Péntek, 2001. június 15. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 137. szám

Egy néptánccsoport tagjai is akkor tudnak jó teljesítményt nyújtani, ha a táncra összpontosítanak

Boldogult gyerekkoromban nemigen tettek különbséget a népmûvészet és a népies álmûvészet között. A népdal egyenlõ volt a nótával, a néptánc pedig a kettõt jobbra-kettõt balra ihajcsuhaj csárdással.

Ezekhez társult a piros-fehér-zöld, sok alsószoknyás, pruszlikos, kötényes jelmez a lányoknak – esetenként üveggel megfejelve, no meg a ráncos csizma vagy a kopogó szögedi papucs; a fiúknak az árvalányhajas kalap, a bõ gatya, az ostor és a csengõ-bongó sarkantyús csizma. Mindez beleillett a magyarokról alkotott csikós-gulyás-paprikás képbe. A zeneórákon ugyan el-elhangzott Bartók és Kodály neve, de a zene, melybõl merítettek, nem jutott el hozzánk. Az amatõr néptánc- és népzenei fesztiválokon sem a tiszta forrásból ihattunk. Amolyan csinált málna (némi málnaszörp vízzel vagy szódával higítva) folyt a színpadon.

Egyszercsak fölfedezték, hogy nem csak egy kislány van a világon, akinek a vén cigány szeretne május éjszakákon letépni minden orgonát. Hogy a néptánc és a népzene nem rózsabokorban jött a világra, s aki komolyan gondolja mûvelését, vagy elindul gyûjteni, vagy a mások által gyûjtött (nem át- és feldolgozott) anyagot használja. Ennek jegyében és szellemében terjedt a táncházmozgalom, alakultak át a folklóregyüttesek Szlovákiában is a hetvenes években.

Itt-ott fellobbant a vita lángja arról, melyik az autentikusabb, de a legnagyobb vihart az Ifjú Szivek profivá válása kavarta. Azé az együttesé, melynek korábban ének-, zene- és tánckara is volt, amelyek tagjai egykor nagyrészt a Pozsonyban tanuló magyar egyetemisták, fõiskolások voltak. Hégli Dusán, az Ifjú Szivek igazgatója azonban úgy gondolta, a szlovákiai magyarság népmûvészetét végre profi szinten kellene képviselni. Ebbe az elgondolásba nem fért bele a nagy zenekar, a kórusmûvektõl a Mozart-misékig sok mindent elõadó énekkar, sem azok az emberek, akik csak úgy jókedvükbõl ropják a táncot, függetlenül attól, kinek van hozzá tehetsége, ki mennyi idõt tud rá fordítani, például a vizsgaidõszak függvényében. Héglinek bizonyára elege lett a szlovákiai amatörizmus elburjánzásából, aminek leple alatt koszorús költõk és ilyen-olyan díjas álmûvészek virágoztak. A hivatásos együttes megalakításával egyebek közt azt is vállalta, hogy azok, akik a népmûvészet mûvelését szabadidõs tevékenységként könyvelik el, nem rajonganak ötletéért. Azt azonban igazolta, hogy a néptánc is tartozhat a mûvészetek kategóriájába, épp úgy, mint a balett vagy az opera. S ki látott már akár a Szlovák Nemzeti Színház színpadán amatõr balettosokat lelkesen, de nem igazán magas szinten Hattyúk tavát lejteni, ki hallotta az operában Fülöp király áriáját énekelni olyan elõadótól, aki a zeneiskola alapszakaszát végezte el legföljebb? (Tudjuk, vannak õstehetségek is, ezeknek a kivételeknek tisztelet.)

Egy néptánccsoport tagjai is akkor tudnak jó teljesítményt nyújtani, ha a táncra összpontosítanak, ha a tánc az életük, s úgy járnak a próbákra, mint mindenki más munkába. Akkor lehet tõlük követelni, s akkor lehet nekik a legtöbbet adni. Ez volt érezhetõ az együttes új mûsorának bemutatóján. Néhányan már úgy táncolnak, hogy látszik, sok mindent tudnak, s nehéz megkülönböztetni, improvizálnak-e éppen, vagy a koreográfia olyan, mintha improvizálnának.

Mintha fonográf szólalna meg: recsegõ-ropogó hangok kíséretében népdalok csendülnek fel. A színpadon, mint a táncházban, ül a tánckar. Lassan, fokozatosan lendülnek mozgásba – aztán kétszer negyvenöt perc csoda. Bár akadt, aki azt mondta, sok ennyi tánc, több énekkel kellett volna "színesíteni", de Mozart zenéjére is azt mondták, szép, szép, csak túl sok a kotta. Valamelyest halványabbá teszi az elõadás fényét egy-egy énekszám, ezt azonban ellensúlyozza a tánccsoportoknál igen ritka erény: sok a fiú, s többségük érti a mesterségét. Általában a lányok uralkodnak – elsõsorban létszámban, persze – a színpadon, de ez nem az Ifjú Szivekre jellemzõ. A karikázót hamar elfeledjük, s marad a szép élmény: fiatal legények, szép hajadon lányok egy profi módon muzsikáló zenekar, a Figur banda zenéjére úgy táncolnak, hogy a nézõtéren nem a verejték szaga érzõdik.

A dolgozat erénye a pontos, lényegre tapintó összefoglalás

Jelképesnek is fölfogható, hogy a legfiatalabb kritikusi nemzedékhez tartozó Kocur László elsõ kötete Koncsol László irodalomkritikusi gyakorlatát vizsgálja. Koncsol, aki az 1945 utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalomnak az egyik (talán a) legjelentõsebb kritikusa, a nyolcvanas években politikai okokból (pontosabban a hatalom durva beavatkozása miatt) kényszerült pályamódosításra. Kritikusi mûve azonban így is megkerülhetetlen az utána következõ nemzedékek számára. A koncsoli corpus olyan hagyomány részét képezi, amelyet – akár elutasítják, akár folytatják – mindenképpen ismerniük kell a hazai irodalom ítészeinek és nemcsak nekik.

Koncsol mûfajjá szublimált humanizmusa, értékteremtõ szándéka túllép a szûkebb értelemben vett kritika területén, és megfontolásra érdemes minden tollforgató számára. Kocur László könyve maradéktalanul vállalja e hagyományt. Koncsollal együtt vallja: "A kritikának kellõ alázattal kell közelednie a mûhöz". Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a kritikusnak jogában áll a hatalom fennhatósága alól kilépve, ideológiáktól mentesen, tisztán esztétikai szemszögbõl tekinteni a mûre.

Kocur László elõtt nem álltak efféle akadályok, az õ könyvét nem csonkította meg kilenc cenzor, nem írták elõ számára a lenini alapelvek megszilárdítását, sem a burzsoá, formalista esztétikai koncepciók elleni harcot. Egy teljesen nyitott szellemi horizontból, kellõ anyagismeret birtokában vázolhatta Koncsol László kritikusi tevékenységét a Kísérletek és elemzésektõl a kötetekbe nem foglalt tanulmányokon át az 1992-es Törmelékig. Tette ezt pontos, világos stílusban, okfejtéseit kellõen argumentálva. Az alcímben megjelölt tárgytól nem kalandozott el, ugyanakkor nem mulasztotta el jelezni azokat az ötleteket, leágazásokat, amelyek továbbgondolásra tarthatnak számot. A gazdag jegyzetapparátus mellett a dolgozat erénye a rendkívül pontos és lényegre tapintó összefoglalás, amely leltárba veszi Koncsol elemzõi eszköztárát, s ezáltal igazolja a könyv alapfeltevését, miszerint "Koncsol mindenkor esztétikai elemzést végez, eltérõen több csehszlovákiai magyar kritikustól". Egyetérthetünk a szerzõ azon véleményével, hogy "(a kritika) soshasem volt erõssége a csehszlovákiai magyar irodalomnak", ám Kocur László könyve éppen arról gyõz meg bennünket, hogy ez az "igazság" nem örök érvényû. (Kocur László: Az olvasónak pedig joga van játszani a mûvel. Koncsol László irodalomkritikusi gyakorlata; AB-ART, 2001)

A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak

Szombaton kilenc órakor kezdõdik Melaj Erzsébet szerkesztésében a Hétrõl hétre zenés, publicisztikai magazin, amelyben a heti belpolitikai történéseken kívül beszámolunk a Vasas Szakszervezet e heti tiltakozó akcióiról, a kassai Magyar Közösségi Házban nyílt fotókiállításról, a stúdióvendég, Hushegyi Gábor pedig a 49. Velencei Képzõmûvészeti Biennálé történéseit mondja el a hallgatóknak. 11 órakor híreket mondunk, majd orvosi tanácsok hangzanak el. Vándorbot címû honismereti sorozatunkban Rimaszombat fõterével ismerkedhetnek meg a hallgatók. A 11.30-kor kezdõdõ Hazai tükörben Felbárra látogatunk el. A déli hírek után ismert nótaénekesek közremûködnek ötvenperces nótaösszeállításunkban. Az Irodalmi mozaik után, fél kettõkor a Tallózóban megismétlünk néhány – a közelmúltban elhangzott – beszélgetést. 15 órától tûztünk mûsorra egy Hemingway-novella alapján készült rádiójátékot Dráfi Mátyás, Ropog József és Mokos Attila fõszereplésével. Címe: Az élet peremén. Fél négytõl részletek csendülnek fel Johann Strauss Denevér címû nagyoperettjébõl. A 16 órai hírek után Köszöntõ, majd szombati adásunk végén, a húszperces Napzártában összefoglaljuk a nap legfontosabb eseményeit. Vasárnap nyolc órakor hírekkel és sportösszefoglalóval kezdõdik mûsorunk. Fél kilenctõl a gyermekekhez szól Pénzes István összeállítása a szólásokról. Kilenc órától katolikus szentmisét közvetítünk felvételrõl, Egyházkarcsáról. A 10 órai hírek után kezdõdik gyermek- és ifjúsági mûsorunk, a Randevú. Az elsõ részben összeállítás hangzik el a XXVI. Duna Menti Tavaszról, délután stúdióbeszélgetést hallhatnak a fesztivál jelenérõl és jövõjérõl. A mûsornak sztárvendége is lesz: St. Martin. A 14 órai hírek után Mayer Judit olvassa fel nyelvmûvelõ írását. 15 órától Segítsünk címû mûsorunk egy korábbi adását ismételjük meg. Közeledik Szent Iván napja, amelynek éjszakáján a zoboralji falvakban is szokásban volt a tûzugrás. Errõl szól néprajzi összeállításunk, amely 15.30-kor kezdõdik. A négyórai hírek után a jubilánsokat köszöntjük, majd adásidõnk utolsó húsz percében híröszszefoglalónk hangzik el. (B. E.)

A hónap témája a gyermekek éve, a gyermekek jogai

Színes, gazdag tartalommal megjelent a Tábortûz ötvenedik évfolyamának utolsó száma. A címoldal a nyarat idézi, a második-harmadik oldalon a hónappal kapcsolatos tudnivalók, az Ikrek csillagjegyben születettek tulajdonságai, június nagy szülötteinek ismertetése kapott helyet. A negyedik és ötödik oldalon a gyerekek leveleit, tudósításait olvashatjuk. A riport a féli alapiskolában készült, a Világcsavargó rovat az indiai Tádzs Mahal emlékmûhöz kalauzol el. A Látogatóban oldalon a felbári alapiskola természetvédelmi kiállítását ismerteti, A hónap témája a gyermekek éve, a gyermekek jogai. A Tini-tükörben a barátságról, a fogszuvasodásról és a strandolás illemtanáról szólnak az írások. A sportoldalon Anna Kurnyikovát mutatják be. Helyet kaptak a lapban a gyerekek versei és rajzai is. Az Állati rovat a pandamaci életmódjával foglalkozik, az irodalmi oldalakon novellák és az olvasás hasznáról szóló értékes gondolatok olvashatók. Véget ért az Anyanyelvi vetélkedõ, a lap közli a 3. forduló megfejtéseit és gyõzteseit. Nem hiányoznak a viccek, fejtörõk, divat- és szépségápolási tanácsok sem. A Vendégünk rovatban Julia Roberts szerepel. (b)

Mûvészeti alapozó tanfolyamok Magyarországon

Tata. A Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézet idén is széles körben mutatja be Magyarország több pontján az alternatív-kreatív zenepedagógia eredményeit. Június 17–21-e között Tatán rendeznek komplex mûvészeti alapozó tanfolyamot elsõsorban gyógy-, óvoda- és zenepedagógusoknak, s bemutatják, hogyan lehet ötvözni a zenét, a mozgást és a képzõmûvészetet. Augusztus 15–19-e között harmadszor rendezi meg az intézet a Kecskeméti Tanítóképzõ Fõiskolával Soltvadkerten a német Carl Orffról elnevezett zenepedagógiai kurzust, melylyel a ritmikus képességek, a mozgáskészség és az általános muzikalitás fejleszthetõ eredményesen. Szeptember 3–6-a között Gödöllõ ad otthont a Rögtönzéspedagógia programnak. Ennek folytatása a tatai országos improvizációs találkozó október 26–28-án.

Két budapesti képzõmûvész, Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba kiállítása nyílik meg a somorjai At Home Galleryben ma 19 órakor. A fény háza installációt Hushegyi Gábor esztéta méltatja. A kiállítás július 15-ig tekinthetõ meg. (ú)

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A segéd 10 KIS SZÍNPAD: Kinek se nap, se szél 10, 19

KASSA

ÁLLAMI SZÍNHÁZ – STÚDIÓ: Mesérõl mesére 10 THÁLIA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém 18, vendégjáték Hanván

NYITRA

ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: A Zobor népmûvészeti együttes mûsora 17.30, Arc a tûzben 19

POZSONY

CHARLIE CENTRUM: Hannibal (amerikai) 20.30 Bátyám, hol vagy? (amerikai) 18.30 Gyanú (francia–német–magyar) 20 Tájkép (szlovák–cseh) 18 Kevin and Perry go large (angol) 19, 21 Holle anyó (szlovák) 19 HVIEZDA: A múmia visszatér (amerikai) 15.30, 18, 20.30 TATRA: 460 gyanúsított (amerikai) 16, 18, 20.30

KASSA

CAPITOL: Sárkányüregek (amerikai) 15.45, 18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

LÉVA – JUNIOR: Võlegény szökésben (amerikai) 19