Kedd, 2001. május 29. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 122. szám

Egykor a gimnázium híres iskola volt, most hírhedt. A rendszerváltás óta sorozatosan követik egymást a botrányok

Jancskárné Szakó Katalin, a füleki gimnázium közelmúltban érettségizett magyar osztályának osztályfõnöke hívására indulunk Fülekre. A tanárnõ arra kér, hallgassuk meg az osztályába járó gyerekek szüleinek a véleményét is. Mint mondja, a média az utóbbi idõben nagyon sokat foglalkozott a gimnáziummal, de többnyire szubjektív véleményeket közölt, egyoldalúan, egy szûk kör nézõpontjából tájékoztatott.

Jancskáréknál négy szülõ, az osztályfõnöknõ, valamint a férje vár ránk. Lehetnének többen is, mondják, a 33-as létszámú osztályban a szülõk háromnegyedének a véleménye megegyezik az övékkel. Bevezetõként hangsúlyozzák: nem Pál Gábor, a gimnázium igazgatója mellett kívánnak lobbizni. Úgyszintén nem akarják, hogy az elhangzottakat bárki is személyes támadásként értelmezze. Így hát nem említik nevükön azokat a tanárokat, akik ténykedése az utóbbi hónapokban véleményük szerint nem felelt meg azoknak az etikai-szakmai normáknak, amelyeket a szülõk joggal elvárhattak azoktól a pedagógusoktól, akikre négy éven át rábízták gyermekeiket. Az osztályfõnöknõ s a szülõk úgy vélik, az igazgató kinevezése nyomán kirobbanó konfliktusnak az akkor néhány héttel az érettségi elõtt álló gyerekek lettek az áldozatai – a tanári kar nagy része, miután hiába próbálta a negyedikeseket csatasorba állítani Pál Gábor ellen, a felgyülemlett feszültséget a gyerekeken vezette le.

"S ki néma volt netán, s csak lelkesedni rest, már azt is gyûlölték, akár a pestisest" – idézi Radnóti Miklóst mondandója mottójaként Jancskárné Szakó Katalin, aki sajteti, hogy a konfliktus nem korlátozódik a gimnáziumra, s nem kizárólag Pál Gábor kinevezése hívta elõ. – Pár hónapja, de lehet, hogy pár éve, a központi kérdés ebben a gimnáziuban nem az oktatás színvonalának emelése, hanem az igazgató megválasztása. A tanári kar egy része céljai érdekében felhasználja a diákokat és a szülõket is. Azokat a pedagógusokat, akik nem osztják az iskolatanács körül csoportosuló tanárok és szülõk véleményét, ellenségként könyvelik el, rágalmazzák, megfenyegetik. Itt hatalmi harc folyik, én ebbe sosem szóltam bele, nem akartam állást foglalni, csak az oktatás érdekelt. Egyébként magyarnak lenni ebben a városban csak úgy szabad, ahogy azt egy szûk réteg elõírja. Ha az ember másképp gondolkodik, akkor egy gondosan megtervezett gépezet lép mûködésbe: kezdõdik az emberek megnyerésével, a fiatalok befolyásolásával, de belefér a módszerekbe a dezinformálás, a megfélemlítés, a rágalmazás… Engem például az érettségi bizottság elõtt megvádoltak, hogy meghamisítottam a diákjaim év végi osztályzatait. Az igazi konfliktus akkor robbant ki, amikor kinevezték az új igazgatót, s a gyermekeim nem sztrájkoltak, mert egy hét múlva az írásbeli érettségi következett, és pár hét választotta el õket a szóbelitõl."

Az atrocitásokról a szülõk beszélnek. Fehér Péter veszi át a szót, egy negyedikes fiú édesapja: "Pedagógusként mindig a kompromisszumot keresem, de itt nincs kivel megegyezni. Füleken emberek embereket bántanak, támadnak, rágalmaznak. Ez a gimnázium valamikor egy híres iskola volt, most hírhedt. A rendszerváltás óta sorozatosan követik egymást a botrányok. Bekerült a gimnáziumba néhány forradalmárnak titulálható egyén, aki megpróbálja keresztülvinni a saját akaratát. A jelenlegi igazgatóváltást követõen ezek a »forradalmárok« minden osztályba bementek egy petícióval, amelynek a lényege az volt, hogy a diákok Pál Gábort igazgatóként nem ismerik el. A mi gyerekeink nem voltak hajlandók aláírni a petíciót, nem tették fel tiltakozásként a fehér szalagot, erre a pedagógusok kijelentették, õk az iskola szégyene. Az egyik tanárnõ azt mondta: ha nem álltok ki mellettünk, nem fogunk benneteket leérettségiztetni. Minden szülõ félti az érettségi elõtt álló gyerekét. Ha mástól nem, a rossz jegyektõl. És valóban: elkezdõdtek a rosszjegyadások, társadalomismeretbõl intõk jöttek. Mertem szólni, s az intõbõl hirtelen kettes lett. Nem mindenkinél történt ez így, valószínûleg nem minden apuka és anyuka volt elég erélyes. Öt diák kérte, hogy komisszionális vizsgát tehessen, közülük négyen azt is kérték, hogy ne az a tanár vizsgáztassa õket, aki a tantárgyat addig tanította. Egyébként ez a tanár az elsõ helyen kiemelt igazgatójelölt. Érdekes volt az is, hogy a tanári kar egy része az érettségi elõtt hirtelen betegszabadságra távozott. Megkértük az igazgató urat, biztosítsa, hogy a vizsgák gond nélkül lefolyjanak. Megígérte, s betartotta a szavát. Velünk szemben tisztességesen járt el, hogy bent a gimnáziumban mi történik, nem tudom."

Szabó László fia szintén azok közé tartozik, akik társadalomismeretbõl szóló rossz jegyet kaptak: "Azt mondta a fiam, hogy többször is jelentkezett, felelni szeretett volna, de nem kapott lehetõséget."

A szülõk további példákat is felhoznak a gyerekeiket ért igazságtalanságokra. Például azt, hogy a ballagáskor csak néhány tanár állt ki a gyerekek elé köszönteni õket. Az érintettek leginkább ezt sérelmezik: a tanárok a legszebb pillanatokat rontották el az életükben.

Lukács Annamária, egy negyedikes kislány édesanyja, szintén pedagógus azt meséli, az említett petíciót a gimnázium diákjai bárkivel aláíratták, többek között az õ alapiskolás tanulóival is. Úgy emlékszik, a tanárok a szülõi értekezleten is elmondták, az idegállapotuk nem fogja engedni, hogy ilyen körülmények között érettségiztessenek.

Hank Klára elsírja magát, miközben beszél: "Egy hónapig nem aludtunk, sem mi, sem a gyerekek. Azzal jött haza, hogy nem lesz érettségi... Olyan hangok is voltak, hogy majd szeptemberben... Kérdem én, mit csinált az a gyerek, hogy ne mehessen fölvételizni? Évekig nem tudtuk, mi zajlik ebben a gimnáziumban. Nem tudom, ki megfelelõ ember az igazgatói posztra, de többségünknek az a véleménye, hogy amíg ezek a tanárok itt lesznek, irányítani senki sem fog tudni."

"Látja, az emóciók uralják a várost – szól közbe Fehér Péter. – Egy tanárnak nincs joga, hogy emotívan lépjen fel a diákjával szemben. Még akkor sem, ha a gyerek azt mondja, nekem más a véleményem."

Pál Gábor tegnap felmondott Szvorák Zsuzsának, az igazgató lépését a négy fegyelmivel indokolta

Utolsó füleki állomásunk Szvorák Zsuzsa otthona, ahol szintén többen várnak ránk. A tanárnõn kívül ott van Koronczi Ferenc, az iskolatanács által támogatott igazgatójelölt, szülõk, az iskolatanács néhány tagja. Stratégiánk változatlan, csakúgy, mint Jancskáréknát, itt is inkább hallgatunk, hagyjuk, meséljék el azt, amit õk fontosnak tartanak. Ennek ellenére a témák szinte változatlanok: mi zavarja a gyerekek biztonságát és nyugalmát, szóba kerülnek az érettségik, valamint Pál Gábor igazgatói ténykedése.

A Szvorákéknál összegyûlt társaság szerint sem ideális a légkör a gyerekek számára, az azonban még az adott körülmények között is megdöbbentette õket, hogy kiderült: az igazgató feljelentése miatt a rendõrség kis csoportonként hallgatja ki a diákokat. Baucsek Ilona, akinek a fia az érettségizõ osztályba járt, úgy tudja, elõször a negyedikeseket hívták be a rendõrségre, többek között az akadémiai hét alatt is. Magyar Csaba a 3.A-ba jár, a diákokat képviseli az iskolatanácsban. Az elmúlt héten már õ is sorra került, beidézték kihallgatásra: "Arra voltak kíváncsiak, manipuláltak-e bennünket a tanárok. Amikor Pál Gábort kinevezték, szóltunk a diákoknak, hogy megírhatják a véleményüket, s azt szórólapon megjelentetjük. Senki sem befolyásolt bennünket, mi döntöttünk így. Engem tavaly választottak meg az iskolatanácsba, elõször féltem, mert normális ember nem törekszik arra, hogy hatalmi pozícióba kerüljön, de idõvel megtetszett, hogy a felnõttek komolyan akarják venni a diákok véleményét is. Az egész diákság nevében kikérem magamnak, hogy azt a jogot, amit a kezünkbe adtak, most meggyalázzák. Pál Gábor azzal vádol bennünket, hogy minket a tanáraink manipuláltak. Ez az egész diákság lenézése. Amúgy szerintem a negyedikesek nem mondtak igazat, amikor olyasmit állítottak, hogy Szvorák tanárnõ hazazavarta õket az iskolából. Kérdeztük tõlük, miért mondták ezt, csak a vállukat vonogatták."

A felnõttek úgy vélik, a negyedikes szülõk aggódtak az érettségik miatt, nem tudták, mi történik majd a bizonytalanná vált helyzetben (lehet, hogy egyesek hangulatot is keltettek), ezért csak azt tartották szem elõtt, hogy a gyerekek simán túljussanak a vizsgákon. A rossz jegyekkel kapcsolatban ugyancsak Baucsek Ilona mondja el a véleményét: "Több diák már a félévi bizonyítványban sokat rontott. Nem csak Koronczi tanár úrnál. A szülõk persze felháborodtak a tanárokra, de szerintem a gyerekeket is elõ kellett volna venni otthon, miért nem tanulnak. Mindenesetre furcsa volt, hogy azok a jó közepes tanulók, akik év közben beszedték a rossz jegyeket, kitüntetéssel, tiszta egyessel érettségiztek." Koronczi Ferenc azt mondja, neki is a fülébe jutott a városban, hogy állítólag bosszúból adott rossz jegyeket a negyedikeseknek, de nem errõl volt szó: vannak elvárásai, s a gyerekek nem tanultak eleget az óráira.

Koronczi Ferenc és Szvorák Zsuzsa azt is elmeséli, véleményük szerint az igazgató "rászállt" azokra a tanárokra, akiket az "ellenállás" vezetõinek tart: elvette a személyi pótlékukat, mivel, úgymond, megsértették a munkafegyelmet. Mindketten kaptak már fegyelmit, többé-kevésbé hasonló indoklással: Pál Gábor bement az órájukra, majd miután megállapította, hogy más szerepel az osztálykönyvben, illetve a tantervben, s mást tanítottak, megrovásban részesítette õket. Szvorák Zsuzsa rövid idõ alatt négy fegyelmit gyûjtött be: mert nem postázta idõben az intõket, mert elmaradt a tananyaggal, mert lázította a diákokat. A két tanár attól tart, az igazgató a nyári szünetet akarja felhasználni arra, hogy megszabaduljon tõlük, hiszen a második fegyelmi után, minden különösebb indoklás nélkül felmondhat bárkinek.

Kérdem, mit terveznek a továbbiakban. Mi lesz akkor, ha a kerületi hivatal nem vonja vissza a döntését. Magyar Attila, Csaba édesapja azt mondja, nem tudja, kinek akar majd Füleken gimnáziumot fenntartani a vezetõség, ha elüldözi azokat a tanárokat, akik az elmúlt években rengeteget tettek az iskola színvonalának az emeléséért, s akik nélkül a diákok sem választanák ezt az intézményt. Egyébként mindannyian azt mondják, vannak fórumok, akár nemzetköziek is; nincs megállás. "Ki kell tartanunk. A tanárok szempontjából egyetlen megoldás van – mondja Szvorák Zsuzsa –, dolgoznunk kell, amíg az igazgató engedi. Az egyik szülõi értekezleten Pál Gábor azt mondta, nem bosszúálló ember. A helyzet most mást mutat."

(A cikk autorizálása közben derült ki, hogy információink már nem teljesen pontosak: Pál Gábor tegnap felmondott Szvorák Zsuzsának. Lépését a négy fegyelmivel indokolta.)

2000 június: – a füleki gimnáziumban megalakult iskolatanács a Besztercebányai Kerületi Hivatalnál kezdeményezi az igazgató, Lubomír Longauer visszahívását.

2001 januárja: a kerületi hivatal pályázatot ír ki az igazgatói poszt betöltésére.

március 23.: a 11 tagú iskolatanács a kerületi hivatal két munkatársának jelenlétében meghallgatja a pályázó pedagógusokat: Koronczi Ferencet, a gimnázium társadalomismeret-német szakos tanárát találja a legmegfelelõbbnek az igazgatói posztra; Pál Gábort, az iskola földrajz-testnevelés szakos tanárát az ötödik helyre rangsorolják.

március 29.:– a Besztercebányai Kerületi Hivatal Pál Gábort nevezi ki a füleki gimnázium igazgatójának. A diákok tiltakozásul kitûzik a fehér szalagot, sokan nem mennek iskolába. Az iskolatanács kéri a kerületi elöljárót, hogy azonnali hatállyal hívja vissza Pál Gábort, majd az elutasítás után az oktatásügyi minisztériumnál, a kormányhivatalnál, valamint a kerületi ügyészségen tesz panaszt.

Beszélgetés Pál Gáborral, a füleki gimnázium igazgatójával

Az ön és a tantestület nagy része közötti konfliktus nem a kinevezéssel kezdõdött.

Mikor öt és fél évvel ezelõtt az akkori igazgatót, Balogh Barnabásnét leváltották, és szlovák nemzetiségû igazgatót neveztek ki, Lubomír Longauert, a tanári kar tiltakozásként írt egy petíciót, amelyet én nem írtam alá. Az igazgatónõvel folyamatosan konfliktusom volt, úgy éreztem, hogy a saját nézeteit akarja rám erõszakolni. Nem tudtam elfogadni, hogy olyan pedagógusnak kellene lennem, akitõl rettegnek a gyerekek. Én akkor úgy döntöttem, a személyes tapasztalataim alapján hozok döntést. Engem ezért a lépésért árulónak tituláltak. Magyar vagyok, igaz, a feleségem szlovák nemzetiségû, a gyerekem két nyelven beszél, de szlovák iskolába jár. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a tantestületben nem ismernek el.

Az igazgatói poszt megpályázásakor mire helyezte a hangsúlyt?

A törvény adta lehetõségeimmel élve dolgoztam ki a pályázatomat. Betekintésem volt a költségvetésbe, felkészültem a törvényekbõl – ezt bárki más megtehette volna. Elemeztem az iskola állapotát, s rádöbbentem, hogy a volt vezetés inkább a technikai feltételekkel foglalkozott, kevésbé a pedagógiai kérdésekkel. Az iskolánk kifelé képes volt eredményeket mutatni, de az csak az egész egy része, hogy van színjátszókör és informatikai verseny. Fontos, de nem minden. Az én véleményem szerint az a legfontosabb, hogy minél több diák egyetemre, fõiskolára kerüljön, s ott megállja a helyét.

Van arról valamilyen információja, hogy miért bukott el a tervezete az iskolatanácsban? Személyes vagy szakmai kifogások merültek fel?

A tervezettel kapcsolatban nem mondtak semmit. Késõbb az iskolatanács elnöke, Böszörményi István a sajtó nyilvánossága elõtt kijelentette, engem a kollégák sem mint tanárt, sem mint embert nem ismernek el. Azután ugyanez az ember azt mondta, nem a személyem ellen vannak kifogások, hanem a kinevezés módja ellen. Akkor mi az igazság?

Milyen a helyzet a gimnáziumban az adott körülmények között?

Azt, hogy egyesek gyerekek mögé bújnak, iskolaigazgatóként nem tudom támogatni. Sõt, kötelességem, hogy ezt az ügyet kivizsgáltassam. A rendõrséget is beavattam. Az, hogy a pedagógusok küldték haza a gyerekeket az iskolából, törvényellenes. A járási vizsgálati osztály szerint a történteket ki kell vizsgálni.

Nem lát esélyt a kompromisszumos megoldásra?

A személyes sérelmeket szívesen elfelejtem, de bizonyos dolgokat az intézmény vezetõjeként nem nézhetek el. A tetteimért mindig vállaltam a felelõsséget. Ezt várom el a kollégáktól is. A jelenlegi helyzet természetesen tarthatatlan. Várom a másik fél javaslatát is. Vannak elképzeléseim, amelyeket szeretnék megvalósítani. Ha bojkottálni fognak, nem sikerülhet. Elvárom, hogy mindenki végezze a dolgát, tartsa be a törvényeket, és foglalkozzon az oktató-nevelõ munkával.

A vita nem az ön személyérõl szól, hanem arról, hogy kinevezése precedens értékû döntésként is értelmezhetõ, mely szerint az iskolatanács nem az iskolai önigazgatás szerve, hanem pusztán valamiféle adminisztratív testület.

Az iskolatanácsnak több szerepe van: nemcsak az, hogy kineveztesse az igazgatót és ellenõrizze a munkáját, hanem az is, hogy fejlessze az iskolát. E téren ettõl az iskolatanácstól még nem láttam semmit.