Milyen napló lenne az olyan, amelybõl éppen a mégoly sarkított egyéni vélemény, a rögeszmék hiányoznának?
Elfogultságai ellenére is jó könyv
Molnár Miklós vegyes mûfajú írásainak legrokonszenvesebb vonása a sarkított fogalmazás, a leplezetlen provokálás, az irodalmi élet és recepció közhelyeinek és az irodalmi legendáknak a tagadása.
GRENDEL LAJOS
Molnár Miklós vegyes mûfajú írásainak legirritálóbb vonása a sarkított fogalmazás, a leplezetlen provokálás, az irodalmi élet és recepció közmegegyezéses közhelyeinek és az irodalmi legendáknak a tagadása. Irodalmunkban manapság ritka az övéhez fogható kendõzetlen véleménynyilvánítás, az õszinteségnek az a hõfoka, amely az edzett olvasót is megperzseli. Nagyon kell ez az agresszív, mindenféle kánonnak és ájult tiszteletnek fittyet hányó, nyers hang az irodalmi életünket ma is jellemzõ diszkrét mellébeszélések és sznob fecsegés közepette. Molnár Miklósban sokszor eldõl a borjú, és joggal. Ilyenkor aztán jól odavág, s mond olyasmit is, hogy az a birkatürelmû olvasót is kihozza a béketûrésbõl. Még engem is. Nagy-nagy egyetértéssel araszolgatok szövegeiben sorról sorra, miközben többször is a falhoz vágnám a könyvet, s olyan dühroham kerülget, hogy alig ismerek magamra. Molnár Miklós nagyon szereti elvetni a sulykot, de ez rendben van. Azt bizonyítja csupán, hogy szabad ember, s egyáltalán nem törõdik vele, hogy tudós emberek miképpen és milyen szempontok alapján parcellázták föl a magyar irodalmat. Ám amit a globalizáció kapcsán fejteget, az annyira egyoldalúan elfogult, hogy a világon bármelyik szélsõbaloldali vagy szélsõjobboldali sajtótermék örömmel publikálná. Nagy-nagy rokonszenvvel ír például David C. Kortennek "a multinacionális tõkés vállalkozók kannibalisztikus világrendjét" leleplezõ könyvérõl, a Tõkés társaságok világuralmáról, melyben a szerzõ "miközben kíméletlenül pontos látleletet ad, felvázolja a részvételen, szellemi értékeken, egymás kölcsönös megbecsülésén és segítésén alapuló jövõ látomását is". Mindez természetesen nagyon szép. Csakhogy itt, Kelet-Európában az embernek errõl az jut az eszébe, hogy az ilyen szép, új világról Korten elõtt másoknak is voltak látomásai, aztán láttuk, mi lett belõle. Semmi bajom a látomásos (még oly újbaloldali) emberekkel, ám annál jobban félek azoktól, akik e látomásokat megpróbálják átültetni az életbe. S az ilyenek, sajnos, többen, sokkal többen vannak.
Aztán: a Csák Máté éléskamrája címû írásban olyan idilli képet fest egy zömében magyarok lakta szlovákiai falviszonyairól, hogy majdnem elsírom magam. Szerencsére, Molnár Miklós tesz róla, hogy meghatódás helyett végül az epe öntsön el. Mert egyszer csak ezt írja: "Mekkorát nevetne (ti. az az ímelyi asszony, akivel beszélget), ha farzsebembõl holmi vadnyugati polgárjogi kartát kapnék elõ, igazi tizenkétlövetût, és az orra elõtt hadonászva arra noszogatnám, hogy írja alá, a saját érdekében! Volt is, van is egyéb s jobb dolga. (Mert nincs olyan hely és idõ a glóbuszon, hogy ne volna mód egyéb s jobb dologra.)" Na bumm! Ez meg hogy jön ide, tûnõdöm. Eszembe jut, hogy 1988-ban, tehát a Molnár Miklós által emlegetett orwelli években egy, a szlovákiai magyarságot sújtó társadalmi anomáliákat elítélõ, tizenkétlövetû, vadnyugati szellemû polgárjogi nyilatkozatot több mint 230-an írtak alá, s nemcsak holmi jobb- és balliberális irodalmár kapcabetyárok (õk voltak a legkevesebben), hanem, például, hajógyári munkások, sõt talán ímelyi asszonyok is. Könyv a falhoz, én pedig legalább tíz percig vérig sértve, kigúnyolva és meggyalázva érzem magamat. Aztán legyintek, semmi új a Nap alatt: mint mindig, most is az anyaországiak értik jobban a problémáinkat, s mint szokásuk, ránk fröcsögik belviszályaik nem éppen tiszta vizét.
Az Orwell évadjának talán legjobb írása a Miért nem Micimackó? címû Karinthy-vesézés. Ebben az írásában Molnár Miklós Karinthyt önkényes ferdítéssel vádolja meg, a Micimackó meghamisításával. Nem tudom eldönteni, igaza van-e, ezt döntse el a szakma. Ha igaza van is, Karinthyt nem fogom ettõl kevésbé szeretni. Ami ezt a már-már pamfletet kiemeli az író többi írása közül, az az, hogy itt nem vagdalkozik, hanem érveket sorakoztat fel, s az eredeti angol szöveget szüntelenül konfrontálja Karinthy magyarításával.
Summa summarum: az Orwell évadján nem az a könyv, amely mellett el lehet aludni. Elfogultságai és bosszantó egyoldalúságai ellenére is jó könyv. Benne egy impulzív, izgága, de színvonalas író vagdalkozik jobbra és balra. A könyv elsõ harmadában, a naplórészben egyoldalúságai és sommás megállapításai engem nem bántanak. Mert milyen napló lenne az olyan, amelybõl éppen a mégoly sarkított egyéni vélemény, a rögeszmék és elfogultságok hiányoznának? Amikor azonban a publicisztikai írásaiban találkozom velük (szerencsére nem mindenütt), véleményem szerint, inkább rontják írásai hitelét és meggyõzõerejét, mintsem hogy erõsítenék azt.
Még több komolyzenével, egyházi, publicisztikai, kulturális összeállításokkal várják karácsonykor a hallgatókat
A magyar adás ünnepi mûsorkínálata
MÛSORAJÁNLÓ
Szombaton reggel 8 órakor indul adásunk, a Hétrõl hétre címû publicisztikai magazint Hominda Katalin szerkeszti. A mûsorban összefoglaljuk a parlament idei utolsó ülésének legfontosabb mozzanatait, majd az Ivan Miklossal készült beszélgetésbõl megtudhatják, mibõl és mennyibõl élünk jövõre. Csáky Pál a strasbourgi emberi jogi bírósághoz benyújtandó keresetekrõl rendezett szemináriumról nyilatkozik, A. Nagy László vatikáni útjáról mesél. Dunaradványra kalauzoljuk önöket 11.30-kor a Hazai tükörben. A Tékában 13 órakor többek közt a Móra Könyvkiadó igazgatójával hangzik el beszélgetés, a Visszatekintõ rovatban Illyés Gyuláról esik szó, végül Duba Gyula olvassa fel írását, amely a karácsonyhoz kötõdik. 14.05-kor népszerû slágerek szólnak, ezt követõen 15 órakor ismét jelentkezik a Kaland az élet címû mûsor, amelyben ezúttal Kaprinay Lászlót, a pozsonyi Állami Konzervatórium harmadéves zongora tanszakos növendékét mutatjuk be. Köszöntõ 16.05-tõl, majd Napzárta 18.00 órakor.
December 24-én, vasárnap csakúgy, mint a karácsonyi ünnep többi napján ugyancsak reggel 8 órakor indul adásunk. A Századok zenéje címû komolyzenei mûsor 8.25-kor kezdõdik. Többek közt Bach Karácsonyi oratóriumából, valamint Händel Messiásából hallanak részleteket. Háromórás élõ magazinmûsorunk az Ünnepváró címet kapta, Puha József ígér kellemes délelõttöt. 12.10-kor Nótacsokor. A család értékérõl, jelentõségérõl faggatja a szerkesztõ a nagykaposi Katicabogárka gyermekotthon és kisegítõ iskola növendékeit a Család nélkül címû összeállításban 12.45-kor. Ezután a Kaffka Margit elbeszélésébõl készült, Ünnep címû rádiójátékot tûztük mûsorra. Ünnepi mûsorral jelentkezik a BBC magyar adása is, amelyet 14.15-tõl hallhatnak. 15 órától a Köszöntõ különkiadását közvetítjuk. Természetesen a karácsony a témája a néprajzi összeállításnak is, amely 16.30-kor kezdõdik. Jászolban kisded címmel karácsony esti szokásokat és énekeket mutatunk be az ipolyhídvégi Kmety Ilona segítségével. Ezt követõen ökumenikus egyházi mûsort sugárzunk, a karácsony igazi jelentését Elek László gútai esperes-plébános és Bándy György professzor, somorjai evangélikus lelkipásztor eleveníti fel.
Nagykarácsony reggelén barokk muzsika szól 8.20-tól. Többek közt Bach, Heinrich Schütz és Samartini mûveibõl csendülnek fel részletek. 9 órakor a bakai római katolikus templomba kapcsolunk, ahonnan ünnepi szentmisét közvetítünk. A szentmisét Karaffa János plébános celebrálja, orgonán játszik Zsemlye Piroska, közremûködik a felbári pedagóguskórus. A karácsony ott ünnep igazán, ahol gyerekek vannak, mert õk még ismerik a titkokat, átélik a csodát. Az otthon melege címû összeállításban 10.05-kor fõleg a legkisebbek szólnak a szeretet ünnepérõl. Ezután karácsonyi mise a Benkó Dixieland Banddel 10.55-tõl. Mátyóci betlehemes játékokat és kántáló énekeket ismerhetünk meg a Szabad a betlehem? címû néprajzi mûsorban 11.20-kor. Nóták és csárdások szólnak a déli hírek után, majd 3 író egy-egy karácsonyi történetét hallhatják színmûvészeink tolmácsolásában. 13.30-kor Komolyzenei miniatûrök, amelyben néhány szép, ismert melódia hangzik el, többek közt Csajkovszkij, Chopin, Rossini és Beethoven életmûvébõl. Az 1000. esztendõ karácsonyán koronázták meg az elsõ magyar királyt, I. Istvánt. A 14 órakor kezdõdõ mûsorban az államalapításról, Szent István uralkodásáról és a magyar történelemben játszott szerepérõl lesz szó. Ezt követõen régi magyar zenét játszik a Mandel kvartett, 15 órakor a roma karácsonyokról tudhatnak meg többet. Szívesen hallgattuk 16.05-kor; az összeállításban többek közt Július Satinský mondja el, hogyan tölti a karácsonyait. A család számára az édesanya jelenti az összetartó erõt. Az õ szerepük kerül fókuszba a Drága édesanyám! címû mûsorban, 17 órakor. Adásunk negyedórás összefoglalóval zárul, 18 órakor.
Karácsony második napján 8.10-tõl a komolyzene szerelmeseinek közvetítünk. 9 órakor kezdõdik a református félóra, igét hirdet id. Görözdi Miklós esperes, a dunaszerdahelyi gyülekezet lelkipásztora. Ezt követõen orgonamuzsika szól: Schnizer, Bach, Buxtehude és Franck mûveibõl válogatott a zenei szerkesztõ. 10.05-tõl Randevú, benne mesedélelõtt gyerekeknek, délután pedig karácsonyi vallomások és sztárok. 14 óráig Csenger Ferenccel és Puha Józseffel tölthetik az idõt. Az István- és János-napi köszöntõk a legtovább az Ung vidékén maradtak fenn. 14.05-tõl ezekbõl hallhatnak néhányat Mátyócról és Szirénfalváról, aztán népzene szól 15 óráig. Ezt követi az az összeállítás, amely az idén 35 éves Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Kórusának novemberi hangversenyén készült Dunaszerdahelyen. Az idei karácsony rádiós záróakkordjaként arról szólunk, hogy az ünnep vége mindig magában hordozza a következõ ünnep ígéretét. Milyen volt az évezred utolsó karácsonya? Megszólalnak azok, akik az ünnepet is szolgálattal töltötték. Interaktív karácsony milyen volt az ünnep a neten? Rajtunk is állt a vásár? Mit és mennyiért vásároltunk az idén a karácsonyi piacon? Hogyan készül 2001 kalendáriuma? Az ünnep örök üzenetén kívül még mit vinnénk magunkkal egy puszta szigetre? ez már a karácsonyi ankét kérdése. Az ünnepi mûsor utolsó óráiban Polák László várja a hallgatókat 15.45-tõl. István-napi zenés üzenetek szólnak 17 órától, végül a negyedórás hírösszefoglaló után, 18 órakor búcsúzunk a hallgatóktól. (tek)
Megjelent a Katedra legújabb, decemberi száma
Karácsony üzenete
LAPAJÁNLÓ
Decemberi számában a Katedra a karácsony üzenetére helyezi a hangsúlyt. "Ma elkezdõdik bennünk a karácsony" írja cikkében Hodossy Gyula, de, sajnos, mi "önmagunkra figyelünk". Bándy György evangélikus lelkész és Karaffa János római katolikus plébános arról szólnak, hogy a karácsony mit jelent a mai család számára, Nagy Attila pedig a magyar Szent Koronát mutatja be Magángaléria rovatunkban. Olvashatunk a jubiláló Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusáról Szilvássy József riportjában, de a tízéves Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségérõl is, Csicsay Alajos cikkében.
"A tévé megöli a gyerek lelkét" figyelmeztet T. Puskás Ildikó, ám azt is megtudjuk, hogy ne csak a tévét okoljuk, sokszor bennünk, szülõkben van a hiba. Egy válás miatt amúgy is összezavarodott, feszült gyerek sokkal érzékenyebben reagál a túlzottan erõs ingerekre. Ilyenkor könnyû a médiára fogni a gyerek megváltozott viselkedését olvasható a Ne csak a képernyõt okoljuk! címû cikkben. Jakab István tanár úr most a templomnevek helyesírásával ismertet meg bennünket, E. Fehér Pál Kao Hszing-csien kalandos Nobel-díjáról ír, és olvashatunk a himnusszal zsarolt gyermekrõl, egy határokon átnyúló együttmûködésrõl és a Csendes éj keletkezésérõl is. Tan-tárgy rovatainkban most a hittan, a latin, a történelem, a német nyelv és a testnevelés oktatói találnak segítséget. A rovat témái: Egy kis alapszintû internetes törté-net, Középkori bibliáink magyarra fordításáról, Az úszás kedvezõ hatása; Diákragadványnevek Izsán. A Katedra-versenyek mellett színes 2001-es naptárt kapnak az olvasók.
Az ember tragédiája Rómában
Róma. Nagy sikert aratott a Római Magyar Akadémián Az ember tragédiájából készült rajz- és animációs film õsbemutatója. A vetítésen jelen volt a rendezõ, Jankovics Marcell, aki az érdeklõdõk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy huszonnégy munkatársával immár tizenkét éve dolgozik Madách Imre színmûvének képi megjelenítésén. Az itáliai Madách-megemlékezések júliusban kezdõdtek Cividale del Friuliban, a Mittelfest nevû nemzetközi színházi fesztivál keretében. Akkor a milánói Scuola dArte Drammatica növendékei adták elõ Az ember tragédiáját, a rendezõ Massimo Navone volt. Madách színmûvének legújabb olasz fordítása (Umberto Viotti és Vittoria Curlo munkája) nemrég jelent meg a Római Magyar Akadémia gondozásában. (MTI)
Déryné-díj Berek Katinak, László Margitnak
Budapest. Berek Kati színmûvész és László Margit operaénekes kapja idén a Déryné-díjat; az elismeréseket ma nyújtják át a József Attila Színházban. A méltatás szerint Berek Kati a Nemzeti Színház vezetõ színésznõjeként hõsnõket és karakterszerepeket egyaránt megformált. Alapító tagja volt a 25. Színháznak, majd játszott a gyõri Kisfaludy, a kecskeméti Katona József, valamint az egri Gárdonyi Géza Színházban. László Margit, a Magyar Állami Operaház magánénekese 1953 és 1986 között színpadra lépett a zeneirodalom legszebb lírai szoprán szerepeiben. Legemlékezetesebb alakításai Mozart operáihoz fûzõdnek. A méltatás szerint rendkívüli muzikalitás, technikai tudás, kiváló színészi játék jellemezte alakításait. László Margit Déryné méltó utóda, hiszen a díj névadója az operai szopránszerepek elsõ magyar megszólaltatója volt. A Déryné-díjat a magyar színházmûvészet úttörõ alakja születésének 200. évfordulója alkalmából elõször 1993 decemberében adták át. (MTI)
SZÍNHÁZ
POZSONY
SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörõ 11 Szerelmi bájital 19
KASSA
ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd, Ritmusban 9, 12 STÚDIÓ: A fekete Lady avagy játsszunk Shakespeare-t 9, 11
MOZI
POZSONY
HVIEZDA: Dínó (amerikai) 16 Királylány a malomból 2 (cseh) 18 A keresztapus (amerikai) 20.30 OBZOR: Ûrcowboyok (amerikai) 15.30, 18 Bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 20.30 MLADOST: Megszállottság (fancia.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlovák) 18 Öcsém születése (cseh) 17.15 Temetetlen múlt (amerikai) 18.15 Cella (amerikai) 20.30 Fargo (amerikai) 20 Szerzõdés az ördöggel (szlovák) 19.30