ajjaj! Pedig órákig festettem.
– Egyáltalán nem tetszik.
– A gyümölcskocsonya miatt? Gondoltam, az egy kis színt visz bele. Ja, tudom. Biztos a kenguru zavarja.
– Miféle kenguru?
– Átfestem, semmi gond.
– Nem is láttam a képen kengurut!
– Ott áll a háttérben, de átfestem. Majd csinálok belõle... hmmm... tanítványt.
– Á-há!
– Úgy jó lesz?
– Itt a probléma!
– Hol?
– A tanítványok! Huszonnyolcan vannak!
– Hát akkor majd huszonkilencen lesznek. Átfestem a kengurut tanítvánnyá.
– Ne! Nem a kenguru a lényeg, hanem hogy huszonnyolc tanítványt festett a képre!
– Kevés?
– Dehogy! Túl sok!
– Bizonyos értelemben igen, de egy jó nagy hepaj illúzióját szerettem volna kelteni. Tudja, egy olyan igazi utolsó vacsorát akartam ábrázolni, nem valami szokványos kajálást.
– De az utolsó vacsoránál csak tizenkét tanítvány volt jelen.
– De hátha beugrottak a többiek.
– Összesen csak tizenkét tanítvány volt ott.
– Talán meghívták a barátaikat.
– Az utolsó vacsoránál csak a mi Urunk, és tizenkét tanítvány volt jelen. Ez feketén-fehéren benne áll a Bibliában.
– Haverok?
– Nem voltak!
– Pincérek?
– Azok sem!
– Táncos komikusok?
– Sem!
– De nekem úgy tetszik az a sok ember! Olyan jól betöltik a vásznat!
– Csak tizenkét tanítvány, és a mi Urunk volt jelen az utolsó vacsorá...
– Megvan!
– ...nál.
– Megvan! Legyen a kép címe: Az utolsó elõtti vacsora.
– Micsoda?!
– Hát, ha volt utolsó vacsora, akkor kellett lenni utolsó elõttinek is, igaz?
– Hát persze, de...
– Helyes! Akkor ez lesz az utolsó elõtti vacsora. Arról semmit nem mond a Biblia, hogy azon hányan voltak!
– Persze hogy nem mond, de hát a...
– Nahát akkor!
– Nézze! Az utolsó vacsora jelentõs esemény volt Urunk életében. Az utolsó elõtti, nem. Még annak ellenére sem, hogy ott volt egy bûvész, és egy rezesbanda. Szóval, én egy utolsó vacsorát rendeltem magától, és azt is akarok kapni!
– Igen, deee...
– Tizenkét tanítvánnyal, és egy Krisztussal!
– Eggyeeel?!
– Igen, eggyel! Elmondaná, mi vezette magát arra, hogy három Krisztust fessen a képre?
– Olyan jól hat.
– Nem hat jól!
– De igen! A középsõ kövér kiegyensúlyozza a két soványat.
– Csak egy messiás...
– Tudom én azt!
– ...volt!
– Mindenki tudja ezt! De mûvészi szabadságról még nem hallott?
– Egy megváltó volt!
– Megmondom én, mi kell magának! Egy rohadt fényképész! Nem pedig egy fantáziadús festõ!
– Megmondom én, hogy mi kell nekem: egy utolsó vacsora, egy Krisztussal, tizenkét tanítvánnyal, kenguru nélkül, csütörtök délre, vagy nem kap fizetést!
– Rohadt fasiszta!
(Galla Miklós fordítása)

MEGIN’ A SZÕKÉK

– Miért tud a szõke nõ szépen énekelni?
– ???
– Mert az üres fejnek jobb az akkusztikája!!!

– Hogyan lehet elsüllyeszteni egy szõkékkel teli tengeralattjárót?
– ???
– Kopogj be!

– Mit tesz a szõke nõ, ha azt mondja neki a barátja, hogy nagyobb térre van szüksége?
– Kiveteti a manduláját.

– Mit mond a szõke nõ a piramis elõtt?
– Mikor indul a mozgólépcsõ???

– Mi az? Szõke nõ hajában egy barna csík?
– Reménysugár!

– A tizedik emeletrõl leesik egy barna és egy szõke nõ. Melyik ér le elõbb?
– A barna. A szõke eltéved!

Egy szõke, egy barna és egy fekete nõ úszóversenyt rendez. A mellúszást választják versenyzésnek. A szõke lesz az utolsó, és ezt mondja:
– Szerintem ti csaltatok.
– De hát, hogy csaltunk volna?
– Ti a kezeteket is használtátok!

– Miért önt a szõke nõ vizet a számítógépébe?
– Mert szörfözni akar a neten.

– Miért van eggyel több agytekervénye a szõke nõnek, mint a lónak?
– Ha felmossa a konyhát, ne igyon bele a felmosóvízbe.

– Hogyan esett ki a szõke nõ a harmadikról?
– Vasalta a függönyt.

– Hogyan sérült meg a szõke nõ a falevelek gereblyézése közben?
– Leesett a fáról.

– Miért diónyi a szõke nõ agya?
– Mert be van gyulladva.

– Könnyebb a szõke nõt teherbe ejteni, mint gondolkodóba!

– Miért vizes a szõke nõ haja minden lefekvés elõtt?
– Mert lefekvés elõtt mindig megpuszilja az aranyhalat.

Most akár egy szavazattal is kijuthatsz a Szigetre

Az úgy vót, hogy amikor meghirdettük versenyünket, három holnapban, bocsánat hónapban gondolkodtunk. Csakhogy elszállt veletek a toll és a papír, tõlünk meg szállnak majd a Lillák (gy. k. ezresek). Na persze, csak annak, aki megérdemli. S hogy ki õ, eztet még mi sem nem tudjuk. Így bennetek kérünk meg, drága kritikus olvasóink, hogy szavazzatok. Szava(zatot)okat ne feledjétek postára adni, vagy bepötyögtetni, oszt elküldeni emilen. Ha szavaztok, akkor részt vesztek egy sorsolásban, és megnyerhetitek a fõdíjat: a maxi CD-csomagot. Csak vicceltem, nem is ez a fõdíj. Hanem a két darab hetijegy a Pepsi Sziget 2001 fesztiválra (augusztus 1– 8.). A szavazaton a nektek legjobban tetszõ írást tüntessétek fel (ld. az alábbi listát), ez má’ egy szavazat. Oszt, ha leírjátok az ötleteiteket (már ha vannak), amivel érdekesebbé lehetne tenni a Nagyszünetet, vagy csak egyszerûen azt írjátok le, hogy mely rovatok legyenek állandóak (õ szintén), akkor az +1 szavazatot jelent. Minden ötlet egy szavazat. Így kerül majd ki Tehetséges kutat ásunk elsõ gyõztese, aki kétezer koronával gazdagodik.
A címet magtaláljátok valahol. Úgyhogy lapozgassátok ezt a Nagyszünetet is, hiszen a júliusi eredményhirdetésig még menynyit kell aludni (akár párosan is – persze, csak ha bírjátok a horkoló nagynéniket meg a plüssmacikat), merthogy akkor derül ki, kik is jöhetnek ingyen a Szigetre, meg akkor derül az is ki, hogy kié a 2000 korona. Az élet meg megy tovább, és a nyár folyamán is várjuk az írásokat, annál is inkább, mert a Tehetséges kutat ásunk verseny második fordulója szeptemberig tart. Addig jó nyarat, júliusban keressétek a Nyári Nagyszünetet!

Akik már nyertek – mert írtak – a Tehetséges kutat ásunk versenyben:

1. Molnár Balázs
2. Lukács Katalain
3. "Virág"
4. Szalay Jutka
5. Szabó Réka
6. Balga Adrianna
7. Bõd Titanilla
8. Lénárt Ildikó
9. Faragó Kristóf
10. "Karcsi"

Nyereményetek egy-egy személyre szóló négynapos belépõjegy a KLIKK-fesztiválra. A jegyeket a bejáratnál vehetitek át. Aki szerepel a listán, az a biztonság kedvéért még egyszer küldje el pontos címét (legkésõbb június 29-ig) a nagyszunet@mailbox.hu emilre, vagy a postacímünkre, hogy biztosan megkapja a 850 korona értékû belépõt.

MAGÁZÓ HOROSZKÓP

Kos
Családi, baráti kapcsolatai megromlanak. A reggeli vesegörcs továbbra is gyötri. Mivel a Jupiter és a Szaturnusz planetáris szabályozó sugárzása nem múlik, vigyázzon a reggeli busszal.

Bika
A háromnapos tej elfogyasztása kiélezi feszültséget élettársával. A megvásárolt hajléktalanújság sem segít a megromlott lelkiállapotán. Ellenben segít egy embertársán.

Ikrek
Korai gyermekáldás elé néz, de Ön elveteti. A Mars 60 fokos lejtésének köszönhetõen nem tudja telepakolni a mosógépet, ami beteg bõrének sem tesz jót.

Rák
Újra érzi barátai bizalmát, amikor kölcsönkapja a metróátszálló jegyet. Javuló közérzetét a Tipp-topp játékban elért negatív rekord sem billenti ki.

Oroszlán
Ismét élvezi Halász Judit slágereit, de nem találja a Szõke Cicák-albumot, ennek köszönhetõen Ön újra kibukik a hanghordozókra.

Szûz
Azért mert Ön jól él, nem szabadna megfeledkezni a hajléktalanokról. A vakbélgyulladás okozta fogfájás lassan kezd elmúlni. A kocsmáros újból kiszolgálja.

Mérleg
A tõzsdén leszólított hölgy nem megy el vacsorázni. Ez ne törje le, mert ismét mehet golfozni. A hétvége után már kell néznie a Tényeket.

Skorpió
A háttérképét cserélje le, hogy lelki egyensúlya helyreálljon. Szakítson barátnõjével, és kezdjen új életet Afganisztánban. Csapja le a legyeket.

Nyilas
A pártban eltöltött szerepét értékelje újra. Változtassa meg nickjét. Adakozzon többet. A szerelmi élete a Marsról érkezõ jeleknek köszönhetõen ingadozó.

Bak
A mágneses tér erõsödik, a madarak alacsonyan szállnak. Nem kell többé túllépnie önmagán. A hetes busz mindenhova elviszi.

Vízöntõ
A hétvégi mérkõzésen hangosan szurkoljon. Ingyenjegyet osztanak. A társaséletét befolyásolják a helyi maffiózók és vállalkozók.

Halak
Nem hisz többé a fõnökének. A Szaturnuszról érkezõ negatív dipólusok peraguláris erõi felborítják szexuális életét, és újra menstruál.
(franko.index.hu)

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK – PÁLYÁZÓK

Nagyszünet, április: szerzõ
Fû az elõvigyázatosság Molnár Balázs
Rémálmaim valódisága Lénárth Ildikó

Nagyszünet, május:
Gondolkozzatok "Karcsi"
Kedvencei Tompa Mihály és Baudelaire Bõd Titanilla

Nagyszünet, június:
Részképzés Lukács Katalin
Halálos gondolatmenet "Virág"
A gyár Faragó Kristóf
Mégiscsak szép az élet! Szalay Jutka
Kiábrándító visszatérés tizenhárom év után Balga Adrianna
Nem ÷, nem x Molnár Balázs

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

"17 éves lettem. Egy új állomás az életemben. 17 év tûnt el nyomtalanul. 17 nehéz, szomorú esztendõ van mögöttem. Megértem már sikereket is, de az életem mégis inkább a szomorúságról szól. S talán arról, hogy sosem voltam elégedett azzal, amit Istentõl és az élettõl kaptam. Mindig többre vágytam, boldogabb akartam lenni. Talán még nem is voltam igazán boldog, vagy csak nem jöttem rá, hogy mi az igazi boldogság. Ebben a 17 évben mindenféle gondolatok megfogalmazódtak bennem, de volt egy visszatérõ, amely mióta kezdem megérteni, hogy miért születtem, nem hagy nyugodni. Illetve éppen errõl van szó, hogy nem értem, miért kellett a világra kéredzkednem. Valamiért biztosan, hiszen a világon semmi sem történik feleslegesen, mindennek van valami oka. 17 évvel ezelõtt, azon a bizonyos napon megszületett egy újabb dobogó szív, úgy mint más napokon más életek, új és ismeretlen lelkek. Ki tudja, hogy miért történt. Miért történt az, hogy az én pici világom is létrejött akkor, hogy meg kellett születnem, és a sötét világ részévé válnom. És hogy szomorúságra ítélve kellett megszületnem. Talán bennem van a hiba. Mert nem értékelem, hogy élek, hogy nézhetem és átérezhetem a természet különös játékait. De mindig bánat uralja testem, amely pedig annyira vágyik boldogságra, szeretetre, és csak egy kis megértésre. Tudom, hogy más vagyok, mint a többiek. Látszatra én is csak egy mindennapi, szokványos, hétköznapi "szürke kisegér" vagyok. De én nem akarok ilyen világban élni. Itt szégyen, ha kimutatod érzéseid, lenéznek, csak mert egy könnycsepp bújik meg a szememben. S talán sikerül is eltitkolnom, ha a könynyekbõl egyre több van, de ez mind csak külsõség, ami látható rajtam. De a szív sosem hazudhat. Biztathatom önmagam, hogy ne féljek sírni, ha a szemben jövõ ember arcán pedig kaján mosoly fut át, mikor látja, hogy csillog a szemem. De miért örül? Mert végre nem egyedül van, akinek gondjai vannak? De akkor õ gyáva, mert magába rejtheti fájdalmát, de szeretni többet nem fog tudni. Addig nem, míg ki nem ürítette magából a bánatot, mert addig boldogságnak sem lesz ott helye.
Verseket írok, szégyen. Ha sírok, akár szûnjek meg. Ha szeretek, ha igazán szeretek egy embert – nem pénzért, nem vagyonért, már nem is vagyok ember. Szeretem a verseim. Nem hiúságból, nem büszkeségbõl, hanem mert az enyémek. Mert ha elolvasom õket, lehet, hogy csak kis idõre, de nem érzem egyedül magam. Úgy érzem, hogy van valaki, aki megért engem, aki úgy gondolkozik, mint én. Aki nem a pénzt, a csillogást szereti.
Szeretem a csillogást, de azt a fajtát, amely akkor jelenik meg a szemekben, amikor elfelejtjük a gondokat, és néhány percre boldogok vagyunk. Amikor nem vágyunk semmire, csak nézzük az ég öblös felhõit, és nem látunk semmi mást, csak a habot, amin olyan jó lenne megpihenni. Megállni, élni és eltûnni testben-lélekben a forgatagból, és csak gondolkodni. Igen. Egy újabb elérhetetlen álom.
Sokszor szeretnék már elkéredzkedni innen. De gyáva voltam, mert sosem mertem elválasztani a testem a lelkemtõl. Együtt hagytam õket, nem volt bátorságom itt hagyni a mélységnek a földi részeimet, s a lelket szabadon engedni, hogy repüljön, amerre szeretne. A szabadság, az õszinteség, a szeretet és a szerelem végtelen erdejébe. Nem tudom merre vannak, de abban biztos vagyok, hogy ha elérkezik az ideje, itthagyom a testet, amelyben néhány keserû évet éltem. Lehet, hogy felkészületlenül fogom megtenni, lehet, hogy tudatosan, de hamarosan megteszem. A szív sem egy hatalmas ûr, amelybe a végtelenségig férnek az emlékek. Az is csak egy pici dobogó szív, amely szeretni szeretne és bízni. Bízni abban, hogy egyszer kiszabadulhat és eltûnhet innen. Szeretnék elmenni.

Arra kérünk benneteket, hogy a fenti cikkel, valamint a diáköngyilkosságokkal kapcsolatban osszátok meg velünk a véleményeteket. Talán így megmenthetõ néhány fiatal élete. Tehát nem hiába ragadtok tollat, vagy billentyûzetet. (A szerk.)

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

Hát úgy kezdõdött... Hogy is kezdõdött? Csak úgy jött magától. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az iskolapadok között teljesen szokványos dolog. Van, aki bátran belevág, és csak erre hagyatkozik, van, aki próbálgatja, és esetenként a félénkebbek elkészítik, gondosan megírják, de használni nem merik. Legalább féltucat módszert fel tudna bárki sorolni, aki valaha is koptatta az iskolapadokat. Nem másról van szó, mint a puskázásról. Ahogy elõbb-utóbb mindenki, én is átrázom mélyen tisztelt tanáraimat, méghozzá egészen egyszerû módon. Elég az óra elõtt egy megfelelõ méretû lábjegyzetet firkálni a padra. A megfelelõ mérethez még annyit, hogy azt nagyító és más komoly eszközök nélkül el tudd olvasni. Azután ott van testközelben a tenyered, vagy télen, ha hosszú ujjú pulcsi van rajtad, ott az egész karod. Teljesen megfelel a célnak, ha apró papírfecnikre írjuk szintén parányi betûkkel a dolgozat tartalmát. Ezt ügyesen a tesztlap alá, vagy a pulóverujjba, esetenként zsebbe, olykor a padba csúsztatjuk. Ez azonban még mind semmi! Vannak az úgynevezett ösztönös semmitõl vissza nem rettenõ puskázók. Ilyenkor a gyengébb nem képviselõi elõnyben vannak, hacsak nem skót a másik. A szoknya vagy harisnya alá csúsztatásos módszer is nagyon elterjedt a puskázó diákok körében. Egyik fõiskolás ismerõsöm mesélte: egyszer náluk a tanár észrevette, hogy az egyik tanítvány a melltartójába rejtette a kis fecniket, erre odalépett hozzá, és így szólt: – Nem mint férfi, hanem mint tanár –, és kibányászta a kényes helyrõl a puskát. Erre a lány: – Nem mint diák, hanem mint nõ – egy hatalmas pofonnal jutalmazta a tanár "figyelmességét". Természetesen az egész vizsgára rányomta bélyegét az iménti jelenet. Elkalandoztam, vissza a puskázásra, hiszen sorolhatnám még a különbözõ, olykor extrém módokat, a cipõk talpának beírásáig egészen az alsónemûbe való elrejtésig bármit. Azonban igazán ügyes, mondhatni "veterán" puskázók mégiscsak abban térnek el az átlagtól, hogy õk még sosem buktak le. Szegény tanár... Megelégedett arccal hagyja el a tantermet, és büszkeség árad tekintetébõl, mondván "nálam nem lehet csalni!" És pontosan ilyenkor fakad ki a röhögés a puskázóból, hiszen õ az egész dolgozatot másolta, és valószínûleg erre soha senki nem fog rájönni!

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

Héj! Pista, figyelj ide! Nahát, ez a szomszéd, nem vesz észre. Hogy megöregedett, csupa ránc, haja meg szinte nincs is már. Pedig nem volt az olyan régen, hogy elmentem, 13 éve. Ott nálunk senki se változik, mindig minden ugyanolyan.
Nem úgy, mint itt. Rá se ismerek a házamra, ez nem is az. Ettõl jóval alacsonyabb volt, romosabb állapotban. De, mégis ez az, csak mintha át lenne építve. De hogy a falak zöldek legyenek? Úgy látszik, a feleségem elveszítette minden jóízlését. Mintha tágasabb lenne ez a ház. Világosabb, szebb és kényelmesebb. Micsoda puha ágy! És tévé, rádió – vagy legalábbis valami rádiószerûségnek tûnik –, a konyhában meg mindenféle sütõmasina, melyeket névrõl nem ismerek. Hát itt minden van!
Hé, várjunk csak! Ki ez az idegen aktatáskával, öltönyben? És, és... miért csókolja meg a feleségemet? Ezek szerint õ a férje, és az ott... igen, a gyerekük lehet. Na igen, ennyit a síron túl is tartó hûségrõl, amelyrõl Marika annyit beszélt.
Jé, de ez egy igen mókás figura lehet, biztos azért tetszett meg a feleségemnek. Valamit a füléhez tart, és abba beszél. Közben szélesen gesztikulál, nevet, elkomolyodik, ismét nevet. Hát ez nekem nagyon tetszik, ez jó, ez olyan, mint egy telefon, de nincs drótja. Ezt a fura pasast! Dehát Marika mindig is vonzódott az ilyen csodabogarakhoz.
És micsoda autó! Ez már igen, ilyet még nem láttam. Bár picit mintha rikító színe lenne, de biztos jól megy neki. És ott, odébb még egy autó áll! Ez is jónak tûnik, de hát honnan van itt két autó is egyszerre?! És ez a garázs is, sokkal tágasabb és szebb, mindennel fel van szerelve.
No és ez az öregember? Füvet kaszál, de olyan érdekesen zúg az a kasza, vagy mit csinál. Szinte már brummog. És miért kap ezért pénzt az öreg? Nekem ezért sose fizetett senki, és még ilyen masinám se volt. Mit hallok? Hogy a sógoromék világ körüli útra mentek? Ez azt jelenti, hogy az egész világot bejárják? Nohát, én meg alig tudtam átmenni a szomszéd országba. Igaz, nem is volt nagy kedvem, no meg nem is engedtek.
De azért tetszik itt minden, jó lenne, ha visszajöhetnék. Minden olyan új, más.
Jé, ez a tanító, meg a családja! De hova mennek ezek? Csak nem?! De igen, a templomba. Pedig azelõtt messzirõl kerülték, szinte rá se mertek nézni. Dehát ez egy egész fiatal, új pap, szinte még kamasz. Aha, neki is van olyan fura telefonja, és milyen autója! No, ez aztán gyorsan összecsapta a misét, de biztos siet valahova, sok a dolga, és már megint abba az izébe beszél. És... jól hallom? Ez nem is magyarul beszél! A felét nem értem annak, amit összehord. Valami idegen nyelv.
Hát ez meg itt mit csinál? Ja, persze, fényképez, jó kis gép! De mi ez? Micsoda, már meg is vannak a képek? Hát ez igen, ez tud valamit. Tetszik. No de miért ül ennyi ember a kocsma elõtt? Hiszen fényes nappal van, munkában kellene lenni! Micsoda? Hogy ez mind munkanélküli? De hiszen együtt dolgoztunk annak idején, és rengeteg munkánk volt. Hogy a gyár bezárt?! És mi lett azzal a rengeteg emberrel? Hiszen ott több százan dolgoztunk csak a faluból!
Jézusom, ez azt mondja, hogy Laci öngyilkos lett, és ezek nem is csodálkoznak rajta, szinte megértik õt. Hát igen, persze, a sok adósság.
Jé, hova tûnt innen az a hosszú utca, amelyben olyan szép sorban álltak a házak? Tessék?! Hogyhogy elvitte az ár? Egyszerûen csak úgy elvitte, és nincs? Hát ilyen van?! Azt mondják, igen, mert nézzek csak körbe más részeken is a világban! Nahát, nahát!
De a legjobb barátomat, akivel gyermekkorom óta minden csínyben részt vettem, sehol se látom. Pedig a felesége itt van, de mintha csak árnyéka lenne önmagának. Micsoda?! Hát ezt már nem hiszem el, nem, ez nem lehet! Hogy megölték? Hát mi történik itt, ja, persze, a maffia. Arról már én is hallottam. Dehát a Gyuri az nem volt olyan, hogy került õ közéjük!? No igen, a pénz, az persze nagy úr.Igen, igen! Ott a fiam, az én 15 éves nagyfiam. Meg se ismerni, de azért kiköpött apja. De mit tart a kezében, csak nem cigarettázik, és... és... igen, ez részeg. De mégis mi történik itt?!
Jobb lesz innen visszamenni, ott nyugalom van, csend. És nekem még ez tetszett, ide akartam viszszajönni! Gyerünk innen, gyorsan, gyorsan, minél elõbb, nehogy újból valami szörnyûséget lássak!
(Hogy ennyit változzon egy falu 13 év alatt?!)

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

Csöng, csöng és megint csak csöng. Az utcán, az étteremben, vonaton, templomban, színházban és az iskolában is. Akinek nincs, az irigykedésbõl rossz néven veszi, ha valaki épp‘ a környezetében telefonál, és elvárja, hogy a telefon tulajdonosa, illetve használója érezze kínosan magát, holott a mai élethez már erõsen hozzátartozik a telefon. Végül is erre mindenki rájön, aki mobilt birtokol.
Elõször piackutatással indítunk. Milyen telefont szeretnénk? Általában a legjobbat, persze ingyen. Efféle gondolataink hamar szertefoszlanak, amint meglátogatunk pár szaküzletet, vagy fellapozzuk a hirdetõújságot. Végül is találunk egy elfogadható árú, viszonylag modern telefont. Na, milyen kártyát tegyünk bele? Földtel azé‘ jó mer‘ izé, a Kontinenstel azé‘ jó mer‘ azé. Mikor aztán teljesen öszszezavarodtunk a szolgáltatók kínálatában, kiválasztjuk, lehetõleg, a szerzõdésmentes, újból és újból feltölthetõ Könnyû vagy Nagyon jó elnevezésû kártyákat. Már beüzemeltük a telefont, és elsõ letelefonálható úgynevezett kreditünket le is telefonáljuk úgy félóra alatt, miközben minél több embert próbálunk felhívni, hogy van mobilunk. Este magunkkal visszük a zuhanyzóba, WC-re is megyünk, persze ennek már igen jelentõs oka is van. Internetes információk szerint Európában havonta 5 milliárd sms küldõdik el. Ennek 5 százalékát a WC-n ülve írják az emberek. Ekkora mennyiség mellett nem csoda, hogy már szinte sajátságos nemzetközi jelrendszer alakult ki, melynek elsõ karakterei a kis mosolygók voltak :). Ma már szinte mindennek van jele, de ha rendszeresen esemesezel, akkor egyszer csak azon veszed magad észre, hogy rövidíted a szavakat, sõt két sms-partner között még sajátosabb jelrendszer alakulhat ki. Az sms-küldözgetést ma már a fiatalok hobbijának is nevezhetjük, magamról tudom, hogy jobb idõkben egy hónapban elesemeseztem pár 500 koronás feltöltõ kupont. Aztán idõvel már megszokjuk a telefont és az esemesezgetést is.
Már nem visszük magunkkal a WC-re vagy a fürdõszobába, és már nem érezzük olyan fontosnak a telefont, de használjuk. Kis elmélkedésem végén leírok nektek pár mondatot, úgy ahogyan azt esemesben kapnátok meg.
X5lek + annyi hogy bocsi jó van! Na + még boldog ka#onyt is! De szép város Rimaszombat, dobj egy üzit a mobeszomra!

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

A középkorban gyakorlott egyetemjárás kései utódja a manapság igencsak felkapott részképzés. Ez a felsõoktatásba már sikeresen beférkõzött emberkék kiváltsága. Ha õk egy szemesztert külföldi (általában magyarországi) felsõoktatási intézményben szeretnének tölteni, beadnak egy kérvényt egy bizottsághoz, akik aztán elbírálják, és általában megítélik az ösztöndíjat. Ezek után semmi más dolga nincs az emberkének, mint: 1.) csatlakozni a Budapestre, Pécsre, Szegedre induló csoportokhoz, hiszen e városok felsõoktatási intézményei (ELTE, JPTE, JATE) a legnépszerûbbek a szlovákiai részképzéses diákok körében, és az sem utolsó szempont, hogy ezekre a helyekre az évek során jól kitaposott ösvények vezetnek; 2.) keresni egy kevésbé felkapott egyetemet, ahol a legvalószínûbb, hogy az ember megtalálja annak a területnek a kutatóit, szakirodalmát, amellyel foglalkozni szeretne. Ezekre a nálunk kevésbé ismert egyetemekre azonban sokkal göröngyösebb az út, mint a feljebb említettekre. Errõl az útról szeretném megosztani veletek egy egyetemi hallgató élményeit.
A hallgató várakozásokkal és reményekkel telve pakolja meg bõröndjét, helyet szorítva benne az anyai hamuban sült pogácsának, és nekivág egyedül a Nagy Ismeretlennek. Az elsõ arculcsapás akkor éri, amikor kiderül, hogy azon a tanszéken kívül, amellyel a hallgató hosszabb ideje kapcsolatban volt (és értesítette jövetelérõl), az érkezésérõl más ezen az egyetemen nem nagyon tud. Valahol egy zugban rejtõzik ugyan egy levél, amelyben közlik az illetékes szervek, hogy egyetemükön X. Y. szlovákiai egyetemi hallgató részképzésen vesz részt, de nem szentelnek neki különösebb figyelmet, hiszen ki tudja, mit is jelent az a részképzés? Amikor aztán tisztázódik ez a kis félreértés, kiderül, hogy az egyetem kollégiumában sajnos nem tudnak szállást biztosítani, de albérletet nem probléma találni. Igaz, hogy csillagászati összegért és a város másik végén, de aludni csak kell valahol. Ekkor a pár napja még lelkes és reménykedõ diák elgondolkodik, mit is tehetne. A biztonság kedvéért keres egy telefonfülkét, hogy elpanaszolhassa pogácsasütõ szülõanyjának az eddigi kellemetlenségeket és tanácsot kérjen. Viszont nem volt ez a telefonálás felesleges, hiszen a nyilvános készülék, amelyet emberünk igénybe vett, az egyetemi kollégiumban található, vele szemben pedig egy ajtó a következõ felirattal: Hallgatói ügyintézés. Ha már itt vagyok… – gondolja emberünk –, mit veszthetek? Elõveszi magabiztosabbik énjét, bekopog az ajtón, és a vele nagyjából egykorú (szimpatikus) srácnak elõadja kérdését: Az O minisztériumon és az M szakkolégiumon keresztül vagyok itt, és valami félreértés folytán nem kaptam szállást EBBEN a kollégiumban… Utánanéznél? A szimpatikus fiú segítõkésznek bizonyul, hiszen hõsünket azonnal az igazgatónõhöz kíséri, aki közli, hogy nem értesítették õt, de ha úgy is lett volna, akkor is több tucat ember van várólistán, nem adhat helyet egy most bepottyanónak. Ez a hozzáállás tetszik a hallgatónak, hiszen igazságos, és becsületes emberre vall, de lakni csak kell valahol, úgyhogy megrázza magát, és megkérdezi: És akkor most mit csináljak? Az igazgatónõben felülkerekedik az emberség, és intézkedni kezd. (Közben kiderül, hogy férje is arról a környékrõl való, ahonnan a hallgató.) Felhívja az M szakkollégiumot, tárgyal, és másnap a visszatérõ hallgatót azzal a jó hírrel fogadja, hogy nehéz helyzetére való tekintettel figyelmen kívül hagyja a várólistát, és a hallgató akár már aznap be is költözhet. A hallgató örül. Szállás már van, de azt ki is kell fizetni. Az ösztöndíjról eddig ugyanis még nem volt szó. A telefonszámot, amit még az otthoni bizottságtól kapott, hiába hívja. De különben is: mit ér az ember ebben az országban adóazonosító szám nélkül? Nyomás az adóhivatalba, álld ki a sort, töltsd ki a papírokat, várj egy hetet, aztán megkaphatod a pénz egy részét, amelyet az adott egyetem utal arra a bankszámlára, amelyet egy meghatározott banknál kell nyitni. Az itthoni bizottságot sikerül elérni telefonon, de õk sajnos nem segíthetnek, õk csak kiosztják az ösztöndíjakat, tovább nem érdekli õket a dolog. De az O minisztériumban biztos tudnak segíteni, hívja fel õket. Az O minisztériumban a hallgató nincs a listán, ott csak a budapesti részképzésesek vannak. Hosszas keresgélés után (az idõ pénz) a hölgy mégiscsak talál egy elfelejtett listát. Bocsánat, elfeledkeztek róla. Végre lendületet vesznek a dolgok. A hallgatónak a hivatalba mászkálás helyett végre van ideje bemenni a könyvtárba. Azt hiszi, fellélegezhet. Ám a könyvtárban is azonosítatlan repülõ tárgyként kezelik, hiszen ott sem tudják, mi az a részképzés. A hallgató hiába magyarázza, hogy õ ebben a szemeszterben ennek az egyetemnek a diákja, a könyvtáros hölgyek arra hivatkoznak, hogy tavaly is eltûnt a Duden-sorozat, mi lesz, ha most a hallgató kicsempészi az országból valamelyik másik féltett kincsüket. A hallgató kikéri magának (habár agyában felvillan az otthoni "upomienkák" serege…), és a Tanszékhez fordul segítségért. A Tanszék felelõsséget vállal vendégéért, így a hallgató most már könyvtárba is járhat. Ezekkel a kisebb problémákkal el is telt a szemeszter elsõ fele. A nyolcadik héttõl a hallgató végre rendszeresen kapja ösztöndíját, utalják a kollégiumi díjat is, és végre feltárulnak elõtte a diákélet szépségei. Végre élvezni tudja a kiváló oktatók érdekes óráit, napközben a tanulásra koncentrálhat, elidõzhet a könyvtárban, esténként pedig új ismerõseivel mozizhat, eszegethet-iszogathat, társasjátékozhat, csavaroghat. Közben észrevétlenül a szívéhez nõ a város, amely annyi értéket rejt; az egyetem, ahol annyi tényezõ motiválta több és alaposabb tanulásra; a kollégium, ahol annyi kedves emberrel ismerkedett meg, és ahol néhány igazi barátot is szerzett. Emberünk nehéz szívvel veszi tudomásul, hogy lassan itt az utolsó vizsga, és többé nem lesz e város egyetemének a diákja.
Ez lenne a történet. Az én történetem. Sok új tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt szemeszterben. Újra megbizonyosodtam arról, hogy a kezdeti nehézségeket igenis át lehet hidalni, csak akarni kell, és nem szabad feladni. Érdemes új utakon elindulni, és az se baj, ha egyedül indul el az ember, hiszen így sokkal nyitottabb a külvilág felé. Azt is tapasztaltam, hogy rendes és segítõkész emberek, akik kihúznak a vízbõl, mindig és mindenhol akadnak. Habár ez az írás a Veszprémi Egyetemrõl szól, valószínûleg nemcsak ott van ez így.

Hogyan zajlana a reklámok szerint egy napunk?

A reklámok szerint hogyan is zajlana egy napunk?
A csodálatos reggel elsõ fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat, miközben feleségünk – természetesen meztelenül – tökéletes aromájú kávét fõz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörû, hiszen semleges PH-értékû szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel vörösre festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint szõke lesz, mert megérdemli.
Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsõn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kérnek magas tápértékû gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, õk ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittneskazettájára.
Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul mûködnek. A kutya ugyan megint levizelte az elsõ kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk. A szomszédok a kertbõl egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövõ generáció emelkedett életérzése: haverok, buli és tengerpart, vagy valami ilyesmi.
Mikor autónk dugóba kerül a belvárosban, az elõttünk várakozó gépjármû hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elõ az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
A hivatalban mindenki friss és jókedvû – hála az olcsó és kiváló kávénak –, a munka olajozottan halad, csupán a nõi alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltûnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehetõ dülledõ, borotvált mellkasa és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégetõ teának köszönhet. Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész.
Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidõben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH-érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.
Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit, habkönnyû pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát), pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességût), tartós elemet, háztartási gépeket, "2 in 1" sampont, arclemosót, sminket és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb dolgokat. Az utcára lépve összefutunk K. István mosógépszerelõvel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkõ ellen.
Az este békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítõ illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk. (zotyó)

A Klikken (júl. 4–7.) négy napon át több ezer ember szórakozik együtt, egymás mellett, békében

Egyes vélemények szerint a kamocsai Klikk-fesztivál (július 4–7.) olyan, mint a gruppenszex, vigyázni kell, hogy ki ne maradj belõle. Mert, ugye, ha több ezer ember szórakozik megállás nélkül négy napon keresztül együtt, egymás mellett, aránylag békében, az csak jó lehet. Fõleg, ha ez Szlovákia a részén folyik, ahol úgymond a magyarok laknak többségben.
Az érsekújvári fiatalok kezdetben öncélú táborozása mára a szlovákiai magyar fiatalság egyik legrangosabb rendezvényévé nõtte ki magát. A szervezõk idén 4 helyszínen, több mint 110 fellépõvel várják a látogatókat. Az igazi klikkesek már a nulladik napon birtokukba vehetik a tábort, a fesztivál ugyanis hagyományosan, a hivatalos megnyitó elõtt egy nappal megnyitja kapuit. Ha pedig már ott vagy, kezdõdhet a BULI.
Idén abszolút újdonságnak számít a Dan stage színpad, amelyen a nap 24 órájában szünet nélkül zajlik majd a mûsor. Reggel 7-tõl naponta jógázás és kommunikációs gyakorlatok várják az érdeklõdõket, majd a Gömöri Ifjúsági Klub és a komáromi Európa Klub veszi kézbe az irányítást, és szervezésükben fellép többek közt Laár András, Agócs Gergõ, a ZBK, Bartalos Mária, lesz drogellenes elõadás, találkozó a Greenpeace aktivistáival, sõt ingyengulyás-parti is. Az elõadásokat a Klikk-fesztiválok elmaradhatatlan eseménye, az amatõr zenekarok versenye követi. Ezután esténként a Montana, a Vujicsics, a Kor-Zár, a Jej druzina és a M.É.Z. ad majd koncertet, késõ este pedig a népzenéé lesz a fõszerep, lesz táncház is, úgyhogy otthon ne hagyjátok táncos lábaitokat. Az élõzenét nosztalgiabuli követi egészen másnap reggel hat óráig, majd egy kis szusszanás után a nap ismét jógával kezdõdik.
A neves breznói klubról elnevezett Bombura stage is tartogat meglepetéseket a látogatók számára. Itt lesz ugyanis csütörtökön és pénteken az Afro Magic dob workshop, ahol a budapesten tanuló afrikai diákokból álló Afro Magic együttes tagjaitól tanulhattok dobolni. A dobsuliba te is bekapcsolódhatsz, ha hozol magaddal kongát, dobot vagy egyéb ütnivaló alkalmatosságot. Az idõjárástól függetlenül itt igazi forró afrikai légkörre lehet számítani. Ezen a színpadon kap helyet a film- és performance fesztivál is. Éjjelente pedig a Bandaska Reggae Sound System, a Veneer (trip-hop-dub), a Pre HUB Electronic Music Band, Dj Proppa (drum`n`base), Dj Public (hip-hop), Dj Tacs Kru nyomul hajnalhasadásig.
A röplabdapályát – amely eddig a nagyszínpad elõtt volt – kevésbé forgalmas helyszínre költöztették, a tavaly nagy sikert aratott strandfocibajnokság idén is a Vág partján lesz, és széles választékból válogathatnak a vízisportok kedvelõi is, valamint idén is lesz lovaglás. A szervezõk igyekeznek a szolgáltatások színvonalán is javítani. Idén 12 kajálda várja az éhes táborlakókat. Külön büfében lesz a vegetariánusoknak is. (Ebbe talán egy kicsit közrejátszott az a tény is, hogy a fesztivál legnevesebb fellépõje, az angol New Model Army tagjai közü kettõ kizárólag zöldséget fogyaszt.) Ja, a zenekarokat majdnem elfelejtettem! Akik a plakáton szerepelnek, azok – a Ghymesen kívül – mind ott lesznek Kamocsán, plusz még vagy nyolcvan banda és dj. Ha érdekel, ki, mikor lép fel a Klikk-fesztiválon, klikkelj a www.klikkfest.sk honlapra. Ott van minden, részletesen. KLIKK! (rp)

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

Úgy adódott, hogy volt egyszer egy gyár. Nagy blokkjai, hatalmas kéményei az eget nyaldosva kiáltották a világba minden fájdalmukat, és alkalmasint örömüket. A gyárban nagyon sok ember dolgozott. Ilyen volt Kaprovics, Goranovics, Kengyel is. A három férfi, kiknek a gyár volt az életük. Nagyon erõs barátság kötötte össze õket. Na, meg az is, hogy mindannyian a gyár rabjai voltak. Megannyi társukkal egy munkásszálló volt az életük tere. Talán egyesek úgy gondolják, így lehet élni, de a valóság fájdalmasabb, mert a munkások alárendeltek voltak. Állandó megfigyelés alatt tartotta õket. Steinmann, a fontoskodó nevelõtiszt. Csaknem az összes munkás életét megkeserítette értelmetlen rendelkezéseivel, megtorlásaival. Õrült hatalomvágyának kitöltésére használta az amúgy is nyúzott munkásait. S akinek Steinmann nem szólt bele az életébe (bár kevés ilyen volt), annak a direktor, Slovackij keserítette meg az életét. Olyan gyárigazgató volt, aki semmibe vette mások érdekeit, és csak saját malmára hajtotta a vizet. Ha nem volt más dolga – mert miért is lett volna –, hát kitalált valamit, amivel egy újabb munkás életét döntötte romba. Slovackij direktor filozófiája, a következõ: Ártatlanban kést forgatni, majd azt állítani, hogy minden a javára történt.
Ó, bizony a nemes gondolkodásmód naponta szedte áldozatait. Három hõsünk történetét mesélem el röviden, Kaprovics, Goranovics és Kengyel esetét, úgy ahogy azt egy téli estén elmesélték.

Kaprovics
Kaproviccsal kezdem, mert talán egy tanulságot is levonhatunk belõle. Egy reggel, úgy mint mindig, Steinmann ébresztette fel a szálló lakóit. – Kifelé az ágyból! – süvöltött végig a hallószerveken. Kaprovics, mint mindig, elindult a gyárba. Na, de mit lát a járda mellett?! Bizony, bizony, egy csomag tiltott gumicukor volt az. Gumicukor a javából! Piros, sárga, szivárványos! Édes, epres, meggyes, tejfeles. Állj! – szólalt meg Kaprovics belsõ hangja. Ne tedd! – szólt megint. De már késõ volt. Remegõ kézzel emelte fel a gumicukorral tele zacskót. Mikor mellmagasságban megállapodott a keze, a másik kéz reflexszerûen indult a zacskó szája felé és, Állj! – kiáltott fel a hang még egyszer, utoljára, keservesen. Késõ. Már benn van. Már rág, már szakad. És már élvez! Szinte száll! Lebeg. Milyen jó érzés a tiltott gyümölcs! Milyen felemelõ, szárnyakat adó, égi. És Kaprovics maga se akarja elhinni, evett a gumicukorból. Õ meg merte tenni. Ette, ette amíg csak tehette. De, nem, nem lehet! Két percig sem tartott az érzés, de már késõ. Steinmann csúnya feje sajnos nem délibáb. Valóság. Valóság, mely beszél, és azt mondja – Tíz perc múlva a direktorhoz! Elindul. Még szájában érzi a gumicukor ízét. Jaj, és még egy darab a foga közé szorult! Gyere elõ ebadta! És kikotorja, és kiélvezi, és már ott áll Slovackij direktor asztala elõtt.
– Lám, lám! Gumicukor. Hát ez kell magának?! Tiltott szer?! Méreg?! Öl! Diabétesz, cukorbaj! Ha megkapja, ki fog dolgozni? Talán én?! Hát ott még nem tartunk! Ne gondolja, hogy nem jelentem fel! Tudniillik, a vétkes mindig megbûnhõdik! Megyek a rendõrségre és feljelentem! Én Lubos Slovackij direktor! – ordította a dolgot szemmel láthatóan élvezõ direktor. Kaprovics állt és várt. Slovackij közben elküldte Frau Weismannt, hogy jelentse fel Kaprovicsot illegális kábítószer-használat miatt. – Jól van! – gondolta, és már élvezni kezdte az õt övezõ felhajtást. Most legalább történik velem valami – merengett, miközben Slovackij irodájába belépett két csendõr. Az ítélet azonnal megszületett, és Slovackij patetikusan jelentette ki, hogy ezentúl 80 éven keresztül, napi 1000 gomblyukat kell kifúrnia. Kaprovics nem tiltakozott. Tudta, nincs miért. Elfogta a lelkiismeret mardosó lehelete. Büdös egy lehelet. Igaz, most dolgozhatna a többiekkel. Miért kellett neki az a nyamvadt gumicukor. Most fúrhatja a gomblyukakat 80 éven keresztül, napi 1000-et. De nem vigasztalódik. Kaprovics túl van már rajta. Gyere, te édes munka. És Kaprovics nekilátott. Nehéz sors. De megérte. Megérte, mert életében egyszer belekóstolt a tiltottba, a veszélyesbe, a gumicukorba. Azóta, ha gumicukor- darabkát találtak a gyárban és környékén, mindannyiszor Kaprovicsot vonták felelõsségre. Büntetései összesítve 162 év munkáról és napi 35 000 gomblyukról szólnak, de tekintettel a korára, 80 év után felfüggesztették. Soha nem feledte Steinmann képét és Slovackij patetikus hangját.

Goranovics
Goranovics, a nehéz természetû takarító mindenben meglátja a koszt, a porszemet, és azonnal hosszas elmélkedést folytat róla. Meg is akadt Steinmann szeme rajta. Goranovics mindig pontos rend szerint dolgozott. Illetve dolgozott volna, de ez nem mindig sikerült. Mikor aztán egy éjjel álmot látott. Olyat, amely azonnal megváltoztatta munkáséletét. Steinmann jött el álmában, és azt mondta neki: A por nagy dolog! Mindig pontosan töröld, mert a por érzékeny, és nem szereti, ha többet törölnek belõle a kelleténél!
Nagy álom volt ez Goranovics számára. Másnap az elõírt 650 000 porszemet le is törölte becsülettel, de egy óvatlan pillanatban megremegett a keze, és egy porszem, még egy és még egy. Három porszem. Ennyi elég ahhoz, hogy egy magafajta munkás élete tönkremenjen. Késõ. Steinmann feje már a láthatáron, és az ítélet is jõ. 80 évig, napi 2 millió porszemet kell letörölni, de úgy, hogy az ártatlan porszemekre figyelemmel, mindegyiknek, két percig mesélni kell. Hát így történt az, hogy Goranovics 132 éves koráig törölte a porszemeket.

Kengyel
Végül következzék az okos Kengyel története. Mindig tudja, mit kell cselekedni, kivéve, amikor nem. És bizony azért jócskán elõfordul ez is. Egy vétke volt: kiállt a társai mellett. Ez Steinmann-nál nem éppen kedvezõ reakciókat vált ki. Bár viszonylag alacsony büntetés jár érte, de a tisztnél ez fõbenjáró bûn. Így történt, mikor egy este, a szálló homályában, Goranovics a portörlést gyakorolta, és Steinmann ezt észrevette. Ekor sietett társa segítségére Kengyel, de alulmaradt. Bár gyõzött is, mert Goranovics az illegális tevákenységért nem kapott további büntetést, viszont a Steinmann alkotta azonnal ítélõ bíróság 640 óra munkát adott, amit minden második hétfõn újra bûnként hirdetnek meg, és mely 640 órát, két hét alatt pluszban nem lehet ledolgozni, mert a napi alvásidõ csak négy óra, így hát Kengyel élete végéig dolgozott alvás nélkül 156 éven át.
És mi a titka hosszú életüknek? Mindhárman azt mondták, hogy a munka a gyárban erõt ad, de csak akkor, ha belegondolnak, milyen lehet diáknak lenni pár évig úgy, hogy Steinmannok és Slovackijok veszik körül az embert.
De ez az egész egy mese. Fantázia. De olvassuk át még egyszer! Lehet, hogy valami ismerõst is felfedezni vélünk benne!

TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK

Leérettségiztünk. Átléptük az élet kapuját, de valójában az, hogy milyen lesz a sorsunk, csak most – 18 éves korunkban – dõl el. Mert itt az idõ, döntenünk kell... "Az ember az a fajta élõlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövõjérõl képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse..." – mondta Déry Tibor. És mi mindent meg- és ki szeretnénk próbálni, csak félünk, hogy megakadályoznak, és kevés lesz az idõnk, s ezért már fiatalon megpróbáljuk bevégezni azt, amit még el sem kezdtünk... élni, utazni, bejárni minden olyan helyet, ahol már jártak elõttünk, és ahol még nem. A szabadságról álmodozunk, milyen lehet színes bogarak után kutatni az Amazonas õserdeiben, kérdések százait intézni Stonhenge óriási köveihez, végigszállni Hadrianus fala mentén, imádkozni egy éjszakán át õsi tibeti kolostorban, hogy aztán másnap az Aranymûvesek utcáján ébredjünk fel Prágában. Milyen lehet az élet az Eiffel-torony lábánál vagy Jerikó romjai között? Milyen lehet a Megváltó szobra elõtt végignézni Rio de Janierón, bebarangolni sziklatemplomokat és a Kék mecsetet, utcazenélni a sydneyi operaház elõtt, és csak úgy füttyentgetni a Húsvét-szigetek óriásszobrának? Annyi mindent nem próbáltunk még ki: nem osontunk végig rejtett inka ösvényeken, nem mutattunk be Nap-szertartást a Machu Pichu kõfalainál, nem veszítettünk dollármilliókat Las Vegas kaszinóiban. Nem járultunk titokzatos karavánok utasaként, és nem mesélték el nekünk indiai anyókák, hogy miért is építették fel a Tádzs Mahalt...
...és reménykedünk, de talán sosem fogjuk megtudni, melyik a jobb érzés: az Empire State Building tetejérõl kipróbálni a bungie jumpingot, vagy egy zenei fesztiválra vándorolni (egy) régen elfelejtett hippiskommuna virággyermekei között, megpihenni a Golden Gate Bridge közepén, és San Francisco felé üvölteni, hogy azért mégiscsak szép az élet...

Amit az amerikai filmek nélkül sohasem tudnál meg

- A rendõrségi nyomozások szerves része a sztriptízbárok látogatása.
- A rendõrségen a nyomozók pszichológiai teszten esnek át, miután kizárólag olyan társat kaphatnak, aki mindenben tökéletes ellentétük.
- Rendõrfõnök csak olyan ember lehet, amelyik teljesen alkalmatlan e tisztségre.
- Ha egy városban üldöznek, fuss a városközpontba, ott éppen karnevál van, és elvegyülhetsz a tömegben.
- Ha kifogy a lõszer a fegyveredbõl, nem kell aggódni, mindig van nálad egy tartalék tár, még akkor is, ha meztelenül ugrasztottak ki az ágyból.
- Bármikor szükséged van egy feszítõvasra, egy téglára, kötélre, vagy motoros fûrészre, öt méteren belül megtalálod.
- Miután meghallod a pisztolylövést, még bõven van idõd lebukni az asztal mögé.
- A géppisztolyok lövedékei a magad elé tartott asztal lapján nem mennek át.
- Az üveg nem vág.
- Ha az autóddal tíz métert zuhansz, és összetörik, várj egy másodpercet, és mehetsz vele tovább.
- Minden bomba idõzítéssel robban. A robbanásig hátralévõ idõ szép nagy piros kijelzõn látható rajta.
- Azt a bombaszerkezetet, melyet készítõje egy hónapig bonyolított, bárki megérti a robbanásig hátralévõ 8 másodperc alatt.
- Egy bomba hatástalanításához a piros drótot kell elvágni.
- Ha egy robbanásnak háttal állsz, nem árthat neked.
- A robbanás lángfala pontosan a futó ember sebességével terjed.
- Egy nagyon nagy robbanás öt percig is eltarthat.
- Amikor leütnek valakit, soha nem szenved sérülést vagy agyrázkódást. Pontosan akkor fog felkelni, amikor a tettestársát leütik.
- Egy férfi nem mutat fájdalmat, még halálos seb esetén sem, de felszisszen, ha egy nõ megvizsgálja a homlokán lévõ bibit.
- vagy egy hajcsattal, kivéve azt az ajtót, amelyik mögött egy lángoló csecsemõotthon van.
- Minden televíziós hírmûsorban van legalább egy hír, mely a pillanatnyi munkáddal kapcsolatos.
- Bármelyik számítógéppel pillanatok alatt be lehet jutni az ellenséges nagyhatalom titkos adatbázisába.

Erotikus
- Amerikában a kétszemélyes ágyakhoz különleges, "L" alakú takarókat adnak, amely a féfi oldalán derékig, a nõ oldalán pedig nyakig ér.
- Sehol sem mosolyog szebben egy nõ, mint egy nyitott hûtõszekrény elõtt, a konyha jéghideg kövén fekve.
- A nõi nadrágot nem kell levenni. Senki sem tudja, hogyan, de egyszer csak nincs ott.
- Egy nõ mindig felöltözik, amikor az ágytól a zuhanyozóhoz megy (akkor is, ha egyedül él).

- Ha ismeretlen és veszélyes környezetben vagy, hátrálva kell közlekedni.
- Huzatos helyiségekben, kriptában, erdõben csak gyertyával szabad világítani.
- Ha a házban szörnyeteg vagy pszichopata gyilkos motoz, a férfiak alszanak tovább, a nõk pedig elindulnak felderíteni, minimális ruházatban.
- Tíz éve megbízhatóan mûködõ zseblámpád a veszély közeledtére felmondja a szolgálatot.
- A tizenhét éves szûzlányok, ha a közeli temetõbõl halálsikolyt hallanak, mindig megnézik közelebbrõl.
- A lépcsõfokok mindig nyikorognak, és majdnem mindig leszakadnak.
- A denevér sötétben nem lát, és az emberek haját eszi.
- Ha éjszaka, vidéken elromlik az autód, és esik az esõ, ne menj be a legközelebbi házba!
- Egy gyenge nõ számára éjféltájban nincs csalogatóbb dolog, mint egy kriptából hallatszó halk hörgés.
- Ha autóstopost veszel fel: a rongyos öregemberrõl kiderül, hogy lecsúszott tudós, a rokonszenves úr pszichopata kéjgyilkos, a kedves fiatalember vámpír, a csinos lánynak pedig négy nagy darab tettestársa vár a bokor mögött, vagy a következõ benzinkútnál.

- Nem kell aggódni, a rúzs és általában a smink még búvárkodás közben sem kenõdik el.
- Szintén nem árt a búvárkodás a frizurának, de az estélyi ruhának sem.

- Minden telefonszám 555-tel kezdõdik.
- Étteremben, bárban, taxi kifizetésénél nyúlj a zsebedbe, az elsõ kezedbe akadó papírpénz pontosan - számla értékét fedezi.
- A konyhákban nincs világítás, éjszaka a hûtõszekrény ajtajának kinyitásával világíthatsz.
- Egy pályaudvar méretû barlang teljes bevilágításához elegendõ egyetlen zseblámpa vagy gyertya.
- Ha a gyertyát a kezedben magasabbra emeled, biztosan elvilágít a folyosó végéig.
- A kormánykereket mindig mozgatni kell jobbra-balra, még egyenes úton is.
- Minden épület fõbejárata elõtt van egy szabad parkolóhely.
- Bárhol állsz meg az autóddal, meg fognak büntetni tilosban parkolásért. A szélvédõn hagyott büntetõcédulát szét kell tépni.
- A polgármestert kizárólag az elnök várható látogatása izgatja, a közelgõ szökõár és a városban dühöngõ szörnyeteg nem érdekli.
- Telefonbeszélgetés elején és végén sohasem köszönünk.
- Ha esetleg úgy döntenél, hogy táncolni kezdesz az utcán, mindenki tudni fogja a lépéseket.