Kedd, 2001. május 29. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 122. szám

A kormánytervezet 10 százalékos árfolyammozgás esetén engedné meg az utazásszervezõk árainak változtatását

Pozsony. A Szlovák Utazási Irodák Szövetsége (SACK) több lényeges pontban nem ért egyet az utazási irodákról szóló kormánytervezettel. A törvény véleményezésén a szövetség is részt vett, a kormánytervezetbe azonban késõbb olyan módosításokat is bedolgoztak, amelyek több pontban is ellentmondanak egymásnak.

A törvénynek ugyanakkor már július elsején életbe kellene lépnie. Július Cmorej, az SACK elnöke szerint a sietség elsõsorban annak köszönhetõ, hogy a törvény elfogadása az európai uniós csatlakozásunk egyik elengedhetetlen feltétele. Az utazási irodáknak – a kormánytervezet szerint – a törvény hatálybalépését követõen három hónap állna a rendelkezésükre arra, hogy tevékenységüket összehangolják a törvénnyel. A szlovák utazási irodák ugyanakkor képtelenek lesznek október elsejéig megkötni a fizetésképtelenség esetére kötött biztosítást, ugyancsak képtelenek lesznek megszerezni az új vállalkozói engedélyt az utazások szervezésére. Az SACK épp ezért a törvény második olvasatánál a határidõt a parlamentnek kilenc hónapra javasolja meghosszabbítani. A törvény szerint az általános biztosítási feltételeket az utazási irodának elõször meg kell tárgyalnia a biztosítóval, csak azt követõen kérheti a vállalkozói engedély meghosszabbítását és a cégjegyzékbe való bejegyzést. Az adminisztratív változásoknak aztán már az ügyfelekkel kötött szerzõdésekbe is be kell kerülniük. Az SACK vezetõi elégedetlenségüket fejezték ki a törvénynek azzal a részével is, amely az utazási irodák minimális felelõsségvállalását, vagyis az elõre letétbe helyezett kauciót az elõzõ éves kirándulások összbevételének 2 százalékában határozza meg. Az így meghatározott felelõsségvállalás az SACK szerint elviselhetetlen terheket róna az utazási irodákra. Szerintük sem gazdasági, sem jogi érvekkel nem magyarázható meg az említett összeg letétbe helyezése. A tervezet ugyanakkor egy szót sem szól arról, mikor is kellene letétbe helyezni a kauciót. Problémásnak tekinthetõ a szerzõdésben lefektetett árak módosítása is. Az utazási irodáknak erre akkor van joguk, ha idõközben változott a korona árfolyama. A kormánytervezet és az utazási irodák javaslata között az eltérés elsõsorban az árfolyamnövekedés mértékébõl adódik. A kormánytervezet 10 százalékos árfolyamváltozás esetén engedné meg az árak változtatását, míg az utazási irodák ezt 5 százalékban szabnák meg. Nem tekintenék korrekt lépésnek, hogy míg a Slovnaft a legkisebb árfolyamingadozás esetén is emelheti árait, számukra ezt csak 10 százalékos esésnél tennék lehetõvé.

Nem elhanyagolható azonban a biztosítókra háruló teher sem, ami az utazási irodák fizetésképtelensége esetén veszélyezteti õket. A jelenlegi törvénykezés ugyanis nem teszi lehetõvé a rövidtávú fizetésképtelenség biztosítását – nyilatkozta Tibor Bôrik, a Szlovák Biztosítók Szövetségének (SAP) képviselõje. A Polgári Törvénykönyv szerint a biztosítót nem utasíthatják az utazási irodák biztosítására. (mi)

TANÁCSADÓ

G. P.: 1998-ban bírósághoz fordultam, hogy ítéljen meg nekem a férjemtõl tartásdíjat, (már évek óta külön élünk), mert egy általa okozott közlekedési baleset következtében rokkantnyugdíjas lettem és nagyon kevés jövedelmem van. A bíróság megszabott egy összeget, amit nem hajlandó fizetni. Úgy tudom, a tartásdíj elévül.

A férje valószínûleg azért nem fizeti a tartásdíjat, mert a tartásdíj megállapításáról szóló bírósági eljárás még nem fejezõdött be, vagyis még nem született jogerõs döntés. Mivel az Ön férje fellebbezett, így a járásbíróság döntése a kerületi bíróságra került, mely többféle képpen dönthet: megerõsítheti a járásbíróság döntését, megváltoztathatja azt, de további eljárás céljából visszaadhatja az ügyet a járásbíróságnak, amely új döntést hoz. Elévüléstõl nem kell tartania, ugyanis a Családjogi törvény 98.§-a szerint a tartásdíjhoz való jog nem évül el, de azt megítélni csak a bírósági eljárás megkezdésének napjától lehet (kiskorú gyermek esetében az eljárás megkezdését megelõzõ legfeljebb 3 évre visszamenõleg is meg lehet a tartásdíjat ítélni). A tartásdíj egyes havi részletei viszont az esedékességüktõl számított (általános) 3 éves határidõben elévülnek. Így ki kell várnia az eljárás lezárását, és az annak eredményeként kiadott jogerõs döntést. Ha sor kerül az Önök házasságának felbontására, akkor Ön ismét bírósághoz fordulhat és a Családjogi törvény 92.§-ára hivatkozva tartásdíjat kérhet. Ez a fajta eljárás nem kapcsolódik automatikusan a válóperes tárgyaláshoz. A fent említett rendelkezés szerint ugyanis az a személy, aki nem képes saját magát eltartani, a volt házastársától kérheti, hogy az képességeihez mérten járuljon hozzá az eltartásához. Ha errõl az összegrõl Önök nem tudnak megegyezni, akkor Ön bírósághoz fordulhat. Keresete akkor lesz eredményes, ha az Ön részérõl megalapozott igényekrõl van szó.

A szerzõ a Csekes, Világi, Drgonec és Társai ügyvédi iroda munkatársa

Európa korlátozott függetlensége mindaddig fennmaradhat, amíg az eurózóna fogyasztói kereslete erõs marad

Kevés embert támadnak olyannyira, mint Wim Duisenberget, az Európai Központi Bank elnökét. Nem csupán a befektetõk és a politikusok többsége fordult ellene, de a szakmán belülieket is megosztja az általa vezetett bank monetáris politikája. Pedig õ az, aki a közös jegybank gyakorlatában próbálja meg keresztülvinni az európai kontinens önállósodását.

A befektetõk védõangyalaként tisztelt Fedre, mint követendõ példára mutogatók elsõsorban azt vetik az ECB szemére, hogy amerikai társával ellentétben figyelmen kívül hagyja a gazdasági növekedés elõsegítésének szempontját a monetáris politikai döntések meghozatalakor. Duisenberg pedig nem tesz mást, mint amit az amerikai Alan Greenspan: kemény kézzel betartatja az általa vezetett bank alapszabályát. A Bundesbank mintájára létrejött európai jegybank alapszabálya szerint ugyanis a bank egyetlen feladata az árstabilitás megõrzése. Az európai jegybank elnöke a látszat szerint magányos farkasként harcol az amerikanizálódás ellen, ami szimpatikusnak is tûnhet egyes közgazdászok szemében. Duisenbergnek azzal a kijelentésével azonban már szinte senki nem ért egyet, hogy az amerikai gazdasági növekedés várható lassulása nem veti majd vissza az eurózóna növekedését.

Legutóbb az IMF mérsékelte 2,4%-ra az európai gazdaság idei növekedésére vonatkozó tavalyi várakozásait, s bizonyos, hogy nem ez az intézmény volt a legutolsó a sorban. A korábbi 3%-ot alulról súroló növekedési várakozások ugyanis az USA gazdasági ciklusának V alakú viszszapattanását vették alapul. Eszerint ha be is következik a recesszió a tengerentúlon, akkor sem fog olyan sokáig elhúzódni, hogy visszavesse az európai gazdaság növekedését. A piaci konszenzus úgy tûnik kialakult azzal kapcsolatban, hogy az amerikai gazdaság lassulása nem hagyja érintetlenül az eurózónát. Az elõrejelzések pedig mindinkább egy alakú visszapattanást tételeznek fel az USA-ban, miszerint még legalább egy fél évet kell várni addig, amíg újból növekedésnek indul az amerikai GDP. Az európai jegybank nehéz helyzete abban rejlik, hogy miközben az alapszabály szerint nem tehet semmit a gazdasági növekedés serkentésére, addig azt próbálja elhitetni a piaccal, hogy erre nincs is szükség.

Az amerikai és az európai gazdaság kapcsolatának szorosságát leggyakrabban azzal szokták leírni, hogy az export az egyes gazdaságok bruttó hazai termékének mekkora részét teszi ki a nettó exportból származó jövedelem. Az USA-ban az 1992 elsõ negyedévében mért 0 közeli érték óta csak nõtt a folyó fizetési mérleg hiánya, azaz a nettó külgazdasági tevékenység negatívan járult hozzá az értékteremtéshez. A nettó export GDP-hez viszonyított aránya tavaly megközelítette a -5%-ot. Kizárólag az export hozzájárulása a GDP-hez 12% volt 2000-ben. Ha az Európával folytatott kereskedelem méreteit nézzük, akkor a kereskedelmi mérlegben az öreg kontinens kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben a negyedik legnagyobb Japán, Kína és Kanada után. Míg Európa hozzájárulása Amerika kereskedelmi hiányához mindössze 12%-os, addig Európába irányul az összes amerikai kivitel 23%-a.

Európában hasonló a helyzet. A nettó export értéke itt is rontja a bruttó hazai terméket, de hozzájárulása a GDP-hez jóval kisebb: -1%. Az export hasonló arányt képvisel a GDP-ben: 13%-ot. Az összes exportnak azonban több mint egynegyede itt is az USA-ba irányul, amivel az EKanada után a második legnagyobb exportõre Amerikának. A fenti adatok alapján tehát nem adódik a következtetés, hogy Európa jobban kötõdne az USA-hoz, sõt a jobb állapotban lévõ kereskedelmi mérleg alapján inkább egy ellenkezõ irányú kapcsolat következne a számokból.

Duisenbergnek annyiban igazat adhatunk, hogy valóban nincsen határozott irányú összefüggés a két gazdaság teljesítménye között. A piacoknak azonban ennyi valószínûleg nem elég, ezt a viszonylagos függetlenséget be is kell tudni nekik bizonyítani. Egyelõre a bizalmi és konjunktúraindexeken kívül nem jelez egyéb fontos mutató látványos lassulást az eurózónában. Vélhetõen azonban ez nem marad így akkor, ha Amerika recesszióba süllyed a második vagy a harmadik negyedévben.

Az amerikai recesszió viszont várhatóan nem jelent majd egyúttal európai recessziót is. Ilyen értelemben Európa korlátozott függetlensége mindaddig fennmaradhat, amíg az eurózóna fogyasztói kereslete a mostanihoz hasonlóan erõs marad. A két kontinens közötti összefonódást ezen a téren lehet legjobban tetten érni. A fogyasztói keresletet ugyanis nagymértékben befolyásolja az ún. vagyonhatás, a vagyon értékváltozásának hatása a fogyasztásra. Az USA-ban nagy szerepe lehet ennek a közgazdasági hatásnak abban, hogy a gazdaság elkerüli-e a recessziót, vagy sem. A Nasdaq 60%-os értékcsökkenése nyomán a tengerentúli befektetõk vagyonvesztése immár eléri a GDP 18%-át! Az amerikai GDP kétharmadát adó fogyasztói kereslet szempontjából ez perdöntõ lehet. Európában a fogyasztói kereslet hasonlóan fontos tényezõ, s a részvénypiacok értékvesztése is volt olyan jelentõs, mint Amerikában. Az európai fogyasztói kereslet az amerikaival szemben azonban egyelõre zökkenõmentesen nõ, ami arra utal, hogy a lakosság vagyonában nincs akkora súlya a részvényekben tartott megtakarításoknak, mint az USA-ban. Ez leginkább az európai fogyasztók relatív konzervativizmusát tükrözi. Amíg ez így is marad, addig van esély arra, hogy a részvénypiaci bessz ne rántsa magával az európai fogyasztók költekezését is, és ezzel Európa valóban elkerülheti a nagyobb mértékû gazdasági visszaesést. (A Világgazdaság nyomán)

Az eltérõ banki rendszerek miatt hosszabb távon is jelentõs különbségek lesznek a pénzátutalási díjak között

Az eurózóna bankjai hamarosan véglegesítik azt a Brüsszel által immár két éve sürgetett megállapodást, melynek nyomán csökkenne a pénzátutalások költsége az egyes tagállamok között a banki ügyfelek számára.

A Világgazdaság szerint az európai kereskedelmi bankok a lényeges kérdésekben már egyezségre jutottak az eurózónán belüli banki átutalások esetében fizetendõ ügyféldíjak csökkentését célzó megállapodás ügyében. A lap összegzése szerint ma az európai bankok átlagosan 17 eurót kérnek a külföldi átutalásért, a kis összegû nemzetközi átutalások költsége elérheti akár az utalt összeg 17 százalékát is. A szerzõdés szerint a jövõben a pénzintézetek egységesen három eurót számítanának csak fel egymással szemben a külföldi eredetû átutalási megbízások teljesítése fejében, ezáltal 10-12 euróra csökkenne az ügyfeleket terhelõ költség. A határon átnyúló pénzmozgás azonban így is lényegesen drágább lesz a belföldi átutaláshoz képest, ez utóbbiért ugyanis átlagosan egy eurót számláznak ma az eurózóna bankjai – írja a Financial Times.

A bankok az Ekitartó nyomásgyakorlása hatására kezdték meg a tarifacsökkentésrõl szóló tárgyalásokat, a végleges szerzõdés árrögzítõ elemei okán csak Mario Monti versenyügyi fõbiztos jóváhagyását követõen léphet majd életbe. David Byrne fogyasztói ügyekért felelõs biztos továbbra is képtelenségnek tartja, hogy az egységes európai valuta megjelenését követõen is a belföldi díjak többszörösébe kerüljön az eurózónán belüli átutalás. A bizottság álláspontja szerint mindez nem egyeztethetõ össze az egységes belsõ piac elméletével. A bankok szerint azonban hosszabb távon is jelentõs különbségek lesznek majd az átutalási díjak között, mivel az egyes országokban használt banki rendszerek nem kompatibilisek egymással.

Jugoszlávia újjáépítésére 4 milliárd dollárra van szükség

Berlin. A Világbank szerint a teljesen padlóra került jugoszláv gazdaság újjáépítéséhez a következõ 3-4 év alatt legalább négymilliárd dollárra lesz szükség. Az összeg háromnegyedét vissza nem térítendõ juttatásként kell majd folyósítani Belgrádnak. A jugoszláv gazdaság ugyanis annyira szétzilált állapotban van, a szegénység és az eladósodottság olyan nagy mértékû, hogy további pénzügyi terhek (hitelek) szóba sem jöhetnek.

Egyedül az idén 1,2 milliárd dollárnyi finanszírozást igényel Jugoszlávia, többek között az energiaellátás és egyéb infrastruktúrák újjáépítéséhez, továbbá a pénzügyi és a bankszektor átalakításához és szanálásához. A Világbank arra számít, hogy a június 29-én Brüsszelben tartandó nemzetközi donorkonferencián a nemzetközi és a kétoldalú szervezetek megfelelõ ígéretekkel állnak elõ. Ez azonban egyelõre valószínûtlennek tûnik, ugyanis bizonytalan az USA részvétele. Az amerikai kormány csak akkor hajlandó képviseltetni magát, ha a jugoszláv parlament határidõre elfogadja azt a törvényt, amely szabályozza a belgrádi kormány együttmûködését a hágai bírósággal, lehetõvé téve háborús bûnösök, mindenekelõtt Szlobodan Milosevics kiadatását. A Világbank arra számít, hogy a brüsszeli konferencia kezdetéig haladás történik a Párizsi és Londoni Klubban tömörült hitelezõkkel a jugoszláv küladósság átütemezésérõl. Belgrád e két csoportnak összesen 12,2 milliárd dollárral tartozik, ami a hazai össztermék 136%-ának, illetve az egyévi exportbevételek 300 százalékának felel meg. A Világbanknál arra számítanak, hogy a hitelezõk elengedik a jugoszláv adósság 66%-át, a fennmaradó hányadot pedig 23 éves törlesztésre átütemezik; a visszafizetést hat évnyi türelmi idõ lejárta után kellene elkezdenie Belgrádnak.

GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK

Havanna. Kuba felfüggesztette Spanyolországgal szembeni 625 millió dollár adóssága törlesztését. Havanna az olajárak emelkedésével és a szigetországba látogató turisták számának csökkenésével magyarázza fizetési nehézségeit. A kubai kormány tavaly átütemezte spanyol adósságát, és jelentõs kedvezményeket kapott. Madrid elfogadta, hogy az adósság egy részét kubai spanyol befektetésekre váltsák. A szigetország kormánya ennek ellenére az év elején felhagyott adóssága fizetésével. Spanyolország a legnagyobb befektetõ Kubában, gépeket, szállodai felszereléseket, gépkocsikat szállít, és kávét, halat, rumot és dohányt importál. (NG)

Tokio. A japán autógyár bejelentése szerint a következõ 3 évben alkalmazottjainak 26 százalékától megválik. Az ágazat nehéz helyzetét jelzi a teherautóiról ismert Isuzmostani lépése, ettõl várják ugyanis a jövedelmezõség javulását. Az Isuz49 százaléka a General Motors kezében van. (FN)

Pozsony. Szlovákia külföldi adósságállománya február végén 10,9 milliárd dollárra rúgott, ami azt jelenti, hogy az ország minden egyes polgárára 2035 dollár adósság jut. Ebbõl a kormány és a Szlovák Nemzeti Bank adóssága 2,9 milliárd dollárt tett ki. Az ország adósságállománya az év elsõ két hónapjában 100 millió dollárral nõtt. A közép- és hosszú lejáratú adósságok 8,425 milliárd dollárra rúgnak. (SITA)

Pozsony. Szlovákia bankszektora 2001 elsõ negyedében együttesen 4,076 milliárd korona nyereséget könyvelt el; a pénzintézetek kumulált mérlegfõösszege 875,177 milliárd koronára rúgott – közölte a Szlovák Nemzeti Bank. A veszteséges bankok együttes deficitje 706 millió korona volt. Az ügyfelek betétállománya 556,234 milliárd koronát tett ki, a betétállomány mintegy fele határidõs lekötésû volt. (SITA)

Pozsony. A Credit Suisse First Boston (CSFB), a Szlovák Gázmûvek (SPP) privatizációs tanácsadója jelezte: két héten belül megvitatják a CSFB végleges ajánlatát. Mint ismertes, a gázmûvek részvénytársasággá alakulnak át, s a részvénycsomag 49 százalékát privatizálják. (SITA)

Pozsony. A Nemzeti Vagyonalap (FNM) információja szerint eddig hárman jelentkeztek a besztercebányai székhelyû Banka Slovakia privatizálására. A tavaly 26,849 millió korona nyereséget felmutató pénzintézet részvényeinek 60 százaléka kerül magánkézbe. A Banka Slovakia privatizálásának elsõ fordulója egyébként korábban már kudarcot vallott. (SITA)

Pozsony. A Szlovák Kikötõk (SPaP) részvénycsomagjának 86,99 százalékát a Dunajservis Slovensko szerezte meg, a vételár 311 millió korona volt – tájékoztatott a Nemzeti Vagyonalap. A mintegy 250 folyami teherhajóval rendelkezõ SPaP alaptõkéje 2,5 milliárd korona, tavalyi nettó nyeresége pedig 15,1 millió koronára rúgott. Jozef Kojda, a vagyonalap elnöke nem elégedett a privatizáció végeredményével. (SITA)

Bécs. Martin Bartenstein osztrák gazdasági miniszter újból felvetette, hogy tekintettel az osztrák gazdaságban jelentkezõ munkaerõ-hiányra, a szezonmunkásokra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan más ágazatokban is vezessék be a külföldieknek a meghatározott idõre szóló alkalmazás engedélyezését. Jelenleg ilyen szabályozás az idegenforgalom és a mezõgazdaság területén létezik, de jövõre az osztrák cégeknél elõreláthatólag 17 ezer szakképzett és 7400 szakképzettség nélküli munkavállaló hiányzik majd. Az elképzelés megvalósítása még nem bizonyos, mert a koalíciós partnerrel való egyeztetés csak a kezdet kezdetén tart. (MTI)