Hétfő, 2001. június 11. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 133. szám

Amikor családja utoljára meglátogatta McVeigh-t, viccelõdött velük, de búcsúzáskor már egyiküket sem ölelte meg

Az Indiana állambeli Terre Haut fegyintézetében méreginjekcióval kivégzik Timothy McVeigh-t, aki bûntársával együtt az Egyesült Államok történetének legvéresebb merényletét követte el. A halálos ítéletet ma, közép-európai idõ szerint 14 órakor hajtják végre.

1995. április 19-én reggel kilenc óra két perckor pokolgép robbant Oklahoma City központjában. Sûrû porfelhõ szállt az utcára, egy pillanatig halálos csend volt. Aztán megszólaltak a rendõrautók, tûzoltókocsik, mentõk szirénái, a felrobbantott hétemeletes szövetségi irodaépület romjai közül nyöszörgés, sírás, segélykérés hallatszott. Sebesültek tántorogtak az utcán, sérültek, halottak feküdtek vértócsákban. A terrorcselekményben 168-an vesztették életüket, köztük 19 kisgyermek.
Kezdetben arra gyanakodtak a szövetségi nyomozók, hogy a merényletet közel-keleti terroristák hajtották végre, ám végül kiderült, egy ízig-vérig amerikai fehér honpolgár, az Öböl-háború veteránja volt a robbantó.
"Oklahoma bosszú volt Wacoért", a texasi telep 1993. áprilisi megrohamozásáért – mondta késõbb Timothy McVeigh annak a két írónak, aki több napot töltött vele a börtönben, hogy riportkönyvet készíthessen. A 33 éves fegyenc mindenképp bosszút akart állni a "mindenható" kormányon, s azokon az állami tisztségviselõkön, akik a texasi telep megrohamozásáról döntöttek. Két évig tervezgette a robbantást, az Oklahoma City-i épületet pedig azért szemelte ki, mert úgy vélte, ott dolgozott a legtöbb gyûlölt tisztségviselõ. Csak a szektások halála rendítette meg, azt állította, sírt is miattuk, azokat a gyermekeket, akiket a pokolgépe ölt meg, nem sajnálta, "járulékos veszteségnek" nevezte õket. A gyerekeket azért szereti, maga is gondolt a családalapításra – mondta a Time magazinnak egyik interjújában. A rács mögött töprengett ezen, úgy gondolta, spermáját kicsempészhetné a börtönbõl mesterséges megtermékenyítés céljából. "Családalapítási tervét" késõbb mégis feladta, mivel rájött, hogy gyerekének nem lenne jó sora az Egyesült Államokban.
Timothy McVeigh-t 1997. június 14-én ítélte halálra a denveri esküdtszék, miután az összes vádpontban (egyebek közt emberölés, összeesküvés és illegális fegyvertartás) bûnösnek találta. Terry Nichols, a bûntárs életfogytiglani börtönbüntetést kapott. McVeigh soha semmilyen megbánást nem tanúsított. A bírósági tárgyaláson még nem, de késõbb beismerte tettét, feladta a harcot, s azt kérte: kivégzését ne halogassák, mielõbb tûzzék ki idõpontját. Kérésének eleget tettek. A 2001. május 16-ra tervezett kivégzést azonban május 11-én egy hónapra elhalasztották. Kiderült ugyanis, hogy az FBI annak idején tanúvallomásokat tartalmazó iratokat tartott vissza. Bár újabb bizonyítékok nem kerültek elõ, az igazságügy-minisztérium jogszerûen akart eljárni, minden lehetõséget meg akart adni a védelemnek. McVeigh és ügyvédeinek újabb halasztási kérelmét azonban az illetékes bíró a múlt szerdán elutasította. Azóta özönlenek Indianába a kíváncsiskodók, tiltakozók és ellentiltakozók, riporterek, tévések. Golfozáshoz használt kiskocsik, párnázott székek, hûtött ásványvíz és még ki tudja micsoda várta a tudósítókat – mintha valami vidám happeningre készültek volna Terre Hautban. A tiltakozók – akik a halálbüntetés ellenzõit és híveit is képviselik – a börtön területére magukkal vihetik gyógyszereiket, mobiltelefonjaikat, a tiltakozó feliratokat, vihetnek még gyertyát és Bibliát, mást nem. A kivégzésbõl persze a tömeg semmit sem láthat. Az eseménynek mintegy 30 közvetlen szemtanúja lehet: tízen a sajtó képviseletében jelennek meg, nyolcan az áldozatok rokonai közül. Az elítélt maga is választhatott további hat személyt, ügyvédet, barátot, családtagot. A többi jelenlevõ a börtön személyzetébõl kerül ki, õk ellenõrzik a végrehajtás törvényességét és – mint minduntalan hangoztatják – "humánus" voltát. Az áldozatok családtagjai közül többen Oklahoma Cityben zárt láncú tévéadáson nézhetik végig a kivégzést. McVeigh-t méreginjekcióval végzik ki, elõször egy olyan szert kap, amitõl az elveszti eszméletét, a következõtõl megszûnik a légzése, végül a harmadik szer megállítja szívverését. Mindez öt-hét percig tart.
Amikor családja utoljára meglátogatta az oklahomai robbantót, viccelõdött velük az injekcióról. Búcsúzáskor egyiküket sem akarta megölelni. Az utolsó pillanatban bocsánatot kért az áldozatok hozzátartozóitól. (ug)

A Barátok közt egyik sztárját a fizetése körüli vita miatt kiírták a sorozatból

Budapest. Csak magasabb gázsiért folytatta volna a sorozatban való szereplést a Berényi Ákost alakító Somorjai Tibor. Ezt azonban a producer, Kalamár Tamás nem látta indokoltnak, így egyetlen megoldás maradt: Ákost ki kellett írni a sorozatból. Ezzel a Barátok közt június 22-i adásában megtörténik az elsõ nyílt színi haláleset: Fenyvesi Sándor jól irányzott ütésének következtében az emeleti lakásból az aszfaltra repül és szörnyethal Berényi Ákos.
Az Ákost alakító 21 éves Somorjai Tibor a tavaly decemberi szerzõdés-meghosszabbításkor magasabb gázsit kért, amit azonban producere, Kalamár Tamás nem kívánt megadni. Mivel nem tudtak megegyezni, Somorjai Tibort kiírták a sorozatból.
A sorozat egyik munkatársa elmondta, hogy Ákos alakja biztos pont volt a sorozatban, sem emberileg, sem szakmailag nem indokolta volna semmi az eltávolítását, ha nem jön közbe a fizetése körüli vita.
A sorozat kissé problémás mûvészegyénisége, Ákos köré eddig is sok izgalmas szituáció épült: emlékezetes volt, amikor felgyújtotta a Night Clubot, vagy öngyilkossági kísérletet követett el. Legutóbb, anyja korábbi udvarlója rábeszélésére szõrmebundákat mázolt össze.
Somorjai Tibor azt mondta, hogy valójában õ mondott föl, mivel már nem szerette annyira a sorozatot. "Ha az ember valamire nem büszke, azt nem csinálja szívesen" – nyilatkozta. Több pénzért – errõl nem akart részleteket elárulni – esetleg folytatta volna a túlságosan idõigényes, naponta jelentkezõ szappanopera forgatásait. "Szeretném végre rendesen megtanulni ezt a szakmát, fõiskolára járni, új mûfajokat kipróbálni, színházban játszani" – érvelt az eredetileg kõfaragó Somorjai Tibor.

A halálbüntetésrõl

II. János Pál pápa levélben kérte Bush elnököt, hogy adjon kegyelmet Timothy McVeigh-nek. George Bush azt válaszolta, hogy bár nagyon tiszteli a pápát, az ítéletet végre fogják hajtani.

Az amerikai szövetségi kormány 1963 óta nem hajtott végre halálos ítéletet. Akkor Victor Feugert ítélték kötél általi halálra, gyermekrablás és gyilkosság miatt Iowában. Feuger utolsó ételként olívabogyót evett magostul, állítólag azért, hogy a sírjából békét szimbolizáló olajfa hajtson ki.

Az amerikaiak 61 százléka szükségesnek tartja a halálbüntetést. A legújabb felmérés szerint a halálbüntetés fenntartásáért leghatározottabban a republikánusok, a férfiak és a fehérek állnak ki. A 30 százalékos ellenzõ tábor döntõ hányadát pedig a demokraták, a nõk, a színes bõrû és idegen ajkú lakosság képviselõi teszik ki.

Az Indiana állambeli Terre Haute fegyház jelenleg az egyetlen olyan hely az Egyesült Államokban, ahol szövetségi bíróság által kimondott halálos ítélet végrehajtására berendezett cella áll rendelkezésre.

Nyolcvanhét országban – köztük az Egyesült Államokban – továbbra is érvényben van a legsúlyosabb büntetés. 1999-ben 64 országban hoztak halálos ítéleteket.

Eddig a világ 108 országa törölte el a halálbüntetést, közülük 75 állam minden bûncselekmény, 13 állam pedig csak a köztörvényes bûntettek tekintetében. További 22 országban törvény ugyan nem rendelkezik a halálbüntetés tilalmáról, de legalább 10 éve nincsenek kivégzések.

A halálbüntetés megszüntetését szorgalmazó elsõ világkongresszust június 21. és 23. között Strasbourgban rendezik meg. A tanácskozás összehívását az "Együtt a halálbüntetés ellen" elnevezésû társaság kezdeményezte azzal a célkitûzéssel, hogy világszerte tiltsák be a kivégzéseket. A világkongreszszus szervezésében számos nemzetközi szervezet vállalt részt, köztük az Európai Parlament, a belga, francia, német, olasz és osztrák képviselõház, az Európa Tanács, az Amnesty International, az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége és Strasbourg városa.