Péntek, 2000. december 22. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 295. szám

A természetvédõk könyörtelen "hadsereggel" állnak szemben: fakitermelõkkel, latifundistákkal, drogkereskedõkkel

Az elmúlt öt évtized során soha nem tapasztalt mértékben pusztították a világ trópusi erdõit, az egykori õserdõknek mára csupán a fele maradt meg: az eredeti 1,5-1,6 milliárd hektárból 750-800 millió hektár ki lett vágva.

A megmaradt õserdõ legnagyobb részt az Amazonas medencéjében van, ahol több mintegy 5 millió négyzetkilométert borít be; ami majdnem az Egyesült Államok kétharmadának megfelelõ terület. Évente azonban még mindig akkora területeket irtanak ki, mint Szlovákia és Ausztria területe együttvéve. A természetvédõk, s olykor a kormányok is könyörtelen "hadsereggel" állnak szemben: erõszakos fakitermelõkkel, aranyat keresõ, bandába verõdött csõcselékkel, kábítószer-kereskedõkkel, zsoldosokkal, akik a latifundisták érdekeit védik – fegyverrel.
Brazília véget vetett az erdõirtás anyagi támogatásának, s minden lehetséges eszközzel próbálja viszszaszorítani az illegális fakitermelést. Sok más ország, beleértve Indonéziát, Thaiföldet, Malajziát, Bangladest, Kínát, Srí Lankát, Laoszt, Nigériát, Libériát és Guineát óriási erdõterületeket vesztett el. A Fülöp-szigetek erdeinek 85 százaléka ki lett vágva. 1960-ban Közép-Amerika eredeti erdõinek még négyötöde megvolt; mára mindössze kétötöde maradt meg. A brazíliai Rondonia tartomány 24,3 millió hektárnyi erdõinek fele lett kiirtva vagy súlyosan károsítva az elmúlt években. Itt is, mint az esõerdõkben a világ minden táján, az õslakosokat kiûzték azokról a területekrõl ahol már évezredek óta laktak és gazdálkodtak.
A trópusi õserdõk kiirtása általában háromfázisú folyamat. A fakitermelõ cégek engedményeket csikarnak ki és utakat vágnak az õserdõben, hogy hozzáférhessenek a fákhoz. A földmûves családok a földért és a megélhetésért folytatott elkeseredett harcban ezeket az utakat követik a dzsungelbe. Kiirtják az erdõt, hogy biztosítsák megélhetésüket: növényeket termelnek, a kivágott fákat, elégetik és a hamut használják mûtrágyának. Mindössze 3 vagy 4 aratás után, a rovarinváziók, gyomok és a talaj elszegényedése továbbállásra kényszeríti õket. Folytatódik a körfolyamat, más, még nem érintett területeket foglalnak le, s ott mindent újra kezdenek. Néhányan bevetik a területeket fûvel és ezt adják el a marhatenyésztõknek, akik ezzel befejezik a harmadik és egyben utolsó fázisát a pusztításnak. Közép-Amerika erdeinek kb. kétharmada lett elpusztítva, hogy olcsó marhahúst – általában hamburgerbe valót – tudjanak biztosítani. Becslések szerint – kissé sarkítva – két fa kell egy hamburger elõállításához. Bizonyos esetekben az erdõt azért teszik egyenlõvé a földdel, hogy helyet csináljanak a nagyméretû ültetvényeknek, ahol a gazdag országok számára földi epret, padlizsánt, ananászt, banánt, cukrot, földimogyorót, pálmamagvakat és gyapotot termelnek. Barbadosban például az erdõt felcserélték cukornádra, és Malajzia trópusi erdõi 225 ezer ha/év-es ütemben tûnnek el, hogy helyet adjanak az olajpálma-ültetvényeknek.
Az erdõvel együtt tûnnek el növények és állatok. Ezer hektárnyi esõerdõben mintegy 1500 fajta virágzó növény, 700 fafajta, 400 madárfaj, 150 fajta pillangó, 100 különbözõ féle hüllõ és kétéltû, valamint megszámlálhatatlan fajgazdagságú rovar található. Panamának annyi növényfajtája van, mint egész Európának. Ugyan az esõerdõk mindösze 7 százalékát borítják a Föld felszínének, de valószínûleg a létezõ növény és állatfajok felének ad otthont; legtöbbje ezek közül még fel sincs fedezve.
Az elmúlt években az õserdõk megmentése nemzetközi ügy lett. Kormányok, nemzetközi szervezetek és polgári csoportok, aktivisták egyre több figyelmet szentelnek az ügynek. Ám a pénzügyi válsággal küszködõ harmadik világ országainak nem áll érdekükben az erdõk megmentése, hacsak nem gyõzik meg õket arról, hogy ez anyagilag nekik is megéri. Az újabb felmérések azt mutatják, hogy az esõerdõ kihasználása – nem rombolása – (gumifa megcsapolása, gyümölcsszedés, gyógynövények gyûjtése) sokkal nagyobb gazdasági hasznot hoz, mint a fakitermelés, a mezõgazdaság vagy az állattartás.
A chiapasi indiánok ragaszkodnak a hagyományos, a többszintes növénytermesztési rendszerhez, ami lehetõvé teszi számukra, hogy 75 különbözõ növényfajt termesszenek egyetlen hektárnyi területen akár hét egymást követõ évben is. A gazda így mindössze 10 hektárnyi esõerdõt irt ki élete során. A perui esõerdõk Yanesha indiánjai a fákat vékony szalag formájában vágják ki, érintetlenül hagyva széles erdõterületeket. Európába és az Egyesült Államokba exportálják a fát, melyet 15 százalékkal drágábban tudnak eladni, mint a trópusi erdõkbõl óriási pusztítások árán nyert kemény fát.

A levegõbõl folyamatosan pásztázzák majd az áthatolhatatlan erdõrengeteget

A brazil kormány 1,4 milliárd dolláros költségvetéssel olyan radarrendszert telepít az Amazonas folyó mentén, amelynek segítségével minden mozgás észlelhetõ lesz a világ leghatalmasabb dzsungelében.
A kormány mindenekelõtt azt reméli, hogy a legkorszerûbb radarberendezésekbõl álló hálózat révén felvehetik a harcot a kábítószer-kereskedõkkel és az illegális fakitermelõkkel.
Az épülõ radarrendszer központjába, Manausba látogató brazil elnök az ország legcsodálatosabb programjának nevezte a hálózat kiépítését. Mint mondta, a rendszer az ország védelmét fogja szolgálni, nemcsak a területet, hanem az élõvilágot, a népességet is óvja majd.
A Franciaország területénél hétszer hatalmasabb térséget lefedõ radarhálózat egy része már mûködik, de csak 2002-re készül el teljes egészében. A hálózat 25 radarjából hat repülõgépre telepített mozgóradar lesz: segítségükkel a levegõbõl fogják folyamatosan pásztázni az áthatolhatatlan erdõrengeteget.
A radartelepítés célja eredetileg az õserdõ pusztításának megakadályozása lett volna, az utóbbi hónapokban viszont nagy hangsúlyt kapott a drogkereskedõk elleni küzdelem, különösen azután, hogy Kolumbia 7,5 milliárd dolláros segélycsomagot kapott az Egyesült Államoktól a kábítószerüzlet elfojtására. Brazília attól tart, hogy a szomszédos országból sok kábítószer-kereskedõ menekül majd át a brazil õserdõbe.

Koncert az erdõkért

Sting, a népszerû brit énekes meglehetõsen komoly harcot folytat az esõerdõk megvédéséért, talán õ a legismertebb "dzsungelvédõ".
Az Esõerdõ Alapítványnak még ma is elnöke. Védõakcióit nemcsak Amazoniában, de Madagaszkár szigetén és Thaiföldön is folytatja az említett alapítvány.
Sting és felesége rendszeresen minden évben szervez egy koncertet a Carnegie Hall-ban, ahol gyakori vendég Pavarotti, Jessye Norman és Bruce Springsteen. A bevételek jelentõs részét fordítják az õserdõk védelmére.
Sting jó barátságba került egy amazoniai indián törzsfõnökkel. Persze sok kritika érte emiatt: volt, aki exhibicionistának bélyegezte meg, mások úgy vélték, csak önös érdek hajtotta, hogy így nagyobb népszerûségre tegyen szert.
Sting mindezzel nem foglalkozik, véleménye szerint az indiánokat hagyni kell békességben élni. (i)

"Ez nem az Antarktisz, ahol csak pingvinek csámpáznak"

Az õserdõk pusztítása elleni legnagyobb szabású nemzetközi kampányt a Greenpeace szervezi. Az agresszivitásról is híres környezetvédõk azonban "õserdõügyben" megoldást is kínálnak. Szerintük a fõ gond az, hogy több millió ember munkája kötõdik a fakivágáshoz. Ennek alternatívája lehet az ökoturizmus kialakítása az esõerdõk térségében, ami jelentõs jövedelmekkel kecsegtet. Az ipar sem szûnne meg. A gumi, az erdei gyümölcsök, a brazil mogyoró, a gyógynövények termelése szintén sok-sok embernek adna állandó munkát. A Greenpeace aktivistái a kereskedelmi érdekek elleni harc mellett felelõsnek érzik magukat az ott élõ emberekért, hiszen – ahogy fogalmaznak – "ez nem az Antarktisz, ahol csak pingvinek csámpáznak".

A dzsungel mélyén is a foci a legnépszerûbb sportág

A "legújabbkori olimpiának" Brazília ad otthont: a játékok az Amazonas dzsungelében folytak. Ez az olimpia azonban nem nemzetközi, hanem inkább "törzsközi", mivel kizárólag az indiánoké.

Az idén immár harmadik alkalommal rendezték meg a brazíliai indiánolimpiát, amelyen egyebek között nyilazás, lándzsadobás, mázsás fatörzscipelés volt a legfõbb versenyszám. Az úszás is kicsit eltérõ a megszokottól, mivel nem medencében folyik, hanem folyóban, méghozzá a folyásiránnyal szemben. A legnépszerûbb sportág azonban a dzsungel mélyén is – elvégre Brazíliáról van szó – a foci. Az idei játékokon összesen 31 törzs 709 sportolója vett részt.
sAz olimpiai falBrazília Para nevû eldugott északi tartományában, Maraba városkában van, egy olyan településen, amely csupán félévente létezik. Az év másik felében teljesen elönti a közeli folyó.

Földünkön a legnagyobb összefüggõ trópusi esõerdõ Dél-Amerikában alakult ki, az Amazonas-medencében. A zöld pokolnak is nevezett, szinte járhatatlan esõerdõ területe megközelíti az 5 millió négyzetkilométert. Manaus Amazónia "fõvárosa" a múlt század végén, a kaucsuk, a nyersgumi révén a világ leggazdagabb városa volt: operát is építettek, ahová a Scalából hozattak énekeseket; Európa és Amerika legszebb bútorremekeit ette szét a trópikus idõjárás, de a pénz nem számított. A gazdagság nem egészen30 évig tartott, amíg egy kalandor a halálbüntetést kockáztatva ki nem csempészte egy preparált krokodil belsejében a drágakõnél értékesebb gumifa magját, hogy meghonosítsa Kelet-Ázsiában, és eltüntesse Amazónia egyeduralmát. Mára Manaus a csempészek és a kábítószer városa lett, a nepperek és a pénzváltók paradicsoma, mert egész Brazília ide jár olcsó mûszaki cikkeket vásárolni. Szédítõ az összevisszaság, elképesztõ a tömeg, a káosz, a vér, a mocsok.

Afrikában, a Kongó-medence középsõ és északi részén elterülõ esõerdõ-terület "csak" 1,5 millió négyzetkilométer. A területe az utóbbi évtizedekben csökkent. A peremvidékeken a pásztorok gyújtják fel az erdõt, hogy minél több legelõt teremtsenek nyájaik számára. Az erdõben lakók is égetéssel szereznek maguknak letelepedésre, földmûvelésre alkalmas helyet. A termõtalaj hamar kimerül, az itt lakók pedig nem újítják fel trágyázással, hanem új erdõterületet gyújtanak fel, ahol az elhamvadt óriási fatörzsek hamuja néhány évre ismét biztosítja a jó termést.

A harmadik esõerdõ-terület Délkelet-Ázsia. Szigetvilágát csaknem összefüggõen borítja az erdõ.

A trópusi esõerdõkben kedvezõek a tápanyagképzõdés feltételei, mert meleg van, és a fák állandóan hullatják a leveleiket. A talajba szivárgó sok csapadék miatt azonban a vízben oldható tápanyagból csak kevés marad a talajban. Ezt is azonnal felhasználják a gyorsan növõ fák.

A malária ellen használt kinint az Andokban honos kínafa kérgébõl 1820-ban vonta ki elõször Pelletier és Cavento(azelõtt a betegeket aprított kéreggel gyógyították). További szer a magas vérnyomás ellen használt ajmalin, amelyet 1947-ben vontak ki a meténg trópusi változatából.

Egy kutatócsoport az Amazonas vidékén talált egy szerecsendióhoz hasonló növényt, amelynek a nedvével az inidánok a bõrfertõzéseket kezelik. Kiderült, hogy a növényt különbözõ vidékek egymással nem érintkezõ törzsei is ismerik és használják. A kutatók most a növény gombaölõ tulajdonságait vizsgálják.