Péntek, 2000. december 22. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 295. szám

Holnap parlamenti választásokat tartanak Szerbiában a változások jegyében, az elnök a lassú átmenet híve

Még mindig tart a "buldózeres forradalom" (október 5.) lendülete Szerbiában, válaszolnak a szakértõk, ha a december 23-án, szombaton sorra kerülõ parlamenti választásokról faggatja õket az ember.

Magyarán: az átmeneti kormány egyelõre tartja az emberekben a gazdasági lelket és a szavazókedvet. Csak a picit kritikusabbak jegyzik meg, hogy a szerb gazdaságot pedig az eddig rendkívül enyhe tél tartja a víz felett. A parlamenti választások fõleg azt hivatottak szolgálni, hogy a szeptember 24-i választásokon elkezdõdött, majd az október 5-én kiharcolt kvázi gyõzelemet most egy demokrata beállítottságú parlament segítse a reformok nehéz útján. A szeptember 24-i választásokon a Milosevics-rezsim által elkövetett csalásokat még egyszerûen nem lehetett hitelesíteni. Ezért határozta el az október 5-i változás után a szerb belpolitikai életet fémjelzõ négy nagy politikai párt, hogy december 23-án egy újabb parlamenti választásokon döntik el, ki a jobb. Egy demokratikus országban kissé furcsa a négypárti kompromisszummal kijelölt választás, de a döntést végül is az alkotmánybíróság hagyta jóvá. Igazi erejét azonban az adja meg, hogy a döntésben a Milosevics vezette szocialisták (SPS) a választások nagy esélyesei, a 18 pártot tömörítõ DOS nagykoalíció, Vuk Draskovics megújhodási mozgalma (SPO) és a Seselj fémjelezte radikálisok (SRS) is aláírták. Szerb politikusok a furcsálló kérdésekre a cseh koalíciós szerzõdést, na meg Amerikát emlegetik, de nagyon. A legfontosabb dolog, hogy a négy párt egy (egymást) ellenõrzõ rendszerben is megegyezett. Mivel a tiszta választásokat itt még Andersen meséivel emlegetik egy kategóriában, alighanem ez a legnagyobb áttörés, amelyet a szerb politikusok Milosevics félreállítása óta elértek. Korántsem osztja ezt a véleményt a többi négy párt, akik a futottak még kategóriában indulnak a választásokon. Az õ embereiket a négy nagy ugyanis nem engedte be a választási komissziókba, sem az úgynevezett munkacsoportokba. Ez utóbbiak fõleg a szavazólapok szállítását fogják ellenõrizni, ami a legkönnyeb módszer volt a választási csalások elkövetésére az elõzõ ciklusban. A többszöri szavazás megelõzésére az összes szavazó jobb mutatóujját láthatatlan tintával kenik be, amit az összes szavazóhelyiségben egy speciális (UV) lámpával ellenõriznek. Ami az esélyeket illeti, a kép világos. A DOS-nak Milosevics elkergetése óta folyamatosan 62%-ot mérnek. Milosevics 12-n áll, Draskovics pedig alig éri el az 5%-os parlamenti küszöböt. Az elõzetes felmérések szerint még a Seselj-féle radikálisok jutnak be a szerb törvényhozásba, kb. 8-10%-ot hozva. Így a problémát nem a választások jelentik, hanem az azt követõ kormányzási idõszak. A DOS jelenleg 18 politikai tömörülésnek ad otthont. Csak idõ kérdése az elemzõk szerint, mikor tör ki a vihar. Mivel valószínû, hogy a parlamentben döntõ többségük lesz, a kormánykoalíció viharai sokkal nagyobb politikai hullámokat vethetnek, mint például Szlovákiában. Nem feledjük, az SDK kompromisszumai hátterében fõleg a megegyezési kényszer s a koalíciós partnerek érdeke áll. Szerbiában ez a kényszer nagyon fog hiányozni. A demokratikus ellenzék elõrevetített hiánya sok fejtörést okoz már most. Ezt a szerepet a szerb elemzõk szerint a harmadik szektor veheti át. A két legnagyobb nem kormányzati mozgalom, a G17 gazdasági elemzõ csoport már most az ország szürke eminenciásának számít, hiszen az átmeneti kormányba három minisztert adtak, és õk jelölték a Szerb Nemzeti Bank elnökét is. Nagy kérdés, vajon részt vállalnak-e a következõ kormányban, amelynek élén minden bizonnyal Zoran Djindjics áll majd. A Demokrata Párt elnöke igazi reformátor hírében áll, gyors és radikális gazdaságistruktúra-váltást ígér. A gond az, hogy Kostunica nem. A köztársasági elnök a lassú, biztos átmenet híve. A G17 Djindicset támogatja, ám az átmeneti kormányzás lassúsága és tétova rendcsinálása ugyancsak elvette a kedvüket a folytatástól. A másik rendkívüli politikai hatással bíró, de civil (mozgató)erõ, az Otpor. A szerb fiataloknak köszönhetõen ismét színes és gazdag tartalmú kampány folyik Szerbiában. Az Otpor két szálon folytatja az 1998-ban megkezdett tevékenységét. Egyik szlogenje, a Samo Vas Gledamo (Csak figyelünk benneteket), a korrupt vagy háborús bûnös múltú jelölteket próbálja kiszûrni a parlamenti listákról. Másik célja pedig, hogy választási részvételre buzdítsa a szerb polgárokat. A tipikusan fekete-fehér plakáton egy emberi agy látható, mellette a kérdés: "használod december 23-án?" Nem kellene nekünk is egy Otpor?

A szerzõ az EBESZ megfigyelõje Szerbiában

A Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) már a választások elõtt kijelölte a megalakítandó kormány vezérét

Zoran Djindjics, Szerbia jövendõ erõs embere vérbeli politikus, lendületes stílusa valóságos ellentéte a vele különben szövetséges Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnök kiegyensúlyozottságának. Ezekkel a szavakkal jellemzi az AFP hírügynökség Djindjicset, akit már a szombati választások elõtt kijelölt pártja a megalakítandó kormány élére Szerbiában, amely Montenegróval együtt alkotja a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot.
Djindjics egyike a szerb ellenzék veteránjainak és a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) vezetõinek. A DOS három hónappal ezelõtt gyõzelemre segítette a JSZK-ban Kostunicát és eltávolította a hatalomból Szlobodan Milosevicset. Mindazonáltal Djindjics Szerbiában korántsem a legnépszerûbb politikus. Egy legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a népszerûségi listán a maga 40 százalékával a 11. helyen áll csupán. Messze tehát Kostunicától, aki ugyanabban a felmérésben 91 százalékos népszerûségi indexet mondhatott magáénak.
Ez a viszonylagos érdektelenség az elemzõk szerint összefügghet azzal a magatartással, amelyet a politikus a NATO 1999. évi jugoszláviai bombázása idején tanúsított. Djindjics akkor elhagyta Belgrádot, ahol, mint fogalmazott, "személyes veszélyeztetettségben" élt és Montenegróban maradt a bombázás befejezéséig. Népszerûségének csökkenéséhez hozzájárulhatott a Milosevics által ellenõrzött szerb televízióban annakidején ellene folytatott harsány kampány is.
Djindjics politikai pályafutásában is találnak kivetnivalót egyes mai bírálói. Szemére vetik például, hogy hajdanán olyan nacionalista nézeteket hirdetett, amelyek közel álltak Milosevics és a boszniai radikális szerb vezetõ, Radovan Karadzsics álláspontjához. Azt is felhozták ellene, hogy egy idõben kapcsolatokat tartott fenn a korábbi rendszerrel.
Djindjics 1952-ben, a ma a boszniai szerb köztársaságban fekvõ Bosanski Samac városában született. A hetvenes évek elején a belgrádi egyetemen folytatott filozófiai tanulmányokat. Egy radikálisan kommunistaellenes diákmozgalom vezetõje lett és ezért több hónapra bebörtönözték. Amikor szabadlábra került, Németországba emigrált és ott 1979-ben filozófiai doktorátust szerzett. Jugoszláviába visszatérve Kostunicával és másokkal együtt létrehozta a Demokratikus Pártot, amelynek elnöke lett 1994-ben.
A helyhatósági választások és az 1996–97-es nagy tüntetések nyomán Belgrád polgármesterévé választották, de a következõ évben összefog vele szemben Milosevics és ellenzéki riválisa, Vuk Draskovics, a Szerb Megújulási Mozgalom vezetõje, és eltávolítja e posztról.
Az 1997. évi szerbiai törvényhozási választásokat bojkottálja Djindjics, aki ettõl fogva felhagy a parlamenti harccal, és radikálisabb eszközökkel száll szembe Milosevics politikájával: az utcára viszi a küzdelmet, gyûléseket, tüntetéseket szervez. 1999 végén azonban eredménytelen a három hónapig tartó tüntetéssorozat, kudarcot vall az a terve, hogy e megmozdulások révén térjen vissza a politikai színpad elõterébe. Ekkor annak a szándékának ad hangot, hogy felhagy a politikával. Milosevics elnök azonban azzal, hogy szeptember 24-re kiírta a szövetségi elnök- és parlamenti választást, még egy utolsó lehetõséget teremtett számára. Tõle szokatlan szerénységgel Djindjics ekkor Kostunica elnökjelöltségét támogatja és a Milosevics elleni kampány egyik kulcsszereplõjévé válik. Mozgósítva nyugati kapcsolatait, valamint a Milosevics-rezsim embereivel meglévõ összeköttetéseit, fontos szerepet játszik abban, hogy a hatalomváltás viszonylag békésen megy végbe.
Djindjics, aki jó szónok és pragmatikus vezetõ, szilárdan el akarja kötelezni Szerbiát egy mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai reformprogram mellett – írja a szombati választások várható gyõztesérõl az AFP.

KOMMENTÁR

A védelmi miniszter körül zajló botrányról egy kis jóindulattal még elmondható, hogy csak ennek alapján nem lenne tisztességes elítélõen minõsíteni az egész baloldali pártot. Viszont ha abból indulunk ki, ami az SDL legfelsõ vezetésében Pavol Kanis lemondatása óta történt, meg kell állapítani, hogy valami nagy baj van a párt irányítói körül. Nemcsak az jellemzõ a döntéseikre, hogy nem követik az ország érdekeit, hanem az is, hogy már a létfenntartási ösztön se mûködik bennük. A Titanic szalonjában szól a zene, a fedélközi utasok már térdig járnak a vízben, a tiszti kar pedig az egységet bizonygatja. Kanis helyett az elnökség teljesen egységesen Jozef Tuchyòát jelölte a védelmi miniszteri funkcióra. Azt a Jozef Tuchyòát, aki levetette ugyan az uniformist, de mindenki tudja róla, hogy egész aktív életét katonaként élte le.
Az SDL vezetése szellemileg alultápláltabbnak mutatja magát, mint amilyen. Mintha fogalma se lenne arról, hogy a polgári demokráciák többségében miért polgári személy a védelmi miniszter. Mintha az országos pártvezetés egyik tagja se hallott volna az európai politika klasszikusának arról a változatlanul érvényes aranyköpésérõl, hogy "A hadügy sokkalta fontosabb, semhogy irányítását tábornokra szabadna bízni."
Tévedés ne essék, itt nem Tuchyòa leszerelt generális tisztességének, szellemi képességének, demokrácia iránti elkötelezettségének megkérdõjelezésérõl van szó. Itt nem Szlovákia lakosságát kell meggyõzni a miniszterjelölt kvalitásairól, hanem annak a nemzetközi védelmi szervezetnek a vezérkarát, amelybe tartozni kívánunk. Már ne is sértõdjék meg senki a baloldali pártvezetésbõl, de Tuchyòáról akkor is ugyanaz jutna mindenki eszébe a NATO-központban, ha egy személyben õ testesítené meg Napóleon, Kutuzov és De Gaule összes pozitív hadvezéri és politikai tulajdonságát...
A koalíciós pártok gyakorlatát ismerve tisztában vagyunk azzal, hogy az SDL számára (is) elképzelhetetlen, hogy lemondjon egy miniszterjelölési jogról. Pedig az lett volna a baloldal elõrelátásának, emelkedettségének igazi bizonyítéka, ha 1998 õszén mindent megtesz azért, hogy ennél a tárcánál ne reá háruljon a miniszterállítási jog. Nagy lépés lett volna ez a teljes szalonképessé válás felé vezetõ úton. De ha már elképzelhetetlen az ilyen megoldás, akkor is felmerül a kérdés: nincs a pártban civil személyiség, akire rá lehetne bízni a védelmi miniszterséget?

JEGYZET

Gömör "Magyarország kicsiben" – vallották elõdeink, és valóban, a hegyekben, völgyekben bõvelkedõ táj sok kiváló mûvészt ihletett alkotásra. A vidék szépségérõl, a táj népe pedig szorgalmáról híres, de az erdõ fáinak kitermeléséhez, a meredek lejtõk megmûveléséhez bizony kell is a szorgalom.
Reggel hét óra, a jégvirágos ablakú traktor indul ki az erdõbe. Ismerem a fakitermelésnél nélkülözhetetlen jármû vezetõjét, alig múlt harmincöt éves. Keménykötésû fiatalember, sokszor hétvégeken is dolgozik. Ha megkérdezik tõle, õ megmondja, miért nem cserélte ki tizenvalahány éves Skodáját egy újra. Azért, mert keresetébõl semennyit nem tud megtakarítani. Nem szórja a pénzt, nem iszik mértéktelenül, mégis alig tart ki a következõ fizetésig. De manapság így van ez a más szakmában tevékenykedõknél is – és a pénztelenség nem csak gömöri jelenség.
Ám mint Kanis példája is mutatja, nem kell ahhoz keményen dolgozni, hogy az ember meggazdagodjék. Állítólag szerencsejátékokon sok pénzt lehet szerezni. Persze, azon lehet veszteni is. Azt mondja, játszott és nyert. Lehet, hogy így van, én is játszottam már, nyertem is hatvanhárom koronát, és kaptam róla számlát is. Egyébként szeretném egyszer látni, ahogy egy miniszter az áporodott szagú fogadóirodában böngészi a párosításokat, és mérlegeli, melyikre érdemes fogadni. De ne vonjuk kétségbe, amit mond, õ is ember, szívhat hetente egyszer-kétszer õ is egy levegõt a pórnéppel. Játszott, nyert és mostanra összegyûlt egy egész villára való. Játszott, de ez a "játék" a bársonyszékébe került. Akkor végül is vesztett. Vagy mégsem?

TALLÓZÓ

Katasztrófa, ha egy vállalkozó belép az aktív politikába, mert senki nem szavatolhatja, hogy az országban örökre a mostani politikai légkör marad. Ezt Valdimír Železný, a cseh Nova televízió igazgatója a válaszolta arra a kérdésre, miként vélekedik arról, hogy Pavol Rusko, a Markíza igazgatója politikai pályára készül. Železný szerint a legkisebb politikai változás is halálos veszélyt jelentene a Markízának, mert egy televíziót minden politikai ellenfél veszélyes fegyvernek tart, és mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse. Železný már másfél éve igyekszik vállalkozásba kezdeni a szlovák médiapiacon, ami eddig azért nem sikerült, mert a szlovák televíziók szinte átláthatatlan vagyonjogi és egyéb problémákkal küszködnek. A Luna tévérõl azt állítja, vezetõi a televíziózáshoz igen, a menedzseléshez nem értenek, a kormányfõ volt szóvivõje, Martin Lengyel által tervezett TA3 hírtelevízióról úgy vélekedett, egy ilyen tervet az Evagy az USA engedhet meg magának.